Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-05 / 177. szám

e DCCMAG7AR0RSZXG Szombat, 1939. augusztus 5. Gondatlan emberölés miatt eljárást indítanak a gázoló autó tulajdonosa ellen (A Délniagyarország munkatársától.) A halilosvégü országúti autógázolás ügye — melyről hirt adott a Délmagyarország —, uj fordulatot vett a megindult nyomozás során. Az első kihallgatások adatai szerint ugy látszott, hogy a szerencsétlenség áldozatának, Szvatorán Flóriánnak vigyázatlansága okozta a végzetes kimenetelű összeütközést, az u/jabb nyomozati adatok azonban olyan megviíág tásba helyezték az ügyet, hogv a gázolo autót vezető Mayerhoffer István békéscsabai cipógyáros sem járt el kellő gondossággal s így i lágyrészben ö is előidézője volt a szerenesetlenségnek. A szegedi törvényszék vizsgálóbírójának vizsgálata még nem fejeződött be, azonban az eddigi adatok is indokolttá telték, hogy a gázoló autó tulajdonosa ellen gondatlanságból okozott emberölés eimén eljárást indítsanak. A további nyomozás fogja kétségtelenül megállapítani, hogy milyen okok idézték elő a katasztrófát s csak ezután készítik el a vádiratot a gázoló cipőgyáros ellen. Megkettőzte a táblai itólet egy verekedő vásári árus büntetését (A Délmagyarország munkatársától.) Mult 6v őszén zajos jelenetek színhelye volt a füzesgyarmati vásár. II a n g y a 1 Gábor és felesege vásári árusok el akarták helyezni vásári sátrukat s már a ponyvát is Kifeszítették, amikor Orbán János vásári árus kijelentette, hogy az a hely az övé s nem engedi meg, hogy az általa kibérelt helyen állítsanak fel Ilangyaiék vásári bódét. Hangyal Gábor elejei akarván venni a további szóváltásnak, a vásárrendezőseghez ment, hogy az jelöljön ki számára árusítási helyet. Mig távol volt, azalatt Orbán nekiesett a félig' fölállított sátornak, széliugdosta s eközben az eléje álló Hangyal Gábornét egy lcccel megütötte, majd térdével megrúgta ügy, liogv a kapott belső sérülés következtében az áldott állapotban levő 4/angyalnét csak nehéz operációval lehetett megmenteni az életnek. A verekedő Orbán Sándor ellen súlyos teslisérlés büntette cimén indult meg az eljáIfás A biróság előtt Orbán tagadta. hogy Han,gyalilét megugta volna, a tanuk azonban ellene vallottak s a szeghalmi járásbíróság bűnösnek mondva ki, 2 hónapi fogházra ilélte. /Az itélct ellen Orbán fellebbezést jelentett bc s a törvénykezés egyszerűsítése folytán ügye n szegedi tábla elé került, melv pénteken délelőtt tárgyalta a vásári verekedés bűnperét. Orbán itt is tagadta lettét, bizonyítani azonban nem tudta ártatlanságát s igy a tábla bűnösnek mondotta ki a vádbeli cselekményben s az alsóbb biróság Ítéletét megváltoztatva. Orbánt 4 havi fogházzal büntette. 99 €€ htzimunkaaziet ts fenernemű varroda PÁRISI NAGY ARUHAZ RT. SSEGEP, CSEKONICS ém KISg-UTCq SfiBQft Szegedi emléktárgyak Szegedi halas tányér —.24 IImlckköny v 10 szegedi látképpel —.24 Könyvjelző Óriási választékban —2i Szegedi emlék cigarettaszipka —24 Égetett é6 festett fali sótartó —21 Miniatűr vásárhelyi virágváza —.24 Szegedi emlck tollszár :—38 Iparművész szegedi bőr női erszény —48 liokokó baba bonbonier — 48 Vásárhelyi virágváza — 49 Porccllán kulacs —58 Iparművész gémes kut — .58 Magyaros kalap dugó —.78 Fayenee szegedi kulacs —78 Égetett és festett asztali sótartó —78 Iparművész szegedi bőr