Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-25 / 143. szám

Vasárnap, 1939. junius 25. DELMAGYARORSZAG 9 Tonelli Sándor dr. könyve: A franciák Szegeden Érdekes adatok a 20 év előtti francia megszállás történetéhez (A Délmagyarország munkatársától.) Rendtivül érdekes, históriai s irodalmi értékű köuyv élent meg Szegeden, az egyetembarátok kiadáMinöségi kocsi a Skoda noo cm3 autó 2600 fordulatszám „Autohermic" nitrirozott hengerművek, direkt kapcsolásban minimális sebesség 10 kilóméter, maximális sebesség 100 kilométer, fogyasztása 8 lit. 100 km. Ara: P. 4700 — Képviselői: MARKOVICS SZILÁRD Szeged. Középkocsikban utolérhetetlen a Wandevev 1767 cm3 luxus autó Központi alvázkenés, luxus kiszerelés, hosszú élettartam, megbízhatóság és elegáncia. Ára csak; P. 5400 — $ z e g e d. Népviselet: Harhovlcs Szilárd Az igazi motorosok kedvence a Zündapp Qualitás, megbízhatóság, olcsó ár. Népviselet: MíOVÍCS M^^UAM fosában. Az ízléses kiállítású, 62 oldal terjedelmű köuyv címe: A franciák Szegédcn; szerzője Tonelli Sándor dr., az országosan elismert író és közíró, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára. Ez a ruindeu vonatkozásban érdekes munka nemcsak arra tarthat igényt, hogy a háborút követő véres káoszból újra magáraeszmélt Magyarország legkritikusabb időszakának hű történeti tükörképe legyen, hanem arra is, hogy mindenki, akr benne élt abban a történelmi forgatagban, de az is, aki csak 'távolról, az objektív jelen távlatából ismeri és nézi a dolgokat, a legnagyobb élvezette olvassa el, mint nagyszerű írásművet. Tonelli Sándor dr. igen érdekes szemszögből nézi Szeged törénelméuek ezt a másfélesztendős fejezetét: a francia megszálás nézőpontjából, szemben Kelemen Béla ismert, naplószerű följegyzéseivel, amelyek ennek a mozgalmas időszaknak inkább magyar szempontjaival ós történéseivel foglalkozott. Előszavában be is jelenti, hogy ilyen szempontok figyelembevételével dolgozta fel a francia megszállás szegedi történetét és úgy érzi, hogy ezzel hasznos szolgálatot tesz a várostörténet későbbi kutatóinak. A hagyományos francia udvariasság" Éppen húsz esztendeje annak, hogy Szeged francia megszállás alá került Legfőbb ideje volt tehát, hogy Tonelli Sándor dr. közreadja följegyzéseit, amelyek közül néhány, különösen azok, amelyek a francia városkormányzóság irattárából származnak, ma már egyedül az ő birtokában lévő dokumentumok. A könyv bevezető fejezetét az író a szegedi forradalmak és a franciák megszállásának rövid, mogyoróhéjba szorított történetének szenteli, hogy az időrendi sorrendet érzékeltesse az egymást követő, érdekes események tengerében. A további fejezetekből kibontakozik a francia megszállás első napjainak izgalmas és várakozásteli hangulata, majd Berthélot tábornok alakja, aki a Romániát megszálló francia csapatok parancsnokaként átutazott Szegeden és a decemberi hidegben órák hosszat várakoztatta kényelmes, fűtött, szalonkocsija előtt Szeged magyar városvezetőit, majd udvarias kifogással elküldte őket. És Bertbelot tábornok ezekután még el akarta hitetni a magyar lakossággal,, hogy a legjobb indulattal yan'a magyar ügyek iránt. A valóságban ő volt az, aki még az ideiglenes megszállás idején Aradot a románoknak kiszolgáltatta cs általánosságban a román erdekek legmelegebb szószólója volt Parisban. — Sokakból, akik nem egcszen megérlelt diákkori emlékek alapján a szabadság bajnokait várták a franciákban, a lelki megrázkódtatással is