Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-28 / 170. szám

DÉLMAGYARORSZÁG PfrlteK, 1939. ¥11. 29. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 1T0. szám Szegedi Szababtéri Játékok Szeged, ez az ősi alföldi város sokszor volt már a történelem folyamán az esemé­nyek előterében, egyszer lehangoló, máskor lelket gyönyörködtető körülmények között, de soha akkora mértékben, mint néhány esz­tendeje, mióta a fogadalmi templom klasz­szikus terén Klebelsberg Kunónak, a nagy épitőminiszternek álmait váltja valóra az al­földi metropolis alkotó ereje. A tér a maga természeti adottságával szinte önként kinál­ta föl az alkalmat mindarra, ami a város ne­vét ismertté, meghitté tette országszerte és távolabbi vonatkozásban az egész világon. A mi fogalmunk szerint való messzetdji kul­túrember, ha egyáltalán tudott a létezésünk­ről, valami zavaros tájékozódással, vagy az árvizet emiitette föl jellemzőnek, vagy a paprika ismeretével adta tanújelét sokolda­lúságának. El merjük mondani, hogy a Sza­badtéri Játékok óta tudja csak lényegben, hogy egyáltalán vagyunk s az érdekesség es a művészet utáni szomjúsággal nem elégesznek meg ezzel a negatív tisztelet­adással, hanem személyesen is meg akar­nak győződni, hogy a hirek nem túloznak, a Szegedi Szabadtéri Játékok valóban cso­dálatos, művészi kulturális élményt :elente­nek s igy mniden vendégünk több élmény­nyel távozott és távozik el Szegedről, mint ,amennyi várakozással ideélrkezett.' A Szegedi Szabadtéri Játékok szinte pél­danélküli sikere természetszerűleg idézte elő azt, hogy utánzói akadtak. Büszkék vagyunk eiia, hogy követői vannak s lépten-nyomon fölbukkan a Szegedi Szabadtéri Játékok első napja óta a szabadtéri előadások gon dolata, sőt ahol ez lehetséges, tetté is válik valamely alkalmas formában. Szeretjük a szabadversenyt, hiszen csakis az tud ese­ményt kicsiholni; győzzön a jobb s ha olyan szenzációs alkotással találkozunk^ amely fölülmúlja elgondolásban, kivitelben és ha­tásban a mi szárnyaló és immár márkát je­lentő munkánkat, mi emeljük meg legelő­ször előtte a kalapunkat. Addig azonban, amig az utánzók elgondolásban és hatásban is csak utánzók maradnak, Szegednek nincs mit féltenie, mert művészi alkotóereje dia­dalmasan mutatkozik meg a dómtéri cso­dákban. S mi ezelőtt a csoda előtt megható­dottan állunk meg ma a Szabadtéri Játékok megnyitásának napján. Meghatottan állunk, amikor megkezdődik az idei ünnepi játékok sorozata; vonatok, gépek százai futnak egy­részt a főváros felé, bogy onnan tovább ér­kezzenek mihozzánk s az ország minden vécéiről, minden irányából vonatok futnak felénk, a nálunk föltalálható művészeti gyö­nyörűségek fűtik a lelkeket s fűti a kíváncsi­ság, hogy aki még nem látott, az lásson és fűti az az érzés, amely a mának dübörgő és napról-napra változó viharaiban a művészet tisztaságúban keres enyhülést és talál meg­nyugvást. Meleg nap lesz érzésekben a mai: a va­ros hagyományos ősi szeretettel, tárt karok­kal fogadja vendégeit s ami emberi erőtől és fáradságtól kitelik, azt mind szolgálatá­ba bocsátja a köznek, az egész emberiség­nek, a szépre és nemesre igényeseknek. Azok, akik az idén szolgálatába állottak a világraszóló szegedi művészeti és kulturál­lis föladatnak, egész munkájukkal, fizikai és Mellemi fáradozásukkal cs mecfeszitett te­vékenységükkel csak egyet akarnak: Hogy Szeged kiemelkedjék a közönyt jelentő, vagy futó udvariasságnak számító hétköz­napiság szürkeségéből s elfoglalja azt a he­lyét, amely nemcsupán a benszülötti meg­elégedés alapján, hanem a legszigorúbb mérték szerint is megilleti. Ennek reményé­ben köszönti Szeged a vendégeket s azt kí­vánja, hogy ne csalatkozzanak várakozá­sukban. Az ünnepi játékok sokadalmában megcá­folva látjuk azt a balhiedelmet, hogy ezek az idők — különösen egy vidéki városban — nem alkalmasak arra, hogy a közöny drótakadályát áttörjék. Megdönti azt a hi­tet, hogy a világtól, az élet nyugtalan min­dennapiságtól ma olyan távoleső művésze­ti célok nem alkalmasak arra, hogy művé­szet után vágyó tömegeket megmozgassa­nak. A mutatkozó siker és a hatalmasará­munkásai és maga az ősi város nem hiába ragyogtatnak meg minden szépséget és csodát a világ előtt. Szeged bízhat az ön­maga erejében és