Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-25 / 167. szám
8 d e cm ág7arorszsg mmmmmmrmmmmmmmmmm Kedd, 1939. Julius 2% SZINHÁZÉSMÜVÉSZET Tőkés Unna husxonheledsxer jáisssxa a Dóm r lévén ax Évái és Üxedsxet Iréné császárnői (A Délmagyarország munkatársától.) Vasárnap este végre megérkezett a Szabadtéri Játékok prózai szereplőgárdájának utolsó fecskéje is: Tőkés Anna, a Nemzeti Színház drámai hősnője. Szabadtéri berkekben már aggódtak í rto, hogy külföldön nyaral valahol és elfelejtkezett arról, hogy az idei játékokon hüszonhetedszer játssza Évát a DómAéren és tizedszer vonul bo hölgyeink élén, mint Iréné, Bizánc szépséges császárnője. A „Magyar Passió" dómtéri, esti próbáján mint néző jeleut meg Tőkés Anna vasárnap esta, fél órával megérkezése után. Szeretettol üdvözölte kolléganőit, majd kedves, fordított Rómeó—Júlia-jelenetet játszottak el Lchotag Árpáddal, aki a színpad egyik kimagasló emelvényéről hajolt lo, hogy megcsókolhassa üdvözlésére 6iető Évája kezét. Föl is hangzott nyomban az „irigykedő" kollégák kórusa: — Ez nem Ádám és Éva, hanem a Rómeó és Júlia! ... „Egyenesen a Felvidékről föiiem" Tőkés Anna sötét ruhája föl sem tűnik a nézőtér mély homályában, csak amikor interjú céljából közeledünk hozzá, vesszük észre, hogy talpig gyászban beszélget Tasnády Hónával, Könyves-Tólh Erzsivel és Vészi Rózsival. Mélységes bánattal telik meg két ragyogó szeruo, amikor a részvétnyilváuításokat hallgatja és megrendülve beszél arról, hogy alig három hónapja, hogy az édesanyját eltemette. — Beköltöztünk az új villánkba, ahol azt reméltük, jól fogja érezni magát és összesen három órát élt a villában szegénykém . . . Megölte a szive. Előző nap még boldog volt az új villában, másnapra már, ellcöltözött szegény édesanyám ... A művésznőt nagyon megtörte édesanyja hirtelen liulála; JSsak a felvidéki üdítő levegőben nyerte vissza kissé az életkedvét. — Egyenesen a Felvidékről jöttem! — mondja most már felüdülve. A férjem ott teljesíti katonai szolgálatát négy hete. Fegyver gyakorlatra hívták be s én is vele utaztam. Tornaalján volt beszállásolva, Krasznahorka büszke várának árnyékában. Csodaszép kirándulásokat tettünk ezen az istenáldotta, gyönyörű vidéken. 1 Tőkés Anna elragadtatva beszél Krasznahorkáról, Andrássy Dénes gróf és felesége csodaszép mauzóleumáról és a vidék fölött őrködő ősi Andrássy-várról. Kedves kis élménye fűződik a történelmi várkastélyhoz, mosolyogva meséli el. Amikor a várban tettek látogatást, már estefelé tartott az idő és közeledett a vár „zárórája". Tőkés Anna elbűvölten bolyongott a kastély műemlékekkel zsúfolt, tágas szobáiban ós ódonillatú, kísérteties folyosóin. Auynyira elmerült a „lőcsei fehérasszony'' képének szemlélésében, hogy nem hallotta meg a vár őrének kiáltását. Társasága azt hitte, hogy már előrement a kocsihoz s igy Tökcs Annát bezárták az Andrássy-várba. Egy félóráig Tökös Anna volt a kastély hazatérő szelleme, legalábbis azt hitték róla a völgyben nyájaikat hazafelé terelgető pásztorok s még keresztet is vetettek, amikor látták, hogy egy talpig feketébe öltözött, gyászfátyolos nő integet és kiáltoz a kastély ablakából. Persze, a társaság észrevette lenn az autónál, hogy Tőkés Anna hiányzik, visszamentek érte <w kiszabadították „várbörtönéből" ... — Amint hazaértem, elővettem Jókai „A lőfsei Fehérasszony" chmi regényét és le. nem tettem a kezemből, amiu ki nem olvastam. Eaészen bcnneéltem abban a múltbahalkült, regényes világban ... — mondja Tőkés Anna elgondolkozva. ..