Délmagyarország, 1939. július (15. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-14 / 158. szám

Péntek, 1039. VII. 14. KERESZTEM POLITIKAI NAPILAP xv. évfolyam 138. szám Barack a menüben 'A magyar gyümölcs a magyar föld mosolya... Igy ünnepli és dicséri az ünnepi szónoklat a fehér asztal fényes fórumán és a magyar gyümölcs üdvére összecsendülnek a homok aranylevét ölelő poharak. A magyar föld mosolyára rádörög a lelkes éljen, nagy fogadkozások hangzanak cl az ünnepség emelkedett hangulatában és a gyümölcs, a magyar föld és az európai asztalok dísze — virága — marad továbbra is mosolytalan árvaságban, hervadásban. Napról-napra ott mosolyog, boldog életörömmel kacag, jóízű bőséges horatiusi kacagással az alföldi homok érett gyümölcse a piacok perronjain és a szekerek szemfedőin és hiába tör föl mindnyájunk felé a gyümölcs édes-mézes kacagása, ráborul az árvaság árnyéka, szinte előttünk hervad el menthetetlenül. Minden koranyár gazdag magyar valutája az alföldi gyümölcs, mégis napról-napra, piaeról-piaera azt kell . látni, mint esik kétségbe a gyümölcs rava- | talán a munkája gyümölcsét kereső-kerge- i tő magyar gazda, aki kénytelen a magyar mosoly árvaságában vagy hazavinni aranyló gyümölcsét és a tanyák udvarában sírkertet ásni az elhervadt nyárnak, vagy kénytelen elfogadni a szervezetlenség szo-. mord ajándékát, a híglevű, vékonypénzű ajánlatot, amely még annyit sem kínál a gyümölcsért, amely elegendő lenne a nevelés és gondozás múlhatatlan kiadásaira. Ezekben a napokban, amikor egyre nagyobb mennyiségben kerül le a fáról a magyar föld érett mosolya és amikor egyre nagyobb mennyiségek kényszerülnek a filléres árak ravatalára, itt van az utolsó pillanat, amikor S. O. S.-jelek kelnek szárnyra minden aggódó magyar lelkében a magyar gyümölcs megmentésére. Éppen ezekben a napokban, amikor a gyümölcs, közelebbről a pirosló arccal mosolygó barack várja az értékesítés megváltóját, hangzottak el Teleki Pál gróf miniszterelnök szavai a mezőgazdasági iparok kongresszusának nemzetközi nyilvánossága előtt, amelyekben a tudós kutató és ugyanakkor a magyar sorsot féltő magyar jelölte meg a magyar gyümölcs helyét a nap alatt és értékét a világgazdaság szövevényében. Soha nem voltak aktuálisabbak ezek a szavak és soha nem szóltak nagyobb intenzitással, bogy eltaláljanak minden illetékes hivatalhoz, hogy végre komoly és tettekben jelentkező megszívlelésre leljenek, minden hazájának földjét és értékeit féltő magyar szívében. „A magyár gyümölcs — mondotta tudományos vizsgálatait föltáró előadásában a miniszterelnök — közismerten ízesebb, a magyar búza éppenúgy, mint a magyar ló, szarvasmarha, sőt a magyar ember is acélosabb; n vitaminok fölfedezése óta pedig tudjuk, hogy a magyar gyümölcs és zöldségfélék vitaminokban is gazdagabbak, mint a föld más részén". A miniszterelnök ezután jellemezte a magyar medence éghajlatának sajátosságát és megállapította, hogy az égbajlattudoruány kutatásai szerint csak Vszakamerikában, a Missisipi középső folyása táján található még hasonló éshajOlasz jegyzék Párisban a francia—török egyezmény miatt Róma, július 13. Az olasz kormány a következő jogyzéket iutézte a fraucia kormányhoz: — Az olasz kormány a sajtó útján ertosült arról, hogy júuiu9 23-án a francia és a török kormány között az alexandrettei szandzsák Törökország rcszáro való átengedése tárgyában egyezmény jött léire. Mandútumos hatalmi minőségben a Sanrcmoban összegyűlt szövetséges és társult nagyhatalmak tanácsának 1920. április 25-i határozatával egyértelműen az olasz kormánynak van szerencséje a A francia legrészletesebb észrevétcicit megtenni a tudta cs beleegyezése nélkül letárgyalt és megkötött egyezmény tartalmára nézve, amely nyilvánvalóan ellentétben van a mandátum Héljaival cs az érdekelt nép akaratával. Tekintve, hogy a sajtó ugyancsak közölte a francia kormánynak és a francia külügyminiszternek ebből az alkalomból tett bizonyos írásbeli és szóbeli nyilatkozatait, az olasz kormány