Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-11 / 155. szám

MAGYARORSZÁG Kedd, 1939. ¥11. 11. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 133. szám A Fehértó körül rA Fehétóról több szó esik, mint anicnynyit kellemes volna ballaui az Úristennek rrről a gyönyörű szegedi ajándékáról, örült a lelkünk, amikor idegenek érkezeséről hallottunk, akik a Fehérlő egész különleges faunáját akarták ilt tanulmányozni; olyan kevés érdekesség van, amit az idegeneknek niuiatbatuuk, bogy szívünk védelmébe vette azt a keveset is, amit a Fehértó nyújthat. Sokat beszéltek a Fehcrtóról akkor is, amikor a félelmetes tőke jelentkezett cs — ctian Iloineros dormitat — a tőke pillanatnyi elmezavarában kinyújtotta kezét a Fehértó után s olyan nagyszabású halastó megépítését vállalta, amilyent a város a mi életünkben — s most az ölbeli csecsemők nevében is beszél üuk i— megépíteni soha nem fog. A gyűlöletes, az ellenszenvessé tett, a minden demagógia számára nagyszerű célpontot adó tőke azóta észretért s bizonyára kilépbetetleniil írta szívébe azok nevét, akik ajánlata ellen szólaltak föl s megakadályozták azt a nagyszerű tervet, amelyhez a város szikes földet és vizet szolgáltatott volna, a kapzsi tőke pedig adta volna a városnak a pénzt 6s a nyereség felét. Ez is elmúlt s vele eloszlott az az álom, amelyik nagyszerűen kiépített halastó képét rajzolta föl; a birkalegeitetők kis csoportja szembehelyezkedett ezzel a tervvel s megnyerte a maga számára azokat, akiket a tőkegyűlölet zencő jelszavaival lehetett mozgósítani. A Fehértó itt maradt nekünk 6 most hordozhatjuk nemcsak a felelősségnek, hanem annak a gondnak súlyát is, hogy a halgazdaság üzemét hogyan lehetne fejleszteni, miként lehetne befektetésekkel rentábilissá tenni az eddig hozott áldozatokat s hogyau lehetne megmenteni egypár birkalartó gazda haszonélvezeti jogától. Most újra interpelláció tűzi napirendre B Fehértó kérdését s mindaz, ami ennek az interpellációnak anyaga, kell, hogy behatóan foglalkoztassa azokat, akiké az ellenőrzés joga és kötelessége. Mi mindig a gazdák pártján vagyunk, ez a város elsősorban gazdaváros, a város sorsa a gazdák sorsa, ha a gazdák élete megnehezedik, akkor megnehezedik a város élete is. Az iparnak, a kereskedelemnek, a szellemi foglalkozásnak a gazdatársadalom ad munkát cs kenyeret, lía a gazda nem arat, akkor üres a kamrája iparosnak, kereskedőnek, orvosnak, ügyvédnek. A városnak tehát mellőzhetetlen kötelessége, hogy támogassa a gazdákat, tegye könyebbé életüket, fehérebbé és biztosabbá kenyerüket. Nincs olyan kérdés, amelynek eldöntése a gazdatársadalmat érinti, amelyben a Délmagyarország nem áll a gazdák mellé. A rpi lapunk érkötési- holetiája minden tanyai érdeknek, minden gazdaügynek, a magunk nyilvánosságának erejével cs súlyával odaállunk minden olyan igény mellé, amelyet a tanya népe támaszt a várossal, mint közülettel és nagybirtokossal szemben. Ez a támogatásunk nem lehet azé, aki csak a maga érdekével törődik. S amikor mi azt halljuk, hogy három-négy gazda a fiaiái iának tekinti, a város földjét, ami pedig száznegyvenezer lélek tulajdona, amikor a nyilvánosság előtt komoly és tekintélyes férfi emeli azt a vádat, hogy egyesek a városnak és a városi tisztviselőknek jóhiszeműségével visszaélnek s megkárosítják a várost s maguknak jogtalan vagyoni előnyt szereznek, ha nzl halljuk, hogy egyesek — nagyon kevesen —, vidéki gazdák birkáját a maguk birkájaként legeltetnek szegedi földön, ezzel kéresetszerűen foglalkoznak, mert a vidéki gazda ketszerennyi fűbért volna köteles fizetni, akkor nincs az a gazdavédelem, nincs az a tanyaszerelet, aqielyik útját állhatná annak a követelésnek, bogy vizsgálják ki a vádakat s ha vannak visszaélések, torolják meg kíméletlenül, Nincs politikai szempont, nincs gazdavcdelmi jelszó, amelyikkel jogtalan törekvéseket és városi vagyont sértő cselekményeket lehetne takarni. A vádak a nyilvánosság előit hangzottak el s a vizsgálatnak is a nyilvánosság ellenőrzése melleti. kell