Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-16 / 160. szám

b delmaü/akország Vasárnap, 1939. julius IÖ. Érdekes bírót ítélet egy 43 év előtti hármas halálos szerencsétlenség miatt indított polgári pörben (A DúlniaSEjarország munkatársától.) Érdekes polgári pörben hozott, nemrég elvi jelentőségű döntést a szegedi törvényszék P u t n o k y Miklós , dr. elnöklcsévcl működő polgári tanácsa. Tizenhét esztendő messzeségébe nyúlnak vissza a pör szálai. 1922-ben Návai Géza makói földbirtokos gencsháti birtokán hatalmas ököristállót építettek. Az építkezésnél szabálytalanságok történtek: a padlós mennyezetet tartó gerendák inegcsirszanilá' sa folytán a mennyezet leszakadt. A leomló padlásszerkezct és a padláson fölhalmozott gabonanemiiek Nagy János, Tóth László és Pataki András földeáki lakosokat maguk ála temették. A három munkást nem tudták kiszabadítani a róniuk alól, aminek következtében azok ott fulladtak meg. A hármas halálos szerencsétlenség első következménye volt az a büntetőper, amely 1925-ben indult a szegedi törvényszéken Köteles Sándor makói ácsmester, Tóth-Kovács Ferenc és Köti Lajos hódmezővásárhelyi kőművesmesterek, az istállói épitői elten gondatlanságból okozott báromrendbeli emberölés vétsége miatt. A törvényszék Kótit és Töth-Kovácsot főimen•ette a vád alól, Kötelest azonban hárombónapi fő- éa 500.000 korona mellékbüntetésre ítélte. Kimondotta a törvényszék, hogy Köiteles gondat1 nságot követett el a tetőszerkezet megépítésénél, mert a mennyezetet tartó gerendákat elmulasztot'a felsőrészükön karpántokkal megerősiteni, alsó részüket pedig nem állította betonágyba. Az ácsmester a tárgyaláson azzal védekezett, bogy az istálló tetőszerkezetét egy lebontott régi 'Málló faanyagából készítették el, mert a tulajdonos; Návay Géza, néni volt hajlandó uj anyagot venni. Az istálló mennyezetét tartó faoszlopoknak a földig érőknek kellelt volna lenniök. A meglevő gerendák azonban egy méterrel rövidebbek voltak. Amidőn ezt Návayval közölte, a földbirtokos kijelentette, hogy nem vesz uj gerendákat, mert azok sokba kerülnek, hanem a faoszlopok alá majd beton pilléreket építtet és akkor a megievő oszlopok is jók lesznek. Amikor a belonbaágyazásra került sor, Návay Géza erre sem volt hajlandó áldozni, mert — amint kijelentette — a padlás úgysem lesz megterhelve, csak cirokszátat iáknak föl rá. Igy a hiányzó egymétert egyszerű téglaópltmcnnycl pótolták az oszlopok alatt. Később azonban az ökrök a téglát az oszlopok alól kirugdosták, igy történt, hogy a mennyezet a nagy megterhelés alatt leszakadt és agyonütötte a három beDtdolgozó munkást: Tóthot. Nagyot és Patakit. A törvényszék ítéletében kimondotta még, hogy a szerencsétlen munkások özvegyeit: Tóth Tászlónét, Nagy Jánosnét és Pataki Andrásnél kárigényükkel polgári pörre utasítja. . . A pör megindítására azonban nem volt szükség, mert Návay Géza önként kártérítést ajánlott föl az özvegyeknek. 1923 december 22-én értesítette őket, hogy 1924-re természetbeni javadalmazásokat szolgáltat részükre segély ciméo éspedig fejenként hétmázsa búzát, kétmázsa irpjt egymázsa cirokmagot, 150 káve cárokszárat, 1100 négyszögöl tengeri főidet, 100 négyszögöl kertfólde't, 14 kg szalonnát és 14 kg. söt. Ezeket a szolgáltatásokat a földbirtokos ar első évben teljes mértékben meg is adta. sőt a következő évben 1925-ben is, 1926-ban azonban csak az évi 7 mázsa búzát folyósította. 1987-ben az első negyedévre esedékes 175 kg. búzát még kiutalta, de a második negyedévi részek már elmaradtak. Az özvegyek közül erre Nagy Jánosné ügyvédje: Burger Béla dr. utján pört indított az elmaradt dolgokért és természetbeni javadalmazásainak értékét összesen 311 pengőben jelölte meg, ennek a megítélését kérte minden esztendőre. A törvényszék polgári egyesbirája Nagy Já: sonét keresetével elutasította, azzal az indokolással, bogy . , az építési hibákért a földbirtokost nem terheli felelősség, hogy a padlás nem volt túlterhelve, továbbá, hogy az alperes igért ugyan kártérítést segély formájában, de a kártérítés összegére vonatkozóan nem tett igérelet. Erre mutat az a nem vitás tény is — mondja a törvényszék Ítélete —, hogy az alperes később a segélyt évi 7 mázsa búzára mérsékelte és a fötperes ennek ellenére hosszú időn, 10 éven át volt igényét a többletre nem érvényesítette. Végül tekintettel arra, hogy az ingyenes jogügyleteknél, ha a költségvóllalás terjedelme és mértéke magyarázat utján állapitható csak meg, kétség