Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-08 / 179. szám

332 DÉLMAGYARORSZÁG Pcntck, 1939. augusztus 4. polgármester a város polgársága nevében a következő üdvözlőbeszédet mondotta: — Főméltóságu Kormányzó Ur! Kemény meg­próbáltatásokkal teli husz esztendő viharzott el ut ország fölö'1, amióta Főinéltóságod innen a nemzeti hadsereg élén az uj honfoglalás útjára Ult. — Az egész ország, sőt a külföld figyelme is Weirányult akkor Szegedre, ahol n nemzet buká­•nnak vagy sorsa jobbiafordulásániak történél­ml eseményei dőltek el. — És a nemzet várakozásában nem csalatko­zott. Ilála a magyarok Istenének, hála Föméltó­ságodnak cs kitűnő munkatársainak, a szegcdi magyar józanságnak és áldozatos hazafiságnak, akkor és azóta tündöklő katonai erényekben gaz­dag nemzeti hadseregünk Főméltóságod vezérle­téve' egyszersmlndenkorra megszabadította az országot a bolsevista uralom veszedelmétől, hely. rcállitotta az államrendct, a békét, a nyugalmat és visszaadta nz emberek önbizalmát. — Szeged büszkesége és őrök dicsősége ma­rad a történelmi tény, hogy Szeged népe a forradalmak mámorá­ban is megtartotta józanságát, hitét és hazafias, keresztény, magyar szel­lemét, amelyből az elismert szegedi gondolat és élő valóságként a nem­zeti megújhodás fakadt. — Husz év alatt sokan kidőltek a sorból és Főméltóságod uj artókat talál a réglek helyén. Ds a szegedi sziv, a szegedi szellem, a szegedi hűség nem változott, irint ahogy nem változik a magyar föld, terem­jen bár burát, gyümölcsöt, vagy virágokat, vál­tozatlanul a mi fóldanyánk marad. — Szeged népét az a fölemelő tudat tölti el, hogy a nemzet bizalmának letéteményese. És er­re a bizalomra móltónak lenni egyaránt kötelez • történelmi mult és a magyar becsület. — Amikor Szeged város közönsége és ható­sága nevében alattvalói hódolattal, ragaszkodó hűséggel és e város falai közt együtt átélt tör­ténelmi idők felejthetetlen emlékezetével köszön­töm Főméltóságodat, hálatelt szívvel köszönöm Főméi lóságodnak és a Főméltóságu Asszonynak legmagasabb mgjelenését és városom minden pol­gárának lelke mélyéből kiáltom: „Isten ho/t*. Isten éltesse Föméltóságotodat!". A pUspOhl palotában es az alsóvárosi Málnás-templomban A kormányzó meleg szavakkal köszönte neg a polgármester üdvözlését, majd sorra keielszoritott, néhány kedves szót váltott a megjelent előkelőségekkel, a régi bajtársakkal és kíséretével elhagyta az állomás épületét. Az állomás elölt a kormányzói pár autóba ült ós a püspöki palotában lévő szállására hajta­tott. A püspöki palota kapujában az államfőt nejét Glattfelder Gyula dr. csanádi pöspök fogadta. Rövid tartózkodás után a kormányzói pár a főispán és polgármester ki • •éretében az alsóvárosi római katolikus temp­li mba ment. Az ősi Mátyás-templomban gyúlt ki egyik mécse a huszévelőtli ellenforrada­lomnak; a templom akkori plébánosa, P. Zadravecz István volt az ellenforradalom langlclkü harcosa. A kormányzói párt, valamint az előkelő­ségeket a templom ajtajában Uzdóczy-Zad­ravecz István nyugalmazott tábori püspök és P. S c h n c i d c r Vencel, a Mátyás-templom plébánosa várták. Orgonabugás közben vo­mult a főméltóságu kormányzói pár, vala­mint az előkelőségek csoportja a templom szentélyébe, ahol az evangélium oldalon fog­laltuk helyét. A másik oldalon a kormány tagjai, a főispán