Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-29 / 146. szám

Csütörtök, 1939. junius 29. DÉLMAGYARORSZÁG S Újból kisért a városházán a népjóléti kerületek terve Julius elején már uj rendszer lép életbe a segélyezésnél (A Délmagyarórszág munkatársától.) Pár hónappal ezelőtt fölmerült a városházán a népjóléti hivatal átszervezésének terve, ezt a tervet azonban az utolsó pillanatban mégis elejtették. Most újból kísért az átszervezés és — értesülésünk szerint — már julius elején életbe is lép az uj rend. Ez abból állna, hogy egyszerűen megszüntetik a népjóléti kerülete­ket és a központban, a népjóléti hivatal ma­ga intézné az összes kerületi szegények ügyeit is. Más szóval ez centralizálást jelent ugyan­akkor, amidőn mindenhol az állam, más kö­zületek is a decentralizálás elvét és halaszt­hatatlan szükségességét hangoztatják. Érthetetlen egészen, hogy' miért akarják mindenáron központosítani Szegeden a sze­gények ügyintézését. A népjóléti hivatal ke­rületi rendszere egészen jól bevált a hosszú évek folyamán és a népjólét gondoskodására is ennek a kerületi ügyintézésnek látták hasz­nát. Ila most megszüntetik a kerületi sze­gényügyi hivatalokat, a külvárosokban lakó szegényeknek be kell jönniük a Széchenyi­téri bérházba, mert minden ügyüket, amely a segélyezéssel összefügg, csak itt fogják el­intézni. A kerületi hivatalok megszüntetésével né­hányezer pengő megtakarítás elérhető ugyan, mert esetleg kevesebb tisztviselőre lesz majd szükség, de a kerületi hivatalokban csupa szükségmunkás dolgozik, igy közülük kell el­bocsátani azokat, akik az átszervezés folytán esetleg fölöslegessé válhatnak. Az átszervezés­re azonban nincs szükség cs a mai kerületi rendszer a rászoruló szegények érdekét is job­ban szolgálja, meg kell tehát jobb megoldás hijján hagyni a mostani kerületi beosztáso­kat a népjóléti hivatalnál. Elkészült a szegedi gyümölescsomagoló, julius elsején átadják a forgalomnak (A Délmagyarország munkatársától.) A ke­reskedelmi miniszter néhány hónappal ezelőtt értesítette a várost, hogy Szeged részér} gyü­mölcscsömagolót szándékozik fölállítani, kérte s várost, hogy jelölje ki a helyet részére. A város a szatymazi állomás mellett jelölte ki a helyet, ahol nemrégen megezdődtek az építke­zések. A gyümölcscsomagoló épülete a napok­ban elkészült, a kecskeméti mezőgazdasági ka­mara telefonon értesítette Szeged hatóságát, hogy a kereskedelmi miniszter képviselője ün­nepélyes keretek között fogja azt a városnak átadni. Szeged képviselőiében Katona István dr. tanácsnok vette át az epületet. A gyümölcscsomagoló 23 méter hosszú és 7 méter széles épület. Betonozott padozatú, megfelelő számú boxra oszlik. Gyümölcselosz­tó és csomagoló asztalok és mázsa van az épü­letben elhelyezve. A csomagoló az állam tulaj­dona, a városnak azonban jogábau áll a má­zsálás után díjat szedni, amely azonban nem lehet több métermázsánkénti 10 fillérnél. A gyümölcscsomagolót július elsején adják át a forgalomnak. Önmaga készítheti el flek kénjét minden csütörtökön és szombaton este R A F F A Y-étteremben Flekken zóna 60 f. Konstantin Pista muzsikál. Csányi Piroska: A NEGER Esős tavaszi délután szomorkás hangulatá­ban, ragyogó nyári reggel friss lendületével, vagy zúzmarás téli alkony borzongó igézeté­ben kutattam a letűnt gyermekkor emlékeit. Az ólmos liófelhök mögött halni készülő téli nap utolsó, gyönge sugara furcsa, játszi mo­solyt varázsolt a két kőóriás morcos arcára olt, a Tisza Lajos-köruton, ahol egykor nagy­anyám lakott s ahol háborús faszandálban kocogtam a rácsos ablakok alatt. Szclid, langyos tavaszi zápor koptatta a Klauzál-tcr kőkockáit és a Kárász-ház előtt francia katonák ácsoroglak vidám csoportok­ban ... Igy nyílik ki egy-egy ajtó a tünde gyer­mekkor álomkertjén egy könyv lapjainak zi­zegése mellett. Igy találtam uicg gyermek­éveim elsuhant idejét, amelynek legérdeke­sebb fejezetei e város történelmi napjait je­lentik. ' Nagy élmény volt a