belső tárca —98 Szegedi halbicska —.98 Iparművész galambdúc —98 Forgó tükör >—98 Alabastrom bonbonier —98 Fali fűszeráHvány 6 kerek tonnával égetve és festve --.98 Napraforgó sószóró P t 28 Tulipán só-paprikatarló P 1 88 Arany János-utea 5 sz. alatt (Hungária-szálló mögött) megnyílt. Mindennemű kézimunka, kézimunkafonal, kézinru nkaanyag kapható nagy választékban, anyagból készítek férfi-, női. .s gyermekfehérne műt. — Egy kísérlet és vevőnk marad. Szerv Irzsl Hozott %J1 Ecsmdi Csapó Mária: Szeged a muíi tükrében V. A „szegedi szellem" kialakulása . Azok, akik más vidékről kerülnek Szegedre, ezt a szép, kulturvárost hamarosan megszeretik, de a város lakosságával nehezen tudnak megbarátkozni, mert az a panasz, hogy a szegediek zárkózottak, bizalmatlanok és barátságtalanok. Pedig ma már szinte túlsúlyban vannak a Trianon óta ideszorult „bevándorlottak" és a város hangulata is sokban megváltozott, de az összeolvadás még ma sem történt meg. Az igazi szegedi mindenki mást csak „jöttment"-nek tekint és közügyeinek intézéséibe sohasem szeretett beavatni idegent. Senkisem goudolná, bogy ennek milyen komoly történelmi és lélektani háttere van. Elsősorban az, hogy ezt a várost rengeteg csapás cs szenvedés érte. Ezek előidézője nagyon sokszor nem a természet, hanem az emberi rosszakarat volt s évszázadokon keresztül szűrődött le a tapasztalat, hogy senkinek sem lehet hinni, főleg ha az a „senki": idegen ! . . . Amint már emiitettük: Szeged ősmagyar lalosságát a tatárdulás után az idetelepített kunok, majd meg a kiskundorozsmai felvidéki jobbágyok nyugtalanították. A török uralom alatt valósággal bárom tűz közé került a város. Adóznia kellett a töröknek, a magyar királynak és az erdélyi fejedelemnek. Azt sem tudta szegényfeje, hova búzzon, inert minden esetben legalább két helyen „hütlenrrck" tekintették. Mindenki sarcolta, de senkisem védte. Egyformán martaléka volt a keresztény vitézeknek, a végvárak őrségeinek, a szabadhajduknak és főleg a török kapzsiságnak. A törökök kiűzése után sem került jobb helyzetbe, mert akkor már a rácok keserítették. A kuruc-mozgalniakboz való csatlakozása miatt a császáriak bosszuját is el kellett szenvednie. A boszorkányporökben is az idegenek áskálodása Indította el a lavinát. 1805-ben a rendkívül terméketlen esztendő éhínséget idézett elő. A király a francia háborúval volt ugyan elfoglalva, amelyre a város is .sokat áldozott, viszont a kormányzat szelleme olyan erőszakos és elnyomó volt, hogy megbénított minden életet. Szegeden mindenki csak magának élt s miután őszinte szót sehol, senkinek nem lehetett váltani, a szegcdi polgár kizárólag csak jólétre és vagyongyűjtésre törekedett és akinek az nem volt, lenézett „jött-ment"-nek számititt. Ez a helyzet a szabadságharc után, a gyűlöletes Bach-korszak alatt csak fokozódott. Á várost rengeteg jogsérelem érte. Elvesztette törvényhozási jogát s ami a szegedi magyart még érzékenyebben érintette: megszűnt a szabad dohánytermesztés.. Márpedig a szabályozott pipázásnak nem volt sem ize, sem bűze. Sokan összetörték és valóságos gyászszertartással eltemették a pipájukat, mert nem akartak a finánccal érintkezni. A sok besúgás, kémkedés, házkutatások és vallatások miatt a szegcdiek olyan bizalmatlanokká vftltak mindlen hatétsági közeggel szem* ben, hogy a betyárüldözéseikkor inkább a rablónak fogták párját, mint az idegen, rézsisakos dandároknak. Ez a bizalmatlanság bizony sokszor keserves csalódások után fokozodott még erősebbé. A szegedi nép általában hiszékeny volt és igen sokszor félrevezették, megtévesztették. 