Délmagyarország, 1939. szeptember (15. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-23 / 217. szám

0CLMAG7ARORSZAG események", soha sem lehetett tudni, tíögy semleges-e még az az ország, ahol majd kiköt a hajó . • . — Szeptember elsején, amikor a német csapatok bevonultuk Lengyelországba, kétségtelen volt már, hogy kitör a háború Európában s bizonytalanok voltak a kilátások, hogy vissza tudok-e térni Magyarországba, — folytatta elbeszélését Baló Józsof dr. Ezért elhatároztam, hogy lemondok a kongresszuson való részvételről. Miután az olasz hajó, amelyre jegyem volt, nem közlekedett, kénytelen voltam új hajójegyet váltani és szeptember 2-án az „Exeter" nevü amerikai személy- és teherszállítóhajóra szálltam, amely Newyorkból indult 'Alexandria felé, úgyhogy Nápolyt ls iitbacjtelte. Az volt az elgondolásom, hogy ha eljutok Olaszországba, nem lesz nehéz hazakerülnöm. Baló József dr. rektor hajóraszállása igen kalandos volt. Szeptember elsején este határozta el, hogy a nyugtalanító utazási lehetőségek ellenére is hazaindul, de a hajóirodákat ilyenkor már zárva tartják. Heggel vásárolta meg jegyét a félig személy-, félig teherhajóra, amely délelőtt 11 órakor már, indult. Amikor kijutott a kikötőbe, már elmúlt 11 óra és elképzelhető izgalmat jelentett számára az a gondolat, hogy a hajó mán elindult. Szerencséje volt: a hajó késéssel indult s így éppen az utolsó pillanatban följntott reá. Csillagos lobogó alaM .. . — rA haióraszállds után, szeptember. 3-án értesültünk arról, hogy Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak, — mondotta a professzor. A tengeren értek azok a hírek is, hogy több hajót, közöttük az Atheniát is elsüllyesztették. Igy érthető, hogy a Nápolyi g tartó, kéthetes tengeri út nyugtalanságban telt el. A hajón egyébként kitűnő hírszolgálat volt, nemcsak hogy a rádió állandóan szólt és ontotta a híreket, de a hajó kapitánya pontosan kapott híreket és utasításokat arra nézve, hogy minden veszedelmet elkerüljenek. Az utasítások értelmében éjszaka hatalmas reflektorokkal világították meg a csillagos amerikai lobogót, amelynek védelme alatt haladt a hajó b lőre. A repülőgép támadások megelőzésére a fedélzetre, a hajó farára és oldalaira hatalmas méretű csillagos lobogókat festettek és igen óvatosan haladtak, bár Amerika semlegessége védte őket. Az orvostanár, így folytatta uz izgalmas napokról való .visszaemlékezését: — (iibralfár elölt hajónkat angol hadihajó vizsgálta fölül, Uc nyomban tovább engedték, mert az utasok legnagyobb része görög és arab volt. Marsrilleben a hajó megállott és itt két éjszakát töltöttünk el sötétségben, mert este 8 órától kezdve légi riadókészültség volt s u hajót is el kellett sötétíteni. MarseiH eben a hajó árúrukományát kellett kirakja s miután csak nappal dolgozhattak elsötétítés miatt, két éjszakát kellett att cltölteniök. Nápolyba szeptember 15-én érkezett meg a hajó miuden különösebb kaland, yagy .veszedelmes helyzet nélkül. — Nápolyból már könnyű volt. hazatérnem. — fejezte be nyilatkozatát a rektor —, mert Olaszországban, Délszláviában éppúgy, mint minálunk, tökéletes rend és nyugalom uralkodik. .Végül megemlítette még, hogy a newyorki kongresszusnak sok más résztvevője hasonlóan eltávozott anéjkiil, hogy a kongresszuson tulajdonképpen megjelent volna s igy a nemzetközinek tervezett kongresszusok valójában amerikai kongresszusok lettek. A rendezőség azonban kézenfekvőnek tartotta, hogy az európaiak haza igyekezzenek s így a kongTesszüs nyomtatásban megjelenő előadásai azért azok munkáit is tartalmazzák, akik idő előtt kénytelenek voltak eltávozni. — Nekem a szeaedi egyetemmel szemben érzett kötelezettségem miatt a hazatérés esetleges bizonytalanságát vállalnom kellett és remélem, hogy azok a szegediek, akik még jelenleg is künn tartózkodnak, igy Ivánovíes György, Kübachrr Ferenc tanárok és Hedry Miklós kórházi sebészföorvos, nyugodtabb körülmények között térhetnek haza, — mondta Csütörtök', 1939. szeptember 28. búcsúzóul a szegcdi egyetem rektora, aki bebizonyította, hogy nemcsak kitűnő tudományos munkása a magyar szellemi élet előrejutásának, de veszedelmek, bizonytalan óceáni távolságok sem gátolhatják abban, hogy hazájába, elhivatottságának betöltéséro siessen. Csányi Piroska. KAKUSZIISTVÁN kárpitos mindennemű kárpitos munkát vállal ARADI-UTCA 5. (Délmagyarországgal szemben) Hamistánuhkal szerezte meg felesége vaguonát az özvegyen maradt l€rf Suluos BUntctést haplah a íölDujt® és a hamtstánuh (A Délmagyarörszág munkatársától.) A tábla Juhász István dr. elnökletével működő büntető tanácsa pénteken ítélkezett abban a monstre hamistanuzási pörben, amelynek vádlottjai Kos László éa öt társa yoltak. A nagyszabású bűnpör előzményei 1937-re, néhai Kos Lászlóné hagyatéki tárgyalására nyúlnak vissza. 