Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-28 / 170. szám

8 DÉLMAGYARORSZÁG Péntek, 1939. julius 28. bsm Rendhivül olcsó idényvégi kiárusítás $ZQbÓ I. CS lárSfl leszállított árakkal Kárász-utca 8. Ecsedi Csapó Mária: Sxeged a muli tükrében i. A város keletkezése, elnevezése, lakosságának összetétele A Délmagyarorszáj* mai számában megkezdjük annak a körülbelül 9—10 közleményből álló cikksorozat közlését, amely Szeged küzdelmes múltjával cs páratlanul érdekes történetivel foglalkozik. A kronologikus sorrendet mellőzve, azokat a jellemző sajátságokat, történelemformáló eseményeket tárjuk az olvasók elé, amelyek alkalmasak arra, hogy elsősorban a Szabadteri Játékok alatt Szegedre érkező idegen, a mai Szegeden keresztül bepilluntást nyerjen a múltba, megértse cs megszeresse ezt a szép tiszaparti várost. Ismerjük meg Szegedet! Mi, szegediek is, akik a mult küzdelmein, tapasztalatain okulva, nagyobb lelkesei déssel és kitartással építjük tovább a jövendőt. Ez a célja a cikksorozatnak, amelynek irója: Vercssnc ecsedi Csapó Mária szegedi írónő, nagy gonddal és szorgos kutató munkával állította öszszo egykori jegyzetekből érdekes tanulmányát. Amiut a Boldogasszony-sugárut gondozott utvonalán az idegen Szegedre érkezik és megtekinti az áhítatos Dóra-teret, a hangulatos Tiszapartot, a ragyogó klinikákat, gyönyörű Széchenyi-teret, i ovidcsen magáévá teszi azt a sokat hangoztatott megállapítást: szép cz a tiszaparti város, olyan, mint egy vasárnapra kiöltözött, tisztára mosdatott gyerek, csak kár, hogy nincs patinájal Tény, hogy Szeged mai, árvizu'táqi külsejében nemigen emlékeztet a múltra, pedig az ősidőkbe visszanyúló, igen változatos története, a hagyományokhoz biven ragaszkodó szegedi nép, oly nemes tradíciókat őriz, amellyel csak Székesfehérvár és Esztergom, az ország legrégibb városai dicsekedhetnek. Szeged keletkezése, illetve bcncpcsedése a kiszáradt tengerfenék helyén,. a legrégibb időre lehető. Kőkorszakbeli vésőket, baltákat, bronzlándzsákat, kardot, sarlót ma is találnak Kiskundorozsmán, amelyek bizonyítják, hogy az ittlakó népek bizonyos kulturális fokon állottak, gabonatermeléssel foglalkoztak, de támadásra és védekezésre is megszervezkedtek. A történetírók szerint az őslakók agathyrzck, szkyta-eredelü szarmaták és jazygok lehettek Az a föltevés hogy a rómaiak hódítása a Tiszán tul is terjedt: téves. Szeged helyén római kolónia sohasem volt. A jazygok után a Duna—Tisza köze hunoktól népesült bc. Geográfiai pontos meghatározás szerint 'Attila székhelye Szeged körnvékén volt Itt fogadia a bizánci udvar követét: Priscus Rhctort is. Ez a valószínűnek látszó történelmi beállítás azulán persze sok találgatásra és téves néphitre ad okot. A mult században pl Szegeden lebontottak egy házat, ahol egy sisakos, koronás férfit ábrázoló relief-kcpet talállak A bronzöntvény amely egy kálvha lapját képezhette, száz évesnél nem lehetett több, mégis fölismerték benne Attila kepét és elindult a hagyomány, hogy ez a hely Attila sátrának helye volt. A hunok világbirodalmának megdőlte után Szeged az avarok telephelye is lett. mint a sövényházi és szentmihálvleleki leietek gnff-diszile.su csaltok és ékszerek is bizonyítják. A honfoglaló magvarok az avarokat egy századdal később még Üt találták és a magvarsá.c erős aszszimiláló képességét bizonyltja, bogy az avarokat -- mint rokon elemet — beolvasztották, sőt fölhasználták a honszerzés nagy munkájában. Szeged alapításáról nincsenek egykorú följegyzések, de „ honszerzéssel egyidejűnek kell tartanunk. Annyival is inkább, mert ez a táj hasonlított legjobban az őshazára és ez a vidék felett meg leginkább vadászatol, halászatot űző őseink szokásainak cs életformájának. A hagyomány szerint Árpád vezér Zalán hadait