Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-04 / 126. szám

¥d$árnapt 1939. VI. 4. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 120. szám Nem kell beszélni róla sbhasení De mindig, mindig gondoljunk reá Juhász Gyula; Trianon. mindért szerződés, minden állami elrendeződés, minden nemzed élet talpköve a tiszta erkölcs... szórakozottan, pro forma meghallgatták Európa Old Greatman-jét s az előre elkészített, gyűlölködő íráson mitsem változtattak. A páriskörnyeki vésztörvényszék nem ismert irgalmat és megtagadta az igazságot. A fennhéjázó gőgnek és az elvakult ostobaságnak ilyen klasszikus példázatára még megközelítő hasonlóság sem akad a nemzetek távoli1 s közeli történelmében. A magyar trianoni sors annál fájdalmasabb volt, mert bennünket nem karddal, hanem az ármány fegyverével győztek le. 'A magyar katona nem veszítette el a háborút! A harctéri zaj elmúltával tucatnyi európai ország kellős közepében, álltunk, távol Magyarországtól. Hazug jelszavakkal, valósággal kikönyörögték a magyar katona kezéból a fegyvert, hogy utána nyomban minden oldalról dögkeselyűk módjára rávethessék magpkat az alélt nemzetre. A magyar végzel beteljesedett, 'de a (magyar igazság mérhetetlen ereje nyomban emelgetni kezdte a roppant követ, amit a trianoni sírra hengerítettek. Hiába őrizték az örök időre szánt sírvermet BenesTitulescu trianoni gyűlölet szellemében fogant álligf egy vérzett katonái, a magyar igazság kápráztató fénye kitört a sírból cs a katonák elfutottak. A végzet elsősorban is azt a mozaik-államot söpörte el, amelyik Sztojadonovics voli délszláv miniszterelnök szavai szerint a zöld asztal mellett, cigarettázó uraknak köszönhette létét. Csehszlovákia bnkása a trianoni szerződés bukását is jelentette. A bécsi döntés visszahozta a Felvidék magyarlakta területeinek égyrészét s aztán 'szükségszerűen visszatért Szent István birodalmába a Kárpátalja, Rákóczi fejedelem hűséges népe. A magyar igazság felkelő napja dereng már Európa horizontján. Mind szélesebbre gyűrkőzik a Kiáltó Szó: nem lehet cs neuí lesz béke addig Európában, amíg a páriskörnyéki béke maradványait el nem távolítják. Hiába csatázik tovább Európa tíz millió háborús sírdomb tetején, a ceruzatérképeket eltörli az élő valóság. Nem le* bet egvik nemzetet megfosztani még a levegőtől is és a másiknak odaítélni a vilár összes javait. Nem lehet államokat természetellenesen egymásba ragaszta ni és azörök< kévalőságig világgákürtölni a státusqud elvének hitvallását. Nem lehet a ncpek ön» rendelkezési jogát tovább elsikkasztani a fikciók labirintusába, s nem lehet Magyarország történelmi jogát elvitatni Szent István osztatlan birodalmától. Babits Mihály öntudatos bitvallása Tegyen minden magyar bitvallása: „Nemzei vagyunk, a szó rc.gi, szellemi jogi, erkölcsi értelmében; nempedig fáj a tülekedő fajok között, se valami nyomorult, kicsiny erőlködés a nagy erők félelmes csatatéren. IMeg kell maradnunk nemzetnek, léleknek, szabadnak, nemesnek, alkotónak, mely mim denkivcl dacol szellemi erőiben, mely senkinél sem érzi hátrább magát". A magyar, itt Európa kellős közepéit sokat látott. Látta Balu kán félelmes hadseregét és látla elmúlni a törökök másfélszázados uralmát. Aki itt hódító szándék/ kai lépett fel. arra biztos pusztulás várt Egy évezrednél hosszabb idő óta tartó harcainkból fakadnak erőink, amelyre a magyar lét elkövetkezendő ezcresztendejéí nyugodl lélekkel rábízhatjuk. 