Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-11 / 107. szám

L) DECMAGYARORSZÁG nak", úgyhogy minden 10 fillérből 6 fillért kell a város kezeihez fizetni. Hadács Audnr hasonló értelemben szólalt föl. Ap Ipartestület elhatározta, hogyha a föllcbbezés nem hozná meg a kívánt eredményt, akkor küldöttségileg kéri a város hatóságát a piaci helypénz leszállítására, A nyomdásziparosok panaszt jelentettek be az Ipartestület elöljáróságánál a könyvkereskedők nyomtatványvállalása inialt. Gyuris István dr. ismertette azokat a döntvényeket, amelyeknek alapján könyvkereskedő nem válCsütörtök, 1939. május IT. lalliaf nyomtatványelőállítási munkát. 'Az Ipartestület felszólítja a könyvkereskedőket, hogy jogtalan és szabálytalan munkavállalásukkal ne vegyék el a nyomdászoktól a megélhetést. Ezután az indítványokra tértek át. Szendröi Sándor azt indítványozta, hogy a jövőben a jelentkező iparosoknak az Ipartestület igényeljen filléres-gyors jegyet, hogy ezáltal egységesen jussanak hozzá az iparosok filléresjegyhez. Eddig ugyanis a legritkább" esetben vehetett jegyet, még ha Hajnalban állt is a menetjegyiroda elé. Több hozzászólás és néhány kisebb indítvány letárgyalása után az előljárósági ülés végeiért. Megkezdte a törvényszék a valériatéri kalálosvégü cigányháboru tárgyalását A »%őregi ét tápéi cigánytág megostromolta a tárgyalótérmet — Rendőri karhatalmai kelleti igénybevenni, hogy a főtárgyalási meg lehessen tartani (A Délmagyarország munkatársától.) A •tnúlt év december 10-én halálosvégű cigányhábörú folyt le a Valéria-téren. A veszekedés a szőregi és tápéi cigányok közt dúló régi háborúság miatt robbant kl. Kovács Ferenc és társai tápéi cigányok egy régi lóvásárból kifo•fyólag 1500 pengőt követeltek a szőregi Petrovics-családtól. A két ellenséges társaság tagjai hangos kiáltásokkal támadtak egymásra, zsebkésekkel és vasvillákkal szúrkálták egymást. A csata végén Kovács Ferenc 53 éves •zőregi lóalkusz holtan maradt a piactér kövezetén. A nyomozás kiderítette, bogy Petrövics Bódog és fiatalorú fia voltak azok, akik vasvillával halálos sebet ejtettek Kovács Ferencen. A öigánybáborúból kifolyólag az ügyészség nyolc cigány ellen emelt vádat, szándékos emberölés, eúlyös testisértés és egyéb bűncselekmények miatt. A bűnpör tárgyalását szerdán délelőtt kezdfo meg a törvényszék Ungváry-tavkcsa. A tápéi és szőregi cigányság nagyszámbau vonult ki a tárgyalás meghallgatására. Siró-rivó cigányasszonyok és férfiak valósággal megostromolták a törvényszék II. emeleti tárgyalótermét, ahol a főtárgyalást, megakarták kezdeni. A nagyszámú ffigánytársaság nem fért be a Hallgatóság részére fönntartott teremrészbe. Valóságos pánik keletkezett, mert mindenki beakart jutni. Végül is XJngváry János dr. kényleien volt telefonon a rendőrség segítségét kérni. Egy szakasz rendőr, meg két detektív jelent meg a törvényszéken és percek alatt rendet teremtettek, úgyhogy, megkezdethetett a vádlottak: Petrooics Bódog, fiatalkorú gyermeke, Jankó József, Jankó Mihály, Jankó József, Jankó Lajos, Petrövics Lajos és Dimovics Ferenc kihallgatása. A vádlottak tavaszul mindenképen azon igyekeztek, bogy kibújjanak az egyenes feleletadás alól. Ungváry elnök azönban gondos körültekintéssel úgy tette föl keresztkérdéseit, bogy lassan mégis kibontakozott a való tényállás. Azt egyelőre nem lehetett megállapítani, hogy Petrovicsék, vagy Kovácsék voltak-e a támadó fél, az azonban mostmáfl az eddig elhangzott vallomásokból kétségtelen, högy Petrovics Bódog és fia szúrkálták össze Kovács Ferencet, A fiatalkorú élűiről, az apja hátúiról támadt az áldozatra. Incze Gyula dr. ismertette a boncjegyzőkönyvet, amely szerint Kovácsot négy szúrás érte. Ezek közül az volt a halálos, amelyik halántékán hatolt be és megsértette az agyvelőt. Az orvosi vélemény előterjesztése után az elnök a. főtárgyalást 19 órakor félbeszakította, folytatását csütörtök délelőtt 9 órára tűzte ki. A tárgyalást három napfa tervezi, tehát még pénteken is tart. Csütörtökön 60 tanút kell kihallgatni a törvényszéknek. ítéletre pénteken kerül sor. Ui tisztikar a magánafhalmazottakitál (A Délmagyarország munkatársától). A Keresztény Magánalkalmazottak Országos Szövetségének szegedi csoportja most tartotta évi tisztújító közgyűlését. A közgyűlésen az evi beszámolót Csáby Sándor tartotta, amely után megadták a tisztikarnak a fölmentvényt. A jelölőbizottság javaslatára a következő tisztikart választották meg egyhangúlag, kétévi tartamra: Elnök: Sóhwan János. Társelnök: Süli Imre. Ügyvezető alelnök: Csáby Sándor. Alelnökök: