Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-07 / 104. szám

;e DÉLMAGYARORSZÁG Vasarnap,. 1939. május 7. Esernyőt nagy választékban — • , . . folláls Testvéreidnél. DJCSon venet, Széchenyi-tér 17. Csekonics-utca 6. mert gyári lerakatot talal unió tag. Kalász tag. ^zenek Az ember viszont tetszeni akar az Is­imnek. Ez a magánügy igy váHk világkérdéssé. on hivő ember, mert sokat tud és tudja, hogy nem tud mindent s ezért egy kis megvetést érez most az' emberekkel szemben. Kirhitüvé válik és csak most érzi meg, hogy nagyobb, mint hitte az a föladat, amelynek elvégzésére vállaikozott. Két­ségek szállják meg. a történészből filozofussá válik, gondolkodni kezd és közben furcsa, ezer­konturu rajzok születnek meg a ceruzája alatt. Erre a pMmiatra vigyázzon, mert ha most megáll talán, soha nem tudja folytatni értékes müvét. A vér látása vagy megérzése megállitja az ember kezében a munkát s azért tud gyözel­niet hirdetni mindig a halál, mert először a mun­kát, a munkakedvet döfi le. Nincsenek többi dol­dozók, csak üldözők üldözöttek s vájjon ki lát­ja a jövőt a menekülések órájában . . . ? írjon csak tovább. Szüksége van az elinduló embereknek az ön könyvére. Kopogtassa le még­epyszer azt az évszámot, melyet egyszer már leirt. S próbáljon egységet teremteni abban a sok­rétű életben, amely ezzel az évszámmal elkezdő­dött. Sok, megszámlálhatatlanul sok adat áll rendelkezésére és mégis — rövid idő múlva-rá­jön — olyan homályos és ködös minden, mintha a praehistorikus korszak ismertetéséhez kezdett volna hozzá. Tgen. Mondja ki csak azt a kérdést, amely le­irt betűk nélkül is lángol a papíron: miért? . . . Vájjon olyan rossz voll a föld akkori berendezé­se. hogy azt jobbá kellett tenniük az emberek­nek? Az ölési vágyat rendszerirt a bosszú sar­kalja s a bosszú kiegyenlítődésre törekszik S vájjon nem büntette-e meg egymást a világ min­den embere az ezredek folyamán azokért a bürö­kért. amelyeket nem is egymás ellen, hanem ön­maga ellen követett el? Vájjon volt-e egységes szempont, amelynek alapján két tábor akarta ki­egyenlíteni az önmaga életét, s vájjon egy volt-e a világ véredénve, ahol nem érvényesült a kö­zeledő edények törvényszerűsége? Nézzen esak lát őszemmel körül a rendelkezésére álló adatok között. Lát-e két olyan egyforma embert, két oiyan egybeverödött csoportot, amely ugyanazon elve-k alapján kivánta volna a változást? Lát-e olya n teremtett ténvt, aki történelmi felelősségé­nek tudatában előre sejtette volna a kibontako­zás formáit? Tud-C fölmutatni olyan történelmi jeliemel, amely elhitte, hogy az uj megrázkódta-. tás jobbá, vagy legjobbá leszi a világot? A fre­nczis gátszakadása olyan földalatti erőket moz­gatott meg, amelyeknek hatását és érvé­nyesülését nem tudta, hattá előre senki. Egy is leirni ezen sorok' közé: ezt a szöt: béke . . . Ezért történt hát minden ... A szeretet jegyé­ben dörögtek éveken keresztül a fegyverek és onlották drágán az olcsó halált. Szeretni, béké­ben hagyni egymást, egymásért dolgozni, egy­másé lenni. „Ezért minden, önkínzás, ének: sze­retném hogyha szeretnének s lennék valakié'4 _ énekli az örökké égő lángok meglátója: Ady s vájjon valóban a halál kell, hogy egyszer béke legyen a földön? ... S amikor a fáradtságtól megnémult és elcsöndesedett az üresebbé vált vi­lág, akkor ebben a nyugodtabbá halódolt légkör­ben azon kezdett fáradozni minden ember, bogy képességeinek legjavával szolgálja a halálosztás minél tökéletesebb technikáját. S ha ebben a hangulatban az individumot munkába szólítják, akkor azért teszik, bogy minél nagyobb mérték­ben elsajáttittassák vele a halálos tudományt. Freyer Hans mondja, hogy a modern háború ezt a követelményt támasztja az egyénnel szem­ben, hogy önszántából, ÖDakaratából vigyen vég­hez minci nagyobb harciértékü tetteket, léhát a modern világszemlélet nem békés munkára, há­rem