Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-29 / 196. szám
Kedd, 1939. augusztus 29. DÉCMAGyXRÖRSZXG 5 Elgázolt cgq szekeret a moterosTOROt A Kocsin ülő asszony meghall, tiafbőnapos csccsemőfe csodával határos mádon megmenehüit (A Délmagyarország munkatársától.) Borzalmas szerencsétlenség történt vasárnap délután a Szőreg—Kiszombor állomások közötti vasútvonalon. A Makó felé haladó szegedi motoros személyvonat a 34-es számú őrház közelében lévő vasúti átjárónál elgázolt egy szekeret, amely éppen akkor ért a sínekre, amikor a motörvonat odarobogott. A motorosmozdony csaknem teljes sebességgel haladt, és nekirohant a szekér első részének. A szekéren öten ültek: Bagi Mihályné, Kószó Rozália 38 éves szőregi asszony, a húga, Kószó Erzsébet és két kisgyerek. Az ötödik utas, Baginé hathónapos csecsemője ott pihent édesanyja karjain. Az összeütközés pillantábáu Baginé és Kószó Erzsébet, akik a kocsi első részében ültek, kiestek a szekérből, kizuhant a Baginé karján alvó csecsemő is. Az összeütközés után motorszerelvény megállt, a vonaton szolgálatőt teljesítő személyzet az őrház telefonján értesítette a mentőket. Bagi Mihálynéhoz azonban hiába érkeztek a mentők, az asszony a szerencsétlenség után pár perccel belehalt súlyos sérüléseibe. Kószó Erzsébet súlyosan megsérült, őt a mentők kórházba szállították. A két gyerek, akik a kocsi hátsó részében ültek, nem szenvedtek sebesülést. Csodával határös módon menekült meg Baginé hathónapos kisgyermeke. A Csecsemő az összeütközés pillanatában kirepült édesanyja öléből és a vonat ütközőjére esett, ahol fönnakadt. Ott találtak rá az utasok sértetlenül. Á szőregi Csendőrség a halálos szerencétIenségről jelentést tett a szegedi ügyészségnek. A vizsgálat megindult. „A társadalom lelkiismeretének megszólalása rá fogja vezetni az államot is a sokgyermekes anyák megjutalmazására" Glattfelder Gyula megyéspüspök és Muntyán István dr. beszéde a Stefánia Szövetség vasárnapi ünnepségén (A Délmagyarország munkatársától ) Megható ünnepség keretében jutalmazták meg vasárnap délelőtt azt a 27 sokgyermekes anyát, akik legtöbbet tettek eleget anyai hivatásuk kötelességérek s akiket a szegedi Stefánia Szövetség kitüntetésben részesi'tet. A rókusi elemi iskola tornacsarnokában folyt le a 25—50 pengős jutalomdijak és az emlékérmek kiosztása. Az ünnepségen megjelent Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök, Muntyán István dr. ny. Ítélőtáblai elnök, a Stefánia Szövetség elnöke, valamint a katolikus társadalom előkelőségei. A sokgyermekes 'anyák ünneplése 11 órakor kezdődött a tornacsarnokban. A felállított emelvényen Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök, dr. vitéz Shvoy Kálmánná és Muntyán István dr. foglaltak helyet, a sokgyermekes anyákat az emelvény két oldalán helyezték cl. Az ünneplő közönség és a kitüntetésre váró anyák elénekelték U Himnuszt, majd Muntyán István dr, mondotta el beszédét. Mindenekelőtt köszönetet ijpondotí a megyéspüspöknek, Szeged közönségének és mindazoknak, akik adományaikkal e szent célhoz hozzájárultak és elősegítették a sokgyermekes anyák megjutalmazását. Csaknem 800 pengő gyűlt össze, amelynek jelentékeny részét a Stefánia Szövetség fővédnöknője és védőnői ezer kedves ötlettel