Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-25 / 193. szám

Péntef, 1939. augusztus 25. ÖÉCMAGYARORSZÁG & A városházán megkezdik a zsidótörvénnyel kapcsolatos igazolások kiállítását Szeptember 3-án ül össze a központi választmány a virilis mandátumuk ügyében (A Délmagyarof.szág munkatársától.) A zsi­dótörvény yégrehajtési utasítása ismeretes .változásokat idéz elő Szeged törvényhatósági bizottságában. A végrehajtási utasítással egy­idejűleg a kormány rendeletet adott ki a zsi­dók törvényhatósági és községi választójogá­nak szabályozásáról, valamint bizottsági és képviselőtestületi tagságáról. A virilistákat, akik zsidónak számítanak, törlik a városi, il­letve községi képviselőtestületek tagjai közül, tnert ezen a címen a második zsidótörvény Ren­delkezései szerint zsidó nem lehet tagja a tör­vényhatósági bizottságnak. A mandátumok fe­lülvizsgálását a központi választmány végzi, amelynek elnöke a főispán, helyettese Tóth Béla dr. helyettes polgármester. A szegedi vá­rosházán ma az a helyzet, högy úgy a főis­pán, mint a helyettes polgármester szabadsá­gon van. Miután a virilisek helyzetének tisz­tázását a törvány végrehajtási utasításának megjelenésétől számított 15 napon belül tisz­tázni kell. Tóth Béla dr. polgármesterhelyettes szeptember első napjaiban megszakítja a szn badságát és visszatér Sregedre. Addig az illc tckes ügyosztályok' előkészítik az ügyet, úgy. hogy szeptember 3-án a központi választmány érdemben dönthessen. A központi választmány határozata ellen egyrészt a belügyminiszterhez, másrészt a közigazgatási bírósághoz lehet fel­lebbezni. A zsidótörvény végrehajtási utasítása köte­lezővé teszi a törvényhatóságok tisztviselői­nek, hogy minden jelentkező polgárnak tanú­sítványt adjanak arról, hogy nem tekinthetők a zsidótörvény értelmében zsidónak. Szegede Pálfy polgármesterre hárul ez a föladat. Csii törtökön délelőtt Katona István dr. tanácsnok szabadságáról visszatért és a kérdésben ta­nácskozásokat folytatott a polgármesterrel. A tanácskozásön megállapították, hogy mi mó­don történjék ezeknek az igazolványoknak a kiadása. Az igazolványokat Katona tanácsnok ügyosztálya szolgáltatja ki, amennyiben erre jelentkező akad. Egyelőre az a helyzöt, hogy Szegeden eddig senki sem kérte annak hivata­lös megállapítását, hügy a törvény értelmében zsidónak számít-e, vagy sem. Nem kaphatnak igazolást a városházán a frontharcosok, vagy az ellenforradalom résztvevői, ezeknek egy­részt a vitézi széknél kell jelentkezni, másrészt okmányaikat kell beszerezni a kitüntetésekről. Az ügyosztály kizárólag azok számára ad ki tanúsítványt, akik a törvény L szakasza sze­rint tekinthetők kivételnek. CKtz gyewnek boldog, ngaco. a tiszai kontókon —• A moyyaz-M/wz gyewkek d&ucswztűk a vendéglátó Szegedtói (A Délmagyarofszág munkatársától.) Meg­hatóan szép ünnepség keretében búcsúztatták csütörtökön délután az újszegedi gyermek­strand kis vendégeit, különösen a felvidéki és kárpátaljai gyermekeket Az újszegedi Gyer> mekstrand egyike a vár'fis legszebb szociális intézményeinek, amelynek működése a rendel­kezésére álló szerény eszközök mellett szinte ideálisnak mondható. Az elmúlt két nyári hó­nap alatt a gyermeküdülőtelepen több, mint ezef gyermek részesült a nyár örömeiben és olyan kitűnő ellátásban, hogy valamennyien súlybeli gyarapodást értek el. A Gyermekstrand záróünnepélyét délután fél 5 órai kezdettel rendezték meg a strand­épület udvarán. Az ünnepségre sokan mentek át Szegedről. A záróünnepség műsora a Hi­szekegy-gyei kezdődött majd Bús Károly ta­nító csoportja, fiúk és leánykák elszavalták a felvidéki és kárpátaljai területek népét kö­szöntő „Visszatértek" című versét Büky Rózsi és Hegedűs Etelka tanítónők gyermekcsoportja elragadóan kedves költeményegyveleggel szó­rakoztatták a közönséget. „Csicsergések a ma­gyar irodalom berkeiből" cím alatt Petőfi és Arany legnépszerűbb verssorait fűzték dalla­mos verslánccá s az egész valóban úgy hang­zott, mint vidám, boldog kis tavaszi madár-, kák csicsergése. A közönség az ötletes produk­ciót lelkesen megtapsolta. Megható dalianként hangzott a gyermek­ajkakon az irredenta költemények sorozata. Külön élipéuyt jelentett egy aranyhajú, ibo­lyakékszemű, bájos kis rüzsinlányka szavalata, .akit ennivalóan kedves, oroszos akcentusáért a közönség percekig ünnepelt. ,J3züle feldem zép hataraT* szavalta pirösbabos kis magyar­ruhájában és úgy rakta egymás mellé a