Délmagyarország, 1939. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1939-06-11 / 131. szám

Vasárnap, 1939. junius IT. DÉLMAGYARORSZÁG 19 „s i s l e r s" 6. F. B. fürdő dresseh schortok és harisnyák a legszebbek, egyedül cégünknél. I'olláU Testvéreknél. Széchenyi-tér 17. Csekonics-utca 6. Unió tag. Kalász tag. • • KOZGAZDASAG Blziosiiás elleni panaszok a BIOSz kaposvári nagygyűlésén Kaposvár, junius 9. A Biztosító Intézetek Országos Szövetsége kaposvári nagygyűlése ugy a város, mint a vármegye előkelőségei, továbbá az állami és magánvállalatok vezetői igennagy számban vettek rész. Rendkívüli érdeklődés fogadta Gebhardt Domonkos kormányfőtanácsosnak, a BIOSz elnökének elő.adását, aki tökéletestárgyismeretre valló megállapításaival egészen újszerű megvilágításba helyezte a biztosítás népszerűsítését akadályozó kérdéseket. Megvilágította azokat az okokat, amelyek az utóbbi évtizedekben bekövetkezett biztosítási vállalati válságokat .előidézték, majd az adatok hosszú sorával igazolta, hogy a rossz kárbecslésnek, legtöbbször nem a biztositó vállalatok az okai, hanem az T875. évből származó kereskedelmi törvény egyes elavult intézkedései. Elhihető magyarázatot adott továbbá az. aranykoronában köTcdt életbiztosítások nemkielégitő valorizációról s mindarról a többi problémáról, amelyekkel kapcsolatban a legtöbbször tájékozatlan közönség nemegyszer ugy véli, hógy egyoldalúan ki van szolgáltatva a biztositó intézetekkel szemben. Feszült érdeklődéssel kisérte a Hallgatóság Gebhardt fejtégetését az életbiztosítási díjtartalék értékállóságáról. Mélyenszántó fejtegetéseit abban foglalta össze, hogy ez a probléma nagyban veszít jelentőségéből, ba megváltozik az . állami pénzfedezetj politika, vagyis ha az állam a pénz belső forgalmában és értékelésében letér az aranyfedezetről és értékmérőül a munka tényleges eredményét ismeri el, mint olyant, amely nem lehet spekulációs alap. Az óriási tetszéssel' fogadott előadást 100 teritékes vacsora követte, amelyen a biztosítás népszerűsítése érdekében nagy munkát kifejtő Gebhardt Domonkost nemcsak a kaposvári biztosítók' megbízottja, hanem a város képviselője, a Mezőgazdasági Kamara képviselője; továbbá a Kereskedők Egyesületének elnöke is üdvözölte. A BIOSz elnöke a pohárköszöntőkre adott válaszában rámutatott arra, Hogy amig Németországban a biztositó vállalatok kb. 7 millió márkát, Olaszországban pedig 10 millió lirát bocsátottak a nemzetgazdaság vérkeringésébe, addig Magyarországon a díjtartalék mindössze 160 millió pengő körül mozog. Ezek a számok — még akkor is, ha iigyelembevesszük a lakosság számarányát — kétségkívül Magyarország elmaradottságát igazolják és megszabják azt az utat. amelyen a magyar biztosítás ügyének haladni kell. C T H a befőzőhártya ff® M>MW km fásakban, löWfes, rnmim oicsn Vezérképviselet: Huszár JLaJos, Budapest, VII., Klauzál-t. 6. Tel.: 141-636 R% iparosok nyugdijkérdése Az Iparosság körében az utóbbi időben : mind erőteljesen nyilvánulnak meg azok a törekvések, amelyeknek célja, hogy a kézmüvesiparosságot öregségének elesett napjaira törvény erején nyugvó rendszeres havi járandósághoz juttassák. Ez a gondolat már régóta az iparosság szociális törekvéseinek sorába tartozott és csupán azért nem került az illetékesek tárgyalóasztalára, mivel az iparosság a gyakorlati keresztülvitel eredményessége tekintetében nem tudott megfelelő tárgyi bi' zonyitékokat felsorakoztatni. A kérdés ugyanis komoly számításokat kivánt, amelyeket azonban elvégezni nem lehetett, mivel a szükséges statisztikai felvételek még nem történtek meg. . A gondolatnak hatalmas lökést és ezzel együtt életerőt a Magyar Gazdaságkutató Intézet vizsgálódása adott, amely az egyes társadalmi rétegek jövedelmének tanulmányozása során arra a megállapításra jutott, hogy Magyarországon az önálló iparosok átlagos adóalapja kisebb, mint a kézművesipari munkások évi átlagos bére. Ennek kapcsán megdöbbentő képként tárult az illetékesek elé az is. hogy az önálló iparosság . 