Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-06 / 178. szám

Vasárnap, 1939. Vin. 6. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP xv. évtoigam 179. szám A szegedi szellem a magyar föltámadás városában rÁ szegedi szellem vonul föl ma és nyújtja át' hódolatát a magyar föltámadás városában Magyarország Nagyura előtt. A szegedi szellem történelmi seregszemléje és diadalmenete ez az emlékező, üneplő és hódoló fölvonulás; diadalmenet ez alkalommal nem a grandiózus, mvészi álmokat bontogató dőmtéri egyiptomi diadalkapu alatt, hanem a magyar nemzeti eszme tündöklő és örök boltíve alatt, amelynek íveit az cg a szivárvány sugaraival önti el és amelynek oszlopai maguk is részesei ennek a diadalnak és ennek a történelmi fölvonulásuak... A diadalmenet dübörgő lépteihez nem a Verdi géniuszát messzehírdető harsonák és kürtök adják a kísérőzenét, de az az örök és elmúlhatatlan muzsika, a maga dicsőséges és himnikus melódiáival, amelyet a magyar gondolat jelent dalol és zeng messzire előre a magyar időkbe, szünet nélkül és föltartóztathatatlanul. A szegedi gondolat menetel ezen a dicsőséges és szépséges ünnepen Magyarország Nagyura előtt, aki húsz év országépítő munkája után most ismét visszatért régi városába, amelyhez nemcsak emlékek és történelmi nagysággá nőtt események kapcsolják, de amelynek szelleme és szíve mindörökre egybeforrott vele. Nem első alkalom, hogy Szeged számára történelmi szerep jutott a magyar időkben; csak néhány fejezetet lapozunk a magyar nemzeti történelem hagyományaiban és a török időkre gondolunk, amikor minden Harám és Hóbiárt basák ellenére is Szeged a janicsártenger közepén töretlenül őrizte meg a magyar föld és a magyar szellem érlelő napsugarát, vagy arra a történelmi erkélyre gondolunk, amelyről ma az egész magyarság figyelme és hódolata kíséretében fogadja majd Magyarország kormányzója a húszévelőtti legelső csapatok hódolatát és amelyről szállott szét az ország felé kilencven év előtt a másik kormányzó: Kossuth Lajos szózata: „Szegednek népe nemzetem büszkesége". De talán egyik történelmi sorsfordulón sem vállalt olyan valóban történelmi sorsot formáló szerepet ennek a városnak minden ízében magyar polgársága, mint húsz év előtt, amikor ismét a magyar sors fórumává nőtt a Kárász-ház erkélye. Ezalatt az erkély alatt gyülekeztek először azok a szegedi polgárok, akik nemsokkal később elsőnek meneteltek előre Horthy Miklós nyomán, Horthy Miklós útján és most megint menetelnek a kossuthi erkély alatt az első szegedi seregek, hogy húsz év távlatában visszanézzenek a vészes időkre, visszaidézzék Szeged történelmi szerepét és fő vetésükben, dübörgő lépteikben átnyújtsák Magyarország A7agy urának a szegedi idők, a szegedi szellem és az egész ország hódoló köszöntését. A szegedi széliéin menetel itt a nem architektúrából, de gondolatból és szívdobbanásból épített diadalkapu alatt, az a szegedi szellem, amelynek egyenes útja félreismerhetetlen és amelynek fölemelő dinamikája indulókat dalol most a magyar életben. Honnan való és honnan iaduit ez a szellem; milyen boldogan könnyű megadni a feleletet erre a kérdésre, csak szét kell nézni ennek a városnak homokján és kövein, szobrain és alkotásain, arcélein és hősein. A Kárász-ház erkélye a Klauzál-téren áll, azou a téren, amelyen Kossuth Lajos bronzalakja hirdeti tovább a magyar időkben a magyar nemzeti függetlenség örök gondolatát és azon a téren, amely nevét Klauzál Gábortól: kapta, aki nemcsak Szeged egyik első népképviselője volt a független magyar országgyűlésen, hanem aki miniszteri tárcát viselt és miniszteri munkát vállalt Kossuth Lajos kilencvenévelottj kormányábau. A szegedi szellem innen indult el az alól az emléktábla alól és az alól a szerénységében is bírdető Steíániasétányi mellszobor alól, amely Szeged népe előtt őrzi a magyar nemzeti élet és rendíthetetlen függetlenség gondolatát. A Kárász-ház erkélye, a. Klau/ál-tér és a.Kossuth-szobor alól tovább ívelt egyenes vonalban ez az út Horthy Miklós boltozatáig és ezen az úton menetelnek a szegedi szellem többi