Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-13 / 184. szám

382 DÉLMAGYARORSZÁG (Vasárnap, 1939. augusztus 13. UriszabAságomat megnyitottam Kelemen-ufca8.sz.alatt(Royal-Kávéház mellett) |(6phQlllí[0P0llP Készítek elsőrendű kivitelben úri ruhákat fel- vOl lIGlyllGl UIIÜ öltöké1, stb. Kiil- és belföldi szövetek raktáron úri szabómester A foayiáa belpolitikai Uauolt UatcUa a tietmzet typ&ítyíic — Levél SUasfouigtát — Strasbourg, augusztus IX Jlélmsgvarország levelező-munkatársától) A unt kor történetírója nehéz föladatra vállalkozik, ha a világháboruutánt európai helyzéiről olyan általános képet igyekszik nyújtani, amely közvetlen magyarázatát tudja adni a 20—25 évvel később bekövetkezett eseményeknek. A lepergett évtizedek ahrit Európa képe megváltozott s a történelem talán soha nem adta beszédesebb bizonyítékát annak, hogy a változások nemcsak évszázadok, vagy ezredek alatt, hanem sokszor órákon belül következnek be a politika sodró áramában. A természeti és az emberi erők egy pillanatra sem szünetelnek s ebben az állandó változásban elvész az idő jelentősége. A történelem mint egy folyam hömpölyög, rohanása egyre gyorsabb s ennek a folyamatnak »nem vezére, Csak úszója az egyén*. A {cctHtia bfl^ótútika a után A mai világpolitikai helyzet kialakuláséban Kétségkívül döntő szerepe van a háboruulánl francia belpolitikának. Németország talpraállása és térnyerése minden valószínűség szerint nem következeit volna be ily aránylagosan rövid idő alatt, ha sz örök rivális: Franciaország belpolitikájában mélyreható változásokat nem szenved. B a i n v i 11 e, a nemrégen elhunyt kiváló francia történész azt irja Hietoire de Francé cimü munkájában: t »Valószínű, hogy a jövő eseményeinek kiindulópontja a Ruhr-vidék megszállása lesz. Minden attól függ a jövő kialakulásában, bogy a francia kormány nem kényszerül e megváltoztatni ezen elhatározását akár külső nyomás, akár belpolitikai irányváltozás következtében*. A bét föltevés közül az utóbbi következett be. Amint ismeretes: a pártoknak a háború után megkötött »Union sacrée«-Ja * politikai élet megindulásával megszűnt s megindult az a belső bomlást folyamat, omely a »Front Populaire* kormányrajútásában érte el tetőfokát. A belpolitikai helyzet bizonytalansága miatt a kormány képtelen erélyes külpolitikát folytatni s igy következett be 1925-ben a Ruhr-vidék kiürítése. Ez a dátum egyullal a francia belpolitika legzavarosabb fejezetét vezeti be. A fenyegető infláció, a rendkivül erős kommunista propaganda következtében egyik kormány követi a másikat, hegy csakhamar helyet adjon a harmadiknak. Az nj kormányelnókök nem egyszer parlamenti cselhez folyamodnak s csak -az ülések elnapolásával tudják magukat idoig-óráig föl színen tartani Jellemző, hogy B r i a n d, a franda politika vezctöegyéniségo a háború után tizenegyszer kapott megbizák't kormányalakításra s összesen busz kormány tagja volt. Érthető, hogy tlyen körülmények között az országban épitömunka nem folyhat. Páris valósággal turisztikai különlegességgé válik a gyakori tüntetések és sztrájkok következtében. Soha ország oly mélyre nem Bélyeg kereskedés ISKOLA UTCA 29 .SZ. Fogadalmi templomnál VÉTET. — CSKRK - KT.MVÍS 210 | süllyedt politikusainak lelkiismeretlen üzérkedései miatt, mint Franciaország ebben az időben. A tuzkcceszUs m&zfral&n A baloldali elemek növekvő befolyása erős ellenállásra talált a tűzharcosok körében, aktk La Rocjue ezredes »Tüzkereszt«-mozgalma köré csoportosultak. Ez a mozgalom kezdetben nem volt politikai jellegű s vezére csak később vált politikai személyiséggé. A válság a Staviskyféle botránnyal robbant ki. Ekkor ugy látszott, hogy Franciaország végzetesen két részre szakad s a polgárháború elkerü'hetetlen. 1934 február ti-án a hangulat a végletekig feszült, a tüzkeresztesek hatalmas felvonulásban követelték -a kormány azonnali távozását. A kivonult katonaság sortüzet adott le a tüntetőkre: számos halott és sebesült maradt a küzdőtéren. Ugyanekkor a kommunisták kihasználva az általános zavart, fosztogatni kezdtek a külvárosokban. Ez volt az a lélektani pillanat, amely döntő jelentőséggel birt Franciaország bel- és külpolitikájára egyaránt. Ha La Rocque elég erélyes, megszerezhette volna a hatalmat, tekintve, hogy a katonaság mögötte állt s Franciaország, talán egy polgárháború árán, de örökre megszabadul a i kommunizmus rémétől. Azonban La Rocjue meghátrált az utolsó pillanatban. Amint később bevallotta: félt, hogy pol gárháboruba sodorja a nemzetet, amit idegen hatalmak kihasználhattak volna. Nemrégen alkalmam volt rövid eszmecserét folytatni erről a kérdésről egyi fiatal