99 holott „Thetis" ocllkoporsOjóban Nem sikerült megmenteni az elsüluedt buvárnaszád személyzetét Minden reményt feladtok, a mentöhaiOk további erőfeszítéseket tesznek a haióroncs kiemelésére a (B. G.) Tizenkilenc év "óta hangzik Európaszerte az éber őrök szakadatlan kiáltása: Igazságot Magyarországnakt Apostolinak lehetne nevezni, a küldetés megragadó zavarával, szelídségével és makacsságával ezt a csaknem két évtizedes Kiáltó Szót, amelynek ereje szívósan porlasztja a gyűlölet szülte trianoni határokat. Ezt a Kiáltó Szót hangozta az egész ország, amikor a trianoni kényszerhelyzetben aláírt szerződést újabb diktandóra be kellett helyezni a magyar törvénytárba. Ezt a Kiáltó Szót hangsúlyozta a magyar országgyűlés, amikor ünnepélyes deklarációt fogadott el: „A nemzetgyűlés, midőn a trianoni béke törvénybeiktatását elhatározza és annak ratifikálásához beleegyezését adja, az isteni igazság szine előtt és az emberiség lelkiismeretéhez fordulva kimondja, hogy ezt a békeokmányt valótlan adatokon alapulónak, igazságtalannak és az emberiség közös érdekeibe ütközőnek tartja; hogy az nem a tények és az érdekek kétoldalt! meg;világításának és ebből folyó egyezménynek az eredménye, hanem egyoldalú idegen akaratnak reánk való erőszakolása; bogy a nemzetgyűlés Csupán ennek az ellenállhatatlan kényszernek engedve járult hozzá annak ratifikálásához, hogy e tényével nem róhat, kötelezettséffeket azokra a. teriiletekre, amelyek benne képviselve nincsenek; nem szűnik meg abban bízni, hogy a ma uralkodó szenvedélyek lecsillapultával beálló jobb belátás útat fog nyitni a békekötés neve alatt elkövetett égbekiáltó Igazságtalanság jóvátételéhez". Magát a becikkelyezést — auimt fudÍ

'uk — evászkeretbe foglalta a nemzetgyűcs. A trianoni bekedikfandó szétmarcangolta és megalázta nemzetünket, elzálogolta az állami bevételeket, megszüntette a védkötelezettségct s a megmaradt területen csaknem minden talpalatnyi helyre ellenőrző bizottságot rendelt ki. Az elvakultság és a gyűlölet sugárzott a győzők minden cselekedetéből s a Kiáltó Saóra a feldúzzadt utódállamok kisauíantnak nevezett szövetségi rendszerbe futottak össze, bogy igv metrkövesítsék az 1920. június 4. állapotút. Ebben a szövetségi reudszerben azonban ott lappangott a félelem, a bazug erveken és erkölcstelen bázison felépült, természetellenesen összegyömöszölt nemzetiség feszítő ereje, az igazság győzelmének félelmetes ereje. Minden józanul gondolkozó agv előre látla. hogv a trianoni békediktátum uvnmán létrejött úi Európa magában bordia a bomlás, a széthullás kórokozóit. Csak a trianoni zöld a«zfa! mellett cigarettázó urak nem akartak ebben hinni. Hiába hívta fel a figyelmüket Anponvi Albert gróf megrázó védőbeszédében, hogy London, junius 3. Szombatra virradó Hajnalban minden reményről lelettek, bogy sikerül megmenten! a Tbetis acélkoporsójába zárt 98 embert. Szombaton délelőtt az egész angol közvélemény lemondott arról, hogy a mentési akció még éleiben falálja a buvárnaszádba zárt embereket, később azonban uj reménysugárról érkeztek jelentések. A hullámsírba zárt legénység utolsó óráiról drámai részletek számolnak be. Halvány reményt keltettek azok a halk kopogások", amelyeket a búvárok" még szombaton reggel is észleltek. A tengernagyi hivatal bejelentette, bogy ismét megkísérli a tengeralattjáró kiemelését, amig az apály erre módot ad. Sokan felvetik a kérdést, miért nem helvezték biztonságba mindjárt az első nésy megmentette! együtt a tengeralattjáró valamennyi utasát a Davis-mcntőkészülck' segítségével. A hivatalos felfogás abban foglalható össze, hogy a tengeralattjárón levő egyik polgári utas, ki készülékével a mentőnyiláson át ki akart jutni, nem bánt elég óvatosan a készülékkel, bennrekedt a mentőnyilásban és ezzel elzárta a többiek elől a mc- ' nckülés útját. AZ elmúlt éjszaka sűrített levegővel töltött acélhengereket hoztak a katasztrófa színhelyére, hogy ezzel kiemeljék a tengeralattjárói hullámsirjából. Emelés közben azonban a horgonykötelek elszakadtak, a tengeralattjáró felfordult és visszazuhant a tengerbe. 'A Commel Laird hajógyár szombaton dél*.