Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-05 / 177. szám

324 DÉLMAGYARORSZÁG Pcntck, 1939. augusztus 4. o.ik magvalósítása mellett, a költészetben külön művészet a felépítés technikája. Egyvonalban, egymás mellett áll és él az egész világ, térések és szünetek nélkül, egymáshoz kapcsolódva, nem mint a színpadon, de mint a lehetetlenséggel tel­jes életben. Es ebben a vonalban igy változások es tünetek nélkül tárulhat föl az egész zenedrá­ma. Ez az egyik, ami technikai alkotás. De a részletekben egy-egy külön felvonás s külön fejezet Amneris szobája a megkapó kicsengéssel, ahogy a királylány gyengéden és megsebezve el­tűnik az oszlopok rejtelmében, vagy maga a trón, élük és világok fedett a magasságban, mindenki fe­lett, mellette egy grandiózus íal III. Ramses harci­szelccrével szinte kilépve a Tutankamen kamrá­jából . • • Vagy a .Vulcanus templom, oszlopai között bibor-arany függönyével, szög­letben egy borzalmasan hatalmas bálvány, a bzahmct-isten (és külön még az arany bálvá­nyok egész sora, amely csak ugy mellékesen el­vonul), vagy végül is a templom oszlopai mögött csillogó Nilus, a hold ezustlürdöjében, Afrika homokját idézve néhány szinte elővarázsolt pál­mahokorral (ez az első ilyen Nilus-megoldás tVerdi 70 éves diadalútja alatti) — és az egész fölött, a háttérben egy piramis halvány árnyé­ka .. . És mennyi képzőművészeti artisztikum még külön a teljes alkotásban . . . Rendező és sziiipadópilő valóban együtt képzelve és együtt dolgozva álmodta ide például az ítélkezés meg­rázó szertartását, ahogy a mélységekből drámai lassúsággal felvonulnak az ítélőszék papjai, a néző szemo előtt eltemetni mindörökre és kér­lelhetetlenül az etióp csaták győzelmes hősét . . . Mennyi részlet kívánkozna még ide, amely nem­csak most valósult meg először, de képzeletben és artisztikuniban magávalragadó, — két égy­m is mellé való fiatal művész diadalmas alkotása. Es harmadiknak még a varázslatba®, a har­madik fiatal művész: Fereincsik Jánoe, a Zenei épület robbanó lendületű vezetője. Vezény­lő pálcája nyomán elemek és mélyreható anyagok nélkül előttünk épül fel Verdi egész alkotása, harsand örömmel és gyengéd Urával, forró szen­vedéllyel és tömör drámával. Az ő építészi anya­gi a kürtök és hegedűk, oboák és hárfák világa, olykor még szélesebb képzelettel, mint a legszéle­sebb látható vonalak . . . Mennyi zengő erő és mennyi hajlékony finomság száll szét ebből az erpyékovácsolt együttesből, — a Budapesti Hang­vi rsenyzenekar a szegedi filharmonikusok kiegé­szítő együttesével hajlékonyad és öntudatos kul­túrával meggyőzően szolgálja; viszi előre Fe­tfncslk János karmesteri hitét. A magyar operakuJrura e bárom fiatal művé­sze az egészet valósítja meg költészetből és zenéből, képzőművészeiből és képzeletből, amely a Gcsammtkunstwerk ez ünnepélyét jelenti. & Ha külön lehetne venni azt, ami megragadó sz ünnepi opusban, bizonnyal werfeli arányok­ban lehetne magyarázni. Szinte egy kép sincs, amely ne hozna artisztikumban, vagy zenei tisz­tasagban meglepetést. Az Amneris-jelenet a maga Vágyakozásával, a templom-kép a maga forró hő­siességéxel, vagy külön a középpont: a diadalme­net, ahogy tér cs magasság a hősiesség kultuszát zcngil Ahogy az egyiptomi kapu fölött és a palo­tak erkélyén a trombiták zengeni kezdik a győ­zelem hősies indulóját és vonulni kezd a hatal­mas diadalmenet dárdák és barciszekerek szár­nyain, harci egységek dübörgésében, fényekben és dicsőségben; ez az az induló, amelyet Verdi elmúlhatatlan erővel komponált előre, az idők­be . . . A buvonulás nagyszerűsége im nem ele­fántok és sivatagi tevék állatkerti rekvizitumai­bol áll, hanem a hőscisség dübörgő vonalaiból, amely itt zeng előttünk lelkeket korbácsolva, mint maga a győzelem és a dicsőség dinamikája! Bs végig aztán a szenvedély és a líra, a dráma •végső kicsengése, hol lehellotszeruen felemelve, hot drámaian megragadva. A műben a rendező és a színpad, a zenekar és a zene szárnyaiban ott áll az egész előadás, minden szereplőjével és megjelenítő hangjával. 