Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

D t I M AV, y A R O R S 7 A G 3= J/asárnap^áprili^9. Tavasíi cipöszükséqfele beszerzése előtt okvetlen tekintse mog SzáílfÓ üzlet 'Kárász-u. 10.1 kirakatait. Legkiválóbb divatkülönle­gessógek minden igénynek Szolid árak! Nomzeti Takarékosság és Unió kiszolgáló tag KERESZTENY NOI TÁBOR Őrizzük meg hagyományainkat! Nemcsak nyelvében él a nemzet, hanem népi hagyományaiban, népszokásaiban is. A húsvét, a föltámadás szépséges ünnepe egyike a kereszténység legmagasztosabb ünnepeinek. hhez az illatos, gyönyörű tavaszünnephez igen érdekes és szép népszokásunk fűződik, a locsolkodás. Húsvét másodnapján ezzel a szimbolikus népszokásokkal üdvözöljük az uj életre kelt természetet, az örök feltáma­dást . . . A locsolkodás régi, szép szokása városaink­ban egyre inkább kihalóban van. A blazírt, modern fiatalság mindinkább ósdinak, nevet­ségesnek tart ja, hogy rózsavizes üveggel beál­lifkcn a lányos házakhoz, ahol esetleg ilyen tiltakozó ki jelentésekkel fogadiák: — Jaj, elrontja a frizurámat! Vagy':. — Ugyan, hol vette ezt a pacsuliszagu köl­livizet? Tudja, hogv nem szeretem! Végül: — Ejnye, milyen ócska szokásai vannak!... Ugyan, ki locsolkodik ma, esetleg a tanyai le­iénveknél még divat. Keresztény asszonyok, családanyák! Ti vagytok elsősorban hivatottak, hogy hagyo­mányainkat, régi. szép népszokásainkat meg­őrizzétek. Gondoljatok árrá, hogy a népi jel­leg elhalványulása, a népi szokások levetke­zése egyet jelent a népcsoport lassú halálával, eltűnésével. Gondoljatok arra, hogy például Erdélyben milyen sokat jelent a húsvéti lo­lsolkodás népi jellegének kidomboritása. A föltámadás szent ünnepét szivdobogva váró Erdélyországban ma még — de hisszük, hogy már nem sokáig — az „államvallás" a görög­keleti román. A román népi szokások a 1°­• csoikndás tekintetében eltérőek a miénktől, ők vízkereszt napján locsolkodnak, húsvétkor te­hát csnk a magyar ifjúság látogatja végig a városok, falvak keresztény házait és a szim­bolikus népszokásnak hódolva kidomborítja nemzeti jellegét. Erdéhbán ma is, huszévi el­nyomatás, sanyargatás után a magvarság hi­ven, sőt féltve őrzi a húsvéti locsolkodás szo­kását. Asszonytestvéreim.' őrködjetek ti is'hagyo­mányaink népszokásaink fölött, mint nemze­tünk egyik legdrágább kincse fölött. Húsvét hétfőién küld'étek el fiaitokat illatos rózsa­vizes üveggel fölszerelve, hogy régi. szép szo­kásunk szimbólumával ünnepeljék a tavaszt, a föllámadást. tí. G.-né. Hölgyeim, a legfrissebb szenzáció az, hogy tavasz van. A jó öreg nap pazarlóan ontja fényes moso­lyát a ragyogóan kék,égről, az emberek nem sietnek már az utcán és a parkokban, a mu­zeum előtt emberpárok sütkéreznek a friss tavaszbdn . . . Mintha szebbek, jobbak lettek volna egyszerre az emberek, mintha minden­kinek derűsen ragyogna az arca, ahogy vé­gigsétál a korzón az édes, tavaszi napfény­ben. Üde, világos színek kavarognak utca­szerte, legtöbi) az aranyló sárga, a kihívó ciklámen, a mclegzöld és a könnyed, finom