a sövényházi-szegedi pusztaságon semmisítette meg és ősökhöz méltó nagy teljesítő képességüket bizonyltja, hogy ennek örömére 34 napon át tartó áldomást ittak. Érdekes mouda fűződik a hattyasi-ballagi tó elnevezéséhez is. Eszerint Árpád a tavon hatytyukra vadászott, de a zsákmány a vizbe esett és „ballagj, ballagj!" nógatással biztatta egyik szolgáját a hattyú kihozatalára. Innen kapta a tó és a szolga ivadékai is a Hattyasi-Ballagi nevet. Az bizonyos, hogy Szeged környékét a honfoglalás után magyarok szállották meg és népesítették be. Ezt bizonyítják a magyar beJy- és balásztanyanevek, amelyekkel XI. századbeli okmányokban és a Szeged környékén föltárt temetkezési helyek is. Szeged nevével eiegelőször III. Béla, II. Endre és IV. Béla királyok adományleveleiben találkozunk. Megállapítható, hogy Szeged elnevezése a „sziget" szóból származott, ennek ősi hangzása. Szeged helyén ugyanis szigetek voltak a Tisza árterében, ami személy- és vagyonbiztonságot, megélhetést nyújtott. A szigetek közti mélyedések azonban lassanként beiszapolódtak, föltöltettek és összefüggő szárazföldet kéipsztek, de még a XV-ik században is Szeged három szigetcsoportban fteküdt. Vízzel körülvett szigeten volt az Alsóváros, a vár a Belvárossal szintén külön szigetet képezett és a Felsőváros 7 szigetből állt A lakosság csónakokon közlekedett, ezért fejlődött ki az élénk viziélet. Az igaz, hogy a szegedi ősöknek nem is voltak megélhetési gondjaik. A viz, különösen a tavaszi áradások alkalmával bőséges haleleséget adott, a daru- és tuzokpecsenye sem volt utolsó dolog, nos meg aztán ha valami fogytán volt, fölmondás sem kellett, csak fölkerekedtek és mentek egy házzal, azaz pusztával tovább, ahol bujában sarjadt a fű és gazdagabb volt a zsákmány! Igy ment ez évszázadokon át, de aztán lassankint állandóbb életmód alakult ki. Egészen érdekes, hogy ez a változás és Szeged városias fejlődése a sóraktár intézményéhez fűződik: Ugyanis ősidőktől fogva itt és Szolnokon volt az országos sóraktár. ahonnan az egyházak és más intézmények ellátásukat nyerték. A só állandó fuvarozása a lakosoknak biztos keresetet nyújtott, bizonyos polgári jólétet teremtett és az állandóbb életmód mellett, a fejlődési megindította. Bár a sóraktárak akkori müköijése körül lehetett némi hiba, mert a nyájas utalás, bogy „menjen a sóhivatalbal'' innen származott Szeged fejlődése — délvidéki központi fekvése és vizi összeköttetései miatt — biztosítva volt. Királyok találkozója és országos tanácskozások gyakori helye, azonkívül csapatátvonulási és összevonási hely volt. Szabad királyi városi jogát már a tatárjárás előtt megkapta. A tatárok katasztrófális csapást mértek a szépen fejlődő Szegedre. Kirabolták, fölgyújtották, lakóit leöldösték vagy elhurcolták. A város megsemmisült és csak öt év múlva éledt újra IV. Béla király jóvoltából, aki a város második alapítójának tartható. A visszatért lakosság szívóssága és nagy életereje kihevert volna hamarosan minden csapást, a baj csak ott kezdődött, amikor bölcs királyaink iidegen nemzetiségeket telepitettek be. Pontosan 700 ówei ezelőtt IV. Béla behozta a kunokat az elnéptelenedett Duna—Tisza közére, akik egész Szegedig húzódtak. A kunok igen harcias, keménykobaku. erőszakos nép volt, akik nein tisztelték a szokást és a jogot. Gyakran ráhajtottak a szegediek legelőire, jószágaikat elvitték, szerszámaikat összetörték, zsenge vetéseiket lekaszálták, amit a szecediek sem hagvtak megtorlatlanul. A torzsalkodások és verekedések napirenden voltak. Később beolvadtak a magyarságba, Alsóváros népe és a kiskundorozsmaiak ezeknek az ivadékai, de a vér nem válik vfzzé. az ellentét a kiskundorozsntai és szegedi nén Kört mai napig is fönnáll. A város lakosságának elkeveredése a 144 évig