1740 körül történt egy erre jellemző kis eset. A szegedkörnyéki kun pusztákat, amelyek közül Kiskundorozsma és Szeu nv'há.yielek a város jogos tulajdona volt. Lipót sirály elzálogo sitotta a német lovagrendnek A várost a jogtalanság érzékenyen sértette, lett is belőle csekély 35 évig húzódó kiadós pör. Amikor Szeged látta, hogy a földek visszaszerzésére nincs rcinény, uj pasztákat szeretett volna a kincstártól megszerezni örökáron. Ezért akkori főjegyzőjét: Kárász Miklóst Bécsbe küldle. Persze ncin üres kézzel. Néhány kocsi fácán, fajdkakas, őz, sózott bú, teknősbéka, csck-bi és basadohány, nádméz, kar* madzsin volt « nagyuraknak szánt ajáudék. Ká<* rász uram űicg is érkezeit az értékes rakománjnyal Bécsbe és olt hosszasan elidőzött. Közben ugyan küldözgette haza a biztató leveleket, bogy Horgos-puszta és Szcntpéler-hclység megszerzése a legjobb uton halad, de harmadfél hónap múlva különös hirek kezdtek róla keringeni. Az történt ugyanis, hogy a kamara elnökében: Gassalkovics Ádámban, régi, gyerekkori pajtására ismert, akivel együtt játszogatott mé^ a Felvidéken. Kárász ugyanis nem volt szegedi ember. Szegényen cs fiatalon került ide, de itt oly ügyesen forgolódott, hogy benősülve Temes* váry föbiró családjába, csakhamar nagy tekintélyre és rangra tett szert. A két jóbarnt nagyon megörült egymásnak és addig-addig örvendeztek, amig egyszercsak hírül hozták, hogy aa óhajtolt földek meg vannak ugyan már szerezve, de királyi adománylevéllel Kárász uramnak ajándékozva! Nosza lett erre Szegeden elkeseredés és fölháborodás. Pedig akkor még nem if volt posta, vonat, telefon, rádió, repülő és mégis meghidtaik mindent idejében az emberek. Kárász is megtudta, hogy baj van. Vasvillával várják Szegeden és nem mert hazajönni, csak leveleket küldözgetett, hogy ő biz' becsületesen cselekedett, mert a város a birtokokat úgysem kapta volna meg. Semhogy idegen kézre kerüljön, azért váltotta magához, de csakis azért, liogy azután a városnak átadhassa. A jószegcdick elhitték és visszaédesgették főjegyzőjüket, aki hivatalát cl is foglalta. Az ígéret azonban csak szép szó maradt, inert Kárász a birtokokat a városnak soha át nem adta, sőt ez vetette meg a későbbi nagy Kárász-vapv on és rienizteség alapját, amelynek — egy bizonyára nagyon érdemes tagjáról — főutcánkat is elnevezték. Ez cs ehhez hasonló események formálták kl a szegediek sokat emlegetett zárkózottságát és különös természetét. Bár láthatjuk, liogy a város hiszékeny volt és megbocsátó, de érthető, hogy a bizalmatlanság évszázadokon át miért fészkelődött bc a szegedi magyarok szivébe, főleg az idegenekkel: a „gyütt-möutckkel" szemben. Pr. Csüngös Intrcnc Singcr Erzsi (Cleveland, USA.), Gyulai Pilné Singcr Irén ugy a maguk, valamint az egész rokonság nevében fájdalmas szívvel jelentik, hogy szeretett édesapjuk SIIIGER GYULA életének 80-ik évében augusztus B án csendben elhunyt. Vasárnap, 6-án délelőtt 9 órakor temetjük a cinteremből. «Mlveakiiíllilfis cmiéftltálue$el és cmiehlaptal a Détmagyarovsxág kiadóhivatalában, könyvkereskedésekben és trafikokban kaphatók