Délmagyarország, 1939. május (15. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-14 / 110. szám

Vasárnap, 1939. május 14. DÉLMAGYARORSZAG 403 „1 siet* fiíheti-fákatt Uafyyla a% <mo&sáfyot* Szeyedköutyéki wooi babonák, i/atázoiaéok, Uueuzotások. — iíihnt poftúUohiag. UicUglelés ellen.... avagy: Uo$yan űzik ki a beiey ctnMfU az öulöyöt a tanyák uiiáyában (A Délmagyarország munkatársától). Az OTIpnlota hűvös folyosójának reggeli csöndjébeu a vizsgálatra, főorvosi láttaroozásokra váró betegek és hozzátartozóik halk beszélgetéssel űzik el a várakozás unalmát. Ezek a beszélgetések többnyire igen tanulságosak és érdekesek. A felvilágosult XX-ik század derekán ugy érzi az ember, bogy hirtelen a sámánok és varázslók régi, misztikus világába zuhant vissza, ahol ráolvasással és ördögüzéssel gyógyították a „nyavalyákat" . . . — Szegény lányom, nem viszi már sokáig . . . sopánkodik egy tanyai asszony csöndesen. A másik (szintén vidékről k;f a űeteglapj'át láttamoztatni) azonnal érdeklődik: — No, csak nem? Mije fáj szegénykének? — Nagyot nőtt s ettül mellbetegséget kapott. A íoktor ur azt mondja, ha nem áll meg a növésben, elviszi a betegség . . . — Itasson vele nyers tojást törkölypálinkában hangzik a jótanács —, ettül bizonyosan meggyógyul. Azutári következik a recept részletes leírása, a tojást előbb kilenc napig le kell ásni vizes földben és miközben kiássák, kilenc Miatyánkot kell ráimádkozni t « • A« fai babonák földié Szeged és környéke a legősibb magyar babonák földje. A gyógyítással, kuruzslással összefüggő babonaságok tiszta magyar népi jelleget mutatnak a' város lanyavilágában. Ezek az úgynevezett „orvosi babonák" még ma is kipusztithatatlanul élnek a nép lelkében s megnehezítik az orvosok munkáját. Az orvos renddkivül nehezen boldogul a tanya népe között, mert a szegedkörnyéki ember hite szerint, sokkal jobb orvossága van neki magának mindenféle betegségre. Néhányat ismertetünk csupán a legelterjedtebb babonákból, amelyek Szeged környéken még ma is általános népszokást jelentenek: „A kisleánynak bölcsőjébe bábut, vagy orsót kell töiuii, hogy házias, a kisfiujéba szerszámot, hogy munkás legyen." „Ne vakard a kis gyerök talpát,' nem tanul niög mönni!" „A szentiványi tűzön aki átugrik, nem lösz bolhás . . .«• „Kiseyerököt nem jó az asztalon hagyni, mert elkapják a boszorkányok". Más vidékekkel megegyező szokások a beteg gyermekre való ráimádkozás, a balcsuklóra kötött piros pántlika, hogy meg ne verjék a gyermeket szemmel és a szemmelverés ellen alkalmazott „szenesviz" használata, Uideylells eUen: zsákkalvecéa... Kovács János „Szeged népe" cimü folklorisztikus munkájában megemlíti, hogy a szegedi nép szólásmódja szerint „Isten füben-fában hagyta az orvosságot!" Ez is azt bizonyítja, hogy a szegedkörnyéki kuruzslásokban a növények játsszák a legnagyobb szerepet. A legtöbb rontó és gyógyító varázslat még a bószorkánvkorból ered s azok a növények, amelyekről Kovács János ir, a szegedi nép gyógyító kuruzslásaiban miud a mai napig szerepelnek. 153 Hazai és külföldi szövet különlegességek, legolcsóbban Szántó és Megyerinél Szeged, Kárász-utca 13. sz. Füvekből, virágokból, termöfa kérgéből főzik a növényi teákat, de a népbit szerint ezek az „orvosságok"' csak ugy hatnák, ha kapcsolatba hozzák valamely igéző mohdás'sal, vagy imádsággal. A varázsló erejébe vetett hit meg az ősmagyar mitológiai korból, a sámánok és boszorkánymesterek idejéből származik s az idők folyamáD értelmetlenné vált ősi varázsigék helyét a keresztény vallás hódításával egyidejűleg imádságok foglalták el. Mit használnak a javasasszonyok hideglelés ellen? Erre nem olyan'egyszerű a felelet, mert a legtöbb babonás orvosság hideglelést, vagyis lézl csillapít. Néhány szegedkörnyéki „receptet" tz alábbiakban fölsorolok: Hetvenhét szem paprükamagot pálinkába áltatni és arról inni, biztos szer a hideglelés ellen Bár Szeged környéke a paprika hazája s ezért takarékossági szempontból nem kell ügyelni a paprikamagok mennyiségérc, mégis vannak javasaszszonyok, akik kilenc paprikamaggal is „meggyógyítják" a beteget olymódon, hogy kilenc egymást követő napon egy-egy paprikamagot nyeletnek vele. Hideglelés vagy láz ellen jó még az ezerjófü. Ezl nyersen áztatják pálinkába és bárom órával a láz jelentkezése előtt három kanálnyit isznak a levéből. Az ezerjpfü forrázatát pedig hiilések, köhögés ellen használják. Láz ellen alkalmazzák még a kutyafütejet is, melyeket husz éve nélkülöztünk, a felszabadulás óta most érkeztek először. Gyönyürü kivitelben, olcsó árban kaphatók HliligáNS EdényhaZbSn Tisza Lajos-körut 55. (Mihályi fűszeres mellett.) Rampolla bíboros Irta LUKÁTS JÓZSEF dr. Rengeteget írlak össze róla. Regények, emlékiratok, tudományos cikkek és riportok egész erdeje foglalkozott személyével, életével s történelmi szereplésével, örök feledés rétege alá magam sem rejthetem, amit tudok róla s lelkemben édes emlékként önzők. 