Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-06 / 79. szám

Csütörtök, 1939. IV. 6. Csalhatatlan szimptómák (B. G.) Az ideérkező erdélyi magyar lapok a román hatóságok meglepő intézkedéseit tartalmazzák. A szatmári rendőrség például hétfőn hivatalos közleményt adott ki, amelyben a lakosság tudomására hozzák, hogy a város egész területén lepecsételik a rádiókészülékeket. A rendelet felsőbb utasításra hivatkozik és indokol: a határvonaltól számított husz kilométeres zónában magánszemélyek nem tarthatnak üzemben rádiókészüléket. Tehát Máramarossziget, Halmi, Szatmárnémeti, Nagykároly, Érmihályfalva, Székelyhíd, Nagyvárad, Nagyszalonta, Arad és Temesvár félmillió magyarsága három nap óta mesterségesen el van zárva a világtól. A szankciók: egy hónaptól két évig terjedő fegyház és húszezer lej pénzbüntetés, — amennyiben valakit megcsípnek hétfőtől kezdve a rádiója mellett. A rendőrség kilátásba helyezte, hogy állandó razziákkal és házkutatásokkal fogja ellenőrizni » rendelet végrehajtását. De nézzük tovább: a román Rador Távirati Iroda jelentése szerint Bukarestben is elkobozták a Times hétfői számát. A jelentés nem indokolja az angol lap elkobzását, de kisebbségi magyar véreink már bizonyára sejtik, hogy most már róluk van szó. A harmadik hir arról számol be, hogy a román közoktatásügyi kormány harminc millió lej támogatást ad a magyar kisebbségi iskolák számára. Ejnye, ejnye, — mondják most otthon Erdélyben, egyszerre de nagylelkű lett a román kormány. Az elmúlt husz év alatt összesen sem kaptak a magyar iskolák harminc millió lej segélyt. Most egyszerre, egy összegben, egyévi támogatást szabtak meg harminc millióban?! Van negyedik hirünk is, bór — bevalljuk -- ez kissé komplikált. Arról van ugyanis szó, hogy az Aradi Textilipar Rt. április 8-ra rendkívüli közgyűlést hivott össze cs ennek egyetlen tárgya, hogy a vállalat működési helyét Aradról Bukarestbe helyezi át. Ugyan-ebben a tárgyban, ugyanebben az időpontban tart rendkivüli közgyűlést az Industria Agricola Rt (Mezőgazdasági Ipari L't.) Arad is, amely az Aradi Textilipar Rt. érdekközösségében működik. Mindkét — erdélyi mértékkel nézve — mammutvállalat a báró Neumann-család birtokában van. Lehet a dolgok felett gondolkozni. Ezek után nem lesz meglepő a következő — ugyanabban a lappéldányban megjelent közgazdasági hirünk sem, hogy a Weinberger Testvérek Rt. nagykárolyi papir- és cellulozegyára rövidesen az ókirálysági Prahova-völgyébe helyezi ót üzemét. Itt azonban nem ment olyan simán a dolog. A romániai papírgyárak ugyanis kartellben vannak és a korteliközpont csak bizonyos megszorításokkal akart beleegyezni a nagykárolyi gyár elköltözéséhe. Ugy látszik azonban, sürgős a dolog és egyszerűen kiléptek a kartelből, a gvár költöztetését pedig nyomban megkezdték. Csalhatatlan szimptómák és egyben elkeserítő momentumok ezek az Erdélyből jött hírek. Mindnyájan tudjuk, hogy az idő mellében már felismerhető formát öltött az a perc, amikor Erdély szükségszerűen visszatér Magyarországhoz. Mindnyájan jól tudjuk azonban azt is, hogy sok cs keserves megKERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP próbáitatásban es sanyargatásban lesz része a felszabadulásig az ott hősiesen kitartó magyarságnak. Nemcsak politikai üldöztetésre gondolunk, ez szinte „természetes". Tervszerűen végrehajtott gazdasági bojkott indult meg Erdély ellen már öt évvel ezelőtt. Felsőbb utasításra Szatmárról Bukarestbe vitték a magyar tőkével alakult Unió vagongyárat, ahol több, mint kétezer munkás dolgozott. Nagyváradról a Phöbus-vasüzemet, Aradról az Astra vagongyár legnagyobb' részét elvitték a Regátba. Millió, meg millió lejnyi forgalmat vontak el ezektől a városoktól és tízezrek maradtak munkanélkül, főleg magyarok. Hiteles bizonyítékok vannak arról is, hogy a magyar munkásoknak minden esetben azt az ajánlatot tették, hogy térjenek át a