lefolynia. Aki alaptalanul vádol, oki ellen kellő alappal emelnek súlyos vádat, annak éreznie kell a közmorál súlyát s törvényének erejét. A közélet tisztasága fölött egyforma hűséggel őrködünk mindannyian s az mindegy, hogy fillérek, vagy százezrek útját kell-e keresni, az erkölcsi törvény súlyát nem pénzösszegekkel lehel fölmérni. Minden halogatás félreértésre adhat alkalmat s bátorítását jelentheti azoknak, akik vádaskodnak s akik ellen joggal lehet súlyos vádakat emelni. Ennek a városnak közélete mindig megbecsült tisztaságú volt s ezt a tisztaságot védenünk kejl ínég a szcplőkkel szemben is. A Fehértó minden ügye is legyen fehér s azt ne árnyékolhassa be tisztázatlan vád s kivizsgálatlan panasz. Chamberlain nyilaikozaéa a danzigi kérdésről „Anglia szilárdul el van tökélve, hogy vállalt kötelezettségéi teljesíti** — „Tisziuliabb légkörben tanácskozni tehetne a a helyzet javításáról*' Ujabb tanácskozássorozat Moszkvában a háromhatalmi egyezményről London, julius 10. Vasárnap megkezdődtek az utolsó tárgyalási kiséletek Moszkvában. Közel három óra hosszat tanácskozott Strang, az angol és a francia nagykövet, valamint M o 1 o t o v. A megbízottak és a szovjetorosz külügyi népbiztos hétfőn délután folytatták a megbeszéléseket. Chamberlain nyilaikoxaia ax alsóháxban London, julius 10. Halifax lord külügyminiszter hétfőn délelőtt felkereste Chamberlain miniszterelnököt,' akivel hosszasan tanácskozott arról a világszerte figyelemmel várt nyilatkozatról, amelyet Chamberlain Danzig ügyében tett az alsóház délutáiii ülésen. Az alsóházban Chamberlain miniszterelnök ifjabb II e n d c r s o n Artúr és több képviselő kérdésére felelve, a következő nyilatkozatot lelte: — Az angol kormány Danzig ügyében szoros érintkezésben áll a lengyel és a francia kormánnyal. A helyi viszonyokról nincs ujabb mondanivalóm, de célszerű lesz a kérdés elemeit az angol kormány szemszögéből áttekinteni. — Danzig fajilag majdnem teljesen német város. Lakosainak jóléte a lengyel kereskedelemre van utalva. A Visztula Lengyelország egyetlen viziutja a Balti-tengerhez. Ennélfogva a torkalalánál levő kikötő ránézve életbevágó katonai és gazdasági fontossággal bír. Eg.y más hatalom, amely Danzigban megalapítaná uraimat, ha ugy akarja, elvághatja Lengyelország útját a tengerhez és ezzel gazdaságilag cs katonailag fojtó nyomást gyakorolna rá. — Egészen márciusig ugy látszott — folytatta Chamberlain —, Németország is ugy érezte, liogy Danzig helyzete idővel felülvizsgálást kívánhat ugyan, de'a kérdés nem sürgős cs aligha vezethet komoly vitához. Azonban márciusban, amidőn a német kormány bizonyos követelések alapján terjesztett clo javaslatokat, amelyeket sajtóhadjárat követett, a lengyel kormány felismerte, bo, cnuck teljes erejével szembe szá Szeme előtt lebegett Ausztria, Cseh? szlovákia és Memcl sorsa. — Ennélfogva a lengyel kormány visszautasította a német álláspont elfogadását és a inaga részéről .javaslatot telt azoknak a kérdéseknek a megoldására nézve, amelyekben Németország érdekelve van. Ujablxm a danzigi események lehet, hogy elkerülhetetlen aggodat-, mákhoz vezettek, az a veszedelem fenyegeti Danzig jövendő jogállását, hogy azt egy-, oldalú eljárással szándékoznak elintézni, amit Ptkos módszerekkel akarnak megszervezni, hogy Lengyelországot és a hatalmakat befejezett tény elé állítsák. ' 'A lépéseket, amelyeket Lengyelország ilyen körülmények között a helyzet helyreállítása céljából tenne, lengyel támadásnak minősítenék és a lengyel eljárást támogató többi hatalmakat azzal vádolnák meg, hogy segítségükkel előmozdították Lengyelországot az erőszak használatában. Ila az események sorozata követné ezt a feltevést, akkor az esetet nem lehet többe tisztán helyi ügy* nck tekinteni, amely csak a danzigiak jogait cs szabadságát érintené, amelyet egyébkent semmisein fenye* get, hanem Lengyelország nemzeti létét és függetlenségét érintő sokkal súlyosabb kcrdcsck forognának fenn. ; — Kötelezettséget vűllallupK arra nézve —<