bizhat a fiaiban: itt min­denki megteszi, itt mindenkinek meg kell tennie a kötelességét. S ezekben az élmé­nyekkel telt napokban nem titkolja a város az idejött vendégek előtt belső meglátásait sem; hiszen itt sokkal többet kellett pótolni évtizedek alatt, mint amennyit másutt év­századok létrehoztak. Szegednek erőt adott az, hogy nagy épitőminiszere ebben a vá­rosban látta meg a jövő körvonalait, olyan jövőnek a képét, amely nem elzárt és csek önmagára vonatkozó, hanem egy egész or­szág jövőjének kialakulásában szinte egye­dülálló fontossággal bir. És ha ez a város az élére került is az elvégzett föladatok ál­tal a többi magyar vidéki városoknak, nem feledkezik meg arról, hogy vannak még el­végzésre váró föladatai, ha igazán be akar­ja tölteni azt a hivatását, amelyet az ünne­pi játékokat bekoronázó s a székesegyház nyu érdeklődés arra vall, hogy a nemes kriptájában nyugvó ujjáteremtőjének szel'.e­szándék és a tiszta törekvés meghozza a me jelölt ki számára az Alföld déli szélein, maga gyümölcseit s a szegedi gondolat | a megujuló magyar élet határán. Chamberlain nem íaei súlyos események bekövetkezésétől és az alsóház elnapolásáé javasolja Újból tanácskoztak a nagykövetek Moloiovval — Lengyel jegy­zék a meggyilkolt határőr ügyében London, julius 27. Az alsóházban a napi­rendi bejelentés során Chamberlain közölte, hogy javasolni fogja: a Ház pénteken na­polja el üléseit nyári szabadságra. Sir Archibald Sinclair: Minthogy kül­földön — ugy látszik —, súlyos események lehetősége fenyeget, nem kívánatos, hogy a Ház hosszabb időre elszéledjen. Nem volna-e lehetséges, hogy ezúttal csak 2—3 hétre na­polja el üléseit a parlament? Chamberlain: Nincs oknnk feltenni, hogy a súlyos események, ha egyáltalán be­következnének, éppen 2—3 hét múlva történ­nének. Az egyetlen észszerű eliárás az, hogy a kormány figyeli az eseményeket és ha fon­tos változást tervezne külnolitiká jában. ez al­kalom lenne a Ház összehívására. Tanácskozás Moszkvában Moszkva, julius 27. S e e d s moszkvai angol és Naggiard moszkvai francia nagykövet, valamint S t r a n g, az angol kormány külön megbízottja, csütörtökön délután 17 órakor a Kremlben megbeszélést folytatott Molotov szovjet külügyi népbiztossal. Katonai megbeszélések London, július 27. Löndoni vélemények sze­rint a még fennálló potttikai nehézségek áthi­dalását meg fogják könnyíteni az angol-fran­cia-orosz katonai megbeszélések. A Daily Tele­graph szerint a katonai megbeszélések főtár­gya az lesz, milyen segítséget nyújtson Orosz­ország a kezességet élvező államoknak, ha az utóbbiakat támadás érné, ha háború törne ki a balti államokban, milyen haditengerészeti segítséget nyújtson Oroszországnak Anglia és tárgyalni fognak a hadviselés módszereinek egyesítéséről. A Financial Times úgy tudja, bogy a poli­tikai egyezmény megkötését angol-szovjetörösí kereskedelmi tárgyalások fogjók követni. Danzig London, július 27. Burckhardt svájci pro­fesszor, Danzig népszövetségi biztosa, a Eeü­ter-iroda tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy nem akar a jövőre kitöltet len váltót adni. Értelmes ember nem állíthatja azt, bogy Danzig miatt általános összetűzésnek kell kitörnie. A Danziggal kapcsolatban terjesztett híresz­telésekre Burckhardt kijelentette, hogy „az ér­dekelt hatalmak a szabadvárosról nem folytat­nak tárgyalásokat''. Egy francia újságnak arra a hirére, amely szerint Burckhardt közvetítőszerepet tölt be Berlin és Danzig közt, a népszövetségi biztcfs megjegyezte, hogy a sajtó túlságosan megtisz­teli őt. Danzigi munkássága kifejezetten he­lyi jellegű, a világpolitikában nem játszik sze­repet. Lengyel jegyzék Danzig, 'julius 27. Chodackí lengyel főbiztos a danzigi szenátusban ma jegyzéket adott Budziewicz lengyel határőrnek julius ifi.i án történt meggyilkolása ügyében. A len­gyel kormány a vétkesek szigorú megbünteté­sét kívánja es kori, hogy tájékoztassák a bűn­vádi eljárás eredményéről. Kewyork fel mondta az amerikai­japán kereskedelmi szerződési Washington, julius 27. IIull araerikai kül­ügyminiszter tegnap jegyzéket nyújtott át a japán nagykövetnek. A jegyzékben az ameri­kai kormány felmondja áz amerikai—japán kereskedelmi szerződést. A l'dmoudás 1910.

Next

/
Thumbnails
Contents