építői, hosszú sorban a gondolat, a küzdelem, a művészet láthatatlan fegyvereivel. Ez a város adott hajlékot a magyar gondolat építőinek; a gondolat katonái színekből és mezei virágokból, álmokból és vágyakból kezdték építgetni a szegedi szellemet, amely húsz év előtt pilléreken és többé megmozdíthatatlan oszlokopon épült föl Horthy Miklós szavára. És ez a szellem épült tovább akkor, amikor Horthy Miklós a szegedi falak közül, talán éppen a Klauzál-tér falai közül indult cl a szegedi seregek élén országépítö útjára, seregei előtt a Szűz Máriás Rákóczi-lobogóval és a lobogókon azzal a gondolattal, hogy ezt a földet visszaszerzi a magyar gondolat részére, ezen a földön megépíti a kereszténység és magyarság bevehetetlen európai ostromvárát. Húsz év múlt el az elindulás óta; húsz évben mennyi küzdelem, mennyi keserűség, megnemértés és mennyi igazságkeresés, mennyi dicsőséges állomás. Van valami végzetszerű és a görög múltakat idéző jelentőség abban, hogy éppen a szegedi húsz év hajnalán épült tovább a romokból — ha az első lendületben csupán néhány téglával, de milyen termő, milyen gazdag, mennyire keblünkre ölelt téglával — az örök magyar és szentistoáni gondolat épülete. A klasszikus görögök ilyenkor a maguk hagyományaiban áldozati tüzeket gyújtottak védő és fölemelő isteneik tisztelétére, mi csak alázatos főhajtással, hittelteli áhítatos lélekkel borulunk le Istenünk előtt és mondunk hálát az Ég felé, am ért visszaadni engedte ezt az első téglát és megengedni Tendeltc, hogy ezt az első téglát Horthy Miklós építhesse vissza az Egek Urának Szentistváni épületébe. Szebben és hatalmasabban, lelkesítőbben és diadalmasabban nem ünnepelhették volna a szegedi elindulás húszéves fordulóját mint azzal. hogy a Kárász-ház erkélye előtt a szegedi gondolat útján nemcsak a szegedi seregek menetelnek, de itt vonulnak a viszszatert magyarok is és minden magyarok, akiknek szíve, vágya és szelleme szétszakíthatatlauul idetartozik hozzánk, ebbe a virágoskertbe, Szent István legszebb liliomaival. Ma délben a szegedi gondolatmenettel dübörgő léptekkel és kigyúlt arcokkal Magyarország Nagyura előtt és e menetben ott döng a föld lépteik alatt mindazoknak, akiket ezredéves történelem és ezredéves sorsközösség kapcsolt mindörökre össze és akik nemcsak szellemben, de a valóságban 4 is itt menetelnek majd a Kárász-ház törtsénclnii erkélye alatt. Húsz év nem nagy idő a történelemben, de nekünk éppen elég, bogy végigvezekeljük az lufernouak és a Purgsitorionak minden dantei útját, de a húsz cv partjának végén a Paradiso is látszik, fényei idecsillognak a messziségekből és idcintegetnek, högy nem hiába volt húsz év áldozatos és keserves küzdelme, nem hi/iba volt Magyarország Nagyurának húszéves megüllúsnólkül munkája bölcs vezérlete, kemény elszántsága ós minden magyar szóra dobbanó szíve; a másik partról idetérnek vissza minden magyarok a három kormányzó országába, amelynek legsúlyosabb sorsfordulóin ott állottak a nándorfehérvári bástyák csúcsán: Hunyadi János, Kossuth Lajos és Horthy Miklós. És az is a megdöntehetetlen magyar útat mutatja, hogy éppen a legmélyebb sorsfordulókon mindig fölszárnyált a magyarságból egy római nagyságéi ércalak, akinek szavára eggyé és együtt dobbant a magyarság szíve. Ezeken a sorsfordulókon a magyar nép mindig össze tudott fonódni elszakíthatatlanul és elválaszthatatlanul a történelmi útra rendelt vezérével; így mutatja ezt a három kormányzó történelmi szerepe is cs így mutatják ezt húsz év emlékei Szegednek, amelynek homokjáról nőtt a magyar halhatatlanság csarnokába Magyarország Nagyura. A szegedi szellem je-' gyében áll most erkélye előtt Szeged és az egész ország polgársága, amelynek soraiban Szeged népe ma a húszévelőtti események emlékében és szellemében, kigyúlt arccal és izzó szemekkel, áthatott lélekkel és megtelt szívvel nyújtja át köszöntését és hódolatát Horthy Miklósnak, aki a húszéves forduló hajualáu vezérelte el ezt az országot a diadalmas állomáshoz, amely a gedi szellemben Horthy Miklós pezérlefével Szent Istvánhoz vezet.