esetén a szolgáltató félre nézve magyaráL zatot kell elfogadni (in dubio mitius), a törvény- J rendkivü7 éV7ek7s indök'lás, ho©T7*radék7TfefUgyanakkor, amikor Návay Géza Nagynétól megvonta a juttatásokat, természetesen a másik két károsulttól is megvonta. Közben özvegy Tóth Andrásné férjhez ment B e d ő Imre kiszombori lakoshoz, de másodszor is özveggyé vált. Második férje után, ismét kereső nélkül maradván, nagyon érzékenyen érintette a juttatás megszűnése. Tört indított tehát Návay Géza ellen. A makói járásbíróság megítélte a Burger Béla dr. alta) képviselt özvegy Bedöné. jészére az 1937 áprilisától elmaradt járadékot és kötelezte az alperest, hogy a jövőben is folyósítsa azt A törvényszék, mint föllebbviteli bíróság nemrég tárgyalta az ügyet és a járásbíróság ítéletéi egészében, helybenhagyta. Az Ítélet megokol ásában kiemeli a törvényszék, hogy az alperes föllebbezésében felperes igényének jogosságát újbóli férjhezmeneleiénak idejéig elismeri. Sérelmezi azonban, hogy az elsöbiróság a járadékot az ezt követő időre is megítélte. Ezt a panaszt azonban a törvényszék alaptalannak találta, mert a tényállás szerint az alper/es a járadékot felperes újbóli férjhezmenetele után is fizette, de fizette azután is, bogy felperes második férje 1932-ben elhalálozott éspedig egészen 1937 ápilis l-ig. Sőt alperes a járadék öszszegé't több alkalommal Bedő Imre, a második •férj cimére küldte. Ebből a tényből okszerűen vonta le a törvényszék azt a következtetést, hogy az alperesnek az asszony férjhezmeneteléről tudomása voit. Az alperes azt vitatta — mondja tovább ff szék azt állapította meg, bogy alperes arra tett Ígéretet, hogy fölperesről segély formájában gondoskodik, de ennek mértéke és időtartama tekintetében nem vállalt kötelezettséget. Föl'ebbezés folytán a tábla elé került az ügy. Az ítélőtábla E1 e k e s-tanácsa 1938 júniusában az rlsöbiróság Ítéletté akként változtatta meg, hogy az alperes földbirtokost kötelezte, hogy felperesnek 1937 április 1-től kezdődő hatállyal évenként 7 mázsa búzát élete végéig, illetve férjhezmeneteléig kiszolgáltasson. vagy ennek pénzbeli értékét megfizesse. 'A föllebbezési biróság elfogadta az elsőbffóság ténymegállapítását és azt a jogi döntést, hogy a keresetet az alperes vétkességének hiányából elutasította. Nem osztotta azonban a tábla a törvényszéknek azt a jogi álláspontját, amely az alperes kötelezettségvállalására fektetett jogalapra vonatkozik. Az állandó birói gyakorlat alapján a jogszabály az — mondja az Ítélet —, hogy a segély eredetileg kötelezettség nélkül való juttatás, amely elveszti ajándék természetét, ha annak fizetésére valaki kötelezettséget vállai, vagy ha a fönnforgó körülményekből állandó szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállaló szándékra lehét következtetni. Márpedig a tényállás szerint az alperes 14 éven át rendszeresen juttatott „segélyF' az alperesnek. peresnek pusztán emberbaráti jószívűségből folyósította. Ezt az álláspontot azonban a törvényszék nem telte magáévá, mert a járadéknak a felperes férjhezmenetele, majd második férjének elhalálozása után az éveken át való fizetés tényéből állandó szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalás állapítandó meg. Alperesnek ebből a magatartásából az is jogszerűen következtethető, hogy a házasság megkötésének olyan hatályt, amely a járadék fizetésének kötelezettségét megszüntetné, nem kivánt tulajdonítani. Ezért az alperes nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy felperes férjhezmenetelével annak a járadékkiszo'.gáltatás iránti joga megszűnt és föl nem éledt. Arra nézve pedig, hogy az alperes a felperes férjhezmenetele utáni időben a járadékot a felperes gyermeke részére folyósította volna, a perb«a adat nem merült föl. Igy annak az alperes által előadott és bizonyítani kivánt ténynek, hogy a felperes gyermeke keresőképes korban van, a jelenlegi jogviszony elbírálása szempontjából jelentősége nincs, ezért a törvényszék a fölajánlott bizonyítást mint fölöslegeset mellőzte. Ennek az Ítéletnek alapján most a harmadiK károsult: özvegy Pataki Andrásné, aiki közbeit szinten férjhezment és akinek járadékát Návay Géza szintén elvonta, ugyancsak pörrel készül megtámadni a földbirtokost az elmaradt és a jövőbeni járadékösszegek miatt. otthon, a legnagyobb kényelemmel elkészitve, bármely időben rendelkzésre áll. Vegyen I gázfüvdőkáiyhá t gj olcsó részletfizetésre. Havi részlet 5— P. I Gázgyár 3= 34—00.