sza­vakat, mint csillogó, még új, de máris megsze­retett játékköveket ... Ruszin dőlök, iuszin táncok És milyen áhítatosan, milyen szépen éne­kelte a sok kis magyar-orosz lányka és bocs­kaisapkás, ruszin varrottasingű fiú, hogy ,,Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország", s mennyi tűzzel, hévvel követelték a vers szár­nyán, hogy: ,Mindent vissza!" Aztán felhang­zott egy fájón édesbús, széles dallamú, hami­sítatlan orosz dal: „Verhoviná" kezdetű, amely­nek elhalkuló, bágyadt s oly szívhezszóló dal­lamát Balabán Rudolf rahói polgáriiskolai igazgató és felesége irányították. Aztán jöttek a többi ruszindalok, valódi, oroszos felépítés­sel: egy-egy magas, vékony leányhang szomo­rúan eldalolta a szólamot, aztán a többiek zen­dítettek rá a frissebb „refrénre". A közönség nem tudott betelni a ruszin népdalokkal és forró tapssal jutalmazta a kis énekművészeket Bévész Béla, Schuszter Béla és Jasper Mar git a gyermekek szavaiókórusait és énekes tor­nagyakorlatait tanították be s úgy a szavala­tok, mint a tornagyakorlatok nagy sikert arat­tak. Különösen kedves és eredeti volt két nép­mese verses, párbeszédes és szavalókórüssal kísért, színdarabszerű előadása. Pöttömnyi apróságok, gsiripelő és csacsogó kis óvodás­gyermekek vonultak föl „Hova, hova, kis ka­tonai" kezdetű indulót énekelve és aranyos mimikával kísértek kedvesnél-kedvesebb versj­kéiket, nótáikat őszinte, nagy sjfeerük volt. A ruszin gyermekek magyar műsorszámait AbQ­nyi Ilonka, Kárászt Márta és Etss Irén taní­tották be annyi szívvel és lelkesedéssel, hogy valóban csodálatos eredményt hozott. A nagyobbocska ruszin lánykák, — polgári iskolai növendékek, — festői népviseletükben plasztikusan szép ruszin táncokat mutattak b'\ míg a kisebbek a táncdallamot énekelték hoz­zá. A népi táncok bemutatása egyöntetű, ritmi­kus és minden tekintetben lebilincselően szép volt. „Isten veleiek kis. iuszin testvécek" A meleg tetszésnyilvánításokkal kísért tánc­bemutató után két magyurr.uhás kis emberke lépett elő, egy pöttömnyi kislány és egy ko­molyareú kisfiú, hatalmas, mezei virágokból összefűzött csokorral búcsúztatták a ruszin testvérkéket. — Fütyül a vonat nemsokára ós kis ruszin­testvéreink elindulnak hazai — mondták sza­valókcttősben, majd pár kedves, meleg búcsú­szó után átnyújtották a két virágcsekrot: a kisfiú egy szőkefonatú ruszin lánykának, a kis­lány pedig egy álmodozószemü, hulványarfiú kis ruszingyereknek. Azután előlépett egy nagyobbacska leányi Bácskáid Piroska, aki a ruszin népi táncoknál már kitüntette magát és folyékony magyar nyelven, szinte hibátlan kiejtéssel mondatta el a rahói gyermekek búcsúztatóját} — Most tudjuk, mit jelent Magyarországon élni, amikor, a legnagyobb alföldi yáros édes testvérekként ölelt magához bennünket! — mondotta, majd haugsúlyozta, hogy a rahói gyermekek nem jötiek idegenbe, amikör Sze­ged meghívta őket, hogy ismerjek meg Szege­det és a magyar vendégszeretetet. Beszélt a Tiszáról, amely az ő folyójuk is s amely az elnyomatás húsz éve alatt hírhozójuk yolt ide­áiról, a visszasóvárgott hazából. Végül kife­jezte a visszatért Kárpátalja kis ruszinjainak azt a kívánságát, hogy jövőre a többi, meg vissza nem csatolt területek magyarjaival együtt örvendjenek a szép nyárnak a szegedi Gyermekstrand homokján. A záróbeszédet Bános Alajős dr. főorvos mondotta el, aki a leglelkesebb előmozdítója volt a gyermeknyaraltatási akcióknak és fá­radhatatlan továbbépítője az ujszegedi Gyer­mekstraudnak. Kifejtette, hogy mennyire szük­ség volt erre a szép szociális intézményre és beszélt arról, hogy orvos létére nem a gyer­mekek testi gyarapodását tartja elsősorban szem előtt, hanem a lelki felfrissülést, amely­nek hatása nemcsak szellemi, de fizikai fejlő­dést is eredményez. Elmondotta, hogy az idén a lelki oktatásnak még nagyobb jelentősége volt, amennyiben losonci, rimaszombati és ra­hói gyermekek nyaraltak az üdülőtelepen, akik — nem lévé egy sem több 14 évesnél, —, nem is Magyarországon születtek. A főorvos meleg szavai ntán a gyermekek és a közönség elénekelte a Himnuszt s ezzel az ünnepség végetért. A kis szereplőgárda — csaknem ötszáz gyermek, — az ünnepély befe­jeztével a konyha tájékán tolongott, hogy hoz­zájusson jól rnegérdeinelt vacsorájához- Az élelmezés csupaszív vezetője: Jiiger Lajos bol­dogan Osztotta ki a bőséges porciókat. A ruszin gyermekek hideg vacsorát és útravalót is kap-

Next

/
Thumbnails
Contents