meggyőzéssel úgyszólván fillérenként hozták össze. Muntyán István dr. kifejezte azon reményét, hogy a jövőben még többet nyújthatnak majd a szegénysorsu sokgyermekes anyák 1 felsegéiyczésére. \ •—• Amit e szép megmozdulással kapcsolatban sajnálni kell — folytatta beszédét —. az, hogy bizonyos egyoldalúság állott elő, hiszen csak olyanokat jutalmazhatunk meg, akik erre a pénzösszegre bizony nagyon rászorulnak. Nem szabid hagyni, hogy a jutalmazok jőszándékával szemben csaknem kizárólag a sokgyermekes anyák szegénysége tUljon! A sokgyermekes anyák kitüntetése nem szegénykérdés és nem lenne szabad oda devalválódnia! Jaj annak a tár. sadalomnak — emelte fel szavát amely a népízaporodás problémáját pröletárizálódni hagyja! Kifejtette ezután, hogy sajnálni kell azt, hogy csak olyan sokgyermekes anyákkal állunk szemben, akik a segélyre rá vannak szorulva és sajnálni kell, hogy nincs mód, alkalom a gazdagok kitüntetésére. Ennek okait nem szívesen említi, mint ahogy nem szívesen beszél ennek az országos mozgalomnak egyéb fogyatékosságairól. Fájdalmas tünet az, hogy vannak, akiknek nem kell a gyermekáldás és rossz példájukkal még másokat is bűnre csábitanak, arra a 'bűnre, amely a legmegbocsáthatatlanabb a nemzet, a haza szempontjából. — Nekünk ezekhez semmi közünk — fejezte be nagyhatású beszédét —, mi azokat akarjuk most kitüntetésben részesíteni, akik a társadalom legemberségesebb, legmagyarabb és leghazafiasabb jószándékábél keletkezett mozgalom középpontjában állanak. Mi a magyar lelkiismeret ajtaján kopogtatunk s mozgalmunk mindaddig erősödni fog, amig minden magyar sziv rá nem döbben a legszentebb magjjar kötelességre, a magyar faj, a magyar nemzet kiépítésének, megerősítésének és felvirágoztatásának szolgálatára} Muntyán István dr. ünnepi beszédét a jelenlevők lelkesen megtapsolták. Magyarruhás leányka lépett az emelvényre ezután és meghatóan kedves verssel köszöntötte az édesanyákat. A kis Vojtek Irén szavalata nagy tetszés keltett. A rókusi elemi iskola III. osztályának végzett növendékeiből kiválasztott apróbb-nagyobb leánykák sétapalotást jártak pirospruszlikos magyar ruhákban, majd Móra László »Anyák ünnepére* című szép költeményét Szíjjá rtó Ilonka hatásosan szavalta. Cserkésztoborzót jártak ezután a IV. osztály volt növendékei himzett magyarruhácskájukban, a közönség szívből fakadó tetszésnyilvánításai közepette. Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök emelkedett ezután szólásra. Hangsúlyozta, nem óhajt ünnepi szónoklatot mondani, csupán rá akar mutatni arra, hogy ha szeretjük a gyermekeket, — mint ahogyan szeretjük őket —, meg kell becsülni az édesanyákat is. Utalt az üvözitő szarara, aki azzal az igéjével, hogy •Engedjétek hozzám a gyermekeket* a gyermekek helyét Isten trónjánál jelölte ki. — Ha ebből a krisztusi igéből a keresztény társadalom valamit megjegyzett — mondotta —, csak ugy juttathatja kifejezésre, ha a gyermekek felnevelőjét, legnagyobb jótevőjét is megbecsüli. Éppen ezért örvendetes elhatározása a Stefánia Szövetségnek, hogy belekapcsolódik a sokgyermekes anyák rrtegjutalmazásának akciójába. A megyéspüspök ezután kifejtette, hogy nem a jutalom összege fontos, hanem az elindulás, a .kezdeményezés és az a remény, hogy a társadalom