Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-04 / 149. szám

DÉLMAG7AR0RSZXG releht miniszterelnök: M nf gazdasági rendszer newezeMse föltétlenül szükséges — Nem min? mlníszferelrok jöttem n tanyákra — kezdte beszédet —, hanem egyszerűen hazajöttem. Azért jöttem, hogy lássam a s eged leket s lássam a búzát, lovat, ökröt és egyebet, amit a gazda szeret látni és azért is, hogy elbeszélgessek a magyar gazdákkal. Barátságosan akar beszélgetni, minden forma mellőzésével, a magyar föld, a magyar termés és a magyar termelés kérdéseiről. Maga is tanulni kíván a gazdáktól s viszont sok dologban ö adhat irányítást. Az ország gazdasági kérdései nem Olyan egyszerűek, mint ahogy sok ember azt akkor hirdeti, amikor saját hangjában gyönyörködik. Azon a helyen, ahová a sors állította, az ország mindenrendü és rangú lakosának szempontjából kell mérlegelni a dolgokat. A jó törvényeket, rendeleteket nem lehet az íróasztal mellett kigondolni; az élet mTitatja meg, mire van szükség s hogy kell azokat megcsinálni. A miniszterelnök ezülán az új országgyűlés munkájáról beszélt. Rámutatott arra, hogy az eddigi rövid idő ulatt is jónéhány törvényt alkottak, de egyáltalán nem Hzabad azt képzelni, hogy ettől most már. boldogabbak lennénk. Tévedés volna azt képzelni, hogy ha egy törvényt, alkotunk, ezzel már mindazt el is érlük, amit a törvénnyel elérni szándékozunk, Nem lehet Cél, hogy folytonosan törvényeket hozzunk; idő kell a meghozott törvények végrehajtására. idő kelt az igazgatásra és idő kell arra, hogy az orszng vezetői megismerhessék a problémákat. — Ha möst egy ideig több munkát fogfiuk adni a parlamentnek, ez nem azt jelenti, hogy a jövőben ez mindig úgy marad. Ennek most az az oka, hogy több dologgal elkéstünk, hiszen közel egy félcTet olyan örvendetes dolgokkal töltöttünk el, amelyek miatt minden magyar embeij a/,t hiszem, szívesen vár egy kicsit. — Gazdasági életünket más alapokra kell helyezni. Ha a magyar azt mondja, hogy élet, akkor a gabonára gondol. És ha azt gondolja, hogy gabona, azt gondolja, hogy búza. Pedig mást, is krll termelni, amire föllétIcnill szükségünk van és ami jobban biztosítja a megélhetést. A mai béizarondszer fönntartása a közre súlyos terhet ró. Ez tehát súlyos kérdés és ennek megoldásához megfelelő pénzügyi fedezet kell. Ezért, bár magam sem helyeslem, egyelőre fönn kellett tartanunk a liszt-forgalmiadót, mert a búzának húszpengős áron történő értékesítésére körülbelül harmincmillió pengőt ráfizetünk és ehhez huszonhatmillió Pengőt ebből az alapból kapunk. A miniszterelnök a továbbiakban részletesen ismertette a búzaértékesítés külföldi és belföldi módját, majd megállapította, hogy fö1 tétlenül szükséges új gazdasági rendszer bevezetése. Aratás előtt nem lehetett semmit sem változtatni, de előre is megmondja, hogy az idei őszi, vetés előtt utakat kíván megjelölni, arravonatkozólag, hogy a búza helyett mi egyebet termeljünk. A következő évben nagyobb mértékben kell rozsot, zabot, .fs árpát, valamint több munkáskezet, foglalkoztató takarmány- és olajosnövényéket termelni. Ezeknek megfelelő értékesítését is elő kell késziteni. Kezdetben még azt is vállalhatjuk, hogy tatán ráfizetünk egyea növények termelésére, amíg a gazdát rá nem vezetjük a megfelelő termelésre, de meg kell szűnni annak, hogy a búzára ilyen mértékben ráfizessünk. — A magunk gazdaságát a mindenkori világhelyzet szerint kell kialakítanunk — mondotta végül. A gazdák, akik tapasztalattal rendelkeznek, maguk is gondolkozzanak azon, hogy mit lehet gazdaságossabbau termelni. Érezze magát minden magyar ember képviselőnek, az egész nemzet képviselőjének, aki tőlünk, törvényhozóktól csak abban különbözik, hogy minket beküldőitek az országházba, hogy megvalósítsuk a gondolatainkat. A képviselőház egyedül soha sem fogja a hasznos gondolatokat magából kitermelni, az élet különböző területein élők közvetlenül érzik a problémákat, tehát mindenkinek közreműködésére van szükség ahhoz, hogy országunkat a boldogulás útjára vezessük. A miniszterelnök megkapó módon közvetlen, szívből fakadó és minden magyar szivéhez szóló, ragyogó beszédét a hallgatóság percekig tartó tapssal köszönte meg, majd Recktenwald Kristóf dr., a gazdakör ügyésze mondott köszönetet a kormányféríiaknak megjelenésükért és beszédeikért. Meghaló aktus következett ezután. Tukals Sándor dr. főispán a földmüvelésügyi minisztérium képviseletében átnyújtotta két öreg gazdasági munkásnak a minisztérium kitüntető oklevelet és 80 pengő készpénzadományát. A két kitüntetett: Varga Ferenc Dobó Ferencnél 25, S i ni i c z Imre Katona Vincénél 34 évig dolgozott, mint mezőgazdasági munkás. A két idős magyarember mégha • lottan fogadta a kitüntetést, hűségük és munkaszeretetük