lila. ' És megjelent a divatvilág legújabb szenzá­ciója: az alsószoknya. Ott libegett előttem a korzón, igaz, egyelőre csak ruha szegély kép­pen alkalmazott csipke félénk imitációja. . . Nagyanyáink szégyenlős, piruló és elfojtott kacérsága vibrált ebben a keskeny csipkesze­gélyben, mintha visszahozta volna a déli kor­zóra néhány percre a háboruelőtti, már-már mesevilágba bulit idők röpke illúzióját . . . Az ébredő, tavaszillat u mezőkön már finis­be érkezett a madarak apró légiflottája. Lár­más csiripelésset köszöntik ők is a szent ter­mészet legszebb ünnepéi: a tavaszt. A húsvéti tavaszünnepet, a megújhodást nemcsak lélekben, de külsőségekben is méltó­képen akarjuk fogadni. Nagy probléma a ta­vaszi ruha, kabát, kosztüm, vagy szövetruha, m ircsak azért is, mert errefelé olyan rövid­életű a tavasz, hogy nincs mikor viselni. De azért mégis csak kell egy tavaszi ujruha, hi­szen talán szerencsétlennek érezné magát az ember, ha a futtámadás ünnepére nem vet­hetné el a téli gondokkal teleszőtt gyapjuru­hát . . , A húsvéti vásárlás technikájában érdekes divat alakult ki. A divatot ugyanis ezegyszer >a „zsebünk''-höz mértük és mindenki sietett maradékot vásárolni. A legdivatosabb anyag ezidőszerint a maradék. Élelmes rőföskeres­kedőink vagontételben hozták le a fővárosból azok.it az anyagokat, amelyeket mint Végek maradók kelméit, itt piacra dobnak. Érdekes élményszámfélét jelent bekukkan­tani egy ilyen maradék-áruházba. Hatalmas ládákból, mint valami újszerű bőségszaruból kibuggyan a rengeteg színes, virágos kelme. A falakon virágos, mintás, csíkos és pöttyös kartondrapériák, a pultok roskadoznak a sok­féle anyag terhétől, az üzletben ember ember hátán. Azaz természetesen kizárólag nők. Idő­sebbek, fiatalok, soványak és kövérek, azaz pardon, ilyenek nincsenek . . . Egyszóval mindenki vásárolni akar, lehetőleg jót és ol­csón. A pult mögött izzad a kereskedő, a fe­lesége és a személyzet. Valóságos árverés folyik itt: — Három méter rózsaszínű lavable, apró kék virágokkal. Gyönyörű bálomba lesz be­lőle! Mindössze 5 pengő az egészf­• Vagy: — Mintás ercpe-marocaine! Három és fél­méter, kisebb, sovány hölgynek elég egy ru­hára! Nyolc pengő az ára! Az üzlet tulajdonosnője .valóságos reformá­tor. Ugy értem, hogy a vevőkkel való érint­kezés reformátora. Megtörténik, — ha jó for­mában van —, bogy kikapja az egyik nagy­pöttyös selymet egy -neméppen karcsú hölgy kezéből azzal az ürüggyel, hogy neki ugy sem elég ruhára s egy fiatul, vékony diáklánynak adományozza mindössze hat pengőért. Délfelé már nagy zsúfoltság a kis üzlethe­lyiségben. Ilyenkor a kereskedő fölkiált: — Aki fizetett, az ménjén! — Aki viszont nem fizetett még, az ne men­jen! — tehetné hozzá valaki, mert a nagy tu­multusban bizony sok feledékenység történik ilyen tekintetben . . . • Az üzlet előtt- kettős sorokban állnak a ve­- vők. Elérkezik áz a bizonyos időpont, amikor kiszól a praktikus gondolkozású kereskedő: — Nem érdemes várni kérem, estig sem kerül sorra nagysád! És ez valóban, hamisítatlan; tiszta