Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

VasSrnap, április 9. ö t L M A GYÁR ORSZÁG 9f , I „B O R G W A R D" vas 1939 év szenzációja: 2 literes, 6 hengeres, 1 ajtós P 5275." Gyönyörű vonalvezetésű kényelmes kiskocsi: 1*1 literes, 4 hengeres, 4 üléses P 4100.e Teherautomobilok z uTrr^^pmr 750 kg. hasznos teherbirásu, 2 henger., benzinmotor ! L­1200 1500 3000 3000 5000 » » n » » » 99 4 6 6 6 6 99 99 99 99 » Dieselmotor 5.500 7.000 10.200 13.000 25.000 3.650 | 3.850 6.950 8.200 12.950 15.100 27.500 7.400 9.000 >' 99 Vezérképviselet: „AGREEMENT" IPARI és KERESKEDELMI R.T. Budapest VI., Andrásay-ut 47. Telefon 114-579 és 115-719. B16 Körzeti képviselő: Dr. Bárkányi Ferenc Szeged, Külső Kálvária u. 210 urat majdnem fellökött. Zavartan pardont hebe- | ott . . . még egyet sem léphetett gctt, aztán befordult a sarkon ... i gint nem történt vele semmit S ahogy Kájusz — „akivel még nem történt í Semmi, de semmi . , . soha semmi" — hirtceln befordult . . , akkor ...» — cs . mo Éppenséggel semmi. örök Javasa illata Kosxíeliíx Cylclamen Mantfeim drogériában Kárásx-u.2. Húsvétra a leg­kedvesebb aján­dék. Kizárólag: Repülő-razzia Szeged utcáin Helyezzük el a hiányzó vármegyei címereket a Dóm-téren! Fogalmazzák magyarosan a hirdetményeket! - 4 Tisza­Lajos-köruíon belül megszűnt a zsibvásár A csoda Irta SOÓKY ANDRÁS Kájusznak hivták. Szótér Kájusznak. 'A' neve miatt sokat bosszunkodott. Az apja bizonyára ré­szeg fövet böngészte ki ezt a nevet valami elke­seredett naptárból. Most Kájusz kilépett a hivatal kapuján. Pon­tosan kettő óra öt perckor. Igazított még egy utolsót a kabátján, a kalapján, aztán kimérten, megfontoltan, ugy, ahogyan lő év óta minden nap — hazaindult. OJyan ember volt, „akivel még soha semmi ?em történt . . ." „akivel nem történik soha sem­mi" — mondották róla az emberek. No de ml Is történjék egy Kájusszal? A Kajuszok élete esc­ttiénynélküli, unalmas. Hiába, ez már igy van A Pistákat, Lacikat, Bélákat, Jánosokat, legalább ?!üti néha villamos, avagy meghatnak olykor tu­berkulózisban. A Norbertekről, Kázmérokról, Ró­bertekről, Rezsőkről meg kiderül gyakran, hogy sikkasztanak, csalnak. Azazhogy, ha nem is derül ki, dc legalább hírlik róluk. Am a Kájuszokról semmi hír. Soha semmi. Summa summárum, Szótér Kájusz 34 éves nöt­ren tisztviselő (rendes születésü, rendes illetősé­gű, erkölcseiben fedhetetlen, anyanyelvén kívül beszél rémeiül, franciául megbízható, törvényes ! vallással, anyával, apával) . . . „akivel még nem történt soha semmi" — csendesen, tűnődve ment az utcán. Kifogástalanul, illedelmesen — mint mindig. Csak éppen, hogy ma egy kicsit különösnek látta a világot és furcsán érezte magát. Már most kellett volna megsejtenie -a csodát, fia ezen a különösségen és furcsaságon gondolko­dott volna. Am — Kájusz nem gondolkodott. Any­nyi tény, hogy mintha már akkor lógott volna V£lam! a levegőben . . . Akárhogy vesszük is, furcsa volt neki ez a fiap. Már maga az is, hogy éppen április Il ike volt! Április 11! IIi jól meggondoljuk, április 11-e pedig csak egyszer van egy esztendőben! Nem sokkal előbb még esett az eső. Igazi áp­rilisi idő volt. A Nap kéjcsen fürdött meg min­den kis pocsolyában. Onnan a pocsolyákból — mezítelen magát mutogatva kacéran villant a já­rókelők szemébe. Kájusszal meg éppen incselke­dett. Valósággal kikezdett vele. Jó darabon ugyanis egy felhő mögül leselkedett rá. A felhő ugy . battyogott a tavaszi égbolton, ahogy Kájusz lent az utcán. A többiek árnyékban voltuk és csak Kájusz ment sugaras fényözönben, mint egy Napkirály. Igen. Ponf Kájusz — „akivel még nem tör­tént soha semmi . . .'