katonatiszttel. Szerinte a februári események óta La Rocque népszerűsége szemmelláhatóan csökkent. Igenérdekes az érvelése: a zseni megérzi a cselekvés pillanatát 8 nem retten vissza semmi akadály, tói. Ez a pillanat felkínálkozott La Rocquenak is, de ő vagy nem ismerte föl, vagy nem volt eléggé eltökélt azt megragadni, tehát nem zseni A Tüzkereszt meghátrálása csak növelte a baloldal előretörését, ami kevéssel utóbb a mozgalom feloszlatásában nyilvánul meg. dtuiH U a ÍKó*t PtyUtloUc A jobboldali reakció letörése után a baloldali pártok sikere jegyéiben alakult meg a hírhedt Front Populaire (népfront) 8 került a hatalomra Blun. Mondják, hogy • népfront megalakulásakor Lcbrun köztársasági elnök igy kiáltott föl: — La Francé est perdu (Franciaország elveszett!) Leon Blum rövid kormányelnőksége a bSboruutáni franeia belpolitika mélypontját Jelzi Amint ismeretes: Franciaország egyik legsu'yosabb problémája a születések fokozatos csökkenése. A statisztikusok szerint, bs ezen a téren rövid időn belül változás nem történik, husz év múlva harmincötmillió francia áll szemben százmillió némettpl. A születések számának fokozása tehát életkér. dés Franciaország számára. Nos, Blum éppen a házasságról irt könyvében kifejtett individuális és frivol felfogásával hivta föl a figyelmet magára. Jóllehet már tornyosultak a felhők a világpolitika horizontján, Blumék a devalváció és a gyakori munkabeszüntetések ellenére biztonságban érezték magukat s készültek a világkiállításra. Közben a spanyol polgárháború dult s a hivatalos fegyverszállitmányok nap-nap után hagyták el Franciaországot. Franco veresége szerintük tisztán csak időkérdés. Jellemző a nép* front vezetőinek rövidlátására, hogy a pár.si világkiállításon helyet adtak <a vörösöknek, akik hatalmas a »hclyszin«-en készült képekkel •dokumentálták* a nemzetiek kegyetlenkedéseit s ami a legmeglepőbb, képeket közöltek egy a nemzotiektől félig rommá lőtt kaledrálisról, amely előtt kommunista milicista áll lábhoz tett fegyverrel, mint az egyház védelmezője. Igy érkezeit el Franciaország az első nagyjelentőségű külpolitikai eseményhez: az Anschiuss-hoz. Egyes újságok ekkor Hitler-—Blum találkozót javasoltak a nemzetközi bonyodalmak megoldására. Ma ezen a javaslaton mindenki mosolyog Blum maga is érezte, hogy politikája zsákutcába jutott s rövidesen beadta lemondását. A mai Ueípzet 'K jelenlegi helyzet megítélésében utalnunk kell a francia kispolgár sajátos gondolkodás módjára. E nélkül lehetetlen megérteni a szeptember ót® végbement nagy belső átalakulást. A francia kispolgár a kormányban csak az adók könyörtelen behajtóját látja s azt mindig ellenségnek tekinti. Mások elővigyázatosságból ellen* zékiek s igy történhet meg, hogy a francia paraszt, aki közismerten konzervatív beállítottságú, kommunista jelöltre szavaz, bogy a kormánypárt ne szerezze meg az abszolút többséget. A kormányt tehát sohasem szabad azonosítani a francia néppel. Igy magyarázhatók meg a szeptember óta végbement nagy változások. A kommunisták alig hallatnak magukról s különösen Franco győzelme óta elvesztették a talajt lábuk alól. A végetnemérő moszkvai tárgyalások csak növelik a francia kispolgár bizalmatlanságát A szeptemberi események változatlanul és készületlenül érték a franciákat. Erre tgen Jellemző* hogy Chamberlain-t és D a 1 a d i e r-t a béke megmentéiként ünnepelték s nem egy városban a városi hatóságok azzal siettek leróni hálájukat, hogy utcákat neveztek el róluk. Manapság már a jó francia polgár ls elismeri, hogy ez egy kicsit elhamarkodott dolog volt ... A legutóbbi események arra a belátásra késztettek minden józan gondolkodású franciát, hogy erő és egység nemcsak jelszavak, hanem államfenntartó tényezők. Á felelőtlen demagógia elhallgattatása, a tényeknek reális mérlegelése sokkal harmonikusabb képet ad Franciaországnak. A bizonytalanság helyébe a komoly, helyes életszemléleten alapuló államépitő munka lépett, indez azt bizonyltja, hogy az emberi természet, ha nem is képes elviselni az abszolút rendet, annak hossza nélkülözése valóságos nosztalgiát ébreszt benne a meghatározott, a változatlan, az örökérvényű után. Minden francia bölcsen tudja, hogp Blum mély nyomokat hagyott Franciaország életében s hogy még egy népfront végzetes lehetne. A Daladier-kormány kétségtelenül hatalmas erőfeszítéseket tett és tesz a nemzeti erők összefogása. A mult mulasztásait pótolni azonban nem könnyű feladat, 8 hogy ez milyen mértékben sikerül, arról CBalk a jövő világosithat fel bennünket Rakonczay Jánot BB IITA Mlegolcsóbban MII III M Lakberendező HU 1 U 1% Szövetkezetnél jlPARCSARNO K. j Horvólh M!hély-u. 5.