Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-22 / 165. szám

DELMAGYARO RSZAG szombat 1939. VII. 22. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. €vf olgam 193. szám Inségadó (B. G.) Varga József dr. iparügyi államtitkár, Szeged város tudós-képviselője a minap az egyik alsótanyai aratóünnepségen kijelentette, hogy a kormány az inségadó eltörlésére készül. A kijelentésnek óiiási sikere volt, hiszen az elmúlt évtized adókreációi között az inségadó volt a polgárság számára a legkényszerübb. Szegeden másfélszázezer ember megelégedett rokonszenve fordul Varga József dr. államtitkár felé, aki a gyakorlati politikus kitűnő érzékével nyomban meglátta, hol kell az adózó terhén könnyíteni anélkül, hogy ebből az államnak kára származnék. Az inségadót annak idején a kormány azért hozta be, hogy a dekonjunktúra utcára került áldozatain segitsen. Mintán az állam nem rendelkezett akkora öszszeggel, amennyiből eltarthatta az állás- és munkanélküli ínséges légiókat, behozta az inségadót, amelyet mindenegyes kereső polgárnak viselnie kellett. Mindez a nyolcpengős búzaár s az ipari munkanélküliség letűnt világában igen humánusnak tetszett, ma már csak csökevény ,amelyet gyorsan el kell tüntetni közéletünkből. Az idei aratáskor ugyanis kiderült, hogy nincs is megfelelő mennyiségű ember: kaszásban, kévekötőben, asztaghordóban; sőt a cséplőgépek körül dolgozó munkáslétszámot is erősen szűkre kellett* szabni, mert nem volt jelentkező, még napi nyolcpengős napszámbérért sem. Az az arató munkás, aki az idén nem dolgozott, notórius munkakerülő. Mert munka- és kereseti lehetőség kétmarokra való is volt minden ember számára. Nagyobb munkáshiány leginkább ott "állt elő, ahonnan idegenbe vitték ki a magyar munkást, holott itthon is nagy szükség lelt volna rájuk. Az ipari munkáság nagyrésze szerencsésen megtalálta helyét a dolgozó magyar társadalomban, a B)-listások iszomoru hadserege is elfogy maholnap. Csupán az építőiparosok sanyarú helyzeté kívánná meg a segítséget, de nem inségjárulék, hanem produktív munka, építkezés formájában. A szellemi inségmunkások gyakorlati munkára képezett rétege ma már tisztességes megélhetést jelentő elhelyezkedést találhat, ha ráeszmélt az igazságra, hogy nem okvetlen szükséges az állami, vagy a városi közigazgatás emlőire spekulálni. A kormányzat szociális programja minden egyéni kezdeményezés számára igyekszik lehetővé tenni a megélhetést, s szinte naponta halliuk felelős politikus szájából: ne ragaszkodjék a magyar fiatalság az állami és városi íróasztalhoz, a „nyugdijképes álláshoz", hanem igyekezzék a gyakorlati életbent a kereskedelemés ipar mesgyéjén elhelyezkedni. Tanulni, tanulni, tanulni és gyakorlati, úgynevezett szabadpályán harcolni a jobb jövőért. Hiszen az egyén jobb jövője az állam boldogsága. Az inségadó cs az inségjárulék tehát — hála Istennek — hovatovább penetránsillatu anakronizmusa marad a magyar közélet hősi korának. Akinek kínálják, szégyenkezve utasítja maid vissza. Szeged városának is minden ereiével arra kell törekednie, hogy az insép járulékot csak azok számára osszák ki a jövőben, akik nyomorultak, bénák, öregek, elesettek, tehát Angol.japán megegyezés előtt Szombaton rendkívüli japán r~*V<s;ctertanács ratifikálja a tokiái megbeszéléseket Enyhült a danzigi feszültség - Megbeszélések kezdődnek Berlinben ? London szerint Németország visszautasítja a danzigi probléma háborús megoldását London, július 21. Az angol Votmány legújabb utasításának birtokában Craige tokiói uagy követ pénteken délelőtt ismét felkereste Arit a japán külügyminisztert, akivel közel két óra hosszat tanáeskozott a tiencini helyzetről. A tanácskozás folytatását szombatra halasztqtták. A megbeszélésekről kiadott japán közlemény szerint sikerült nemi haladást elérni a megegyezés felé. A tárgyalásokat általában biztatónak látja az angol sajtó. A Times szerint az angol álláspontot így foglalja