* Friss, tavjaszi illatokat, zsongásokat, Izeket érzett a levegőben és egyszerre kihúzta magát. Pillanatok alatt valami elhivatottságot, valami cscdaközeledést érzett . . . Merészen, kicsit szem­telenül nézett n nők tágranyilt szemébe. Esernyő­jét, ezt máskor nem tette soha — szorosan, egész keményre sodorta össze s ugy hadonászott vele, ficsurosan, mint egy sétabottal. Akárcsak valami dandy Ismerősei szörnyen elálmélkodtak volna a min­őig halk és szerény, fal mellett lopakodó, aláza­tos Kájusz magabiztos járásán, kihívó tekinte­tén, egész megváltozott lényén. Pe Kájusz ebben a pillanatban nem törődött ilyesmivel, hanem csak ment-ment a csoda felé. Gyönyörködött -a napsütötte házakban, a villa­mosok üde, sárga színében, egyáltalán sok apró dologban, amit eddig észre sem vett. Régen elfe­lejtett kellemességek jutottak eszébe és gyermek­korának napsugaras emlékeire gondolt. »' Aztán egyik pillanatról a másikba belevágott * félelem. Valami szorongatni kezdte. Valami fé­lelmetesnek tűnt előtte. Ugy, hogy hirtelen vá­gyakozással gondolt ebből a színes, tavaszt, való­ságos életből egyhangú, de nyugalmas otthonára Meggyorsította lépteit. Tlyeo lelkiállapotban ért el a sírokhoz, laki­'fától, mindössze pár lépésnyire csak Sietett. Még arra is emlékezett később, hogy egy tisztes ősz (A Délmagyarország munkatársától.) Nemrég fölhívták a figyelmemet egyik szegcdi mozi pla­kátjára. A filmmesét a plakát rajzolója ugy akarta vonzóbbá tenni, hogy a legalsósorba oda­biggycsztotte: „falrengető bohózat". Nem tudni, milyen kilengéseket mulatott az illető moziépület egy-egy támfala a hivatott előadás közben, az bi­zonyos azonban, hogy az ép nyelvérzékü polgár hajaszála az égnek mered az ilyen „műszavak" láttán. Nem kell nagyon bizonygatni, hogy a rendele­tek és a hivatalos intézkedések nyelvének a jó magyarság szempontjából történő megtisztítására milyen szükség van. Nem csak jó nyclvérzékü szakférfiak, sokan a hivatali vezetők közül is sürgetik ezt és a közönség köréből is szintén sű­rűn hallunk idevonatkozó panaszokat. A napokban plakát jelent meg az utcákon, Sze­ged szab. kir. város katonaügyosztályától (katonai ügyosztály), öregek s a dolog természetéből kifo­lyólag többnyire fiatalok olvasgatták a kék plaká­tot s nagyon sokan akadtak, akik meg-megcsóvál­ták fejüket. Nem csoda. Ilyenek vannak a plakát­ban: . . . még megállapítva nem lett . . . . . . megvizsgáltassanak tehát sorozúbizottság elé állíttassanak , . . . . « rendbirsággal fognak sújtatni . . , , . . nyilvántartva vannak . . , . . , lesznek büntetve . . . £s igy tovább Btzony eléggé „meg lesz bün­tetve'1 az a jámbor magyar halandó, aki ezt a pla­kátot elolvassa.. * Néhány példa csupán, de ne vigasztaljon lien­nünket az, hogy a német, olasz és francia nyelv romlása miatt is folytonos a panasz az illető or­szágokban. Okulhatnánk példájukon, hogy e miatt milyen irtóháborút folytatnak nyelvük elnenizctiet­tenedése ellen. A Le Temps cimtt francia lapban már évek óta minden héten a legjobb Íróktól jelen­nek meg idevonatkozó cikkek. (Dcfense de la langue francaise). Panaszkodnak természetesen ők is a hivatalos nyelv rosszasága miatt cs ke­gyetlenül üldözik a divatossá vált nyegle szavakat (pt. cjeticr). A magyar hivatalos nyelv megvitatására vo­natkozó törekvéseket -azonban eddig kevés siker koronázta. Azt kérdezi az ember: mi lehet enn -k az oka ? Egyik oka mindenesetre az, hogy hivatalno­kainkba gyakran kilrthatatlanul oltották be a hi­bás irást és beszédet. Másik ok, hogy a hivatalos nyelvet rendkívül módon befolyásolja a politika Rögtön eszünkbe jut Chateaubrinnd elnics mon­dása: „A politikai (és hivatalnoki) érvényesülő* egyedüli lehetősége, liogy az ember ne tudjon franciául . . /* * • Pálfy József dr. polgármesterről ludju't, hogy szívesen segit, ha jó ügyről van szó. Lehet-a jobb ügy szolgálatában állani, mint édes anya­pyelvünk vödeimt? A szegedi városházáról csak jó magyarságba"-

Next

/
Thumbnails
Contents