'Az előadás hangbeli része külön a magyar ope­rakultura dicsősége. Nemcsak az egész, de kü­lön a hangok, külön az énekesek — Európa te lé hirdetnek. Olyan együttes, amely ré­gen a művészetek Olympiászára való. Legelőször Németh Mária Aidája az euró. pai hírnév fényeiben, hangjának egészen kitáruló szépségeivel, a magasságok csillogó öbleivel és a drámai játék mélyen átélt bensősegével. Király­lány, aki királynői hangjával drámai bukásában is kiráivi. — Mellette egészen és egyvonalban egv másik királynői hang, a Némethy Elláé, amely szőnie határtalan csengéssel száll a határ­talan magasságok fe'é. «zahadon szárnyalva itt i swibnd ég alatt. AmnerisC büszkesége és diesö­Ma* a* tgész világ számára a magyar opera­Már csak ma vehet muszlin zsebkendőt —'Jí-ért charmőz melltartót —*49-ért szines nyomott zsebkendőt —'17-ért sport zoknit —'29-ért női short harisnyát kishibást —'85-ért fekete női ernyőt 2'98-ért divatcsikos női ernyőt kishibást 3'88-ért női divatkeztyüt 2'98-ért hibátlan férfi zoknit divat bőrövet férfi szines divatzsebkendőt flór férfi térdharisnya szines férfi hálóing férfi bőrkeztyüt férfi ernyőt szövött műselyem ing divatmint. —'49-ért —-69-ért —'49-ér* -'88-ért 498-ért 2'98-ért 3 48 ért 398-ért a Fehércégtáblás Boros nyári vásárán! ­éneklés kultúrájának. És a nagy kettősben Hal­mos János hősies szenvedélyű Redamase, akinek tenorjában szinte ölelkezik a bel canto aranyló lírája és a hősiesség ritmikája. Hangjának iz­zásában, egy-egy frázisának szenvedélyében a legnemesebb Verdi-tenor. És milyen jólesően lel­kes meglepetés Losonczy György hangban és játékban teljsen átélt Amonasoja, bariton­jának férfias zengésével és alakításának élmé­nyével. A fiatalság teljes kibontakozása ő is, szabadon és szükitő határok nélkül. Lendvay Andor tömör és fenséges, királya ugyancsak va­lóban méltó ebben az együttesben és teljesítmé­nye még annyival is több, értékesebb, amennyi­ben először jelentkezik ezzel az alakitássa], a részletekig kidolgozva, öntudatos művészettel. Kóréh Endre zengő baszusa a legnagyobb méltóság hatalmával és erejével szól a templo­mi magasságból, itéletmondása kérlelhetetlen tömörséggel egy elmúlt világ legnabyobb főpapi hatalmát idézi megrendítően. És Kovács Jolán finom daüamizü papnője is részese a nagy zenei ünnepnek. Nem kevésbé, sőt néhány jelenetben elsőrendűen döntő fontosságú az Operaház nagy­szerű énekkara, amelynek ugyancsak diadala a roppant színpadon egységesen és tömören zengő, tiszla zeneiséggel teljes kórusa. Ennek a munká­nak imponáló győzelme elsősorban R o u b a 1 Vilmos karigazgató teljes dicsérete. Munkája és vezetése nyomán ez a minden vonalra vonzódó együttes a finomságok és bimnikus örömök, ár­nyalások és drámaian egységes hangtálak egész arénáját hozza, — olyan falakat, amelyek nélkül elképzelhetetlen ez a roppant palota. És a további aranyornaraensek az előadás nagy architektúrájában: a megvesztegetően kol­lektiv balett, Vera Ilona koreográfiájával, minden tagja,, egyszerű és világos építéssel, mégis nagy­vonalúan, dekorativen, a korból kilépve és visz­szaidézve a falon vonuló, csak nemrégen megfej­tett rarasesi vonalakat. A világosan illusztráló együttes élén S z a 1 a y Karola és B a r t o s Irén egyaránt külön áriát jelentő, a fáraói trón elé való szólóival. És a diszifő elemek mellett még az egyiptomi architektúra megrendithetetlen osz­lopai: Tolnay Pál szcenikai és műszaki tudá­sának erejével és gondosságának nélkülözhetetlen biztonságával. A rendező és a szinpadépitő mel­lett szorosan, teremtő harmóniában a szinek és fények mesteri dirigense. Kornay János, szin­te egy külön toronyban lámpáinak és sugarainak káprázatos varázslókonyhájával, sugarai, hol mennyel fényei, hol ezüstös mécsei ugyancsak részesei a művészetek annyi összedolgozó közre­működésének, hogy szinei nélkül lehetetlen volna ez a nagyszerű harmouia. Egy-egy sugara nem­csak Auítakt-ot, de értelmezéssel teljes hang­súlyt is varázsol és a lények festészetével szinte betetőzi a teljes költészetet. A színpadi mü: a költészet és a zene, az építeszet és a festészet nagy harmóniája . . . Az ünnepség minden izgalmával, lázával és boldog örömével valósult