hasonló fenntart iásolclcal 61 ezekre a nyilatkozatokra. kihivás — irja a Journal d'Jtalia Róma, július 13. A szandzsák ügyében Franciaországhoz intézett olasz jegyzék az esti lapok érdeklődésének középpontjában álL A Journal d'Italia ezeket írja: „Olaszországot, amely részese volt a mandatarius megbízás megszavazásának, nem lehet megfosztani attól a jogától, hogy a mandátum jövendő sorsába beleszólás legyen. A szandzsák csereberéhez a következőket kell megjegyeznünk: 1. Franciaországnak nem áll jogában Szíriával úgy bánnia, mintha fennhatósága alatt álló területről lenne szó, miután a mandátum Hsak átmeneti állapot, amelynek végső célja a lakosság politikai önállósága. 2. A mandátumot a hatalmak nemzetközi döntéssel juttatták Franciaországnak, Franciaországnak tehát nem áU jogában saját elhatározásából a mandátumon változtatni. 3. Ezek szerint egyoldalúan megsértette fl mandátum alapjait, valamint a harmadik hatalmakkal szemben vállalt kötelezettségüket. A francia kormány — mondja az olasz lap —i akarva-nemakarva kénytelSi lesz az olasz tiltat ozó jegyzékre válaszolni. Egész Európa tisztában vau azzal, bogy a francia lépés nem egyéb kihívásnál, amely csak a bekerítés politikáját és Franciaország diplomáciai céljait szolgálja. A szíriai események a többi afrikai mandátum számára is precedenst jelentenek. Ugy látszik, a bekerítő hatalmak a bekeríté3i politika által teremtett háborús veszélyt legújabban mandátum-politikájukkal akajják növelni. lat, mint a miénk, de az is csak elméletben. „Ha az emberek —végezte szavait Teleki Pál gróf — szerte a világon ünnepi lakomákon szívesen raknak az asztalra minél nagyobb gyümölcsöt, a gyermekszobákban, a kórházakban és a mindennapi életben is a vitaminosabb magyar termékeknek kell különleges és fontos szerepet juttatni". Igen, különleges és fontos szerephez kell juttatni a magyar föld mosolyát, de olyan szerephez, amely nemcsak méltó helyre állítja, de megadja értékesítésének olyan föltételeit, bogy a gazda is megkapja a maga jól megérdemelt jutalmát becsületes és sok gondot, fáradságot jelentő munkájának. Nem elég, ha a magyar föld meghozza a maga fejedelmi ajándékait, nem elég, ha a gazda bejuttatja a piacokra az ízes, festői barackot, cl is keü azt helyezni cs olyan áron, amelyet megérdemel. Nem szabad megismétlődnie annak, bogy a hajnali órákban, a homályos tervek szürkületében 5—6 fillért kínáljanak a magyar fák vitaminajándékos terméséért, nem szabad megismétlődnie, hogy Déhány híg fillért kínáljanak a barackért egyszerűen azért, mert nincs, aki fölvásárolja, vagy mert színültig tele vannak a hűtőházak, mert nincs szállításra alkalmas elegendő számú hűtőköcsi és nem szabad megtörténnie, hogy még most a óvár derckau. a gyümölcsérés ünnepén is zárva legyenek a volt osztrák, közelebbről a bécsi piacok és így a gázdák kénytelenek legyenek eltemetni egyévi munkájuk mosolygó gyümölcsét, vagy kénytelenek legyenek odaönteni termésüket a bizonytalan tervek filléres ravatalára. Meg kell szervezni a magyar gyümölcs — és mert sürget, éget az idő — elsősorban az alföldi édes-mézes barack útját, meg kell nyitni minden olyan útat, abol ott kellene mosolyognia a baracknak a hűtőházakon, a vasúti kocsikon, a bécsi és külföldi piacokon keresztül mindenfelé. És még fokozni, szélesíteni kell ezeket az utakat, hiszen éppen Magyarország tudós miniszterelnöke mondotta cl, alig vau olyan tája a világnak, abol olyan értékes, vitaminban oly gazdag gyümölcs teremue, inint a magyar Alföld homokján. Tla az égető idő cs a rajtunk kívül álló külső körülmények miatt most már késő van a barack külföldi relációinak jelentékeny szélesítésére — holott ez is nagyon fontos volna, hiszen az édes magyar gyümölcs a legértékesebb valutát szerezné meg a magyar nemzetgazdaság számára —, ha erre most nincs is lehetőség, akkor olyan megoldást kell találni, bogy — minden magyar asztalon ott mosolyogjon a magyar föld cdes mosolya. CVnk tegnap q)vas(uk egy budapesti jq*-