Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-25 / 118. szám

KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam fw. szám ra valóban alkalmas gyümölcsöt. Esernyők alatt nem lehet exportcsomagolást végezni s ha uincs megfelelő hely és megfelelő berendezés, nem fordíthatják a csomagolásra azt n gondot, amit az export megszervezése és emelése megkíván. A város elég mostoha elbánásban részesült akkor is. amikor aránytalan áldozatai ellenére áldozatai nagyságát cl nem érő borpiiicéhez jutott s most a gyümölcsértékesítés terén sem teljesül az az igénye, amit a szegedi termé' kvalitása és kvantitása joggal támaszi Tisztában van azzal mindenki, hogy mindent nem várhatunk a földművelésügyi kormánytól, de elsősorban is kívánhatunk egyenlő elbánást, s igazságos méltánylást annak a munkának, amit a szegedi gazdák végeztek és végeznek a gyümölcskultúra terjesztésében és emelésében. A város maga ebben az irányban alig tett még valamit s ha most a földművelésügyi kormány ösztönző példával nem jár elől, attól kell tartanunk, hogy megbeszélések és ankétok maguktól ezt a kérdést nem fogják közelebbvinni a megoldáshoz. A rendelkezésre álló idő pedig még kevesebb, mint a rendelkezésre álló pénz Piacot kell keresni a szegedi gyümölcs számára s minél kegyelmesebb az Isten segítsége cs minél bőségesebb jutalma, annál nagyobb kötelesség vár ezen a téren államra, városra egyaránt. A kereskedelem szabadsága ezen a tércu az értékesítés könynyebbé és biztosabbá tételét jelenti s bármilyen hálával fogadjuk is a;" az ígéretet, hogy az exportra alkalmatlan s emberi táplálkozásra meg nem felelő gyümölcsöt föl fogja vásárolni a Hangya s annak, kifőzéséről, vagv konzervgyártás céljára való földolgozásáról gondoskodni fog, vigyáznunk kell, nehogy az értékesíthetetlen neme gvümölcs az értékesíthetetlen harmadr ij termények sorsában osztozkodjon. És végül bármennyire el is ismerjük, hogy Szatymáznak jogos igénye van a nekiszánt csomagolóra, szüksége van arra a városnak is, de az alsótanyai gazdáknak is. Ha a város elkerülésével exportálják is majd a szegedi gyümölcs egy részét, a többi gazda és a többi gyümölcs -usson hozzá ahhoz, amit Szatymaznak már megígért a miniszteri gondoskodás. A szegedi gyümölcs époly komoly, szakszerűen fölépített értekezési szervezet igényével, mint amilyent a paprika számára teremtettek meg, mégha sokkal nehezebb is a megoldandó feladat. De minél nehezebb ez a feladat, annál is inkább rá vagyunk szorutóa a kormányhatóság támogatására, megértésére és segítségére. Ai angol-francia-orosz egyezmény megkötése előtt A londoni minisztertanács elhatározta a kdlcsönös garanciaszerződés megszövegezését — Chamberlain nyilatkozata az alsöház viharos uiesin fsütörtoh, 1939. V. 25. A szegedi gyümölcs A város hatósága eleggé nem dicsérhető igyekvéssél kezd foglalkozni a gyümölcsértékesítés problémájával. A jobb későn, mint soha elve alapján nem lehet kifogást emelni. hogy az első megbeszélésekre csak most hívta össze az érdekelteket, mert abban igaza van a város hatóságauak, ba azt akarja, hogy 1940-ben valami megvalósúljon abból, ami gondolatként, tervként most meTiil föl a megbeszélések során, akkor már valóban elérkezettnek kell tekinteni az időt a kérdés behatóbb tárgyalására. A város nagyszerű lendülettel tért át a 'gyümölcskultúra propagálására; munkában és buzgóságban fáradhatatlan polgárok apostolkodtak, hogy minél több gyümölcsfa érlelje — a szó első és átvitt értelmében — gyümölcsét a szegedi gazdáknak. A szegedi gazdatársadalom meg is értette a gyümölcstermelésre való áttérés nagy közgazdasági és egyéni előnyeit s csak a szegedi nép szorgalmát, értelmét, hozzáértését és vállalkozási kedvét dicséri az az eredmény, ami a kezdeményezők munkáját és fáradhatatlanságát jutalmazza meg. Ha a gyümölcstermelés végcél volna, flkkor a város eleget is tett kötelezettségének. A gyümölcstermelésnek azonban nem az a célja, hogy a szegedi.