Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-22 / 165. szám

DELMAGYARO RSZAG szombat 1939. VII. 22. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. €vf olgam 193. szám Inségadó (B. G.) Varga József dr. iparügyi államtit­kár, Szeged város tudós-képviselője a minap az egyik alsótanyai aratóünnepségen kije­lentette, hogy a kormány az inségadó eltör­lésére készül. A kijelentésnek óiiási sikere volt, hiszen az elmúlt évtized adókreációi között az inségadó volt a polgárság számára a legkényszerübb. Szegeden másfélszázezer ember megelégedett rokonszenve fordul Varga József dr. államtitkár felé, aki a gya­korlati politikus kitűnő érzékével nyomban meglátta, hol kell az adózó terhén könnyí­teni anélkül, hogy ebből az államnak kára származnék. Az inségadót annak idején a kormány azért hozta be, hogy a dekonjunk­túra utcára került áldozatain segitsen. Mi­ntán az állam nem rendelkezett akkora ösz­szeggel, amennyiből eltarthatta az állás- és munkanélküli ínséges légiókat, behozta az inségadót, amelyet mindenegyes kereső pol­gárnak viselnie kellett. Mindez a nyolcpen­gős búzaár s az ipari munkanélküliség le­tűnt világában igen humánusnak tetszett, ma már csak csökevény ,amelyet gyorsan el kell tüntetni közéletünkből. Az idei aratás­kor ugyanis kiderült, hogy nincs is meg­felelő mennyiségű ember: kaszásban, kéve­kötőben, asztaghordóban; sőt a cséplőgépek körül dolgozó munkáslétszámot is erősen szűkre kellett* szabni, mert nem volt jelentkező, még napi nyolcpen­gős napszámbérért sem. Az az ara­tó munkás, aki az idén nem dolgozott, notó­rius munkakerülő. Mert munka- és kereseti lehetőség kétmarokra való is volt minden ember számára. Nagyobb munkáshiány leg­inkább ott "állt elő, ahonnan idegenbe vit­ték ki a magyar munkást, holott itthon is nagy szükség lelt volna rájuk. Az ipari munkáság nagyrésze szerencsé­sen megtalálta helyét a dolgozó magyar tár­sadalomban, a B)-listások iszomoru hadse­rege is elfogy maholnap. Csupán az építő­iparosok sanyarú helyzeté kívánná meg a segítséget, de nem inségjárulék, hanem pro­duktív munka, építkezés formájában. A szel­lemi inségmunkások gyakorlati munkára ké­pezett rétege ma már tisztességes megélhe­tést jelentő elhelyezkedést találhat, ha rá­eszmélt az igazságra, hogy nem okvetlen szükséges az állami, vagy a városi közigaz­gatás emlőire spekulálni. A kormányzat szo­ciális programja minden egyéni kezdemé­nyezés számára igyekszik lehetővé tenni a megélhetést, s szinte naponta halliuk felelős politikus szájából: ne ragaszkodjék a ma­gyar fiatalság az állami és városi íróasztal­hoz, a „nyugdijképes álláshoz", hanem igye­kezzék a gyakorlati életbent a kereskedelem­és ipar mesgyéjén elhelyezkedni. Tanulni, tanulni, tanulni és gyakorlati, úgynevezett szabadpályán harcolni a jobb jövőért. Hi­szen az egyén jobb jövője az állam boldog­sága. Az inségadó cs az inségjárulék tehát — hála Istennek — hovatovább penetráns­illatu anakronizmusa marad a magyar köz­élet hősi korának. Akinek kínálják, szégyen­kezve utasítja maid vissza. Szeged városá­nak is minden ereiével arra kell törekednie, hogy az insép járulékot csak azok számára osszák ki a jövőben, akik nyomorultak, bénák, öregek, elesettek, tehát Angol.japán megegyezés előtt Szombaton rendkívüli japán r~*V<s;ctertanács ratifikálja a tokiái megbeszéléseket Enyhült a danzigi feszültség - Megbeszélések kezdődnek Berlinben ? London szerint Németország visszautasítja a danzigi probléma hábo­rús megoldását London, július 21. Az angol Votmány leg­újabb utasításának birtokában Craige tokiói uagy követ pénteken délelőtt ismét felkereste Arit a japán külügyminisztert, akivel közel két óra hosszat tanáeskozott a tiencini helyzetről. A tanácskozás folytatását szombatra halasz­tqtták. A megbeszélésekről kiadott japán közlemény szerint sikerült nemi haladást elérni a meg­egyezés felé. A tárgyalásokat általában biztatónak látja az angol sajtó. A Times szerint az angol állás­pontot így foglalja össze: