Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-21 / 115. szám

Vasárnap, T939. május 2f. DEUMAGyARORSZSG ii FfCffíVÁlIíllíl í 207,<esiM elsőrendű Kivitelben, szolid dron lahásoh, bútorok mázolását ILMUvUllUlflI ts íényezeset Csamangó ésTársa Berzenui-u.l|b.nihálui-ház. M clmuN £v Dizonutalanságain a mezőgazdaság segítette át az ipart es hereshedclmet — állopltlo med o Szeded! Kereskedelmi es iparkamara €vi jelentése (A Délmagyarország munkatársától). Pár nap múlva jelenik meg a szegedi kereskedel­mi és iparkamarának az elmúlt év gazdasági eredményeiről szóló jelentése. A szegedi ka­mara jelentése minden esztendőben érdekes és várt eseménye a magyar gazdasági életnek, mert az összes kamarák közül elsőnek teszi mérlegre az elmúlt év gazdaságilag jelentős eseményeit és megfigyeléseivel alapot nyújt a szakkörök véleményének kialakításához. A To n e 11 i Sándor dr. főtitkár tollából kikerült bevezető részből a kamarakeriilet speciális mezőgazdasági jellege domborodik kl. A me­zőgazdaság sorsát osztó ipar és kereskedelem helyzetének fejtegetése során, a jelentés kü­lönösen három tényezőnek a befolyását tár­gyalja. Ez a három fontos gazdaságilag jelen­tős tényező: a milliárdos beruházási program, az első zsidótörvény és a márciustól állandó­in erősödő nemzetközi politikai bizonytalan­ság. A gazdasági élet egyes ágazataira gyako­rolt behatások kapcsán tett megállapítások között kétségtelerül van néhány olyan termé­szetű. amely komoly megszivlelést érdemel. Általános kialakult tapasztalat szerint az J938-as esztendő majdnem az egész kamarai kerületben kedvező kihalásokkal kezdődött, de a bizakodásnak ezt a légkörét hamarosan nyomott hangulat váltotta fel. Ez a depresszió komoly aggodalomként fenyegetett: óriási sze­rencséje volt azonban ebben a helyzetben az országnak az, hogy immár a második évben megismétlődő mezőgazdasági termés — a gyü­mölcstől eltekintve — kedvező volt. Nem két­séges. hogy a mezőgazdaság volt az, amelv az ipart és kereskedelmet az 1938. év jelentkező bizonytalanságain át­segítette. Leplezetlenül mulat rá a jelentés az egyol­dalú gazdasági berendezkedés veszélyes je­lenségeire, amely különösen azokon a vidéke­ken jelentkezik, ahol a lakosság jelentős ré­sze megélhetés nélkül áll és keresi azokat a lehetőségeket, amelyek az ipari létesítmények­hez vezetnek, hogy ezáltal a fokozott népsza­porodás folytán előállolt munkásfölöslegeknek munkaalkalmat adjanak. Nemzeti szempontból káros és ve­szedelmes a gyáriparcllencs de­magógia, amely minden vállalatot válogatás nélkül a zsidó kapitalizmussal, lelketlen munkásnvu­zással, vagy a kisipart lehengerlő kartelekkel azonosít. Különösen az elmúlt esztendő ese­ményei igazolják ezt, amikor a beruházási program során az egyik oldalon a vidék gaz­dasági életéből is jelentős tőkét kellett kiven­ni, anélkül azonban, hogy ezt sikerült volna az ipari termelés és munkadí jak formájában a vidék gazdasági életébe visszaönteni. Igy a beruházási célokra szánt tőke a jelentősebb tömegtermelést ellátó gyáripart vállalatokat nélkülöző vidék gazdasági életéből egyoldalu­lag távozott. Ennek folytán a szegedi kamara elnökségének az elmúlt év folyamán egyik leg­nehezebb feladata volt, bogy legalább a kis­iparosok és kisipari termelő szövetkezetek foglalkoztatása révén valamelyes kárpótlást biztoíitson. Érdekes a paprika, hagyma, gyümölcs, to­vábbá baromfi és *ih mult évi sorsa. rA kamarai kerületben levő egyes városok gazdasági helyzetének ismertetése során évről­évre visszatér egy nagy felelősségnek a felve­tése, amely vádszerüen terheli a magyar tari­fapolitikát. Az ország megcsonkítása óta ugy Szeged, mint a Tisza—Maros szö­ge és a környező községek esnek legtávolabbra azoktól a helyektől, amelyek ipari nyersanyagokat és üzemanyagokat állítanak elő, viszont a mezőgazdasági és ipari termeivé­nyeknek értékesítésük alkalmával innen kell ugat felé a leghosszabb utat meglenni. Ezen a gazdasági elszigeteltségen csak megfelelő modern tarifapolitikái reformmal lehetne se­gíteni. A Szegeddel foglalkozó rész többek között kiemeli a szabadtéri játékoknak és a szegedi ipari vásárnak nagy gazdasági jelentőségét. Ez a minden részletében alapos és tanulsá­gos beszámoló kiterjed a kamarai munkakör minden ágára. A függelék számszerű adatai­ból érdemes megjegyezni, hogy a kamarai ' "rülethez 30 ipartestület tartozik. 