meg a péntekesti pro­dukció, valóban egy ritka cs ünnepi bemutató, Valósággal egy uj stílus tárult fel az ünnepi já­tékok fényes sorában és ennek a hangulatát, ké­pét nemcsak a színpad, de a nézőtér is mutatta a tribünhegy lelkes és rajongó ezreivel. A vára­kozás nagyszerű feszültségében, az esti fé­nyek érkezésénél barna borulás úszott elő az égi tengeren, egészen közel már, fenyegetően és veszedelmesen. Sötét és súlyos maradt az ég csil­lagok csillogó ékességei nélkül, szinte lesujtóan borongva a fények és világosságok ez ünnepére. A távolban szinte az erdők koboldjaival kerge­tőzve villámok indultak és villantak, valami sö­tétlő, romboló vihar távoli fellegei kisértettek, —< de csak egy-egy villanó kacagással ijesztgetve inkább csak vásott játékokkal kacsintgatva, in­kább csak a sötétből kisértgetve és játékosan, mint elszántan és bosszúsan. Aztán percről-perc­re tűnni kezdeti ez az ijesztgető játék és ahogy szólni és szállni kezdtek a játék hangjai, ahogy szálltak és lebegtek a méretekben egyre bizto­sabban és erőteljesebben, a szél egy-egy lágy fod­ra legyezte a dallamokat és a messzeségben kan­dikálni kezdett az első aranycsillag. És a zavar­talan ünnep boldog dicsőségére kigyújtottak még néhányan, hogy égi ékszerek gyémántjaival kö­szöntsék ezt a szinpadi királyságot. És ott ra­gyogtak a tér fölött az ezrek ünnepében, moso­lyogva, boldogjtóan. A fényekben aztán felharsant az öröm diadal­mas tapsa és még boldogabb volt a lelkesedés, bogy a lépcsőkön s a fényekben köszönthette va­lamennyi szereplő és a teljes művészet karjaiban a magyar művészet három izzöan fiatal, álmodni és teremteni tudó mesterét. A három fiatal mű­vészt, aki annyi összefogásból, oly roppant ap­parátusból, annyi lélekből és lelkesedésből meg­álmodta és megvalósította minden művészetek' összefogásának nyáréji költeményét. Vér György. \ penfeh esti bemutató Kirobbanó sthere Páratlan siker jegyében tartották meg az Aida péntekesti bemutató előadását, mely va­lóban a magyar művészi és társadalmi élet kivételes eseményévé nőtt. Olyan izgalmasan szép képet mutatott a megtelt dómtéri tribün a maga hullámzó elevenségével, társadalmi előkelőségeivel, izgatottan várakozó csopor­tokkal, majd a kiobbanó sikerben lelkesedő ezrekkel, amire hosszú idők óta nem volt pél­da. A bemulató előadáson valóban jelen volt a magyar művész- és társadalmi élet szinte min­den ismert tényezője. Már a kora délutáni órákban kezdődött a tömegek érkezése, a me­net rendszerinti gyorsvonaton éppen ugy, mint a fél hét órakor érkezett ünnepi vonaton, de különösen az autók, valamint autocarok egész seregén. Olyan hatalmas autótábor vette kő­ül már délután a szállodákat és kávéházakat, maid 8 óra körül a Dóra-teret, amelyre na­gyon régen nem volt példa és amely a világ­városi események forgalmát és előkelőségét varázsolta Szegedre. Nem is lehetett számba­venni a politikai világ kitűnőségeinek, az arisztokráciának, az operabarátoknak és a diplomáciai testületnek azokat a tagjait, akik megjelentek a Dóm-téren. Teijesen inkogni­tóban érkezett pénteken délután Bartüs Károly honvédelmi miniszter, aki szárnyse­gédjének társaságában nézte végig az elő­adást s a legnagyobb elragadtatással nyilatko­zott a hatalmas művészi produkcióról. Arra a rendkívüli érdeklődésre, mely nem­csak az országban, hanem külföldön is meg­nyilvánult a dómtéri játékok iránt, jellemző, hogy pénteken délután autocar érkezett Po­zsonyból és külön erre az előadásra érkezett nagyobb társasággal Temesvárról Kaiser La­jos prelátus. Ezenkívül is számos külföldi rendszámú autó állt sorba a tér mögött. X Kassai filléres ünnepi vonal, amely mint ismeretes, kétnapos, szombatod délután 15.12 órakor érkezik Szegedre és több. mint 800 utast hoz magával a kassa—rais­kole—gyöngyös—losonci vonalról. A vasat utasai végignézik a Tragédia szombati és a Magyar Passió vasárnapi előadását, résztvesz­nek a vasárnapi országos ellenforradalmi ün­nepségen, amelyen megjelenik a kormányzó ur. A vonat visszaindul a vasárnapi előadás után éjfél után 0.50 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents