Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-19 / 162. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerda, 1939. ¥11.19. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. evioiuam 162. szám Kiss rcrenc (B. G.) Nincsen abban semmi meglepő, hogy Kiss Ferenc, a magyar színművészet büszkesége, szinészkamarai elnöki minőségében a támadások pergőtüzébc került. Uj szellemi honvédelmünk, sőt honfoglalásunk hajnalán talán éppen ez volna bántó, diszszonáns és Kiss' Ferenc egyéniségével öszszeférhetetlen; ha a tervszerűen összehangolt papiroskórus dicshimnuszokat zengene. Természetesen, nehéz is• volna Kiss Ferencet, a színészt és rendezőt most egyszerre lerántani arról a piedesztálról, amelyre a magyar közönség helyezte. Ezért is „van szükség" uj támadási felületre, ahol nemcsak a kritikátlan tömeg, de a jószemü és jóhiszemű ember is könnyen tévedésbe eshetik. A kamarák fölállításáról szóló törvény a magyar kormányzat szellemének egyik megnyilatkozása a töményen-megköveseaett kiégett múlttal szemben s azzal mindenki tisztában lehetett, hogy a törvény végrehajtói korszakot elhatároló rendkívül nehéz feladatra vállalkoznak. Ez a hatalmas munka első, „természetes4' akadályát éppen azokban találja meg, akik ma sem óhajtanak friss levegőt, friss g vérkeringést. Akiknek minden jó volt s rögtön elpattant egy-ket éle, ha valaki belső erőinkből, magyar földbe, magyar magból akart valamit teremteni. Az kétségtelen, hogy a kritikának nemcsak j°£ar hanem kötelessége is lenyesni a vadhajtásokat; itt azonban gondolkozóba kell esnünk s egy pillanatra eltünődnünk a jóhiszeműség és a nemzettudatosság — szándéktalan? — lazaságán. Mert akárhogy is csürjük-csavarjuk a dolgokat: ami most a szemünk láttára történik, nem más, mint a nemzet szellemének megujulása. Nehezen lehet tehát elvonatkoztatni egymástól a munkát és a munkálót. Nem is igen volt ember széles ez országban még rég, aki tagadta volna, hogy Kiss Ferenc maga a magyar színészet nagyszerű bronzfigurája, időtálló példaképe. Egy-egy nagyvonalú alakítása nyomán egész irodalom támadt. írtak, beszéltek, vitatkoztak róla. s elismerték. Egyik kritikusa nemrég vázolta föl színészi pályafutását és azt irta, hogv a művész széles regiszterében valami uj hang fejlődik, nem lehet pontosan kifejezni, mi az, hiszen a kritikusban sem vált még egészen tudatossá s talán Kiss Ferenc sincs még egészen készen... de kétségtelenül valami ut, valami meglepő s több, mint az eddigi. Hát ez az. De mi történhetett volna Kiss Ferenccel, ha művészi pályája kezdetén nem a tehetségét megillető bátorítás, hanem jóvátehetetlen gáncs éri. Lehetpe-e büszkélkedhetni ezzel a remek magvar művésszel, ha a maihoz hasonló gunyorkakórus elkedvetleníti. Bár — vasakaratának ismeretében — állítjuk, hogy minden akadályokon keresztül érvényesült volna tehetsége. Mégis! Miért kell minden magvar zseni életútját akadályversennyé tenni?... Kiss Ferenc az elmúlt évad folyamán három nagy szerepet alakított; a Mizantrópot, Petruchiót és Tamási Áron darabjában a Tündöklő Jeromost. Mind a három nehéz, sokféleképen fölfogható, problematikus szerep s az első kettő parádés szerepe a világ nagy szinészeiJiek. Kiss Ferenc megbirkózott mindegyikkel. Ha nem is feledtette el a régi nagy művészeket, de büszkén állhatott melléjük. A negyedik és legnehezebb szerepével — kétségtelenül — most viaskodik Kiss Ferenc. A tét: az egész magyar színészet. Ezt a hősi munkát nem gáncsolni, hanem támogatni kell. Hogy pillanatnyilag stagnál a magyar film, hogy az eddigiek nem valamcnynyien illeszthetők be az uj munkaprogramba ... — nem lehet ok támadásra. De nem lehet statisztikai adatokkal sem büntetlenül operálni, mert azzal mindenki tisztában van, hogy a statisztika lázgörbéje nemcsak bullámhegyeket, hanem feneketlen mély hullámvölgyeket is mutat; éppen azok szerkesztésében, akik ma a mélypontot igyekeznek még jobban kihangsúlyozni. Mennyivel üdvösebb volna a maradható régi értékeket közös nevezőre hozni és beállítani az uj ritmus szolgálatába. Ha statisztika-szerkesztés és fotográfiák vizsgálata helyett minden magyar művész Kiss Ferenc segítségére sietne, bogy minél simábbá tegyék az átmenet zökkenőit. Ha produktív munkával támogatnák