Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-25 / 143. szám

18 DÉLMAGYARORSZAG Vasárnap, 1939. Junius 25. Újpest—Ambroziana a Középeurópai kupáért és még néhány bajnoki találkozó (A Délmagyarország munkatársától). Vasárnap Kerül sor a Középeurópai Kupa második fordu­lójára. Ennek a fordulónak a keretében a magyar csapatok közül az Újpest méri össze erejét a mi­lánói Ambrosianá-val. A meccs színhelye: Újpest. Az első találkozó alkalmával az Újpest mindász­szc 1:2 arányú vereséget szenvedett, tehát bíz­hat az olyanarányu győzelemben, amellyel to­vábbjutását biztosíthatja. A többi Középeurópai Kupa-találkozó; Bolog­na: Bologna Venus, Belgrád: BSK—Slavia, Vasárnap az NBA)-ban és az NBB)-ben is lesz még mérkőzés. Az NBA)-ban rendezik meg a Budafok Szolnoki MAV találkozót, az NBB'-ben i következő meccseket rendezik meg: Rákoske­resztúr—Pécsi DV, Törekvés—Szentlőrinc, WMFC-DVSC —oO"— A 136 UtfÁs tuúsia 'Az egyik szegedi egyesületben, amely­nek a legnagyobb taglétszáma van, olyan intézkedés látott napvilágot, hogy a nem­sportoló tagokat be kell osztani a nemrég alakított túristaszakosztályba. A rendelke­zésnek tulajdonképen egészségügyi céljai vannak és csak gratulálni lehet az intézke­déshez, amely arra is törekszik, hogy tag­jaival megismertesse az egész országot egy-egy kirándulás alkalmával. A szakosz­tály megalakulásának persze vannak jelen­tőségén kivül derűs oldalai is. Hogy-hogy­nem úgy alakult a helyzet a klubban, hogy a szakosztály elnöki tisztségét arra a lel­kes és szimpatikus úrra bízták, aki törté­netesen 136 kilót nyom (nettó!) az intéző pedig egy egészen filigrán, de szintén szak­értő sportember lett. Amikar ezeket az ura­kat megválasztották a tisztségre, senki nem gondolt a derűsebb oldalra, csak másnap jutott valakinek eszébe, hogy milyen iró­niküs a dolog; 136 kilós túristaszakosztályi elnöki Ilyen még nem volt a túristdk tör­ténetében. Nem szabad elfelejteni, hogy a túristatársaság nem Szegeden akarja ka­matoztatni a kirándulás lehetőségeit, ha­nem hegyvidéken. Mivel Szegeden nincsen hegy, jóformán még dombok sincsenek, az „edzés" okoz nagy gondot a szakosztály tag­jainak. Amióta megalakult a szakosztály, a tagok körében állandó vita tárgyát képe­zi, hogy az elkövetkezendő hegymászásra, hogyan és milyen módon lehetne fölkészül­ni, nehogy egy „középtermetű" domb meg­mászása Után, a társaság tagjainak izom­láz miatt, abba kelljen hagyniok a további kísérletet. A szakosztály egyik tagjának, aki termeténél fogva könnyen beszél, az az ötlete támadt, hogy valamelyik szegedi ho­mokbuckán kellene trenírozni. Nyomban cl is mondotta elgondolásait. — Mivel a homok állandóan gürul az ember lába alatt — mondotta —, magam megyek előre, kötéllel fölszerelve, a többi­ek pedig utánam jönnek. — Mi lesz az elnök úrral és a 136 kiló­idvalr — kérdezték. — ö is kötelet köt a derekára, öt is igyekszem majd fölhúzni, az intéző úr pe­dig tólni fogja és ha igy sem menne a do­log, akkor drótkötélpályát építünk a tisz­teletére mindenütt, mert elvégre elnök nél­kül mégsem lehet tútistagyakoriatokat folytatni... Az uzsoki kiránduláson az elnök pél­dául egy lépést sem tett gyalog... " ""*"" — un — uim.., „Parh" üdülő Máfraíüreű Tel.: 15. Erdei fekvésű modern épület, folvóvizes szobákkal. Olcsó előszezón árak. x Yasutas-ökölvivók, aszók és atléták vasár- I napja Budapesten. A Vasutas sportolói