Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-16 / 135. szám

DÉLMAGYARORSZÁG PélUeK, 1939. VI. 16. A magyar-román Kérdés A Daily Mail csütörtöki számában — vcgrc-vcgre! — olyan cikk jelent meg, amelyik a mágyar kérdésben s ezzel -.Középeurópa legégetőbb aktualitású kérdésében az angol közvéleményt helyes útra terelni hívatott. A Daily Mail súlyos szavakkal emel kifogást az ellen az angol külpolitika ellen, amelyik a magyar—román probléma elintézése előtt garanciát nyújtott Romániának s ezzel egyfelől a jelenlegi, jogtalanságokon és igazságtalanságokon nyugvó helyzet fönntartására vállalt kötelezettséget, másfelől a tengely politikája mellé kényszerített olyan nemzetet is, amelyek barátságáért még a világhatalom-Angliának is érdemes lett volna jelentékeny áldozatokat hozni. Az angol világlapnak ez a szemrehányása, sőt: vádja nemcsak elméleti megfontoláson alapul. A bécsi sajtó a magyar—román viszony megromlásáról ír s ismerteti azokat az okokat, amelyek miatt a viszony elh idegüléséért egyedül Románia felelősségét lehet megállapítani. Amikor az önrendelkezési elv, a népi gondolat az egész világon úrrá lesz s a politika tudománya más gyakorlati feladatot alig ismer, mint azt, hogy ezeknek az eszméknek megvalósulása útját keresse, a román kormány akkor rendez olyan választást, ami a magyarságot csupán számaránya felét sem reprezentáló képviselethez juttatja. A román sajtó figyelmeztetés és fékezés nélkül folytathatja gyűlölködés és uszítás léleknicrgezcsét s ha még lehet, fokozhatja annak az atmoszférának feszültségét, ami az erdélyi magyarságot körülveszi. Az erdélyi magyar nép példátlanfokú politikai érettséggel és felelősségérzéssel kért reszt magának a ..nemzetföuntartó és államépítő" munkából, amit Románia új kormányzata tűzött ki feladatul maga elé, a magyar nép kész volt részt vállalni a munkából, áldozatokból és felelősségből s lojalitásáét és munkakészségeért valóban más méltánylást várhatott, mint amilyenre a gyűlölködés politikájának képviselői érdemesítették. Áz erdélyi magyar nép húszéves története húsz év szenvedésévé, megalázkodásúoá és jogtalanságává zsúfolódott össze s ha mástól nem, a győzedelmeskedő korszellemtől várhatta azt, hogy egyszer mégiscsak elérkezik szenvedéseinek utolsó stációjához s ahhoz a minimumhoz legalább, amit a román állampolgári jogok jelenthetnek. Magyarország külügyminisztere valóban európai s valóban nobilis ajánlattal fordult a világ nyilvánossága előtt a román kormányhoz, amikor a magyar—román hcke megteremtése fejéhen semmi mást nem Ircrt, csak azt, amire Románia magát a „szövetséges és társult hatalmak"-kal szemben is kötelezte: a magyarság politikai, gazdasági és kultúrális jogegyenlőségét. A magyar feltételekre egyetlen kultúrnép nem válaszolhatott tagadóan, ha Románia ígJJ válaszolt, bizonyságát szolgáltatta annalc, hogy milyen példátlan rövidlátás, milyen monumentális tévedés volt az angol külpolitikának az. ar elhatározása, amelvik gaKERESZTENY POLITIKAI NAPILAP ranciák vállalásával igyekezett a Balkánnépekre nyert befolyását megtartani. Románia tagadó válasza szükségszerűvé tette a magyar külügyi kormányzat állásfoglalását: Magyarország nem nézheti tétlenül az erdélyi magyarság jogfosztottságát s azt az alárendelt helyzetet, amit két évtized tanulságait megtagadva nyújt számára Románia mindenkori kormányzata s a magyar nemzet az erdélyi magyarság sorsának kiharcolásában olyan útat lesz kénytelen választani, amilyen a román kormány állásfoglalása s a maga törhetetlen akarata jelöl ki számára. Ebben a politikai szituációban azután különös jelentősége van egyrészt a Daily Mail cikkének, másrészt a bécsi sajtó hangjának. A magyar kormányra rákényszerített elhatározásának végrehajtásában az erdélyi magyarság szörnyű helyzete halasztást tovább nem enged. Az angol külpolitika végzetes tévedései kezdik meghozni vcszes eredményüket s most tűnik ki XV. évfolyam 135. szám a tények refrektorfénye mellett, hogy S békét szolgálta-e Anglia akkor, amikor Románia területi integritása mellett kötötte le