és szegedi klima legelsőrendű alkalmasságát bebizonyítsa, hanem az, hogy emelje a gazdatársadalom életszínvonalát, képesé tegye őket az élet terhei viselésén túl még fogyasztásra is s elsősorban arra, hogy meg tudja adni a császárnak azt, ami a császáré. A gyümölcsöt tehát értékesíteni kell s az a helyzet, hogy mióta a város gyümölcsfa-szétosztási propagandáját befejezte s mialatt a szétosztott csemeték tízezerszámra termőre jutottak azóta és azalatt a világpolitika változások nem voltak tekintettel a szegedi gyümölcsexport érdekeire. Aki a gyümölcsöt termeli, gazdasági értelemben csak a munka első felét végzi cl, mert a gyümölcsöt el is kell adni, méltó áron kell eladni s azt az értéket, ami a fold. a nap cs az emberi munka szent szövetsége teremt meg, át kell adni a gazdasági életnek is. Hogy ennek mi a módja, azt tudjuk mindnyájan s a gyümölcstermelő mégis teljes magárahagyatottságban kénytelen megküzdeni azokkal a mostoha körülményekkel, melyek — nem az ő munkáját jutalmazzák s nem az ő munkája eriékét emelik. A kormány valóban indokolt áldozatkészséggel most gyüraölcscsomagolókat állít föl s mint olvassuk. Kecskemétre öt, Szegedre egy ilyen berendezést tervez. Nem akarunk a kételkedők hangján megszólalni. de nehéz elhallgatni, hogy ha választások előtt a kormány egy csomagolóhelyet ígér a városnak, amikor Kecskemét ötnek ígéretét kapta meg, akkor a választások utáni időben sem túlzott igényekkel tekinthetünk a város jogos kívánságának honorálása elé. Régi panasza termelőnek, kereskedőnek egyaránt, hogv Szegeden nincs megfelelő hely a csomagolás számára s nincs arra mód, hogy a legkisebb költsogge] alkalmassá tesvek a/ export száruáLöndon, május 24. Az angol alsóház szerdai ülésén Chamberlain nyilatkozatot tett az angol—orosz tárgyalások eredményéről. Attlee őrnagy, a munkáspárti ellenzék vezére napirenden kívül az angol—orosz viszonylatról kért fölvilágosításokat Chamberlain miniszterelnöktől. Chamberlain a következő kijelentést tette: Midőn Halifax lord külügyminiszteri Genfbe utazott, megbeszéléseket folytatott Parisban a francia miniszterekkel és Genfben a londoni szovjet, nagykövettel. E megbeszélések eredményeként sikerült az összes álláspontokat tisztázni és meg van minden okom remélni, hogy ama javaslatok következtében, amelyeket most az angol kormány a főkérdésekben tehet, nemsokára teljes, megegyezés jön létre. Attlee őrnagy; Tehet-e a miniszterelnök még határozottabb nyilatkozatot, mielőtt a Ház pénteken a pünkösdi ünnepekre, abbanhagyná üléseit. Chamberlain': Igen, ha lehetséges lesz. Még bizonyos pontokat tisztázni kell. Én azt hiszem ebben a. stádiumban kell hagyni az ügyet, addig, mig vissza nem térünk a pünkösdi ünnepekről. Remélem, hogy akkor; kimerítőbb beszámolót terjeszthetek elő az egyezményről, amely addig remélhetőleg létrejön. Az interpellációk során Ftetchet: képviselő a következő kérdést tette fel: ' — Mi történik a cseh-morvaországi angol érdekek képviseletével, miután a prágai angoi követségtől megvonták a diplomáciai jogádástt Chamberlain: Miután az angol ügyvivő május 25-én elhagyja Prágát, az angol érdekek védelmét egyelőre az angol alkonzulátus védelmére bízzuk. Síri Archibald Sinclair: Határozottan igéfheti-e a miniszterelnök, hogy nem tesz semmit, ami bárminő mértékben Cseb-Morvaország bekebelezésének az elismerése volna. Chamberlain: Tgérem, nemsokára nyilathozhatom, ennél többet egyelőre nem mondhatok. Sandys képviselő: Igérbeti-e a miniszterelnök, hogy nem adja meg a bekebelezés végleges elismerését a Ház előzetes meghallgatása nélkül. Chamberlain: Ezt nem Ígérhetem. A miniszterelnöknek erre a kijelentésére hatalmas vihar tört ki. Közbe kiabálják: Ujabb Müncheni Attlee őrnagy: Egyáltalában niués m ege ló gedvp a miniszterelnök válaszával, nz ügye* pénteken az olnapolúsi vita során ismét felveti. Henárrsön Artúr kérdésére kijelentette a miniszterelnök, hogy a német és olasz külügyminiszter által május 22-én aláirt egyezmény.