3937. május 17-cn Gyulán meghalt Kos Lászlóné. Férje másnap megjelent Morvái János dr. ügyvéd irodájában tanácsot kérni? mi a teendő, mert felesége végrendeletet nem hagyott hátra. Az ügyvéd fölvilágosította Kos Lászlót, bogy az asszony után maradt ingatlan és ingóvagyon egészében, a vérszerinti örökösöket illeti. Kos ekkor arra kérte az ügyvédet, készítsenek végrendeletet. Morvái ügyvéd erélyesen visszautasította a törvénybeütköző kívánság végrehajtását. A leltárbiztos előtt Kos mégis azt vallotta, hogy szóbeli végrendelet maradt. Állítását Szabó Andrásné, Horváth István, Hof.váth Istvánné, Kiss Imre és Tóth János tanukkal igazolta, akik Kosné halála előtt utolsó akaratát kinyilvánította. A tanúvallomások alapján a Kosné után maradt hagyatékot férje kapta meg. A végrendeletet pörrel támadta meg Búzás István, Kosné vérszerinti örököse. Ekkor derült ki, hogy Kos László Szabó Andrásnét és társait hamistanuzdsra birta. A hamistanuzási pört a gyulai törvényszék az év elején tárgyaltu és Kos Lászlót, mint fölbujtót egyévi és hathónapi, Szabó Andrásáét hathónapi, Horváth Istvánnét héthónapi, Horváth Istvánt héthónapi, Kiss Imrét héthónapi és Tóth Jánost nyolchónapi börtönre ítélte. A tábla a bünpörben pénteken megtartott tárgyaláson a gyulai törvényszék ítéletét helybenhagyta. Mind a főügyész, mind a vádlottak semmiségi panaszt jelentettek be az ítélet ellen. ivzlet a „Bayn&aü&tet'' ICáiUbitéz fizetésébe kötelezte a töa/inyszék. Sziklai Jenőt a „Üwnfaüzlet" citnii o-'fxeceü et&adásáéd (A Délmagyarörszág munkatársától.) Színházi körökben meglepetést keltett az év. elején uz a pör, amely a „Bombaüzlet" című operett előadása körül keletkezett. A pört szerzői jogbitorlás címén két budapesti színpadi szerző: vitéz Vaday Albert dr- és Fehér István dr. indította Sziklai Jenő volt szegedi színigazgató ellen. A szerzők keresetükben előadták, hogy Sziklai Jenőnek nem volt joga a ,,Bombaüzlet"et színre hozni, mert az a szinházi ügynökség, amelytől a színigazgató a darabot megvette, nem kapóit, fölhatalmazást a „Bombaüzlet" eladására. Kérték a bíróságot, hogy Sziklai Jenőt éppen ezért 500— 500 pengő szerzői jogdíj megfizetése erejéig marasztalja el. A tárgyaláson kiderült, hogy a „Bombaüzlet" körül keletkezett bonyodalmakat a felek részéről kölcsönös félreértések idézték elő. Az CSETS műszövő dupladamaszt árúi a legjobbak és legolcsóbbak. Tisza Lajos körút 46elmúlt óv végén megjelent Sziklai Jenőnél Salhj Géza budapesti szinházi ügynök és fölajánlotta vitéz Vaday és társa „Bombaüzlet" című darabját. Sziklai kevés rábeszélés után megvette Sallytól a darab előadási jogát. Nemsokára a darab szíurekerülése előtt azonban a szerzők táviratilag tiltakoztak ellene, hogy a darab a közönség elé kerüljön. Sziklai magyarázatot kért Sallytól, aki azt erősítette, hogy jogában állott a dr rabot eladni, mert azt IIlinczky Lászlótól, a darab zeneszerzőjétől vette meg. A darab valóba*n színre is került Szegeden. Következménye azonban az a polgári pör lett, amelyben Drly Károly dr. törvényszéki bíró pénteken hozott ítéletet. A befejező tárgyalás során Vaday elmondotta, hogy a „Bombaüzlet"-et hárman írták. Illinczky László azonban 90 pengőért lemondott szerzői jogáról, így nem áltt jogában a darabot Sallyíjfk eladni. Sally Géza a pörben mint „szavatosk^nt pörbe hívott" szerepelt. Jóhiszeműségére hivatkozott; Ulinczkytől megvette a darabot, mert nem tudta, b"gy Illinczky lemondott szerzői jogáról. A törvényszék végül is úgy döntött, hogy Sallynak nem volt. jogában megvenni, tehát eladni sem a darabot. Mivel azonban a pörbep álló felek jóhiszeműsége kölcsönösen bebizonyosodott, Vaday és Fehér részére ne© a követelt 500—500, hanem csak 200—200 pengő kártérítést állapított meg•