Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-09 / 105. szám

;e DÉLMAGYARORSZÁG Vasarnap,. 1939. május 7. Aámutatott arra, hogy a város minden társadalmi I összeülő uj képviselőházban Szeged városát Tc­rctegóben megnyilvánult az a kívánság, hogy az | leki Pál gróf képviselje. A minísitéreinöK beszéde Költözködés miatt a raktáron lévő Ezután általános figyelem közepette a miniszterelnök állott föl szólásra, hogy elmondja programbeszédét. , , i Bevezető szavaiban utalt arra, hogy hazajött, amikor Szegedre jött s mivel innen indult el, innen Szegedről kell az egész ország­hoz is szólnia. Megköszönté az iráDta mengyilvánuló bizalmat he jelentette, hogy leijesiti a szegedi küldöttség Kívánságát és elfogadja a szegedi mandátumot (éljenzés és taps). — A keresztény, nemzeti és egyben szociális politika Szegedről indult ki — mondotta beszéde további során. A keresztény ós nemzeti politiká­tól már akkor megmondottam, hogy mind a ket­tőt együtt ós egyszerre akarni és gyakorolni ne­héz és nagy vállalkozás. Mielőtt most Idejöttem Szegedre, újból elolvastam első programbcszéde­met, amelyet annakidején, mint szegedi jelölt mondottam. Azt a beszédemet most fölolvashat­nám ujra, most sem vallok mást, elmondhatnám ugyanazt lényegileg, csupán a föladatok azok, amelyek azóta megváltozik és meg is nőttek. Ne legijiinh hisztórlhusoh — Nemzeti, keresztény és szociális politikát hirdettünk már akkor. Azóta a nemzelnek min­den kormánya önérzetesen követté ezt a politikát és azt a tanúságot vonva le, hogy nincs okunk semmiféle csüggedésre, nincs ok arra, hogy egy nemzet, amelynek ezeresztendős történelme van, amely ezer esztendő alatt annyi viszontagságot élt át, hisztériásán figyeljen napi eseményeket s ilyen napi eseményekről azt gondolja, hogy az ő sorsára bárniiféleképen kihatással vannak. A nemzetek sorsa nem a napi eseményektől, hanem * nemzet saját erejétől és akaratától függ s ettől függ megbecsülése is (dörgő taps és éljenzés). — Most nem foglalkozom aprólékos napi ese­ményekkel — folytatta a miniszterelnök —, csak adminiszlraliven, dc nem elgondolásaimban. S kérem a nemzettől is, hogy Így cselekedjék s rbben kövessen (lelkes taps és éljenzés). meö egwsier t.s utoljára a zsidOtórvtiitj — Keresztény politikát hirdettünk már akkor ls, a keresztény Magyarország visszaállításának politikáját a liberális gazdasági jólétben élő kor­szak' eltévelyedései, mondhatnám, könnyelmű éle­té után. S amikor 18 év előtti beszédemet most átolvastam, megállapítottam, hogy ez a beszéd ugyanazokat a gondolatokat tartalmazta, mint a most letárgyalt és pár nappnl ezelőtt kihirdetett tőrvénynek nz indokolása. Benne volt ebben a be­szédben az is, hogy a hazai zsidóság ama részének", amely magát valóban idetartozónak tartja, kötelessége volna szembefordulnia éle­sen és határozottan az újonnan beván­dorlottakkal. Sajnos, rz nem történt meg, illetőleg, Ha egye­sek részéről talán meg is történt, nem történt nirg általánosságban s ezért kellett ebből a kon­zekvenciákat levonnunk. Ezzel kapcsolatban most már csak egyel kérek: ezt a fejezetet zárjuk le egyelőre. Mo-tt rz ne legyen többé téma, mert vannak más feladataink is ebben az országban. — Végrehajtani! — kiáltott kő2be valaki. — Az a mi dolgunk, az már nem a választó­közönség kötelessége. Én bizalmat kérek, sől évi multam alanián követelek (dörgő tans és él­jenzés) az ilyen közbeszólóktól is. A végrehajtás az én dolgom, az övé az, hogy a maga dolgát végezze (éljenzés és taps). Egíjmás iránfl bizalomra van szükség Ezután arra tért át, hogy a nemzet tanitása és nevelése egyik legfontosabb programpontja a kormányzatnak. Bizalomra, egymás iránt meg­nyilvánuló bizalomra van szükség, mert enélkül nem lehet az ország jövőjét kiépíteni. S ennek a bizalomranevelésnek fontos kérdése, hogy az ifjúságot visszavezessék az elszán­tan és önállóan magyar nemzeti élet területére. Változzék meg az iskolai tanítás technikája, úgy­hogy a tanárok ne ragaszkodjanak kizárólag a könyv bürokráciájához, hanem önmaguk nemzeti fölfogását is oltsák az ifjúság leibébe. Fejleszteni kell az ifjúsági szervezeteket, amelyek fegyelem­re tanítják a jövő nemzedékét. Teleki Pál gróf ezután igy folytatta: — A jövőben meg akarom őrizni a nemzet jellemvo­leszállitott árakon árusitjuk Budapesti Felöltőáruház KFT. SZEGED, KLAUZÁL TÉR OKVETLEN NÉZZE MEG KIRAKATAINKAT! násából következő individualizmust; nem vagyunk egyformára szabályoz­ható, egyformára nivellálható nép. örülök, ha