Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-08 / 129. szám

Csütörtök, 1939. VI. ö. KERESXTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 129. szám ü stéged! iparosok A város egész társadalma ünnepli mos? a szegedi iparosságot, amikor tizedszer ostromolja a lehetetlent s a legyőzhetetlen akadályokat tizedszer győzve le rendezte meg idei kiállítását. Ez az ünneplés azonban nemcsak szamaiból fon koszorút. Az, amit ezzel a kiállítással a szegedi iparosok produkáltak s az a fogadtatás, amiben ez a kiállítás s az a munka, amelyik ezt a csudát megteremtette, a város társadalma részéről részesül, eleven és meggyőző cáfolata mindannak, amit letargiáról, tespedésről, a vállalkozói kedv megbénulásáról suttognak. Csak meg kell nézni ezt a kiállítást, mennyi duzzadó erő, mennyi friss lendület, mennyi bátor kezdeményezés, mennyi újszerű ötle't, termékeny és termékenyítő gondolat mutatkozik meg benne munkában és anyagban, feldolgozásban és elrendezésben, — magyar munkában s a magyar munka művészetében. Minél nehezebbek az életviszonyok, annál nagyobb szükség van a tudás és értelem magasfeszültségére, annál parancsolóbb erő követek a teljesítmények színvonalának emelését. 5 ezen keresztül bizonyítását annak, bogy a magyar kézműipar bölcs hajlékonysággal engedelmeskedik a változó igényeknek s nincs az a feladat, aminek megoldását nem vállalhatna s nincs az a vállalkozás, aminek emberül ne tudna megfelelni. Nemcsak az a vigasztaló, amit a szegedi iparosok nyújtani tudnak, hanem az is, ahogyan ezt a teljesítményt a város közönsége fogadja. Mennyi elismerés, mennyi büszkeség, mennyi öröm sugárzik ki minden látogató szeméből, nincsenek panaszok és nincs elégedetlenség, mindenki köszöni azt, amit érdekességben és látnivalóban ez az érdekességekkel túlzsúfolt kiállítás nyújt. A látogatók számában ugrásszerűen az emelkedés elmúlt két évhez képest s a kiállítóiparosok — s ez a legtöbb, amit meglehet állapítani —, meg vannak elégedve az eladásokkal és megrendelésekkel. Voltak évek, amikor a vasár inkább kiállítás volt s mindent a szemnek, semmit a zsebnek eredményével végződött. Most az Isten segítségével s a maguk tudásával és erejével elérkezett oda a szegedi iparosság, bogy vásár lesz a kiállítás s nyomában megrendelések és vételi ajánlatok születnek meg hónapokig biztosítva a sikeres kiállítás műhelyének áldott, jóságos munkazaját. S ha van még valami, amire kérhetjük a város polgárságát, csak ez: necsak szavakkal legyen elismerő, necsak hálával köszönje meg azt a temérdek érdekességet és látnivalót, am$ ez a kiállítás nyújt, hanem legyen vevője, vásárlója és megrendelője a szegedi iparosságnak. A szegedi iparnak ez a tíz kiállítása és vásár immár márkát adott, ^ munkáyak (js áldozatkészségnek gyönyörű befektetése kezdi meghozni gyümölcsét: a szegedi ipar az ország köztudatában megkapta azt a rangot, amit teljesítményeinek színvonalával, megbízhatóságával cs szaktudásával vívott, ki magának. Teremtsük meg a szegedi szolidaritást, melybeD egymásra talál fogyasztó és termelő, gazda, iparos és tisztviselő 5 ez a szegedi szolidaritás tegye élénkebbé, varázsolja/egészségesebbé az? a gazdasági élete?, melynek tényezői lehetünk mindannyian, akik ebben a városbaD élünk, ebben a városban keressük meg életünk feltételeit s itt költjük el azt, amit munkánkért egymástól kiérdemelünk. A szegedi gondolatnak nemcsak politikai és nemzeti tartalma van, rajtunk múlik, bogy a szegedi gondolatnak adjunk szegedi tartalmat is: támogassuk, segítsük egymást, nyújtsunk egymásnak kezet, mi szegediek s ne legyen egyetlen fillér, ami ebből a városból felhasználatlanul perdül ki. ba a cél, aminek elérésére hivatott a feladat, amit betölteni segít, elérhető ebben a városban is. S nem először tesszük szóvá azt is,, hogy maga a város miért nem áll be a vásárlók és megrendelők sorába s miért nem támogatja erkölcsi elismerésen kívül ezzel is a szegedi iparosok gyönyörű kiállítását. Mennyi pótolni való van a hivatali szobákban, a városi bérházakban, üzemekben, leltárakban és felszerelésekben, amit ba a kiállító iparosok megrendeléseket kapnának, tökéletesen tudnának pótolni s a meg« rendelő város egyetlen fillér