Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-23 / 166. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG tzmmmmmmuBmmmwmmammammummxmmmmmmmmammtm^wmasmmammmm nap- ís eserniKfH. ha&seryem fehérnemoeh. cm olcsó árakon kapható cégünknél izékely faluban, ahol két euiber akad, aki az evangéliumot akarja hallgatni, az állam pe­dig mindenben legyen segítségére''. Néhány adat a román földreformról Ezek a szólamok érthetően magyarázzák azt a nagyarányú változást, amely Székelyföld életében husz év előtt bekövetkezett. A ro­mán kormányok mindenekelőtt anyagilag erősítették meg a szórvány-gyülekezeteket. A földreformlörvenyt is ennek a szolgálatába állították. S amig Európaszerle hihetetlen SZÍVÓS és hangos propagandával azt hirdették, hogy a magyar feudális birtokok széloszlásá­ból egymillió magyar és székely parasztot földhöz juttattak, addig a gyakorlatban az történt, hogy a nagybirtokok szétosztását mindenütt „nemzeti" cél szolgálatába állítot­ták. Különösen nagy eltolódások mutatkoztak ezen a téren a Székelyföldön, amiről az egy­házak jegyzökönyvei hitelesen tanúskodnak. Igy például a retyi református egyháztól ki­sajátított RÍ hold földet a görögkeleti egy­háznak adták, pedig Rétvcri a kisajátításkor nem is voltak görögkeleti vallásúak. A zá­goni református egyházközségtől 421 holdat sajátítottak ki és ebből kettőszázat a görög­katolikus qgyliáz kapott. A kÖpeci egyháztól kisajátított 81 holdat az ágostonfalvi romá­nok kapták. A lisznyói református egyház­községtől 218 holdat vetlek el, ebből hetven a görögkatolikus, hetven pedig a görögkeleti egyháznak jutott. Uzonban öt görögkatolikus, lélek után adtak az egyháznak 10 holdat, Szentivánlaborfahán 30 lélek után ugyan­annyit. Csikben hasonló volt a helyzet. Csik­verebesen a római katolikus egyháztól 9 hol­dat vetlek el és a görögkatolikus egyháznak adták, holott annak egyetlen hive sem volt. Zsögődön tizet, Csiktapolcán 30 holdat vettek el a római katolikus egyháztól, holott a kél székely községben mindössze 22 görögkeleti élt. Udvarhely-megyében a római katolikus egyháztól el­vett földekből 34 görögkeleti egy­házat állítottak föl. A szombatfalvi római katolikus egyház hat­holdnyi kántori földjét azzal az indokolással vették cl, hogy az egyházközség hétezernyi hívőjének nincsen szüksége két római kato­likus kántorra. A legkirívóbb példa azonban a kolozsvári görögkeleti püspökség „karrier­je". amely 1921-ben egy bérelt szobában kezdte meg működését és tiz év alatt — amint egy román tudós irja — főleg a román állam és intézmények segítségével ez a püspökség 35 millió lei vagyont gyűjtött össze. Mondanunk* sem kell, hogy ez a 35 milliós vágyón, valamint a püspökség és udvari pap­ság közel ennyi összegű tízéves ellátása a magyar egyházak verejtékéből és véréből te­vődött össze. Magyar adófillérek a román ecjyhóxak segélyezésében Különösen 1933-ban indult meg a székely­földi román egyházak batalmasarányu segé­lyezése. Csik-megyében a községi és megyei tanács a csíkszeredai ortodox templom épí­tésére 2.50000 leit, a mádéfalvirt 50.000 leit, papilakra 30.000 leik, a csiszentkirftlyi ha­rang beszerzésére 30000 leit utalt ki Mádé­falva