*"!. Iréne császárnő és Éva .. • Áttérünk a szegedi emlékekre, a Szabadtéri Játékókra, amelynek megindulása óta eg/ik legfőbb vonzóereje Tőkés Anna, a legnagyszerűbb Iréné császárnő és a legszebb Éva. Tőkés Anna elmondja, hogy már az 1931-iki, legelső Szabadtéri Játékokon íb föllépett a „Magyar Passió" előadásain. Azután minden esztendőben — eddig összesen buszonhatszor — játszotta „Az ember tragédiájáéban Évát és a „Bizánc"baa tízszer alakította Iréné császárnő impozáns szerepét — Mindkét szerep annyira a szivemhez nőtt márt — kiált föl ziengő, behízelgő hangján, őszinte lelkesedéssel. Annyira véremmé vált már Évá, hogy ha ezen a néven szólítanak, éppen úgy hátrafordulok, mintha valaki utánam dekorativ szépségű művésznő erdélyi szármaerdélyiesen Anikónak becézik. A feketehajú, dekoratív szépségű művésznő erdélyi származású. Aradon lett színésznő, do egy év utáu már fölkerült Budapestre, a Nemzeti tí/.inkáihoz. A művésznőt az ünnepi játékokon kívül ö-Jaládikötelék is fűzi Szegedhez. Amint ismeretes: a Temesváry-gyógyszertár tulajdonosúnak sebész-főorvos fiához: Temesváry Ernő dr.-hoz ment férjhez kilenc évvel ezelőtt. — Látja, mindén a Szabadtéri Játékokkal klappol, meg a férjhezmenésem időpontja is! — mondja mosolyogva. Ez a kilences szám, a szegedi ünnepi játékok kezdetétől eltelt kilenc év száma szinte kabalám lett már. Egyébként teljesen szegedinek érzem magam, úgy jövök ide minden évben, mintha hazajönnék. Ne lepődjenek meg, ha egyszer csuk szögediesen deklamálom majd Évát, vagy Ircne császárnő szerepét ... — tréfálkozik, majd elmondja, hogy Szeged után a legkedvesebb hely a világon számára Szatymaz. Ott élnek férjenek nénikéi, Zsótér Dezsőné nagyasszony és csaknem nyolcvanéves testvérnéuje, aki ha Tőkés Anna náluk vendégeskedik, mindig maga főzi meg a kedves Anikó kedvenc, ételeit. — Össl tervek, filmezés ? — kérdezzük ezután a művésznőtől, aki készségesen elmondja, hogy a Nemzeti Színházban egy érdekes társadalmi drámában lép föl ősz szel először Kiss Ferenccel együtt. A darab címe: „A harmadik" és Tőkés Anna nagy eláu nal készül a főszerepre. Az elmúlt szezonban a Nemzeti Színház színpadán anDyira külöu böző művészi feladatokat kellett megoldania. — Egyik legérdekesebb volt az „Amphitryon" főszerepe. Ebben a régi, görög vígjáték ban Leliotay Árpád volt a partnerem s ő kettes szerepet alakított, a férjemet és Zctis isten szerepet, aki a férjem alakját öltötte magára. Mindkettőnk feladata nagyon nehéz volt, érzékeltetni kellett a hét egyéniség különbözőségeit s nekem nem volt szabad tudnom, hogy két férfi rejtik a férjemben, dc mégis, tudat alatt éreznem kellett és érzékeltet non, hogy más-más férfivel állok szemben. Ez volt az elmúlt szezonban a legnehezebb szerepem. Ezután lelkesen, kollégiális nagyrabecsüléssc". és őszinte szeretettel beszól partneréről: Leliotay Árpádról, akivel annyira összeszoktak már, hogy egymás gondolatát is kitalálják a sziuDadou. Nagy várakozással tekint új Bizánö-heli partnerei Perényi László Könstanlinalakítása elé is. Végül filmre terelődik a szó és Tőkcs Anna bájos közvetlenséggel elárulja, hogy nagyon szívesen filmezne az ősszel, csak induljon meg a filmgyártás és kapjon megfelelő szerepeket. Filmezni nagyon szeret és eddigi filuieivel meg van elégedve. — Viszontlátásra a Bizánc szombati premiérjénl — búcsúzik Tőkés Anna, akit az idei ünnepi játékokon