'Az 1938 < mber 31-i állapot szerint 30.605 kereskedő és * '91 iparos tagja volt a kamarának. A '/egedi kamara érdekes közgazdasági beszámolója az elmúlt gazdasági év számos részletére dcril tanulságos fényt. Biztos győzetem a usuai! Nemzeti Takarékosság. 8 szeged, Tisza Ldos-Körui 42, szebbnél-szebb fürdőruhája, remek shortja és női fehérneműje. Nyári férfi ingekben utolérhetetlen. MAGYAR HONVED Emlékezés Görgey Artúrról Budavára bevételének 90-ik évfordulóján 1849 május 21-én foglalta vissza a görgői és toporczi Görgey Artúr tábornok parancsnoksá­ga alatt álló honvédsereg a császáriak által szí­vósan védelmezett Budavárát. A döntő rohamot napokon át alapos tüzérségi előkészítés előzte meg, amire azután Nagysándor József tábor­nok hadteste 21-én korán hajnalban a Fehérvári­kapunál lőtt rés ellen támadott, mig Kmetty ezredes hadosztálya a Bécsi-kapu és a Víziváros felöl, Aulich tábornok hadteste pedig a Rácvá­ros felől rohanta meg a réseket és bástyafalakat. Minit elsők, a muraközi 47. honvédzászlóalj 1 n ­k e y Kázmér őrnagy és a debreceni 39-es gyalog­ezred Burdina báró őrnagy, továbbá a debre­ceni 28, miskolci 43 és a sárvári 44. honvédzászló­aljak Máriás sy János ezredes, Driquet al­ezredes és Nyeregjártó őrnagy hősi vezeté­se alatt jutottak föl a várba, amelyet vitézül küz­dő honvédeink reggel 7 óráig már egészen elfog­laltak és amelyben 2600 foglyot ejtettek, 288 löve­get, 1500 puskát, sokszáz métermázsa lőport és temérdek egyéb hadianyagot zsákmányoltak. Budavára bevételének napja — amelyben a vár­falak megrohanása közben még LeiningeD ezre­des és Czillidh alezredes is kiváló személyes vi­tézlésükkel kitüntették magukat — a miskolci 13. honvédgyalogezredünk emléknapja, amely ezre­fontos Mindenkit érdekel, akinek pénzre van szüksége, hogy junius 6-ára ésik a magyar királyi jőtékónyeélu állami sorsjáték húzása, araikor kihúzásra kerül a 40.000 pengős főnyeremény és több szép nyeremény­összeg is — A sorsjegy kapható az összeg sorsiegyfőárusitóknál és do® hánytőzsdékben. 12 dünk „Görgey Artúr*' nevét viseli és e nagy had­vezérünk nevéhez fűződő hagyományainkat ápolja. Görgey Artúr elsöizbcn Ozoránál tüntette ki magát, amikor Perczel Mór ezredes honvédcsapa­tai az ö elgondolásai szerint bekerítették és el­fogták Jelasich 10.000 főnyi seregét. Ekkor ezre­dessé, utána pedig 1848 november elején tábor­nokká és felsődunai honvédsereg parancsnokává nevezték ki. Mint ilyen, legkimagaslóbb hadmű­veletét akkor hajtotta végre, amikor abból a cél­ból, a császáriakat a Tisza vidéke ellen szándé­kolt támadástól elvonja, a felvidéki bányavároso­kon át kitért és a legzordabb téli időben nehéz hegyes terepen, többnyire újoncokból álló csapa­tait szakadatlan harcok közepette a Szepcsscgbe átvezette. 1819 március végén a magyar fősereg vezényletét vette át, amely sereg élén azután Gör­gey tábornok a Hatvannál, Tápióbicskénél és Isa­szcgnél aratott döntő győzelmeivel arra kénysze­ritette a császári sereget, hogy Pestre hátráljon. Utaha a váci és nagysallói győzelmek kivívása ulán Komárom várát mentette föl. Következett Budavárának visszafoglalása. Utána, julius 2-án Komáromnál is megütközött az osztrák fősereg­gel, amiközben személyesen vezette rohamra a huszárokat, de közben súlyos scíbcl kapott, amely a koponyacsontot is átszelte. Ámde Görgey sajgó sebe ellenére néhány nap múlva ismét a vezéri helyén volt és tovább vezette a sereget. A Komá­romnál lefolyt mérkőzés után, julius 11-cn ugyan­csak Komáromnál újból megtámadta az osztrák sereget, amelyet azonban ekkor sem tudott visz­szavetni. A továbbiak folyamán az osztrákok ál­tal segítségül hivott orószok beavatkozása foly­tán súlyos helyzet keletkezett, amely arra kész­tette Honvédelmi kormányunkat, hogy a magyar seregeket a Bánátba rendelje, ahol azután az ül­döző osztrák és orosz hadak közé szorulva a to­vábbi küzdelmet fel kellett adni. Ekkor követke­zett be szabadságharcunk legfájdalmasabb utolsó mozzanata: a világosi fegyverletétel. amikor

Next

/
Thumbnails
Contents