egész költségvetésének 10 száraiékát a görögkeleti templom építésére fordították. Udvarhely-megye költségvetésében 1905-re 500.000 leit vettek föl a román templomok cél jé ra. A marosvásárhelyi tanács 1936-ban az ortodox és görögkatolikus román egyhá­zak segélyezésére fél-félmillió leit szavazott meg, ugyanakkor az egész vonalon a magyar egyházak kérését mindenütt válasz nélkül hagyták. Hogy fogalmunk legyen a nagymér­vű elrománositási törekvésekről, listát köz­lünk, hogy husz év óta hány román templom épült Székelyföldön, színmagyar székely köz­ségekben; görögkatolikus román: Baróton, Székelyszenterzséheten, Abásfalván, Homo­ródszentmártonban, Homoródkarácsonyf al­ván, Székelyudvarheiyen, Oklándon, Maros­agárdon, Marosszentannán, Nyomaton, Vár­hegyen, Udvarfalván, Nagyernyében, Backa­madarason, Csikszentiványon, 'Csíkszeredá­ban és Csikszentkirályon; külön ortodox templomokat építettek még: Bibarcfalván, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában; Bo­doson, Nagyajtán, Marosvásárhelye ni Mezö­begenyén, román kápolnákat és imaházakat épitettek: Nyárádszeredában, Ákosfalván, Nyárádszentbenedeken, Karácsonyfalván, Kis­baconban, Keeszluron, Gagyban, Magyarher­mányon, Csikszépvizen. Gyimesbükkönvben, Mádéfalván, Csikszentdomokoson. S zékely keserves Sok községben hiába volt meg a templom, a hivek száma továbbra is elenyészően cse­kély maradt. Ezért az uj hivek megszerzésé­re nagy akció indult meg, amely kettős irányban történt. Egyrészt a Székelyföldre betelepített hivatalnokok, csendőrség, katona­ság által, másrészt — amint már előbb is em­iitettük — hozzáfogtak az állitólagos román­eredetü székelyek visszarománositásához. Jel­lemző azonban a helyzetre, hogy vérvizsgálat segítségével, a maros­menti székelyek kivételével, a többi székely megyék lakosait románeredetüeknek nyilvánítot­ták. Tehát a tanítók, jegyzők, csendörök, szolgatíirák „hozzá­fogtak" a visszarománositáshoz. Ennek első állomása volt a ro­1 mán egyházakba való visszaté­rés. Szép szóval, fenyegetéssel, veréssel, pénzbüntetéssel és min­den elképzelhető brutális eszköz igénybevételével „téritgették" a székely atyafiakat. A legnagyobb erőszakosságot Homorödalmá­son, Magvarhermányban, Homoródsaentmár­tonban, Bibarcfalván, Bardócon, Erdőfülén és Lövétén történtek. A kiszemelt emberek­ről névsort készítenek, a román jegyző a köz­ségházára hivatia őket és ott közli velük, hogy miniszteri rendeletre vissza kell lérniök az ősi román egyházak valamelyikébe, A székelyek minden esetben tiltakoznak, ek­kor a jegyző hozzáfog a puhitáshoz; közmun­kával, pénzbüntetéssel, nyugdijának elvesz­tésével fenyegeti ezeket a szerencsétlen em­bereket Ha ez sem használ, jön a fenyegetés végrehajtása. Hogy kiket tartanak a hatóságok román­eredetüeknek, arra nézve rendkívül jellemző a homoródszentmártoni eset. Itt Juon Pus­casiu és Grigor Alexandu: a jegyző, meg a tanitó a görögkatolikus pap irányítása mellett listát készítettek a rotnángyanus csa­ládokról. A listán szereplő családok kőzött a ROSNER rádiós- és viilqmossági szaküzlete TISZA LAJOS KöRUT 39, gyári feltételek melletti szállításra elfogad előjegyzéseket 219 néprádiéra Vasárnap, 