görögkeleti vallásra s románositsák meg a nevüket, akkor a gyárral mehetnek és továbbra is dolgozhatnak. Elszorult szívvel és ökölbefont kézzel, de magabizón utasította el a magyar munkásság magától ezt a gyalázatos ajánlatot. Azóta egyre jobban csökken a megélhetési lehetőségük. Hozzávetőleges számítás szerint háromszázmillió lejnyi tőkét képvisel az aradi báró Neumann ipari müvek és közel százmiiLondon, április 5. Londonban szerdán folytatódtak a tárgyalások. A második nap Bcck ezredes külügyminiszter reggel Windsorba utazott, ahol a királyi pár ebéden látta vendégül. Beek külügyminiszter délután 5 órakor az alsóházban C h a m b e r 1 a i n 11 a 1 cs Halifaxai tárgyalt. Bcck csütörtökön PortsmouthLondon, április 5. A „Press Association" hivatalos körökből ugy él tesül, hogy az európai láinadáselháritásról szóló angol-lengyel megbeszélések kielégítő módon véget értek és már csak csekélyebb jelentőségű pontok megfontolása marad hátra. Holnap este valószínűleg ujabb tanácskozást tartanak bizonyos fennmaradt részletkérdések elintézésére. Jól értesült körök azt vélik, hogy Chamberlain miniszterelnök csütörtökön bejelenti nz alsóházban, hogy sikeresen végetért a támadás elleni körpös politikáról folytatott angol tárgyalások első fejezete, _ Anglia és Lengyelország között kölrsönös segélyegyezmény jött létre. Lengyel körökben azt állítják', hogy Be<k külügyminiszter ragaszkodott ahhoz az állásponthoz, mely szerint Magyarország érdekeire is tekintettel kell lenni is XV. évfolyam 79. szám lió lejt a nagykárolyi papir- es cellulozegyár. Az első revíziós szellő százhúsz kilométeres tempóban viszi ki Erdélyből a gazdasági, ipari és kereskedelmi üzemeket. Főleg a határszéli városokból, amelyeknek visszacsatolása már nem lehet vitás s csak idő kérdése az egész. Tudjuk, hogy Romániában egyetlen embernek, egyetlen ipar, vagy kereskedelmi üzemnek nincs önrendelkezés lehetősége, tehát ezek az üzemek és gyárak nemcsak önszántukból, nem szabadakaratukból hagyják el a már nem vitás, de ezidőben még román határszéli magyar városokat. S ha hozzávesszük a veszteséglistán még fel nem tüntetett mezőgazdasági mesterséges expatriáltatásokat, fogcsikorgatva kell látnunk, hogy a románok „alaposabban" kifosztják Erdélyt, mint a csehek az elmúlt ősszel a Felvidéket. Megbízható hireink vannak arról, hogy a határszéli magyar, hangsúlyozzuk, csak magyar falvakból egy szálig elvitték a lovakat, szekereket, ökröket, lefoglalták a gabonát s még a vetőmagot is elvitték hadseregélelmezésre. Bort, búzát, békességet elvihettek, de a legdrágább kincset, a szabadságot sokáig már nem köthetik béklyóba. ba utazik, az angol tengeri haderő megszemlélésére, még aznap visszatér a fővárosba, ahol a lengyel követségnek az angol kormány tiszteletére rendezett diszebéden jelenik meg. A tárgyalások végeztével hivatalos közleményt adnak ki. A tárgyalások eddigi lefolyását hivatalos helven a legnagyobb titokban tartják. hangoztatta, hogy Lengyelország ellenzi Oroszország bekapcsolásátRománia döntő időszaka London, április 5. A Daily Tclegraph azt az értesülést szerezte Bukarestből, liogy Károly román király lemondott minden audienciát és minden reprezentációs programot a felvetődött súlyos problémák miatt. A legközelebbi három-négy hetet döntő időszaknak tekintik Romániának közelednie kell Paris, március 5. A Jour jelentése szerint a lengvel román és lengyel—magyar kapcsolatok kérdése a tárgyalásokon igen kényesnek tűnt fel. A lengyel politika célja az, bogy Bu• karest és Budapest között megértőbb atmosz| férát hozzon létre. I Az Oeuvre értesülése szerint LengyelországCsütörtökön hivatalos jelentést adnak kl a londoni fárgQaldsokröl Chamberlain belelenti az angol-lendnel Kölcsönös segfltjnijuttósl egyezményt Beck ragaszkodott Hagyarország érdekelnek figyelembevételéhez Erdély a tárgyalásik középpontiában A tanácskozások eredménye