82 . százalékának átlagos havi tiszta jövedelme még a 70 pengőt sem éri el, Magyarországon ezidőszeriut átlagosan 200 000 kéznjüiparosról szoktak beszélni, tehát erről a 200 ezer létszámú társadalmi rétegről derült ki, hogy kisebb jövedelmet élvez, mint az általa foglalkoztatott alkalmazottak, akiknek a törvény biztosítja a minimális munkabért és akiket betegségi, rokkantsági, öregségi stb. segélyekkel véd; sőt kide. rűlt az is, hogy a magyar mezőgazdasági mun> kásság is szociális szempontból jobban van megvédve, mint a tanult iparosság. Ez a szomorú felfedezés azonban még nem oldotta meg a kérdést, felhívta azonban az illetékesek figyelmét egy nagy szociális igazságtalanságra és alapot adott ahhoz, hogy a kérdés megoldásához feltétlenül szükséges tanulmányozások meginduljanak. Az iparosnyugdij megoldására vonatkozólag az illetékesek példát találtak Németországban. Annak illusztrálására azonban, hogy ez a kérdés milyen egész rendkívüli pénzügyi és mélyeufekvő gazdasági nehézségeket rejtett magában ott is, elegendő, ha csak arra mutatunk rá, bogy Németország az iparosság ryugdijkérdésének megoldásához csak a folyó évi január elsejével életbeléptetett rendszerrel jutott el. Az iparosnyugdij problémái a következő kérdések körül csoportosulnak; miért nem vált be az alkalmazottak önkéntes továbbiztositásáoak eddig is lehetővé tett rendszere; szükség van-e az öregségi biztosítás kötelezővé'tételére; kötelezöbiztositás esetén kik tekinthetők igényjogosultnak; mi alapon számítsák ki és mekkora legyen a nyugdíjhátralék; mekkora legyen a folyósítandó nyugdíj összege és honnan teremtsék elő az ebhez szükséges anyagiakat. Az önkéntes biztosítás "lényegét abban foglal* hatjuk össze, hogy tulajdonképpen ez lett volna hivatva az iparosság nyugdíj problémáját megoldani. Addig ugyanis, amig valaki ipart alkalma* zott, az OTI-nál biztosításra van kötelezve. Az önállósulással azonban a biztosítási kötelezettség megszűnik. Ha azonban az önállósuló iparos továbbra is biztosítani akarja magát, ennek akadálya nincsen és ez esetben 400, illetve 200 biztosított hét után igényt tarthat az öregségi, illetőleg a rokkantsági segélyre. Az elmúlt 10 esztendő tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy az önkéntes öregségi biztositásnak ezzel a lehetőségével nemcsak az iparosok", hanem egyéb jogosított kategóriák sem éltek. Jellemzésül szolgál az OTI 1939. évi költségelőirányzata, amely szerint mig a biztosításra kötelezettektől befolyó összeg 20.2 millió pengő, addig az önkéntes biztosítások ulán várható bevétel 5000 pengő, ami. összehasonlítás esetén az előbbinek csak egynegyed ezrelékét teszi ki. Érdekes, körülmény, hogy Németországban is ismerték az önkéntes továbhfordilásnak ezt a tehetőségét és a német iparosok éppen ugy nem vették igénybe, mint a magyarok. Ennek az okát nehéz volna megtalálni. Illetékes szakkörök azt mondják hogy a tovább-biztositás elmulasztásának oka magában az iparosságban keresendő, amely indokolatlan okoknál fogva mellőzi az önkéntes tovább-bizlosilással járó előnyöket. Ezért a német gazdasági miniszter rendelete kimondja, hogy az uj rendszer keretében az iparos éppen ugy köteles a nyugdíjintézetnek' tagja Ifenni és a járulékot fizetni, mint az alkalmazott a biztosítási dijat. Erről a példáról kiindulva a magyar javas*lat is a kötelező járulékfizetés gondolata mellett foglal állást. Kivételt csak a .ina már 50. életévüket betöltött egyének képeznék, tekintettel arra, hogy ezeknek minden, vagy csaükevés ellenszolgáltatás nélkül a nyugdíj intéz* ményébe való bekapcsolása olyan erős anyagi megterhelést jelenteue. amely az egész terv pénz* iigyi oldalát felbontaná. Tek'ntette; mégis arra az el nem hanyagolható nagy szociális célra, ame* lyet a ma már 50. életévüket betöltött önálló ipa® rosok öregségi megsegítése Jelent, a nyugdíj in* tézméoytől függetlenül egy külön országo* ipa® ros segélyalap létesítésének terve ni-rült fel, amelyből az átmeneti Idő alatt, a nyugdíjhoz ha* sonlóan az öreg iparosok havi segélyben része* sülnének. Az ehhez szükségesnek vélt összegei részben a már önálló iparosok havi 20 filléres segély illetékéből, valamint alapítványukból, egyéb hozzájárulásokból és adományokból, terem*} tenék elő. Egyébként pedig a nyugd'jjátulck kiszámításai a vidéki nriöiajíség kedvenc tíotelje az ESPLANADE n a g y s z á 13 o d a. BUDAFEST, III. ZSIGMOND UCCA 38-40 Telefonok: 151-735, 151-738. 157-299. Szemben a világhírű Lukácsfürdővel és Gsászárfürdővel, a Rózsadomb alján. — Teljes komfort, folyó melegvíz, központi fűtés. — A Nyugati pályaudvartól 1 kisszakasz távolságra. a szálloda teljesen újjáalakítva, uj vezetés alatt álL elsőrangú cafe restaurant, polgári arak. Olcsó szobák pensióva], vagy anélkül Hosz-