1939. julius 23. Fóliák Testvéreknél. Széchenyi-tér 17. Csekonics-utca 6. Unió tag. Kalász tag. következők fordultak elő: Csala, Donibi, Ger­gely, Kovács, Vas, Kádár, Simén, Farkas, Tí­már, Beke, Bence, Molnár, Fodor, Jakab stb. Ezek közül a legfiatalabb lófő is már Apaffy idejében kapott nemességet. Az „átléritett" hivek legnagyobb része nem látogatja uj templomát. Sőt, mindent el­követ, hogy visszamenjen ősi magyar egy­házához. Itt lép közbe minden esetben a szolgabíró és csendőr s a „renitens" széke­lyek irtózatos veréseket szenvednek el. Bog­dán Sándor magyarhermányi reformátust Cionca (jól jegyezzük meg a nevét!) ok­lándi szolgabíró három óra hosszat saját­kezüleg ülötte-verte, rugdosta, amikor pedig a szerencsétlen ember egy alkalmas pillanat­ban kínzójától megszökött, a szolgabíró ren­deletére a kishaconi csendőrség letartóztatta és olyan nyilatkozatot Íratott vele alá, hogy önként tért át az ortodox vallásra. Falrahányi borsó A magyar egyházak vezetői minden Konk­rét esetben a legerélyesebben tiltakoznak, jegyzőkönyveket vesznek föl s nemcsak ke­rületi, hanem országos gyűlésükön a legelke­seredettebb tiltakozásukat hallatják. A római katolikus, református, unitárius egyház éven' ként a kultuszminiszterhez fordul, a beadott panaszok azonban eredményt nem hoznak, sőt nagyon gyakran a panaszt tevő egyházak vezetőit bünteti meg a román kormány. A panasztevés igy nem egyéb falrahányt bor­sónál s a kisebbségek védelmére alakult nép­szövetség éppúgy nem foglalkozik a román rabságba hajtott magyarok millióinak ször­nyű sorsával, mint ahogy egyetlen romárt kormány sem adott elégtételt vagy orvoslást /I eomanizálás eredménye A két román egyház évenként megjelenő sematizmusa nyújt arról — természetesen nem egészen megbízható — képet milyen eredménye van az erőszakos térítéseknek, egyszóval: romanizálásnak. 1923-ban Homd­ródalmáson 352 görögkatolikus volt, 1937 -be+ már 672. Udvarhely-megyében 6 görögkatoli­kus egyházközség élt, ezidő szerint már ti? működik. Marosvásárhelyen például a gö­rögkeleti hivők száma 2500-ről 5419-re emel­kedett. De vannak olyan helyek, ahol görögkatolikus egyház nem is volt ­még 1933-ban sem, mint például Oklándon és ma templomuk van, t *\melyet 35 lélek számára épi­tettek. 4 Udvarhelyszéken 1935-ben 1913 ortodox vaT« lásu volt, a mai számuk 3067 már. A galamb­falvi ortodoxok száma 60-ről 191-re, a kisba­coniaké 46-ról 93-ra, Sepsiszentgyörgyön 568-ról 1475-re emelkedett. Az elmúlt őszön ortodox kápolnát épitettek Tamási Áron fa­lujában, Farkasfalván is: 7 görögkelet! szá­mára. Kodály Zoltán Csudálatos vateszi 'ér­zékkel irta föl a „Székely keserves" hangje­gyeit. A Nyárádmente, a Hargitaalja, aCsik­szék és a Marosszék keserves székely pana­szoktól terhes. De mi tudjuk, hogy ezt a népet sem szépszóval, sem erőszakkal, még testi és lelki k!­uzsorázottságában sem lehet ki­forgatni magyarságából, Hisszük, hogy közel van már az idő, amikot újból kisüt a magyar nap a Hargita fölött és a Via Dólorosa útját kálváriázó székely és magyar milliók nem lesznek többé „streín"­nek, Erdélyben, e könnytől és vértől ázott áldott magyar földön. Berey Géza

Next

/
Thumbnails
Contents