'Anakronizmussá sohasem válik bennem személye, mert egy eset —. éppen arról irok — mélyen lelkem táblájára véste alakját. Neve, köznyelven, fogalommá lett az egész világon. Sokat irtak s beszéltek róla igazai, valótlant, de mindent érdekesen, csaknem kölfiői szárnyalással. Mintlia mindenki érezte volna, ba alakjához, személyéhez s történetéhez nyúlt, hogy igazi szellemi nagyságot csodál, nagy lélek, nagy sziv és nagy szellem kisugárzásának tanuja — igy törekedett megirni mindazt, ami mondanivalója volt Rampólláról. Eposzok, regények hősei közül kevésnek jutott ki oly nagy mértékben a csodás elem, mint Rampolla bíborosnak. A szó és a toll hivatott s avatatlan mesterein kivül megörökítette a festészet és a szobrászat művészeinek nagy serege föltétlenül hatást keltő személyét. S ezekről a képekről és szobrokról is tanulmányokat lehetne irni, mennyiben kifejezők, milyen misztikusak s szellemsugárzók ritka irányitója. Tagadhatatlan igazság, hogy ábrázolói szen zációs eredményeket értek el. mert Rampolla bíboros ábrázolásával önmagukat is a világhírnév patinájával vonták be. Az igazi nagyság jele, hogy törtenete sohasem lesz érdektelen, ócska és konott és hordozóia a történelmi távlat súlyától soha meg nem roskad. Ez különösen Rampolla biborosról mondható. Ezért valóságos ünnepi csemegéje volt az irodalomnak és a művészetnek egyaránt minden nemzetközi vonatkozásban. Természetes, hogy a válogatós, kritizáló s jóizlést eláruló művészek mellett a szenzációhajhászók kufár íalkája sem maradt távol a személyével való foglalkozás teritékétől. Ezeknek sokasága a nemzetközi irodalom ponyvaterületén — mert nem bírják elviselni a világosságot, a szellem s az erkölcs napfényét és inkább kedvelik a rárkózottságot, a találgatást és a homályt — Rampolla nagy lelkéről és életéről nagyon is emberiesen irt. Ugv nézték őt is. mint az emberek nagy átlagát, amely csak a Földön akar boldogulni mind, amelynek erkölcsi és kulturclete progresszív haldoklás, mint a Pislákoló és fáradt mécsvilágé. Igaz, az a szegény emberi sziv és lélek", sok ellenségnek a zsákmánya, még több viharnak játéka és'káprázatnak színtere' — s ebben mindannyian azonosak vagyunk —. 'de a gyanú kigvómérgével mégsem nyulhatunk minden élettartalom felé egyformán. 'Az ember ugyanis nemcsak emberi gyengeség és gyarlóság szintézise, hanem fönséges erényeket is hordoz magában, amelyek sohasem fáradnak bele abba a küzdelembe, Kogy koronájukat a más világtól várják s nem a világtól ígért balhatatlanság számukra az igazi örökkévalóság. Rampalla "élete nem volt egyhangú, szürke taónusu. A Gondviselés nagv hatalom polcára emelte. Természetes, hogv ennek a hatalomnak az élénk képzelet sok liraí vonalat ad. A hatalom megnyilatkozása és gyakorlása sokoldalú és színes valami s ez a közönséges s talán számitó szemet hamarosan kápráztatja, hogy ne tiszta valóságában lásson. S ha a hatalom hordozója külsőleg sem mindennapi jelenség, föltűnő alkata romantikus lendületet adhat minden gondolatnak, amely az ember fogalmához férkőzhetik. Rampolla bíboros alakja föltűnően érdekes volt minden tekintetben. Élete utolsó szakában ő volt a Szent Péter-templom főpapja. S ha most rágondolok a San Pielro ezrekkel tömött lialalmas belsejére, ahol a nagyhét nagy eseményeinek egyházi emlékezetén a szertartásokat Rampolla végezte s látom őt, hogy az egész tömegerdő fölött jó fel fejjel kimagaslik s mindenünnen látszik, akkor a személyét kisérő érdeklődésnek nyitját részben már megtaláltuk. 'Amikor végigvonult e templomfejedelem óriási méreti! terein, nyomában hömpölygött az érdeklődés suttogása — Rampolla, Rampolla . . . s vonta maga után azt a nagy nemzetközi tömeget, amelynek tetemes részét, nem az áhitat, hanem inkább a kíváncsiság hozta el hazájából e csodálatos helyre. Ilyenképpen a személyéhez fűződő képzelődés titkai játékukban bármily csodálatosak is. mégis megérthetek. Ilyen alkalmakkor én is nem egyszer törtem magam a kardinális után s magam után vontam a hozzámtartozó magyar zarándokok hosszú sorát. Közelről néztük. Csaknem mellette álltunk". Megbámultuk monumentális alakját, főpapi ornalusát .ércbe merevedett, szellemet sugárzó arcát, tekintélyt parancsoló szemeit s azt a kissé unalmat, fáradságot, talán megvetést kifejező, bágyadt ajkát, amely olyan jellegzetes és szokatlan vonást kölcsönzött arcának". Volt benne valami szoborszerű merevség, valami tétovázó határozatlanság, mintha át akarna lépni az örökkévalóságba, mert a föl-