először mint Iréné császára it látunk viszont. Kijelenti még, hogy örül annak a körülménynek, hogy az idén először nem Évát, hanem Irénét alakítja, mert ez nem blyan fárasztó szerep, mint az örök Éva. Nos és egy kis „edzés"-re van szüksége, mielőtt a huszonhetedik dómtéri Tragédia-előadáson megjelenne a színpadon, mint Éva. az első. «/ örök asszony ... Csányi Piroska. —oO°— Szegedet egyelőre nem nagyon érdekli a müvészcsere akció (A Délmagyarország munkatársától.) Ismeretes a budapesti Fészek-Klub müvészceere. akciója, amely azt gélozza, hogy a nyár folyamán külországok vendégművészeit helyezzük al Magyarországon s ennek viszonzásaképpen magyar művészek mehetnének ki külföldre vendégszerepelni és tanulmányokat folytatni. Ilyen értelmű fölhívást intézett a művészcsereakció nevében Korcsmáros Nándor, a neves iró Szeged város vezetőségéhez, hogy Szeged is fogadjon el néhány vendégművészt s cseréhe szegedi művészeket vinnének ki külföldre. Pálfy József dr. polgármester szívvel-lélekkel fölkarolta a inüvószcscreakeiót és utasította az idegenforgalmi hivatalt, hogy minden lehetőt kövessen el az akció eredményessége érdoi kében. A város idegenforgalmi hivatal összeköttetésbe lépett a képzőművészekkel, valamint a DMKE-vel és fölhívást intézett a lapokban is a közönséghoz a vendégművészek elhelyezése erdekében. A fölhívásokra egy jelentkező akadt: Zalcár Zoltán röszkei gyógyszerész, aki hajlandó egy külföldi festőművészt vendégül látni. Az idegenforgalmi hivatal ezt közölte a Fészek művé"szcsereakciójának igazgatójával, aki most válaszolt és augusztus 20—22. között nagyobb vendégművész-társaság érkezését jelentette be. A külföldi művészek Budapestre érkeznek s onnan küldik le őket a y>» déki városokba. Miskolc, Pécs, Debrecen mái) létszámon fölül yállalt cscremüvészekct, Szegeden eddig csak egy jelentkezés történt. Kívánatos volna, hogy legalább 3—4 újabb jelentkező akadjon, aki külföldi vendégművésznek lakást és ellátást hajlandó nyujtaui, hogy Szegeden és környékén legalább öt vendégművészt el lehessen helyezni. —oOo— = Meghalt Berzsenyi Júlia, a békeidők hirea primadonnája. Kecskemétről jelentik: Kecskeméten S9 éves korában elhunyt Wiszt Károlyné Berzsenyi Júlia. Sokan emlékeznek még az országban Berzsenyi Juliára, aki a kilencvenes évek táján a leghíresebb primadennúk egyike volt. A Krecsányi-társulatnál lépett föl Mielőtt meghalt volna, mindent elrendezett, ami a temetéséhea tartozott. Maga választotta ki a koporsóját. Mcgtakaritott pénzéből 5CO pengőt hagyományozott aj Országos Szinészegycsülct nyugdíjasainak. = Megjelent n Szabadtéri Játékok műsorismertető prospektusa. Az idei Szegedi Szabadtéri Játékok hivatalos műsorismertető prospektusa most jelent meg Osváth Tibor Ottó dr. hírlapíró szerkesztésében. Az Ízléses kiállítású, 40 oldal terjedelmű kiadvány Kiss Ferenc bevezető cikkével kezdődik. A füzet részletesen ismerteti aj augusztus tí-i ellenforradalmi ünnepségét, a Szabadtéri Játékok történelét. a játékok czidci szervezetét, a készülő hélyegkiállitást, a három elsó előadás előtti nagy ünnepségeket; rengeteg kisebb cikket közöl a játékokkal kapcsolatban, ismerteti az összes előadások részletes szinlapját, az összes tudnivalókat, helyárakat, stb. A Szabadtéri Játékok egész területén, a pénztárakban, jegyirodákban, a nézőtéren, stb. csak ezt a prospektust hozzák forgalomba. A tartalmas kiadvány mától kezdve kapható az összes ujságárusoknál is.