valóság. Ugy özönlenek "az asszonyok, lányok ebbe a maradék-áruházba, mintha különleges csoda­selymeket és meseszinü kelmekölteményeket osztogatnának . . Valahogy ez az, ami leginkább jellemzi éle­tünket.' álmainkat .','." Maradékokért élünk, morzsákért, anü egy-egy szincs álomból meg­maradt. Régen, azokban a sokat emlegetett régi jóidőkbeu csak olyan anyagokat viseltek boldog elődcink, amelyekből a kereskedő (be­csületszavára) csak egy ruhára valót hoza­tott Párisból. Ma ez a vágy csak a maradék­divatban nyilvánul meg; abban, bogy a csil­logó selymek, suhogó'bársonyok cs zizegő taftok maradékait feláron, negyedáron meg­vásároljuk. Megvásároljuk az illúziót, azt* ami ebben a pénztelen világban számunkra meg megmaradt . . . (c8. p.) Szakácskönyv írja: Dr. Csikós Nagy /ózse/nf • • — Kedd; ebéd: larhonyaleves, borjúcomb egybe sütve, sárga répafőzelékkel, hópudding csokoládé­öntettel; vacsora: karfiolos-borjuragout, rizskar imával, narancssaláta. Szerda; ebéd: csontleves tüdőláskával, raai­steak hagymás burgonyakörettel, savanyu ubor­kával, tejbesült rétes; 1 vuesora: tejfölös gombapaprikás, ökörszem­mel és makarónival, sajt, retek. Csütörtök; ebéd kalarábleves, töltött paprika, túrós puffancs; vacsora: párisi szelet, rizs, zsirbansült burgo­nyakörettel és zöldsaláta, déli tészta. Péntek; ebéd: szárazborsóleves zsemlyekocká­val, ráchal burgonya- és rizskörettel, dióslepény) vacsora: siiltburgonya vajjal, sajt, déli tészta. Szombat; ebéd: korhelyleves zsemlyekockával, hurka-kolbász, lencsefőzelék, cschpimasz barack' ízzel; vacsora: inárhányelv ránfvn, kápritnártással, makarónival, gyümölcs. Vasárnap; ebéd: zellcrpürélcves, iournedo? chnsscur, cukorborsó, ]iiakaróni, karfiolkörettel és mustárral, inogyorótorta; vacsoiy: tea, sonka, vaj, déli teszt* RÁC-PONTY Egy és fél kg-os pontyot megtisztítunk és hosszában főlhasitjuk, megsózzuk, megirdaljuk és minden vágásbau egy darabka füstölt szalonnát teszünk. Tepsiben rostra fektetjük, a rost alá a vajjal kikent tepsibe pedig 1 kg. karikáravágott, megsózott burgonyát rakunk. A hal tetejére, re­szelt hagymát paradicsompürét, piros paprikát te­szünk- Sütőbe tesszük é.^ amikor sülni kezd, bő­ven tejföllé! locsolgatjuk. TOURNEDOS C'HASSEUit A tiz dkg-os bélszinszeletekct kicsit megvere­getjük, megsózzuk és 5—6 perc alatt megsütjük1. Vajban pirított zse-mlyeszeleteket megkenünk li­bamájpürévél, rátesszük a megsült bélszinszelete­teket. Leöntjük süni, marna gombamártással és körítésekkel tálaljuk. HÓPUDDING 2 tojásfehérjét habosra keverünk', f citrom le­vével és 6 evőkanál cukorral. Azután belekeve­rünk 3 tojás nagyon keményre vert habját és 2 dkg. lisztet. Vajjal kikent liszttel meghintett for­mában 1 óra hosszat forró vízben főzzük és kibo­rítva tálra, csokoládéöntettel tálaljuk. Bnwol diákot, diáklányok a nyári szünidőre vendégül jönnek 'le családokhoz, kik az angol nyelvben gyakorla­tot óhajtanak szerezni. Vendégigénylés Délmi­zyarorszá-jf kiadóhivatalában. 117

Next

/
Thumbnails
Contents