méltó elismerését. Az Alsóközponti Gazdasági Egyesület még husz mezőgazdasági munkást ajándékozott meg. A féi fiak kaszát, az asszonyok sarlót és babos fejkendőt kaptak, z ajándékokat a miniszterelnök osztotta szét meleg kézfogás kíséretében. A filmfelvevőgép megörökítette a megkapó jelenetet, a megajándékozottak meghatott arcát s a miniszterelnök és a kenyér munkásainak meleg, testvéri kézfogását... A pápai himnusz eléneklésével ért véget itt a buzaszentelési ünnepség, amelynek utolsó aktusa az uj lisztből készült, szép, fehér cipók kiosztása volt; tizenhárom szegényembert ajándékoztak meg kenyérrel, mint minden évben az aradi 13 vértanú emlékére. Az ünnepség a gazdaköri helyiségben folytatódott, ahol hosszú, fehér asztalok mellett ünnepelte meg a nyári istenáldást a tanyák népe. Mintegy 300 teritékes közösebéden vettek részt a tanyai magyarok és a budapesti, szegedi vendégek. Teleki Pál miniszterelnök jobbján Raskó Sándor prelátus, balján pedig Varga államtitkár ült. Az ebéd vidám, nagyszerű hangulatban folyt le. A pohárköszöntők egymást követték. Elsőnek Recktenwald Kristóf dr. szólalt föl a gazdakör nevében üdvözölte a miniszterelnököt, az államtitkárt, a főispánt. Raskó Sándor prelátust és a többieket. a miniszterelnök kisérelét. a MÉP szegedi csoportjának vezetőit, a Zákányi Gazda kör. az Alsóvárosi Gazdakör, a Feketeszéli Mezőgazdasági Egyesület, a Madarászi Gazdakör és az Alsóközponti Gazdakör megjelent képviselőit, valamint Balogh István dr. plébánost és Wagner Gyula gazdasági tanácsost. „Közigazgatási decentralizációi hér a tanyák népe!" A következő szónok Balogh István dr. alsóközpoqti plébános volt, aki beszéde bevezető résjében kihangsúlyozta annak jelentőségét. hogy a miniszterelnök rangrejtve megérkezett Alsóközpontra. Utalt arra. hogy talán Mátyás király óta nem történ* . meg, hogy az oszág vezetői minKedd, 1939. julius 4. den díszkíséret .nélkül, rangrejtve s jöjjenek a nép közé, azzal az őszinte óhajjal lelkükben, hogy megismerjek az eszközöket, amelyekkel a nép sorsán legjobban lehet segíteni Baíogh István dr. plébános ezután rátért a tanyai lakosság bajainak ccsetelésére és igy folytatta beszédét: — Bátorságot veszek magamnak és néhány olyan problémára mutatok rá, amely a legszorosabb összefüggésben van a tanyai magyarember gondjaival. A tanyai közigazgatás 45.000 ember sorsát intézi és még ma is centralizált Balogh plébános előterjesztette a legégetőbb bajokat, amelyek könnyen orvosolhatók a decentralizáció megoldásával. Hangsúlyozta, hogy a legsürgősebb intézkedésekre van szükség, hogy a tanyai lakosság érezze: akik vezetnek bennünket, nem csak hatalmuknál fogva vezetnek, de bölcsességüknél fogva is. — Meg vagyunk győződve arról — mondotta a plébános —, hogy igennehéz idők előtt állunk, amikor a legnagyobb fegyelemre, hidegvérre, szervezettségre és összetartásra lesz szükség! Ha ezekben a történelmi időkben öszszeforr a vezető és vezetett a legszentebb bitben és együttérzésben, kell, hogy azok a kapuk, amelyek Trianon óla zárva voltak és most megnyíltak, egészen kitáruljanak a magyar igazság előtti Wagner Gyuja gazdasági tanácsos az alsótanyai munkáshiányt tette szóvá a miniszterelnök előtt és vázolta a gyümölcstermelés értékesítésének súlyos gondjait. Kogutowicz Károly dr. professzor emelkedett szólásra ezután és emlékezetébe idézte a miniszterelnöknek, azeuiópai hirü fo'drajztudósnak azt a magyar földre nézve oly jelentős momentumot, hogy 15 esztendővel ezelőtt alakult meg éppen Alsóközponton az Alföldkutató Bizottság, amely öt esztendei életrevaló munka után támogatás és megértés hiányában elsorvadt. Kérte a kormányfőt, adjon módot a szegedi egyetemnek arra, hogy ezt a nélkülözhetetlen tudományos intézményt életrekelthessék újból. Minden legkisebb részletre kiterjedő gondossággal válaszolt Teleki Pál gróf a hozzá intézett pohárköszöntőkre. A tanyai magyarság égető gondjait egy apa gondosságával papírra jegyezte és a következő beszéd értéke? kijelentéseivel tett ígéretet arra, hogy mindent a legjobban és leghívebben elintéz: A maniszferelnöK pohárhöszóntftte Teleki Pál miniszterelnök pohárköszöntőjében megköszönte azt a meleg, baráti érzést^ amellyel a szegedi tanyavilágban találkozott. Programot nem adott, amikor legutóbb, a választások előtt Alsóközponton volt, csak most ad, amidőn már nincsenek választási ellentétek. Válaszolva Kogutowicz professzor pohárköszöntőjének szavaira kijelentette, hogy az ország nemcsak azé, aki munkálja, hanem azé is, aki Ismeri, Az egyetemeket fejleszteni kell, a szegedi egyetem ellen sokszw * ballottn a#t a kifogást, hogy az luxus, de az a véleménye, hogy ha mái éoitünk. miért ne építsünk szépet? Beszélt a gyümölcsértékesítésről, az orszitt