közül va- t sárnap Budapesten szerepelnek az ökölvivók és az atléták. Az ökölvivók a Törekvéssel mérik össze erejüket a szövetségidijas küzdelmek kere­tében, az atléták pedig országos versenyen vesz­nek részt. Az úszók az MTK versenyén indulnak. X A Remény bemutatkozó és kegyeleti ke'rék­párosversenye. A nemrég ujjáalakult Remény Ke­rékpáros Egyesület vasárnap rendezi meg bemu­tatkozó és kegyeiéti versenyét Szlamka Imre, a Rongyos Gárda hősi halottjának az emlékére. A versenyzők reggel 7 órakor rajtolnak a tűzoltó­laktanya előtt és ide is térnek vissza a 100 kilo­méteres küzdelemről 10 óra körül. A befutás után a versenyzők a Hősök Kapujához vonulnak és itt ünnepies külsőségek között koszorút helyeznek el Szlamka Imre emlékezetére. A verseny érdekes és izgalmas küzdelmet tgér és azon résztvesznek a makóiak is, akiket a rendezőség meghívott. x BVSC—Vasutas ifjúsági bajnoki meccs a Vasutas-stadionban. Vasárnap 16 órakor érde­kesnek ígérkező mérkőzés kerül eldöntésre a Vas­utas-stadionban. Ttt rende-zik meg a BVSC—Vas utas ifjúsági vasutasbajnoki futballmérkőzést. Bc- I lépődij nincsen. I x Szoyka, az államtudományok doktora, Szoyka Kornélt, a Ferencváros kiváló hátvéd­jét szombaton avatták az államtudományok doktorává a szegedi egyetemen. Szegedi bará­tai, volt játékostársai ebből az alkalomból gra­tulációval halmozták el. Most már két doktor* futballistája lesz a Ferencvárosnak. Szoyka szombaton visszautazott Budapestre, mert részt kell vennie csapatának a Sparta elleni készülődésén. x Kinevezték az alszövetség egysbiróját, elő­adóját és intézőjét. Gyarmati Mihály, a DLASz ügyvezetője a szegedi alosztály részére az inté­zői és fegyelmi ügyek ellátásával, mint cgyesbi* rót vitéz Simándy Károlyt (SzTK) bizta meg. Az egyesbiró előadója Schannen János dr. (KEACk jegyzője Kirriilechner János (SzAK) lelt. x A vasárnapi II. osztálya bajnoki mérkőzé­sek. Vasárnap négy II. osztályú mérkőzést ren­deznek meg a szegedi osztályban, ebből kettőt Szegeden, az egyetemi stadionban bonyolítanak le. A mérkőzések a következők; Szeged: Postások —Vasutas II., Felsőváros—MTK II. (Egyetemi* stadion, 15.30, illetve 13.45 öra). Kiskundorozsma: Kiskundorozsma—Móraváros, Hódmezővásárhely: HTVE II.—Kistelek. CSERZY. BELA; A ilóc $ J nagy paioe Jzegeoen (Mikszáth Kálmán szegedi ujságiróskodása) A Hajlékukból kimosott emberek, akik a röghöz-ragaszkodásból, az otthonféltésből maradtak Szegeden vagy más fölsorolhatat­lan komoly okokból nem szedhették sátorfá­jukat, hogy az árviz múlásáig környékbeli tá­jon keressenek átmeneti otthont, hamarosan berendezkedtek és belehelyezkedtek a szük­ségéletmegoldás kereteiben. A vártól Felső­város felé nyúló s a viz által le nem rom­boti töltésháton ideiglenes barakkok épül­tek s ezekben az összeácsolt fakunyhókban találtak időleges otthont a lakásukból kiön­tött szegediek. Társadalmi élet jóformán semmi sem volt. A Hungária, a város leg­előkelőbb szállodája és étterme a menedék­ház jellegét öltötte magára s a legkülönbö­zőbb rendű és rangú emberek tömegének biztosított tartózkodási. helyet. Az élelmezés is népkonyhai megoldás utján bonyolittatott le: a város szárazon maradt különböző pont­jain rendeztek be népkonyhákat, ahol a la­kosság élelmezéséről gondoskodtak. Az első hetek után sorsukba beletörődtek a szege­diek, s amint multak a napok, egyre több re­ménnyel, egyre több