öldöklésre szólítja föl azokat is, akik dol­ga/ni akarnok önmagukért és mindenkiért, aki testvérnek Fogadja őket. Van más szempont és vsn niá.; vélemény is és ezeknek tobzódásában egységet leiem leni lesz az Ön feladata ott az Író­asztala mellett. Eiöt meghaladó föladat rend­mert nem is tud­frázist fog ön szert és értelmet találni abban a soiakoztatott rendben, ahogyan az emberek a pusztulás felé nienetclrek. Pedig milyen egyszerű volna bátra­arcot csinálni, visszafordu'ni arról az útról, amelynek kezdete ismeretlen és a végét jobb ha nem ismerjük . . . Bocsásson meg, beleestem a kortárs hibájá­ba. Pedig nekem, aki Önnek irom ezeket a soro­kat, nem lett volna szabad E) kell fogadni min­dent ugy, ahogy van s a keleti iélek fatalizniu­sával beletörődni abba. hogy ,,a/ étet egv lintnl­n as folyam, amelynek úszója s nem vezére az egyén . . ." Hiszen ugysent tudunk szabadulni a testünkre szabóit sorstól s ha építünk is magunk­nak olyan lakhelyet, ahol a nyűgalom és csönd muzsikál a szobákban, rájövünk, hogy csak áb­ránd, hogy csak az önmagunk hazugsága. Olyan, mint Smirna városa, melyet Pte.thesiadae király­nő alattvalói, az amazonok létesítettek a monda szerint s csak késeibb mutatták ki a történészek, hogy amazonok pedig nincsenek és nem is vol­tak. A mi álomvárosunk is áll; -de mi, akik lé­tesítettük. akik hazudtuk. mi nem vagyunk és falán nem is voltunk. Mindig iobbat, legjobbat akartunk és ebbe pusztultunk bele. Mint R o u s­seau az ernemonvillei magányban: elhúzódva éltünk az élet békés valóságától és uj eszmék uj catabá'-dok kiásásában leltük az örömünket. Sok volt az éhezés, sok volt a nyomor, sok volt a túlfűtött izgalom s nem tudttuk miért. Mert elve­szett az "a hitünk, hogy rajtunk még lehetne se­gíteni Elveszett, mert önmagunk dobtuk el ak­kor, amikor nem akartunk egymással egymáson segíteni és éltünk azért, hogy más ne éljen. RUHA KALAP Mindezt, amit én most ezekben a sorokban meggyóntam önnek, meg fogja találni korunk történelmi eseményeinek háta mögött. Ritkán ke­iültek ezek föíszinre s ha igen. egy-egy Os­sietzky halt meg miattuk a bűnösök halá'tá­borában. ön már nyugodtan irhát rólunk azt. amit akar Tegye is.meg, hadd tanuljon belőlünk, hadd okuljon rajtunk az a jövötakaró nemzedék, amely az ön könyvéből tanulja majd a történel­met Mindössze egyre kérem: legyen türelme vé­giglapozni ezt a kort s legyen türelme leirni majd ezt a történelmet. Ne ü'jön föl azoknak a történelmi pletykáknak, hogy a vérorkán után különféle francia városokban megegyeztek a ki­fáradt felek és béke költözött a világra. Ezzel csa azok hitegették magukat, akik a vérlátás szadista őrületében már előre látták az ujabb káosz körvonalait. S akármilyen korban is éljen ön, ne higyjen az embereknek. Ha béke lesz vé­letlenül az ön idejében, azért csak egészen nyu­godtan irja he záradékpont gyanánt a történelem­könyv utosó lapjára: — Káin és Ábel korában kitört a testvérhá­ború és tartani fog addig, amig két ember él a Földön . . . Hiszen lényegében mindnyájan testvérek va­gyunk. S talán éppen azok a legjobb testvérek, akik leginkább, legkiadósnbban ütik egymást. . . Igy akarják jobbá tenni a világot. Ön már tud­ni fogja, hogy sikerült-e. Mi ír.ég csak nem is sejtjüik. Ezért vigyen a rólunk irt sorokba egy kis gyászos sajnálkozást. Megérdemeljük. Ugy kell nekünk . . . Kalmár-Maron Ferenc. Sport- es dlvatőltőnu Eső- es Ballonkabát Cord es burbanj ragián Fiu ruházati cikkek Nagy választék Elsőrendű urlszabóság. olcsó árak! SZÉCHENYI TÉR Takarékosság a háztartásban. Május 6-án szombaton Május 7-én vasárnap as Ipartestület nagytermében délelőtt 12 órakor cs délután 6 órakor gyakorlati bemu­tató lesz a háztartási gázkészülékek —* tűzhely, vízmelegítő, vasaló, hűtőszekrény — takarékos használatáról. „•:.• ••-• ".•"í.-Ví' ,••..* : I • ,•• •

Next

/
Thumbnails
Contents