Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-16 / 160. szám

DELMAGYARORSZAG KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. eviomam ioo. szám Súlyos elleníéíchhel kezdődlek a íokiői angol-japán tárgyalások Japán a kinai hódítás elismerését kérte, az an£ol deie^dó csak a Henrim vita elintézéséről kíván targuaini — A megkezdés után azonnal megszakítják a tárgyalásokat ? Angol-francia—lengyel vezérkari megi>esz& si készítenek elő Tokió, július 15. A japán—angol diplomáciai tárgyalások szombaton megkezdődtek a tokiói külügyminisztérium épületében. Arita japán külügyminiszter reggel megkezdte az előkészítő megbeszélését Craigie angol nagykövettel, a megbeszélés szigorúan négyszemközött folyt le. Beavatott japán sajtókörökben úgy tudják, hogy Arita a következő követeléseket közölte az angol nagykövettel: Haladéktalanul ki kell szolgálni minden terroristagyanús egyént — Anglia működjék együtt az cszakkínai kormánnyal a, Valutapolitikában, az ezüstkészletek kiszolgáltatandók a tieneini angol negyed kínai baukaiból, felügyeleti jog gyakorlása a negyedben lévő kinai bankok fölött• és eljárási szabadság a japánokkal szemben barátságtalan elemek ellen a negyedekben. Súlyos elleniétek London, julius 15. A Reuter Iroda tokiói levelezője japán körökből ugy értesül, liogy a külügyminiszter és a nagykövet mai megbeszélése nézeteltérésekhez vezetett. Arita külügyminiszter azt javasolta, hogy Anglia nyilvánítsa a tárgyalások során a Japánnal való együttműködési készségét olymódon, hogy elismeri a változásokat a Távólkeleten. A nagykövet azt felelte, hogy előbb a tiencini vita konkrét okait intézzek el és csak azután tárgyaljanak az alapvető elveket érintő kérdésekről. Erre Arita kijelentette, hogy az alapvelő kérdések körüli megegyezés lehetővé tenne a zavartalan tárgyalást és javasolta, hogy a tárgyalásokat a íápán álláspont alapján folv lassúk. A tiencini japán helyőrség parancsnoka a Domei Iroda szerint kijelentette, hogy a tokiói tárgyalásokat azonnal félbeszakítják, ha Anglia a helyi kérdés elintézésére akarná azokat Korlátozni. Tovább tartanak a heves angolellenes tüntetések Sangai, július 15. Japán jelentések szerint a Honan tartományban lakó augol állampolgárok négy napon belül el fogják hagyni Honant. Elhatározásukra a lakosság egyre nte vek vő angolellenes magatartása késztelte őket. Eaifeng-bcn körülbelül ezer kínai az angol iskola, kórház és az angol templom felé vonult és viharosan követelte, hogy az angolok hagyják cl a várost. Nankingban szintén angolellenes tüntetések voltak. A tüntetők jegyzéket intéztek a város angol hatóságához, hogy Anglia felelős a Keletázsiában uralkodó helyzetért. __ Honkung,' Csingtau London, július 15. Honkong kormányzója az ottani kolónia minden angol állampolgárát zászló alá hívta, hogy különböző védelmi szerepei osszon ki nekik. A Csinglauban lakó angol alattvalókat a főkenzul figyelmeztette, legyenek készen az elutazásra bármely pillanatban az állandó angolellenes izgatásra való tekintettel. Julius 3f-re mozgósították az angol tartalékflottát London, július 15. A tengernagyi hivatal közlése szerint az angol tartalékos tengeri flotta parancsnokságában eredetileg július 26-ra tervezett személyi változásokat — továbi intézkedésig elhalaszottáb. Az admiralitás köziése kapcsolatban áll a tartalékflotta július 31-r.e elrendelt részleges mozgósításával. Vasárnap, 1939. ¥11.19. H lelkek igazi egysége Amig Angliát az elveszett eszmék birodalmának nevezik, Magyarország méltán pályázhat a megtalált eszmék hazájának rangjára. D^ ha az életrevaló gondolat nem ölthet testet záros határidőn belül, inkább tűnjön el a konzervativizmus érlelő süllyesztőiben, vagy röppenjen el nyomtalanul, mielőtt fölzaklatja a lelkeket, mielőtt még túlzott remények forrása lehet. Szalmalángvérmérsékletünk úgyis fokozottan hajlik arra, hogy jóformán bírálat nélkül behódoljon minden tetszetős vagy nagyhangú jelszó előtt, hogy azután a gyors kiábrándulás bekövetkeztével az ellenkező végletbe