Anglia nem hajlandó akár a japán kormány, akár a Kínában lévő japán tábornokok parancsait követni. Ezt már világosan megértette Tokióval. Anglia késs biztosítékot nyújtani az angol negyedek semle­gességére nézve, ázsiai érdekeinek sérelme nél­kül. - . Rendkívüli minisztertanács Tokióban London, julius 21. Tokióból jelentik: A ja­pán félhivatalos Domei Jruda mértékadó kö­rökben ugy értesült, hogy a tiencini helyzet hálterét képező általános kérdések elrendezé­se ügyében Arita külügyminiszter és Sir Róbert Craige angol nagykövet között le­folyt megbeszélés előkészítette a talajt az egyes kérdések megvitatásához. Szombat dél­előtt 9 órára rendkívüli japán minisztertaná­csot hívtak össze, hogy ratifikálja Arita dön­téseit. A minisztertanács után hivatalos nyilatko­zatot adnak ki. Az általános kérdések elinté­zése révén a megbeszélések — jólértesült kö­rök szerint — túlhaladták^ válság pontját. A jólértesült tokiói körök hangulata rakéta­szerű áremelkedést robbantott ki valamennyi japán tőzsdén, az összes értékek 1.2—2 yen közöli változó ár javulást érlek cl, főkép az ipari értékek vezetlek. Véres harcoh a deikinai partvidéken Honkong, július 21. A Montaman erődökért, a délkínai partvidék egyik legerősebb pont­jáért napok óta véres harcok folynalc. A kínaí erődítményeket napok óta bombázzák a japán repülők ós hadibajók, a flotta a partvidéket teljesen lezárta. Kétségbeesett ellenállást fej­tenék ki a kínaiak, akik eddig hétszer, meg­akadályozták a japánok partraszállását. Hon­kongban nem hiszik, bogy a kínaiak sokáig vé­deni tudják az erődítményeket. Japán csapatok Hongkongtól 100 kilométerre London, julius 21. A Reuter Iroda jclcnli Hönkongból: A japán csapatok pénteken a Honkongtól 100 kilométerre észak felé Sva­tuenál partraszálltak. A kinai csapatok ki­sebb ellenállás után az ország belsejébe vo­nultak. Katonai akció helyett diplomáciai tárgyalás Tokió, július 2L A japán kormány, a jelek szerint, nem hajlandó teljesíteni a táboraoki karnak azt a követelését, hogy kezdjenek ka­tonai akciót Szovjetoroszország ellen cs torol­ják meg a sorozatos mongóliai határsértóseket. A kormány öt vezető tagja csütörtökön bizal­mas értekezletet tartott, amelyen tigy határoz­tak, bogy a mongóliai határincidensek ügyében egyelőre csak diplomáciai lépeseket tesznek, de. nem folyamodnak katonai rendszabályokhoz. A döntés nagy feltűnést keltett tokiói diplo­máciai körökben, mert az Utóbbi napokbau már úgy látszott, hogy a tábornoki kar álláspontja fog győzedelmeskedni. munkaképtelenek. Nem lehet azt a városi polgárság zsebére rendszeresíteni", hogy né­hányszáz ember belekalkulálja háziköltség­vetésébe az inségjárulékot, holott ha keres­ne, találna is murikat. Vájjon nem érzi az a 25—30 pengővel „dotált" szellemi ínség­munkás, hogy tulajdonképpen koldusfillére­ket kap, amely egészséges és munkaképes ember számára mindenképpen megalázó. Szomorú, de meg kell mondanunk, hogy a szellemi szükségmunkások között jószerrel egy sincsen, amelyik a gyakorlati életben megállaná a helyét. Nap nap irtán keresnek magánvállalatok — például — gyors- és gépirót s nem találnak. Szégyen, hogy a ma­gyar fiatalság inkább „gürcöl" a városnál koldusfillérekért, mint szellemi inségmunkás, ahelyett ,Kogy az életre képezné, nevelné magot és elfoglalná igazi helyét a szebb cs boldogabb Magyarországért küzdő társada­lomban. Ismerjük a gátlásokat cs magyar­emberhez ma már semmiképpen nem illő spekulációkat. Mindegyik szellemi inség­munkás arra számti, hogy „egyszercsak" szerződéses alkalmazottja lehet a városnak havi nyolcvanért s innen csak egy lépés a behelyettesítés. (A választás már csupán at­tól függ: milyen gyors a kihalás.) Közben szóban és levélben, közvetve cs közvetlenül tömegeinek a protekcióéit s nem gondol egyik sem arra: mennyivel többié menne, ha ezalatt az idő alatt tanulna, ha képezné magát a gyakorlati pályára. Inkább választ­ják a havi nyolcvanai cs a szellemi szükség-

Next

/
Thumbnails
Contents