bizakodással néztek a jövő elé. Rendithetetlenül hitték, hogy ha­marosan vízmentessé szárad a város, hogy a szivattyúk munkája meghozza az eredményt: hamarosan megindul a rétri városi életfunk­ció. Különös istenteremtményei voltak es ma­radtak is a bohémek. Az emberi társadalom furcsa — de csodálatps optimizmussal meg­áldott — kasztját alkotják ezek. Ezt az op­timizmust lehetett tapasztalni ezekben az árvízi napokban is. És a bohémek között is legoDtimistább Miks/éth Kálmán volt, akit csak egy-két hétre lendített ki megszokott flegmájából és életstílusából az árviz kataszt­rófája. De hetekkel később már, mintha le­számolt volna a változott körülményekkel, ösztönösen alkalmazkodott az előállott rend­kívüli életlehetőségekhez s megteremtette magának ebben a Hiányos keretben is azt az életszinvonalat, amelyet a maga szórakozta­tására megkövetelt a sorstól. Akármilyen fifika és leleményesség kellett ahhoz, hogy a napi feketekávé-adagját biztosittassa, hogy kedvenc ételeit előteremtesse, ő hozzájutott e földi javakhoz, amelyek pedig elengedhe­tetlen szükségességek voltak a számára. De a délutáni tarokk- vagv dardli-partik is csak alig egy hétig szüneteltek. Jóformán eeész nap a kártyaasztalnál ült ezután a Hungária egyik rejtett sarkában. A szerkesztőségi munka nem igen szólította el innen, mert ebben az időben mindössze csak kétoldal terjedelemben jelent meg a lap, amely fő­városi tudósításokat közölt, hiszen a vizbori­totta városban mi esemény is történt? Ami pedig történt, a párezer lépésnyi területű szárazföldön élő szegedieknek nem volt szükségük arra, hogy az újságból szerezze­nek tudomást a nap eseményeiről. Tulajdón­képen a lap-megjelenésnek sem volt sok értelme, hiszen kinek is volt kedve újságot olvasni ezekben a napokban, de még ha volt is, kevés volt azoknak a száma, akik Szege­den maradtak. Így tehát Mikszáthot nem érintette túlsá­gosan kellemetlenül az árviz által előidézett zárt életelhetőség, mert életstílusában vajmi kevés változás következett be. A nap legna­gyobb részét azelőtt is vendéglőben, kávé­házban élte le s most is. Májusban nagy eredményeket értek el a szivattyuzási munkálatokkal. A város töl­téssel elhatárolt belterületét sikerült csak­nem egészen mentesíteni a víztől, csupán itt-ott, mélyebb kátyús területeket fedett még a viz. A cölöputak is szükségtelenné váltak s lassan-lassan a belvárosi lakások la­kói visszaszivárogtak. A városi elet azonban csak később, hónapok multával indult meg, amikor Tisza Lajos gróf kezébe került már a rekonstrukció munkája. Mikszáth Kálmán s a vérbeli bohémek tehát az uj életkörülmények között is meg­teremtették a maguk részére a szórakozási lehetőségeket. Minden részvétük a tragédia­sujtotta embereké volt, minden érzésükkel és ambíciójukkal a város föltámadásáért küz­döttek, mégsem érezték ők olyan közvetle­nül az árvíz katasztrófájának súlyos veszte­ségeit, mint a polgárok. Mikszáthnak pél­dául sokkal nagyobb tragédiát jelentett az, hogy május elsejével elköltözött a „Szeged: Napló" szerkesztősége az Iskola-utcából * Kereszt-utcába s ezzel megszűnt szerkesztő­ségi lakása. Itt szűkebb volt a hely s nem lehetett beállítani az ágyat, amelyben részle­tekben aludta le a napi 5—6 órai alvási időt. Nem is hagyta ezt a változást ennyiben, má­jus 2-án már bekopogtatott Endrényihez, a kiadóhoz. (Folyt. kövA

Next

/
Thumbnails
Contents