tekintélyét és erejét. Szolgálhat ja-e a békét az a politika, amelyik a jogtalanság állandósulásáért küzd s amelyik útjába akar állni annak, hogy a jog eszméje s az igazság sugallata tehesse jóvá azt. amit a gonoszság s a botor felelőtlenség gyűlöletben fogant őrülete rontott és rombolt ezen a világon. A magvar út nyílegyenesen halad abban az irányban, amelyik a népek szabadsága felé vezet s minden gonosz rögtönzés és kontár beleavatkozás csak fokozni tudja azt a sebességet, amivel eltökéltségét a tényekbe és a valóságba építi bele. Európa közvéleményének tisztuló hangja csak a magyar követelések igazsígáf erősítheti s nincs olyan szerződés, nincs olyan pecsét, nincs olyan alku, amelyik út. jába tudna állni az igazságnak, ba az egyszer elindul napsugaras, győzelmes útjára. Hagyarromón határmddosifásí a világsajtó Kalandos politika súlyos kóvetk'ezvninyeitől óvja Romániát az olasz „Tribuna" London, junius 15. A nemzetközi események középpontjába csütörtökön a magyar—román határmódositás ügye került. A kérdést a Daily Mail .vetette föl. A lap, amely a múltban is előharcosa volt a trianoni békediktátum revíziójának, most is sikra száll a magyar igazság ügyéért. Felveti a kérdést a-lap, högy az angol kormány magatartása szembefordul-e Erdély problémájának tisztázásával. Végül megjegyzi a Daily Mail, hogy az európai angol szavatossági politika legnagyobb veszélye, hogy ezzel a politikával Anglia más államokat arra kényszerit, hogy mennél szorosabb kapcsolatokat létesítsenek Németországgal. A Daily Mail cikke az angol közvélemény előtt nagy feltűnést és visszhangot keltett. Románia magatartása Róma, junius 15. Románia magatartását és Gafencu külügyminiszter balkáni tárgyalásait továbbra is nagy érdeklődéssel követi az olasz sajtó. A „Corriere Padano" vezércikkben azt hangoztatja, az angol—francia szavatosság nyújtása előtt a románok némi hajlandóságot mutattak a Magyarországgal való tárgyalásra, most pedig egyszerre a legharciasabb magatartásba csapiak át, A lap géloz Gafencu ankarai pohárköszöntőjére, amelyben sokszor emlegette a békét, mint annak idején Briand. A beszedekből kitűnik, hogy Európának két új esendőre van; egyik Románia az Aldunánál, a másik Törökország a Dardanelláknál. A felelős magyar, délszláv és bolgár államférfiak egyaránt az kérdezik, hogy ez hogyan fér öszsze a Balkán-szövetséggel és a semlegességgel. Csáky István gróf külügyminiszter már felelt is, kijelentje, högy Magyarország ezek ulán kénytelen megváltoztatni magatartását. A Sfampa GafencU ankarai tárgyalásai, ról azt írja, Románia magatartásával nagy politikai rövidlátásról tesz tanúságot. „Bukarest előtt ismeretlen veszélyek tátonganak" Róma, junius 15. A Tribuna „Hová mcsz Románia" cimü cikkében többek között a következőket irja. „Román-török katonai szövetségről volna tetehát szó? Gafencu a török rádióban a Törökországgal való egyezmény aláírásáról beszéli. Ez a mai körülmények között katonai szövetséget jelent Az olasz lap figyelmeztetést intéz Romániához, hogy kalandos külpolitikájának belpolitikai téren is súlyos kihatása lehet. Budapestről is szigorú hangok hangzottak el Bukarest felé. Ilyen körülmények között a román külpolitikának minden elhatározását alaposan meg kell fontolnia. Románia ehelyett hűbéresévé válik egy olyan birodalomnak, amelynek' érdekei Európán kivül esnek és amelynek érdekeiért Románia egyre nagyobb kockázatokba bocsátkozna. Bukarest előtt ismeretlen veszélyek tátonganak cs e kalandos politika következményei súlyosak, sőt jóvátehetetlenek lehetnek." Uj birodalmi banktörvény Németországban Berlin, junius 15. Hitler vezér és kancellár csütörtökön aláirta a német birodalmi bankról szóló törvényt. A törvény pénteken lep éetbe. Az uj törvény értelmében a néniét birodalmi bank közvetlenül Hitler vezér és kancellárnak van alárendelve és olyan összegű aranyat és devizakészletet kell tartalékolnia, amennyi a külfölddel való fizelési forgalom szabályozására, valamint a pénz értékének fenntartására szükséges. A német birodalmi bank alaptőkéje 150 millió márka.