tartó török uralom alatt még jobban fokozódott. Sőt, a város fölszabadulásakor a kivonuló törökök közül sokan itt maradtak, elmagyarosodtak, csak neveikét tartották meg. Nem sokkal később betelepültek a rácok, akik a még török iga alatt nyögő Szerbiából jötteik! át, mint 10.000 főnyi katonaság és szolgálataikat fölajánlották. Csongrád, Marlonos és Zeqta sáncaiban helyezkedtek cl és kezdetben mint határőrség szerepeltek, de később földet kaptak. Ipart, kereskedelmet űztek és egyre jobban terjeszkedtak, sőt a kuruc-labanc korszak alatt rakoncátlankodásuk nem ismert határt. Raboltak, gyújtogattak, az ártatlan lakosságot öldösték. Földhöz Szeged környékéin azáltal jutottak, hogy a török uralom idején, a gyakori várostromok alkalmával a lakosság nagyrésze elmenekült és sokáig nem mert visszatérni. Javaikat a várkapitány a rácok között osztotta szét. Igy jutottak a sze-bek földhöz Magyarországon. Ugyanez történt Lipót király uralkodása idején, aki alatt az egykori Felvidékre menekült fJjJdesuraknaik száz évre visszamenőleg igazolni kellett a birtok használatát és adománylevelét Miután pedig a törökdulások alatt az iratok mind elpusztultak, a vérrel-verejtékkel szerzett magyar földeket a király szétosztotta tetszése szerint. Holott szabad királyi városban a kincstárnak örökösödési joga sem volt. Lipót alkotmánysértései közül az is ötletes volt, amikor 1702-ben a Szeged tulajdonában levő pusztákat elzálogosította a német lovagrendnek, amely art birtokába is vette. Miután pedig a jogait védő szegedi nép ebbe sehogysem akart belenyugodni, az összecsapások ismét igen gyakoriak voltak. Ezért Lipót felvidéki jobbágyokat telepitett Szeged szomszédságába, hogy az idegenek a nép közé ékelődjenek és nyugtalanítsák. Ez sikerült is. Szeged színmagyar városán belül is elhatalmasodtak az idegenek Ugyanis Szeged életében a törökök kivonulása után — főleg a nagyszabású várerőditési munkálatok következtében — nagy föllendülés következett. Ennek következtében az ország minden részéből, de a külföldről is özönlöttek ide a német, olasz, francia iparosok, kereskedők, akik a vár belsejében, a Palánkban telepedtek le és a magyar őslakosságot a külvárosba szorították ki. Sőt, a város vezetését is a kezükbe akarták venni. Ez azután sok izgalomra, viszálykodásra adott okot, de a szegedi magyarok ellenálltak minden kísérletnek s bár láthatjuk, mennyi Idegen hatásnak voltak kitéve, de nagy érdemük, bogy a jóval magasabb kulturáju idegeneket is beolvasztották és fajiságukat, nyelvüket, hagyómányaikat megőrizve, oszlopai voltak a magyarságnak és megtartották Szeged igazi magyaros jellegét. Ötven losonci gyermek érkezett csütörtökön Szenedre (A Délmagyarország munkatársától.) Csütörtökön délután 17 óra 13 perckor, a budapesti gyorssal ötven losonci gyermek érkezett Szegedre. Beszámoltunk arról, hogy a rimaszombati gyermekek, akik háromhetes nyaralásra jöttek Szegedre, hétfőn visszautaztak Rimaszombatra Most megérkezett helyükbe az újabb felvidéki gyermek-különítmény: sápadtarcú, fáradt leánykák és fiúk szálltak ki a gyorsvonatból, hogy megkezdjék háromhetes szegedi nyaralásukat. A losonci gyermekeket ünneplésen fogadtat a pályaudvaron. A leventezenekar vidám indulókat játszott és az alsóvárosi elemiiskola növendékei hatalmas nemzetiszínű lobogóval vonattak ki a felvidéki kis yendégek elé. A losonci gyermekek üdvözlésére siettek az ittnyaraló rahói magyar-orosz gyermekek is, babosruhákban a lánykák és bocskaisapkásan a fiúk, mindegyik apró nemzetiszínű zászlóval a kezében. A felvidéki gyermekek újabb, losonci csoportját az alsóvárosi elemiiskolában és a rókusi fekvőcsarnökban helyezik el s ha az idí jobbra fordul, az ujszegedi gyermeküdülőt 8-1 lepén élvezik majd a napot és a levegőt.