Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-13 / 184. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1939. augusztus 13. 8 Idillbe! OXILIH SEíVíCE-mben a legtökéletesebb, legmo­dernebb, autó és motor­kerékpár fényezés! L. Slf 68. Tel. 27-73. Tanoncok felvétetnek. UJ KÖNYVEK Szegedországtól Magyarországig Bokor Pál dr. visszaemlékezése a szegedi ellenforradalmi napokra A szegedi ellenforradalmi megmozdulás hu­szadik évfordulójára megjelent Bokor Pál dr. 110 oldalas, merített papírra nyomott, ízléses és szépkiállítású könyve: jJSzegcdországtól Ma­gyár országig", amelyben az ellenforradalom Itt­kes élharcosa Szeged történelmi nagy napjairól szóló visszaemlékezését mondja ol. A könyvet Magyarország kormányzójának: Horthy Mik­lósnak, a nemzeti hadsereg fővezérének ajánlja hódolattal a szerző s P. Uzdóczy-Zadravccz Ist­ván irt Iclkcsitöszavú előszót az érdekes mű­höz. " ~ - • Bokor Pál dr. bevezetőjéboo elmondja, hogy könyve a szegedi ellenforradalmi eseményeket összefoglalóan öjelt-föl, majd élesen megvilágí­tott, rövid rajzban ismerteti a szegedi vörös vi­lágot s az első ellenforradalmi megmozdulástól kezdve úgy igyekszik csoportosítani az esemé­nyeket, hogy az olvasó tiszta képet kapjon az 1919-iki összeomlást követő, nemzetmentő nagy munkáról. A történelmi valóságnak megfelelő­en, az események dokumentáló erejével világit' arra, hogy azokbau a vérzivataros, lidércnyo­másos napokhau Magyarország, a nemzeti Ma­gyarország tulajdonképpen Szeged volt. Ez a város kiemelkedett a rémuralom óceánjából ós Magyarország Öoegedország lett... Szegedors$ágól a megújhodott, új életre tá­madt Magyarországig nehéz, tövises és szinte mberfölötti módon küzdelmes út vezetett. Ezt az útat világítja meg Bokor Pál dr. az emléke­zés szövétnekével. Ha néha kissé szubjektív is ez a minden vonathozásában értékes és kortör­téneti beszámoló, annál elményszerübbé, annál elevenebbé nemesedik. Stílusának leegyszerűsí­tett. leszürkított bangja viszont arra törekszik, bogy riportszerű esomenyrajz helyett történeti segédkönyv legreo azok. számára, akik enuek a forroDgó, nagy időnek taoni nem lehettek. A könyv gazdag adatokat tartalmaz a tör­téuelini uapok szereplő személyeinek működé­sére nézve ós valóságos glóriát vou Horthy Miklós ellentengernagy, P. Uzdóczy-Zadravecz István, Gömbös Gyula, Szombathelyi ezredes, Ábrahám Dezső, Teleki Pál gróf és az ABC ala­pító tagjainak alakjq köré- Fölsorolja a szege­di Antl-Bolsevista-Comité működésének minden momentumát. A végrehajtóbizottság tagjainak névsorát az alábbiakban közli: Kelemen Béla dr. ny. fő­ispán, elnök, Bokor Pál dr. ügyvéd, jegyző, Ba'ck Borrrát gőzmalomtulá'jdonos, Balogh Károly városi tanácsnok, Bárdos Béla tb. városi jegy. ző, Bcrndtsky Kornél tábornok, Bicdl Samu dr. fakercskedő, Boros József dr. kórházi igazga­tó-főorvos, Dobó József dr. MAV titkár, Gár­gyán Imre borkereskedő, Gombos Imre gazdál­kodó, Harsányt Elemér föállamügyéss-helyet­tos, Kcrncr Lajos MAV főfelügyelő, Korom Mi­hály gazdálkodó, Kószó István dr. ügyvéd, Körmendy Mátyás asztalos, Nagy Gyula mér­nök, miniszteri osztálytanácsos, Nyáry György vendéglős, Pálfy Dániel vasgyáros. Peidl Im­re tanár, Pap Róbert dr. ügyvéd, Papp Meny­hért dr. rendőrkapitány, Polgár Pctcr dr. vá­rosi tanácsnok, Sándor Ignác adótárnok, Sza­bó Sándor kéményseprő, Szakács József dr. ügyvéd, Szckcssy Ferenc gyógyszerész, Szíj­gyártó Albert felsőipariskolai tanár, Vajas Jó­zsef gazdálkodó, Vajda Sándor magánzó, Zad­ravccz István házfőnök. A végrehajtóbizottság tagjai írták alá azt a kiáltványt, amely 1919 május 17-én jelent meg és amelyben először jutott kifejezésre a nem­zeti egységbe való tömörülés gondolata Szege­den. A kiáltványt úgy üdvözölte akkor a vá­ros hazafias polgársága, mint 1818 máfeius 15-én az első nemzeti sajtóterméket. Sok érdekes és immár történelmi crtékS adatot tüd meg az olvasó Bokor Pál dr. köny­véből, amely sikerült, szép kliséket közöl a nemzeti ujjás.zületés elindítóiról s azokról az épületekről, helyiségekről, vagy színterekről, ahonnan a szegedi gondolat elindult diadalút­jára. A kötet utóbaugja Márky Imre költemé­nye: „Szeged, a kormányzók városa", amely méltó befejezése eunek a minden vonatkozás­ban érdekes és történelmi értékű munkának. tJrt é» egyenruha szabóság Uri divatcikkek - Kalapok Egyearuhózatl cikkein Cserkészfelasereléiek Sapkák 62 legolcsóbb és legmegbízhatóbb beszerzési for­rása Nemzeti Takarékosság