látok" pártokat és Hallok véleményeket, csak azt nem akarom, hogy az ország ugy bo­moljon pártokra, hogy az országot elfeledjük: nem akarom, hogy az individualizmus annyira elharapódzón, hogy az összességről megfeledkez­zünk. De azt, hogy mi sokfélék vagyunk, talán azért, mert a magyar nagyon tehetséges nemzet is, ezt a tehetséget ne pazaroljuk egymás ellen, no pazaroljuk hiábavaló dolgokra. Tehát meg aka­rom őrizni a nemzeti jellemvonásunkból kifolyó individualizmust emberekben és embercsoportok­ban. "Azonban összefogni azokat és jobban fe­gyelmezni a nemzetet: erre szükség van. \ hereszténu Magyarország htépitése — "A keresztény Magyarország kiépítésében is keresztény védelemről, a védelmi bástya kiépíté­séről átmegyünk a mindennapi nehezebb munka föladataira. A poziciók megszerzéséről átmegyünk abba a korba, amikor a pozíciókat felelősséggel kell betölteni. A keresztény poziciók megszerzé­sének korszaka talán kissé soká húzódott, amióla Itt Szegeden a keresztény nemzeti zászlót kitűz­tük. Ma már ez a része a föladatnak befejeződött, ma már keresztény emberek foglalják el a gaz­dasági pozíciókat és ami tafsn még fontosabb: a nemzet erkölcsi irányitfisának a pozicióit is. Ahogy áttekintem a dolgokat, az én meggyőződé­sem az, hogy a vezetőpoziciókban nem fogunk keresztényekben szűkölködni, akik azokat betöl­teni képesek és az egyéb pozíciókra is alkalmas­sá tudjuk nevelni a keresztény társadalmat — Amikor a szinháziba, moziba, újságba ke­resztény gondolatvilágot viszünk, ott is számol kell vetnünk azzal, hogy nem elég, ha keresztény az, aki azokat a helyeket elfoglalja, hanem vele együtt keresztény gondolatvilágnak és keresztény életformának kell oda jutni. Nem akarok most részletekbe bocsátkozni, de hangsúlyozni kell, hogy e munkakörök egyikében sem és különösen a sajtóban nem láttam még távolról sem ennek az életformának a kialakulását. KOI- és belpoliíihánh sorsprobtémái — A mi problémáink — mondotta a további­akban — akár a maiakat nézem, 1001-ig vissza­menőleg a mult problémáit, mindig kettősek: a magunk megélhetése Európának ebben a kereté­ben s Európának azon a helyén, aho lma állunk. Az egyiket tehát külpolitikának, a másikat pedig belpolitikának nevezzük. A mi külpolitikánk az a külpolitika, amelyet ma folytathatunk, szóval szabad külpolitikánk azután a korszak után, ami­kor csak azzal foglalkozhattunk, hogy figyelmez­tettük a világot arra, hogy itt vagyunk és velünk igazságtalanság tőrtént s amelynek a célja csak az volt, hogy igyekezzünk olyan kőzéleményt te­remteni, amely közvélemény a külföldön elég Crős arra, hogy később barátság is fejlődhessék ebből. — Az a külpolitika, amelyet ma folytatunk", sz olasz-magyar szerződéssel indult meg 1927-ben. A magyar—Démet barátság csak később, Hitler ura­lomrajutásától kezdve és Gömbös Gyula látogatá­sától kezdve (Ő volt az első Idegen államférfiú, aki Németországot meglátogatta) 1933-tól datáló­dik. Ennek a politikának eredménye volt a Felvi­dék egyrészének és Kárpátaljának visszaszerzése. Ezek a tények, erre figyelmeztetek itt, nem a revízió keretébe tartoznak és in­kább Csehszlovákia felbomlásából zármaznak A tengely hatalmai ismerik és fölismerik Magyarország értékét a Runnraedeneében; Magyaror­szág értékét, mint országét és Ma­gyarország értékét, mint nemzetét is. Ezzel szemben sokszor hallok az országban la mindenféle defetista hangokat. A külpolitikát nem tudja mindenki jól és helyesen megitélni, do biztos lehet mindenki abban, hogy Ma­gyarország épsége és az, hogy Ma­gyarország senkivel függési viszony­ban nincs, hogy Magyarország nyugati határának biztonsága minden tekintet* ben fönnáll és garantálva van. Efelől mindenki biztos lehet Majdnem fölösleges ezeket mondanom és higyjék el, hogy nem is esik nekem könnyen ilyeneket mondanom, mert majd­nem szégyellem, hogy magyar embereknek ilyene­ket kell mondanom. — A baráti államokkal való kapcsolatot to­vábbra is fenntartjuk és ápoljuk* A párhuzamos politikai vonalvezetés ugyanazokat, vagy hasonló sorsproblémákat állítja külpolitikailag elénk, mint a tengely többi államaiban; belpolitikailag pedig irányitó erővel hat különösen gazdasági vo­natkozásban arra, hogy miképpen rendezkedjünk be az önálló Magyarországon? Erre a kérdésre áttérve, a legfontosabb tenni­valókat ismertette ezután a miniszterelnök. Rátért a löldbirfokreformra, amelyet az nj parlament tárgyal le. Ennél a kérdésnél vigyázni kell arra, hogy nem

Next

/
Thumbnails
Contents