zuhanjon. S ugylátszik van abban valami, hogy ha Anglia, ez az eszmesirbolt, vasfizikumát egyenesen a nép fogékonyságának hiányával hozza összefüggésbe, ugy a magyar nemzet történetében tapasztalható törések sok esetben a lelkek lobbanékonyságára vezethetők vissza. Nagyon fontos téyező az államvezetés művészetében, hogy a .magas lánggal lobogó magyar lelket soha ne hagyják figyelmen kivül a nemzet vezetői, amikor uj világot, eszméket, jelszavakat, Ígéreteket hirdetnek. A hirdetett gondolatokat a kulturált, érzékeny néplélek és az évszázadok alatt kifinomult agy haladéktalanul elfogadja ugyan, ha azokat hasznosnak találja, de követelően el is várja, hogy az uj világból legalább uj ország, az eszméből tett, a jelszavakból okos ötlet s az ígéretekből adóelengedés legyen. Ha pedig eredménytelenül vár, bizony nehezen áll kötélnek másodszor; az eszme, a gondolat megbukik, mégha akármilyen szép és tartalmas is volt. Igy nemcsak értelmes és a nemzet sorsót előrelendíteni hivatott tervek kerülnek érdemtelenül lomtárba és devalválódik kamatozatlanul a befektetett erkölcsi tőke, hanem az enyhén kompromittált eszme, vagy ígéret kikezdi a lelkeket s érthető, ha nehezen talál hitelre, amikor később ismét fölbukkan. Megboldogult Gömbös Gyula viharzó lendülettel, nemzetmentő akarattal foglalta el a miniszterelnöki bársonyszéket; szent fanatizmusából, férfias egyéniségéből sugárzott a tetterő. A katona-miniszterelnököt szinte varázsütésre zavartalan bizalmi légkör övezte; kormányzásónak irányelvétől: a nemzet lelki egységének megteremtésétől a boldogabb második ezredév kezdetét reméltük. Sokat emlegette, hogy vonalvezetése a realitások síkján akar haladni, ezzel szemben kiderült, hogy tántoríthatatlan idealista. Viszont csupán idealizmussal nehéz, illetve nem is lehet kormányozni. Az egvik oldalon ugyan Magyarország legnagyobb miniszterelnökeinek magasságáig emelkedett, hiszen megindította a nemzeti haderő átszervezését annak az igazságnak a döntő fölismerésével, hogy a mai Európában erőt, súlyt kizárólag a hadsereg erejé jelent a revízióért harcoló nemzet részére; a másik oldalon viszont nem sok valósult meg a Gömbös-féle 95, sőt több munkapont közül. Maradt majdnem minden a régiben. Az álláshalmozás, az urambátyám-rendszer, a mammutjövedelmek gyűjtése nem szűnt meg, a reformok egyikéből-másikáhól legiöliebb kénvszeregyezségi alapon lett valami s a súlyos tévedések koronájaként a cim- és rangkórságot végzetesen összekeverték a tekintélytisztelettel. Hónapok alatt kiderült, hogy hiba van a lelkek elvárt egysége körül. A földmüvestársadalom, a munkásság bármennyire is szeretett volna hinni a hirdetett testvériségben, hite a nem enyhülő gondok terhe alatt megroppant, a bürokrácia útvesztőin elkallódott.. A lelkek egységesítésére irányuló ujabb rohamok visszapattantak a gondszülte közöny érzéketlen falairól s a legszebb elgondolásokba alattomosan belekötött az aszfalthumor. A humor pedig ölni tud- Az eszmék, gondolatok, jelszavak vigasztalan káosza következett, amelyet csupán néha-néha világított meg a villámok fénye. A magyar fajta józansága, a tenniakarás azonban rhégis eget követelt, immár oszladoznak a ködfoltQk és mintha határozott léptekkel menetelnénk a lelkek igazi egysége felé. Magyarország miniszterelnöke: Teleki Pál gróf széles gesztusok nélkül vette kezébe a kormánykereket, hozzálátott a kemény munkához és ma már a legellenzékibb szellem is kénytelen elismerni, hogy a miniszterelnököt a nemzet osztatlan bizalommal követi. Talán már nem is bizalom, inkább ragaszkodó szeretet az, amellyel a nép föltekint a magyar premierre. Dc cz a szeretet is inkább viszonzás, előbb a kqrmónyelnök igazolta bc megszámlálhatatlan alkalmakkor, hogy mindene a magyar fajta boldogulása, érvényesülése, jóléte. Ha ugy hozza a helyzet, vasárnapi pihenőjét áldozza föl cs megjelenik a tanyavilágban, hogy lássa, atérezze a bajokat; segítsen, ahol lehet cs ahol kell. Uj politikai stilus költözött a közéletbe, amelvnek előírásai megkövetelik, hogy ne