és Unió könyvre is KRIER RUDOLF Klauzál tár 3. Teletontzám 23-33 Balla Sándor: A tenger foglyai avagy Egy szál gerendán az óceánon át — Kalandornovella — t. Komoran, sötéten fúrta orrát a napbarní­tott hullámokba Skalp, a kalózhajó. Fullasztó, meleg éjszaka volt s csak néha hűtötte ie a levegőt egy-egy jeghegy, amely elsuhant a hajó melleit. Hirtelen borzasztó jégtömeg közeledőit. Mintha az északi sark összes jégtömegei ösz­szefogtak volna. Az összeütközés már kike­i hihetetlennek látszott, amikor a jégóriás hir­telen lefékezett. Az erős hösüllyedés követ ­kczlébcn a vizén vastag jégpáncél keletkezett, amire egy alak vált le a jéghegyről, korcso­lyával a Skalphoz siklott, ott átadván a ka­pitánynak jelentését, visszabógnizott. Néhány pillanat múlva a jeghegy háromnegyedrész­nyire kiemelkedvén a vízből, tisztelgett, utá­na a fizika törvénye s a kapitány parancsa -zerint visszaereszkedett, kecsesen megfordult s eltűnt az éjszaka sötétjében. , 'A Skalp marcona, félszemű kapitánya, Jnrk, könnyezve nézett utána, mert ez volt a legkedvesebb jéghegye, a többiek is jól mű­ködlek, de ez. a Titanic szerencsés elsüllyesz­tése óta számos esetben tüntette ki magát. Unottan bontotta föl a jelentést: »Miss Bron­chitis nyomában vannak. Három hajó kutat utánatok. Más újság nincs*. A kapitány rögtön kiválasztotta a legény­ség tagjai közül Bilit, akinek még megvolt mind a két szeme s fölküldte az árbockosár­ba. Bili, miután megállapította, hogy hajna­lig nem lát semmit, elszenderedett. Nem vet­ve észre tehát, hogy egy motorcsónak közele­dik óvatosan a hajó felé. A csónakot irányító férfi a hajó egyik ablakához közeledett. Ami­kor benézett, pár pillanatra le kellett ülnie, hogy hón dobogó szivét lecsillapítsa. Az ab­lakon keresztül ugyanis meglátta végre gyö­nyörű menyasszonyát, akit az embertelen ka­lózok elraboltak atyja luxushajójáról, hogy váltságdijat zsaroljanak ki szegény milliomos apjától. Hirtelen John — igy hivták a fiatalembert — merészen körülvágta gyémántjával az ab­lakot s beugrott a kabinba. Szerencséje volt, nem látta senki, a hajón mindenki mélyen aludt. Legelőször lezárta Bronchitis ajkait csókjával nehogy sikoltson, majd halkan ki­dobta a csónakba s utánaugrott ő is. i it. Ha napja hánykolódtak már a tengeren. Ezalatt az összes tengeribetegségeken átestek. Bronchitis a csónak orrában feküdt, beesett szemekkel, kicserepesedett ajakkal, hol ví­zért, hol élelemért könyörögve. John pedig vattával bedugott fülekkel, hogy ne hallja szerelmese panaszait, agonizálva tekergett? a kormánykereket, hol jobbra, hol halrn. ini • közben majdnem Rasedow kort kapott, anv­nyira kidüllesztettc szemét, hajót vagy föl­det keresve. Egyszerrecsak mindkellőjüknek elállt a szívverése: egy cápa-házaspár jött feléjük gyermekével, amely még suhanc korban volt, baja rövidre nyírva. A cápagyermeknek meg­tetszel! a játékszer, amit látva a figyelmes atya. hátára vette a csónakot s a pa jkos gyer­mek pedig a forgó csavarral hasát vakartat­ta. Johnék maradékerejükkel égnek állították bajukat s térdre borullak. A cápacsalád jót röhögött félelmükön. A szeles kis cápakölyök azonban szájába vette a forgó csavart, amely két fogát rögtön kitörte. A megdühödött atya erre a csónakot ketté törte, majd undorral otthagytak a két, sovány, vézna alakot. Egy nyugodtabb hullámvölgyben megbe­szélte a zaklatottéletü jegyespár, hogy két irányban fognak úszni; este pedig találkoz­nak annál a hullámhegynél, amelyet megje­löltek. Alig alkonyodott, amikor a nő haiálos fáradtan megérkezett. Nem sokkal utána meg­jött Jolin is, aki egy gerendán lovagolt. Sze­méből könnyek peregtek, amint végignézett aráján. Az elevenen lenyelt halak majd ki­szakították hasát, annyira ficánkoltak. Hir­telen fogvicsorgatva fölröhfígött. mert a paj­kos tengerimalacok söréteikkcl megcsiklan­dozták John meztelen talpát. A gerenda túlsó végén alig lihegve feküdt Bronchitis. John félőrülten nézte: 'Milyen kívánatos még most is . . . Milyen enniva­lói .. . Hihi . . . Ennivaló! . . .« S máris kínlódva mászott a leány felé, föl-fölröhögve, miközben ínyét véresre sebezte kúszás közben a sok szálka. Már csak méternyire volt tőle s már fölcsillant benne a jóllakottság kéjes ér­zése; amikor egy irigv kardhal váratlanul kettéfűrészelte a gerendát. John fölordított s ájultan fordult le a gerendáról. Igy tehát mar nem láthatta meg a teljes gőzzel feléjük tarló mentőhajót.

Next

/
Thumbnails
Contents