és_a_polgármester, valamint Keresztes-Fischer jfotvárü altábornagy, a kor­mányzói kabinelirolfcffőnöke sorakoztak föl. Csornák Elemér karnagy vezetése melleit w énekkar ősi magyar egyházi énekeket into­nált, majd szentmise után a főméltóságu pár I nelmi emlékeket őriz puritántisztaságu falai a ferencrendi kolostor ebédlőtermében villás- I kőzött, a szegedi kormány itt tartolta tanács­reggelin vett részt. Ez az ebédlőterem törté- | kozásait husz év előtt... Ellenforradalmi ünnepség a Széchenyi-téren Az ünnepségek a Széchenyi-téren folyta­tódtad 11 óra után pár perccel érkezett meg a kormányzói pár az ellenforradalmi ünnep­ség színhelyére. A téren ember-ember melleit szorongott; az ellenforradalmi alakulaiok, a frontharcosok csapatai melleit jóformán itt volt a város egész közönsége. Vöröskeresztes cserkészfiuk hidegvizes kannákkal kezükben nyújtottak gyorssegélyt a rekkenő hőségben elaléltaknak. A szegedi rendőrség nagyon nehéz föladatát tökéletesen megoldotta, mindenütt a legnagyobb rend volt a fölvonulásoknál és a fölsorakozott tömegekben A városháza erké­lyével szemben állott a biborral díszített kor­mányzói páholy. A főméltóságu párt Tukats Sándor dr. főispán, Pálfy Józef polgármester kisérte az emelvényre, majd körben foglal* tak helyet a kormány tagjai, a királyi herce* fek, egyházi és katonai méltóságok. A kor* mányzói sátorral szemben a magyar és a vá* tos színeivel díszített emelvény állott, előtte mikrofon. Szemben a Magyar Film-Iroda ope­ratőrjei fotografálták a történelmi képeket. A tér másik szögletében a rádió kiváló riportere: Budinszky Sándor festett szines helyzet­képet az elébetáruló látványról és méltatta a nap ielenlőségét. A szegedi gondolat: Szent István független* keresztény éi integer birodalma Uzdóczy-Zadravecz István beszéde Amikor a kormányzó autója megérkezett, a közönség egetverő és szünninemakaró éljen­zésben tört ki, majd fölhangzott a magyar Himnusz és Uzdóczy-Zadravecz István nyu­galmazott tábori püspök az emelvényre lé­pett, hogy elmondja ünnepi beszédét. A püs­pökön már nem volt diszes ornátus, a ferenc­rendi barátok egyszerű kámzsájában állt az emelvényen; arcán átszellemültség, a törté­nelmi pillanat tudata tükröződött. Érces hang­ja betöltötte a teret, zúgott, mennydörgölt, zsongott, mint a fogadalmi templom öreg harangja. — Főméltóságu Kormányzó Ur! Szeged Ne­mes Város! Testvéreim! — Még lelkemben zsong néhány perce elzen­gett Tedeumnak dallama . . . még hajtott a fejem, alázatosan, mint imént az Ur oltára előtt . . , n ég telve a szivem hü hálának fölemeld érzel­meivel. — Azért zarándokoltunk ma Szegedre, hogy legemberibb érzéssel hálát adjunk az idők Urá­nak a huszévelőtti elindításért, hogy megem­lékezzünk a huszévelőtti napokról. — A huszévelőtti néhány hónap, az Ur t919. évében, minden egyéni emléken és élményen fö­lül őrök időkre történelmi esztendeje lesz a magyar nemzetnek, büszkesége Szeged váro­sának, s fundamentális alapköve aa njratámasztott hazának, — De a gondviselő Isten mindenekfölött nagy kegye marad: Szeged városának a kiválasztása és kijelölése. Az állam és a nemzet életére tört sötét időben a veszélyeztett haza több helyén lobogtak föl a hazaszeretet lángjai, több helyen falvakban és városokban egyaránt mondottak el­lent a magyar lelkek szóval, tettel és vértanú; balállal