felérő, szörnyű csalódást váltott ki, amikor, ráeszméltek, hogy a francia politika akarja rabbilincsbe verni a magyarságot s poroszlóknak állítja mellé keleti szövetségeseit. — írja később Touelli Sándor s ez tökéletesen jellemzi a franciák szegedi szereplése által kiváltott hangiratot. Az író elismeri viszont, bogy a francia megszállók eleinte nem avatkoztak bele a város belső ügyeibe. Lovagiasságuk, vagy nemtörődömségük annyira ment, hogy ántánt- és frau ciaellenes cikkek jelenhettek meg a szegedi sajtóban. Ez a helyzet akkor változott meg, amikor 1919. március 23-án, a proletárdiktatúra kitörése utáni napon Betrix ezredes Szegedre érkezett. Három francia városkormányzó Touelli Sándor megelevenítő stílusában —arkáns élethűséggel domborodik ki a bárom szegedi francia városkormáuyzó: Betrix ezredes, Condrecóurt és de Tournadre tábouokok alakja. És mntröttiik élesen kirajzolódik az a oagy0sm ÁRA EGY PENGŐ szerű fölismerés, bogy a franciák, a gyakorloitt gyarmatosítók, Szegedet Is csak holmi keleti gyarmatfólének nézték és csupán annyiban becsülték, hogy a Ivass-szálloda európaibb szórakozóhelynek tünt szemükben, mint egy üszkübi, nisi, vagy kragüjeváei vendéglő ... Az éleslá tású és történelmi tárgyilagosságú író azonban elismeri valamennyi francia parancsuok jellembeli erősségeit is s így fölemlíti, hogy Condrecourt tábornok határozottan kijelentette: „'Ahol franciák vannak, ott nincs bolsevizmus". És valóban, a francia megszállásuak köszöuhette Szeged, bogy elkerülte a vörös rémuralom legszörnyűbb tobzódásait. * A báróin francia városparancsnok kőzött legérdekesebb és legrokonszenvesebb ToDelli megelevenítésében de Tournadre tábornok' alakja. Elmondja róla, hogy igyekezett komolyan megismerkedni az ország ügyeivel és behatolni a magyar irodalomba és történelembe. SzegedeD rendes látogatója volt a kultúrpalotának, végignézte az alsóvárosi templom régiségeit és megismerkedett a paprikatermeléssel és a paprika értékesítésével. Utolsó rendeletében — általános meglepetésre, — Deák Ferenc szavait ajánlotta a magyarság figyelmébe: .,Nem a háborúskodásban, hanem polgárainak békés egyetértésében és megelégedettségében rejlik egy ország boldogulása!" Amikor a bolsevizmus megdőlte után, a Diína—Tisza szögének román megszállásával szükségtelenné vált a franciák szempontjából Szeged megszállása, de Tournadre tábornok volf az. aki a szerbek és románok fenyegető magatartása miatt olyértelmű jelentést tett főparancsnokságának, högy a franciák Szegeden való maradása kívánatos. Á franciák így megkímélték Szegedet, — saját kiáltványuk 6zerint — egy újabb megszállástól. Ez viszont szövetségeseik megbecsülésére volt jellemző ... Cenzúra, bíráskodás és közélelmezés Az érdekes visszaemlékezések" legfrappónsabb adatai a sajtóellenőrzés, a bíráskodás és a kereskedelmi, gazdasági, közélelmezési állapotok körébe tartoznak. Hogy csak néhány apróbb" szemlvényt említsünk: Tonelli Sándor1 elmondja, hogy az ántánt gyászös békeföltételeit a szegedi lapoknak csak röviden, minden kritika nélkül volt szabad közölniük. A lapok úgy segítettek magukon, hogy az 1871-iki bordeanxi nemzetgyűlés azon határozatait nyomtatták !«, amelyek EIzász-Lotbaringia elszakítása ós Franciaország megcsonkítása ellen tiltakoznak. Ezeket, a sorokat a cenzúra átengedte és a magyarság megértette ... A francia hadbíróság magvar elítéltjeit elszállították Albániába. Algírba és Túniszte*, holott a magyar büntetőjog nem ismerte a át-