gyermekszobában a franciák beszállásolása. A nagy ház földszint­jén, az erkély alatt, ahol egykor Kossuth La­jos szónokolt, hangos, mindig nótáskedvü, vidám francia katonák ütöttek tanyát. Elein­ie nem kedveltük őket, mert egy szót sem tudtak a mi nyelvünkön, csak furcsa, gyors és selymesszavu idegen nyelven beszéltek egymás között ts olyan férfiatlan, katonák­hoz ucm illő nevet adott nekik a cselédszáj: Borisnak, Sárinak, meg Rúzsinak h i v t á k őket... Aztán később magúkhoz édesgették a gyer­meksereget.Barátságosak voltak, nevettek ránk és csokoládét osztogattak. A kisöcséim hamar megtanulták a csokoládékérő varázsszót: „Doné moá szilvuplc ön morszó dü sokolát!" ts csokoládé mindig akadt a katonazubbony zsebében. A franciák imád­ták a gyermekeket. Nem csoda, ha rövidesen mi is megszerettük őket. Nem igy volt a szinesbőrüekkcl. Gyermck­lclkünk meseváró, keletrajongó lelkesedésével csodáltuk ugyan őket, de féllünk tőlük. (Ne­velőnőnk félni tanított meg legjobban.) Ha eljöttek az éjszaka árnyai, le nem hunytam szemem kis fehér vaságyamban, mert féltem a kísértetektől. A napfény józan világosságát a szines katonák árnyai népesítették bc ki­sértetekkel nevelőnőnk jóvoltából, nem csoda hát, ha a valóságból a mesék világába mene­kültem. Leghűbb barátom, játszótársam, szö­vetségesem a könyv volt és a mesék szivár­ványhidján mindig • ezcregydjszakaországba szöktem. A gyarmati hadsereg szines, pompázatos fölvonulása életem első emlékei közé tartozik. A selymesszakállu, ámbraszinü arcú, karcsú arab katona, aki kényesen végigtáncolt csillo­gószőrű, szénfekete lován a Kárász-utcán, a cilromszinű, görnyedlvállú kis annamita, aki kuliként cipelte nehéz fegyverét a hátán és a rirosfezes, ragyogóarcú, mindig mosolygó fekete afrikai katona volt az. aki örökre iel • Legegyszerűbb használat: msgnEÍ­milni, az üvegre feszileni és zsugorodni hagyni. Ez a valódi befőző jcellophan a kék-narancs csíkkal * i Kis ügyelt a hisgyűlésen (A Delmagyarország munkatársától.) Sze­ged törvényhatósági kisgyűtésc szerdán dél­után négy órakor tartotta Tukats Sándor dr. fő­ispán elnökletével ülését. A kisgyűlés kániku­lai napirendjének során a városi intézmények részére szükséges cikkek szállítását adták vál­lalatba. Az újsomogyitelepl iskola építését Pá­linkás János építési vállalkozó kapta meg, aki­nek árajánlata 42 ezer xiengö volt. A yárosi vadászterületet begavári Back Bernátnak ad­ták bérbe 12 évre évi 620 pengőért. Ingatlanvételi ajánlatok és földbérlői épí­tési ügyek tárgyalása után a kisgyűlés 35 szá­zalékos díjvisszatérítést szavazott meg a Han­kembe ültette a Kelet varázsát, a messzi, ide­gen világok csábitó igézetét. * Nevelőnőm kisértetektől hemzsegő pedagó­giai módszere igen önző okokon alapult. Kar­csúra fűzött, pirosilottajkú, csillogó-fekete ha­jú, fiatal francia tiszttel gyakorolta délutá­nonként francia nyelvtudását a Stefánia­parkban. Ilyenkor nekünk minél távolabbi körzetben kellett játszogatnunk, dc ha le­merészkedtünk a rakpartra, vagy pláne: drótsodronyon ereszkedtünk te a Tiszán bé­késen ringatódzó tulajokra, akkor „eljött ér­rtünk a szerecsen", cz volt a fenyegetés, ami visszatartott minden nyaktörő gyermekbra­vurtól. Esténként szüleink „szórakozni" mentek, barátoknál töltötték el a zavaros napok gond­terhes éjszakáit, hiszen pihenni, aludni ak­koriban senkisem tudott. Nevelőnőnkre bíz­tak, aki ilyenkor ujra csak előjött a néger­mesével : — Ha nem alszik szépen, meglátja, azon­nal itt lesz a néger! Könnyes remegéssel alvást színleltünk és a Módemóisclle; igy kellett szólítanunk ne • velőnőnket — franciául tanultunk akkoriban s a német nyelvet már kezdtük elfelejteni —. tökéletesen megnyugodva indult sétára » házban lakó Rúzsi, vagy Sári nevü al­tiszttel, azzal, amelyik éppen kimenős volt. • Lassanként mesebeli szörnyeteggé nőtt szemünkben az afrikai bennszülött katona: a néger. Ha az utcán messzitől megpillantottunk

Next

/
Thumbnails
Contents