a vörös forradalomnak, a döntő ellentmondás városa, az elin­dítás és eredmények városa azonban csak egy adatott a nemzetnek: Szeged. — Itt, Szegeden kigyulladt a bit magyar mé-. csese. Imbolygott, fújták, elfújni akarták, de ke­zünkkel, keblünkkel védtük, körültérdeltük s Pe­tőfivel imádkoztunk a félelmetes, csillagtalan éj­szakában: „Hazám! Hazám! Csak mécsvilágom s honszerelmem ég!" És senkitől sem segítve, ide­gen, megszálló erők nyomása alatt mindig töb­ben és többen gyűltünk össze szent lángunk vir. Tisztására, hitünk s honszerelmúnjt lángja nap­ún p után erősebben villogott a sötét éjszakába. 1919 januárjában már elhangzott a szegedi ma­gyar esküje, a Vajás Józsefek esküje: „Szeged­"Alsóváros minden politikai dulakodást félretéve, szentesküvel igori hogy mindenre képes, mindent megtesz megcsonkított hazánk épségének vissza­állitásá érdkében". — Május 7-én már kard villog a magyar ke­rubok, a 46-osok és a többiek kezében s vértelen fegyverténnyel átragadják a vörös kézből a Mars­kaszárnyát s vele a katonai hatalmat. Ezen a területen, ilyen alapokon kezdtek dolgozni a Sze­gedre menekült magyar államférfiak. Kormány alakult, amely Szeged üdvrivalgása közt tette le nyilvános esküjét a Klauzál-tér történelmi erké­lyén junius 2-án­— De nem ment ám ez mind oly simán, ahogy most, 20 óv után mondom. Halálos fenyegetések­kel, majd sztrájkkal felelt a vörös. Viz-, világí­tás- és sajtómegvonással . . . Ellenforradalmi munkánk és hitünk legbiztatóbb fényét, a hajna­lodás pírkadását junius 5-én kapta, amidőn a nemzeti kormányunk akkori hadügyminisztere ki­adta a toborzó parancsot: „A vörös terror le­küzdésére, valamint a törvényes rend és bizton­ság helyreállítása céljából Magyar Nemzeti Had­sereg felállítását rendelem el". — Még aznap egyszerű, bájos nótától zengett a szegedi táj- Utcán fütyürészték, mezőkön dalol­ták, kocsmában énekelték, hogy: „Horthy Miklós Szögedében lehér zászlói bontott, Könnyeivel megírta a toborzó parancsot írás közben kihallatszott nehéz sóhajtása, Egész ország elvész, ha nem lösz katonája!* — S lett Horthynak katonája . . . egész had­serege! A toborzott sereg élére állott, fővezére lett. Mindent elmond julius 13-án kiadott első hadparancsa: . „A nemzeti kormány bizalma folytán a ma) napon átvettem az összes nemzeti liaderő fővezérletét. Szivem mélyéből, forrón fid­vözlöm a fajunk színe-javából alakult k&tonasú­got . . — Fővezérével élén, husz éve a mai napon, elindult Szegedről a nemzeti hadsereg. — Elindult pályáján a nappáfényesedett sze­gedi magyar hit, hogy bizakodást, reményt vi­gyen a halál árnyában sínylődő minden magyar­nak; űzze, oszlassa a rőt tényt s gyógyítv a éles& sze, elevenítse, mit vörö6 tüze elperzselt — Husz éve! Innen a távlatból látni csak s szörnyű akadályokat, amelyek a magyar nap elé terpeszkedtek, amelyeket huszévelőtti hit és fana­tizmus lázában meg sem láttunk, föl sem mérhet­tünk! Egy legyőzött nemzet, hadisarcokkal súj­tott nemzet, bukott nemzet, földarabolt, vérző nemzet, biztató arcot, segítőkezet nélkülöző nem­zet, de annál több kimondottan elpusztítására tö­rekvő tengernyi ellenséggel körülvett. nemzet: zászlót bont, kardot ránt * életért kiált . , , — És Isten ezt az elszánt élniakarást nem hagyta el. Hajnalból valóban fényes nappal lett.

Next

/
Thumbnails
Contents