lelkiismeretének megszólalása rá fogja veZetni az államhatóságot is arra, hogv bátor gesz. tussá] oldja meg a sokgyermekes anyák meg. jutalmazását. — A magyar társadalom érti és érzi — fejezte be szavait hagy ezek az anyák a legszebb nemzeti kötelességüket példaadó módon teljesitik. Gondoljunk mindig arra, hogy a haza boldogulása, a nemzet élete és a nép állandó előbbrejutásónak föfeltétele az, hogy legyenek édesanyák, akik nem félnek a gyermektől, hanem szeretik, felnevelik, ápolják kicsinyeiket. Ennek a nemzetnek minden hü polgára azotukcll íáradozzék, h"gy a magyar nemzet és a magyar állam is fokozott mértékben ismerje el és teljesítse velük szemben kötelességét. A püspök felemelő szavai után a sokgyermekes anyák megjutalmazása következett. Egymásután járultak az emelvényre, hogy átvegyék a pénzösszeget tartalmazó borítékokat és a kék szalagon függő alumínium emlékérmeket. A megjelentek melegen megtapsolták az ünnepelteket, midőn a kitüntetéseket átvettek. A következő 5—9 gyermekes anyák kaptak pénzjutalmat és kitüntetést: Farkas Gyuláné, Lőcsei Mihályné, Kovács Istvánná, Csepregi Sándorné (csak kitüntetést), Pál Béláné, Bánfi Nándorné, Száraz Antalné, Varga Jánosné, Rózsa Istvánné, Szappanos Lajosné, Árendás Ferencné, Balog Sándorné, Juhász Mi. hályné, Bürgés Mihályné, özv. Kiss Istvánná. Varga Józsefné, Szabó Istvánné, Halász József, né, Makra Sándorné, Aradi Aronné, Tóth Jenőné, Kovács Mátyásné, Héger Hermanné, Erdő Endréné, Tóth Ernőné, Berta Józsefné és Perneky Józsefné. A meghatott anyák nevében Halász Józsefné mondott köszönetet a megyéspüspöknek, az elnöknek és a védőnőknek, akik hozzásegítették őket ehhez a szép és számukra- felejthetetlen ünnepléshez. Majd az anyákhoz intézte szavait és felszólitotta őket hogy az Istenhez forduljanak ínségükben, ne csüggedjenek és ne szó* gy éljék soha, hány gyermeknek adtak életet, hanem büszkék legyenek rá, hogy édesanyai kötelességüket ilyen szépen teljesítették. Valamenynyiük nevében megígérte, hogy gyermekeiket istenfélelemben, honszeretetben és emberi erényekben akarják felnevelni. A megyéspüspök zárószavaival ért végef 3 meghatóan szép ünnepség. Alsóközponton is szép ünnepséget rendeztek vasárnap a sokgyermekes anyák tiszteletére. Az ünnepség az alsóközponti templomban folyt le, a tízórai nagymise után. A nagymisé't Balogh István dr. plébános celebrálta, majd ünnepi szentbeszédet mondott, amelyben kiemelte a magyar anyák érdemeit. A megjelent hatósági vezetők és a hiveK nagy tömegének jelenlétében Balogh István dr. plébáí nos, az alsóközponti Stefánia-Szövetség elnöke, i kiosztotta a jutalmakat. Hat sokgyermekes anya í járult az oltár elé és átvette a 10—10 pengős pénzjutalmat, valamint a Stefánia-Szövetség érmeit. A megjutalmazottak névsora a következő: Szaniszló Józsefné, Turu Imréné. Szécsl Imréné, Jobbágy Imréné, Kónya Vincéné és M u 1 a t i Andrásné. A jutalomra szánt összeget az alsóközpontf társadalom adta össze. Az ünnepség rendezése körül nagy szerepe volt Matusovits Eeo dr. tiszti orvosnak, -a Stefánia-fiók ügyvezetőjének és Angyal Mária védőnőnek. 't Az Oszi Lakberendezési és Háztartási Vásár j kedvezményes utazási igazolványai beszerezhetők a Délmagyarország kiadóhivatalában. Aradi-utca 8.