Kiss Ferencet. A magyar színházi közönségben valami babonás tisztelet él Kiss Ferenc iránt. Őszseni, aki tehetsége erejével küzdötte föl magát az ország reprezentatív művészévé, akit a kormányzat magától értetődően állított a Színművészeti Akadémia élére, akit a magyar színészet egyöntetű - határozattal emelt a szinészkamara elnöki székébe, egész biztosan megállja n hely ét ezúttal is. S ha akadályokkal is kell megküzdenie Kiss Ferencnek a magyar nemzeti szellemű színészet érdekében, az eredmény nem lehet kétséges azok számára, akik a részletek erősen kikarikirozott vizsgálata helyett lelki szemeik előtt látják kibontakozni az egész hatalmas mű kontúrját. A danzigi heluzeí változatlan Berlin, London is Varsó egyszerre cáfolta a megegyezés Hírét Anglia nem hózvetit Németország es Lengyelország hözött Szerdán ufabb tárgyalás Kezdődik Tokióban — Japán tovább szigorltja a rendszabályokat London, július 18. Különféle hírek terjedtek el arról, hogy megegyezést készítenek elő a danzigi kérdésben. Az ellenőrizhetetlen hírek szerint a danzigi kérdés rendezése alapelveire nézve megegyezés készül Németország és Lengyelország között. Ezekkel a hírekkel szemben rámutatnak az angol sajtóban Rydz-Smigly marsall nyilatkozatára, amely nem zárja ki a danzigi kérdésnek Lengyelország kívánsága szerinti békés megoldását, egyes angol források mégis hangoztatják, a hírek tulajdonképen azt célozzák, hogy Varsóban idegességet okozzanak. London cáfolja a közvetítés hírét London, július 18. Az angol külügyi hivatalhoz közelálló körök a legerélyesebben megcáfolják azt a hírt, amely szerint Anglia a danzigi kérdésben Németország és Lengyelország között közvetít. Hozzáfűzik, hogy ebben a kérdéeben egyetlen kormány sem tett kezdeményeső lépést. Ugyancsak kijelentették, hogy a külügyi hivatal tanulmányozza a moszkvai angol nagykövetnek a legutóbbi tárgyalásokról küidött jelentését. „Berlin hangulata Varsóval szemben t fagyos és szilárd" Danzig, julius 18. A Német TI ielenti: A londoni és párisi lapokban ismét olyan híresztelések láttak napvilágot, hogy Németország állítólag hajlandó Danzigról tárgyalásokba bocsátkozni és hogy az elmúlt héten a danzigi sajtó hangja állítólag megváltozott. E híresztelésekkel kapcsolatban a „Danziger Vorposten" többek között a következőket irja: — Megállapíthatjuk, hogy bár ránknézve közönyös a külföld véleménye, de a mi úgynevezett hangulatváltozásunkat csak mások vágyálmának tekinthetjük, Danzig kerületi vezetőjének Hitler vezérnél tett látogatása után Danzig lakossága számára csak eggyel több ok van arra, hogy cclja elérésében sziklaszilárdan higvjen, mert a danzigi politika teljes mértékben megegyezik a német birodalmi elgondolással. Erről a helyről már ismételten visszautasítottuk azokat a rosszakaratu híreszteléseket, mintha a lengyel kompromisszumos formula a legcsekélyebb kilátást nyújtaná a danzigi kérdés megoldására. Ezért ismételten kijelentjük, hogy Ililler vezér nagyvonalú javaslatai, amelyéket Lengyelország elutasított, csak' egy alkalomra szólnak) Berlin hangulata Varsóval szemben fagyos cs szilárd. A lengyel álláspont változatlan London, julius 18. A Press Assotiation szerint Londonban a leghatározottabban cáfolják ezt a híresztelést, mintha, megbeszélések folynának a Németország és Lengyelország közötti tárgyalások lehetőségéről a danzigi kérdés megoldására. Ugyancsak cáfolják az Anglia cs Németország között folyó állítólagos megbeszélésekről szóló híreszteléseket. A lengyel álláspont változatlanul az, hogy nem lehel tárgyalni olyan megoldási módról, amely szerint Danzig szabadvárost a német birodalomba kebeleznék bc. A Press Assotiation szerint London és Páris teljesen meg van elégedve a lengyel kormány magatartásával. Rydz-Smigly tábornagy nyilatkozata Páris, július 18. A Petit Párisién RydzSmigly tábornagy feltünóstkeltő nyilatkozatát közli. A lengyel vezérkar főnöke nyilatkozatában k'j.lentette, Lengyelország fegyveresen megakadályozza, hogy Danzig visszatérjen a birodalomhoz még abban az esetben ia, Ka egyedül marad. Danzig Lengyelország számára feltétlenül létfontosságú — mondotta. A tábornagy ezzel a kijelentésével válaszolt azokra a* armol sajtóban felbukkant jelentésekre, hogy \