Csurgó Gizella és dr. Farkas Károlyné. Titkár: Agócsy Gyula. Jegyzők: Fehér Margit és Pallós Rózsi. Pénztáros: Nagy Gizi. Ellenőrök: Kalmár Márton és Vikor Ferenc. Háznagy: Trits Lajos. Választmányi tagok: Abos Mária. Bálizs Illés dr, Bánki Mária. Becsey Géza. Bodó .Tenő dr. Gavallér Ferenc, Iván Mihály, Jorguleszku Nelli, Juhász Nagy Vendelné, Kipper Mária, Koncz Rózsi, Ligeti Mária, Nagypál Sándor, ökrös Gizi, Pert László, Radnay Tivadar, Salamon Aranka, Tóth Béla dr. Wittig László. Ezenkívül a szociális bizottság elnökéül meg választották Nagypál Sándort, a vigalmi- és kulturbizottság elnökévé pedig Wittig Lászlót. Schwan János elnök megköszönte a bizalmat mind a maga, mind az egész tisztikar nevében. Hangsúlyozta a magántisztviselők szervezkedésének sürgős és szükséges voltát, kifejtve, hogy csak akkor birnak szociális eredményeket elérni a magántisztviselők, ha mindannyian egy táborba tömörülnek. Ugy látja az eddigiekből, hogy ez Szegeden mielőbb megtörténik. Ha nem tudnának, vagy nem akarnának a magántisztviselők most kellő súllyal beleszólni a készülő magánalkalrr.azotti kamara fölállításába, ugy annak szomorú következménye lenne, meri akkor vagy meghallgatásuk nélkül alkotják meg a kamarát, vagv egyáltalán meg sem alakul. örök szégyene és óriási kára lenne ez a keresztény magyar köztisztviselői karnak, hogy most, amikor már minden munkáskategóriának készül a kamarája, éppen a legintelligensebb osztálynak, a magántisztviselőnele nem lesz érdekképviselete. A mai napitól kezdve legyen minden tag egy-egy apóstól é» minden ismerős tisztviselőtársát hozza be a szövetségbe és akkor megvalósulnak az igazságos és jogos célkitűzések A közgyűlés lelkes hangulatban, a Magyar Hiszekegy elimádkozásával ért véget. ma esie 116 nyárson »Ult szolotok (rablóhús) flekken eOtt ée lángom Baross EtteremDeiHVár u.2) Teom&zi Fiatal házaspár, sétál az újszegei! Hizsorok között. Lassan, egyszerre lépnek, élvezik ezt a nyugodt sétát. Beszédjük halk, önmaguknak szóló, a mindennapi gőnd, az alig félórája abbahagyott munka és a holnapi terv a témájuk. Nem romantikát jöttek keresni a tavaszt lehelő fák alá, pedig este van, csönd, még a hold is yilágít halványan éppúgy, mint apáik idejében. A világ, a természet megnyilatkozása örök törvények szerint a régi, csak éppen a föld lelke lett más. Ebben az alkonyati mozdulatlanságban is nyugtalan: nem tudni, mit fog hozni az éjszaka tarisznyája? Ebben az esti lehűlésben is izzó, mintha az ismeretlen mélységek vulkánja lehelne láthatatlan fülledt, nyári lángot. Tavasz van. De nem a régi nyngodt Ígéretű tavasz. Az máf idejét múlta. Ma máC rohanóbb az élet, forróbb a követelés; hiszen a föld egy hatalmas parázs lett az Isten kezében. S a világ gyorsasága megsarkantyúzta az áprilisi paripát és belerohont vele a nyárba. Szemébe nevetett a télből kikerült embereknek, akik a fagyos napok alatt halasztgatták az életüket, elrakosgatták a terveiket tavaszra. Majd tavasszal egy kicsivel több kenyeret veszünk hiszen telik, mert nem kell tüzelő, üa nagyon jól megy, azt a könyvet is beszerezzük, ami még hiányzik az otthon kis könyvtárából. Es összekuporgatunk annyit, hogy néhány pohár sör árával gazdagítsuk az alkoholipart a serkenő melegben . . . Mindez terv volt, tavaszraváró téli eltökéltség. Aztán az idő nevetni kezdett. A' tavasz megundorodott tőlünk és elszállt a háztetőnkről, mint egy megriasztott madár. Ittbagyta nekünk a máris forró nyarat, bogy ne sikerüljön semmi, amit akartunk. Nem telik több kenyérre, könyvre és üdítő kortyokra, mert gyorsan ki kell váltani a zálogházból a nyári holmikat, fis mi lesz itt júniusban ...? Talán hiába hozzuk ki a zálogházból a könnyű ruhákat, mert ki tfidja, hátha a hivatalos nyári időben olyan rekkenő forróság lepi el a földet, hogy lángba borul tőle a világ, JA grave min" mondja Shakespeare egy halottra s ki tudhatja előre, hogy kik lesznek itt nemsokára nyngodt emberek? ... Ezeket, ilyesféléket beszél a fiatal házaspár az ujszegedi virágbaborult fák alatt. Kert elé érnek, a kerítésen át az utöára hajol egy lilavirágos orgona. A férj átnyúl a kerítésen, letöri a kis ágat: tavaszt lopott a nyugtalan alkonyatban, fis a kerítésnek dróthuzala véres "csíkot húzóit a kezén. Hosszú seb", a virágok okozták. A tavasznak nagy ára van. Könnyen ösak at juthat hozzá, akinek van elég pénze arra, hogy vegye a drága virágokat. Akinek nincs, annak másként kell megfizetni érte. S a fizetés hosszú forradásos nyoma sokáig látszani fog a kézen. Talán még a jövő tavasszal is? ... (k-f)