össze: Anglia nem hajlandó akár a japán kormány, akár a Kínában lévő japán tábornokok parancsait követni. Ezt már világosan megértette Tokióval. Anglia késs biztosítékot nyújtani az angol negyedek semlegességére nézve, ázsiai érdekeinek sérelme nélkül. - . Rendkívüli minisztertanács Tokióban London, julius 21. Tokióból jelentik: A japán félhivatalos Domei Jruda mértékadó körökben ugy értesült, hogy a tiencini helyzet hálterét képező általános kérdések elrendezése ügyében Arita külügyminiszter és Sir Róbert Craige angol nagykövet között lefolyt megbeszélés előkészítette a talajt az egyes kérdések megvitatásához. Szombat délelőtt 9 órára rendkívüli japán minisztertanácsot hívtak össze, hogy ratifikálja Arita döntéseit. A minisztertanács után hivatalos nyilatkozatot adnak ki. Az általános kérdések elintézése révén a megbeszélések — jólértesült körök szerint — túlhaladták^ válság pontját. A jólértesült tokiói körök hangulata rakétaszerű áremelkedést robbantott ki valamennyi japán tőzsdén, az összes értékek 1.2—2 yen közöli változó ár javulást érlek cl, főkép az ipari értékek vezetlek. Véres harcoh a deikinai partvidéken Honkong, július 21. A Montaman erődökért, a délkínai partvidék egyik legerősebb pontjáért napok óta véres harcok folynalc. A kínaí erődítményeket napok óta bombázzák a japán repülők ós hadibajók, a flotta a partvidéket teljesen lezárta. Kétségbeesett ellenállást fejtenék ki a kínaiak, akik eddig hétszer, megakadályozták a japánok partraszállását. Honkongban nem hiszik, bogy a kínaiak sokáig védeni tudják az erődítményeket. Japán csapatok Hongkongtól 100 kilométerre London, julius 21. A Reuter Iroda jclcnli Hönkongból: A japán csapatok pénteken a Honkongtól 100 kilométerre észak felé Svatuenál partraszálltak. A kinai csapatok kisebb ellenállás után az ország belsejébe vonultak. Katonai akció helyett diplomáciai tárgyalás Tokió, július 2L A japán kormány, a jelek szerint, nem hajlandó teljesíteni a táboraoki karnak azt a követelését, hogy kezdjenek katonai akciót Szovjetoroszország ellen cs torolják meg a sorozatos mongóliai határsértóseket. A kormány öt vezető tagja csütörtökön bizalmas értekezletet tartott, amelyen tigy határoztak, bogy a mongóliai határincidensek ügyében egyelőre csak diplomáciai lépeseket tesznek, de. nem folyamodnak katonai rendszabályokhoz. A döntés nagy feltűnést keltett tokiói diplomáciai körökben, mert az Utóbbi napokbau már úgy látszott, hogy a tábornoki kar álláspontja fog győzedelmeskedni. munkaképtelenek. Nem lehet azt a városi polgárság zsebére rendszeresíteni", hogy néhányszáz ember belekalkulálja háziköltségvetésébe az inségjárulékot, holott ha keresne, találna is murikat. Vájjon nem érzi az a 25—30 pengővel „dotált" szellemi ínségmunkás, hogy tulajdonképpen koldusfilléreket kap, amely egészséges és munkaképes ember számára mindenképpen megalázó. Szomorú, de meg kell mondanunk, hogy a szellemi szükségmunkások között jószerrel egy sincsen, amelyik a gyakorlati életben megállaná a helyét. Nap nap irtán keresnek magánvállalatok — például — gyors- és gépirót s nem találnak. Szégyen, hogy a magyar fiatalság inkább „gürcöl" a városnál koldusfillérekért, mint szellemi inségmunkás, ahelyett ,Kogy az életre képezné, nevelné magot és elfoglalná igazi helyét a szebb cs boldogabb Magyarországért küzdő társadalomban. Ismerjük a gátlásokat cs magyaremberhez ma már semmiképpen nem illő spekulációkat. Mindegyik szellemi inségmunkás arra számti, hogy „egyszercsak" szerződéses alkalmazottja lehet a városnak havi nyolcvanért s innen csak egy lépés a behelyettesítés. (A választás már csupán attól függ: milyen gyors a kihalás.) Közben szóban és levélben, közvetve cs közvetlenül tömegeinek a protekcióéit s nem gondol egyik sem arra: mennyivel többié menne, ha ezalatt az idő alatt tanulna, ha képezné magát a gyakorlati pályára. Inkább választják a havi nyolcvanai cs a szellemi szükség-