túlköltekezés nélkül jelentős anyagi támogatásban tudná részesíteni a kiállító iparosokat s rajtuk keresztül a vásár intézményét is. S talán az sem volna méltatlan a városhoz, ha vándordíjat alapítana szegedi iparosok számára, amiért kiállított tárgyakkal lehetne pá!vázni. Ha a város minden évben vándordí jjá1 jutalmazná azt az iparost, aki a legeredetibb szegedi specialitást állítaná ki, milyen komoly és termékeny vetélkedést indítana el s közvetve egész bizonyosan több baszna lenne belőle a városnak, mint amilyen kiadással a vándordíj alapítása jár. ötletet ötlettel, áldozatkészséget áldozatkészséggel, eredményeket eredménnyel kell jutalmazni. Város és polgárság, társadalom és egyének találkozzanak most össze a szegedi iparnak tettekkel magasztalásában s megrendelésekkel történő elismerésében. Nincs senki, aki erre méltóbb volna, senki nincs, aki ezt jobban megérdemelné, mint a szegedi iparos. Angol-írancio-olasz megbeszélések kezdődlek Londonban és Parisban Chamberlain beszédei mondott az alsúhazban es bejelentette, hogu az angor ttormano megbízottat hűld Moszhvdba a tárgualésoh meggtjorsitdsa erdehében AláirtOh a némcl-ésiMeit szerződőst Páris, junius 7. Bonnet francia külügyminiszter tegnap megbeszélést folytatott G u a r i g 1 i a olasz nagykövettel. Illetékes helyen a megbeszéléssel kapcsolatban kijelentették, bogy a két ország között fennforgó kisebb függő kérdéseket vitatták meg, ennek ellenére a sajló egyrészé a tanácskozásnak fontosságot tulajdonit. A Matin valószínűnek tartja, hogy a megbeszélésen az általános külpolitikai kérdésekről is tanácskoztak. Egyes lapok arra utalnak, hogy a megbeszéléssel egyidejűleg Grandi londoni olasz nagykövet is látogatást tett az angol külügyi bi-. vatalban. Grandi egy 5ra hosszat tanácskozott a külügyi hivatalban Hali fax lord külügymi-t niszterrel. A Times szerint olasz részről utalnak arra, hogy sok megbeszélni valójuk voltmert amióta Grandi távol volt Londontól, Anglia és Franciaország kezességet adott Törökországnak, másrészt Olaszország visszavont? csapatait Spanyolországból. A tanácskozás során kétségtelenül áttekintették az angol-oIasA viszonylat számos pontját Chamberlain nyilatkozata London, junius 7. Chamberlain miniszterelnök az alsóház szerdai ülésén beszédet mondott az angol-orosz tárgyalásokról. Adams képviselő kérdésére előadta, hogy az angol kormánynak sikerül meggyőzni a szoVjetkormányt, hogy hajlandó egyezményt kötni a teljes kölcsönösség alapján, világosan kijelentette az angol kormány, hogy kész haladéktalanul és minden fenntartás nélkül a francia kormánnyal együtt Szovjetoroszországnak tel'cs katonai támogatást nyújtani abban az esetben, ha bármely ellene irányuló támadás ellenségeskedésbe bonyolítaná valamely európai hatalommal. — Nem szárídék'unK a teljes Katonai támogatást, arnelvnek kölcsönös nyújtásában a három riagvhataíom meg fog egyezni, kizárólag az ő területüket érő ténvleees támadás esetere korlátozni, — folytatta Chamberlain —. elképzelhetünk különböző eseteket, amelyekben a három kormánv bármelyike ugy vclhelh hogy biztonságát közvetlenül fenyegeti egv más európai hatalom el'árása. Ezeket az eseteket részletesen áttekintettük -és remélem, most lehetséges írsz olyan formulát javasolni, amely elfogadható lesz mind a három kormány" részér® és emellett figyelembevéve más államok érdekeit, biztosítani fogja az együttműködést a támadás elhárítása körül. _ A tárgyalások meggyorsítása végett elha-1 táioztuk — folytatta —, hogy a külügyi hivatal egyik képviselőjét Moszkvába küldjük, hogy az ottani angol nagykövet az angol kormányt álláspontjára vonatkozó kimeritő felvilágosítást közöljön az összes megoldandó pontok tekintetében. Remélem, hogy e módszer segítségével gyorsan véget ér az a megbeszélés, amelv még szükséges a három hatalom érdekűnek összhangba hozásához, hogy ily módon létre®, jöjjön a végleges megegyezés. A német-észt-lett szerződés Berlin, .június 7. 'A neme? sajtó abban látja a szerdán délelőtt aláirt német-,lett. és németészt megnemtámadási szerződés legnagyobb jelentőségét. bogy keresztülhúzták az angol bekerít esi politika számításait és lehetetlenné tel* ték. hogy a nyugati nagyhatalmak teljesítsé^