Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-06 / 79. szám

Csütörtök, 1939. IV. 6. Csalhatatlan szimptómák (B. G.) Az ideérkező erdélyi magyar lapok a román hatóságok meglepő intézkedéseit tartalmazzák. A szatmári rendőrség például hétfőn hivatalos közleményt adott ki, amely­ben a lakosság tudomására hozzák, hogy a város egész területén lepecsételik a rádió­készülékeket. A rendelet felsőbb utasításra hivatkozik és indokol: a határvonaltól szá­mított husz kilométeres zónában magánsze­mélyek nem tarthatnak üzemben rádiókészü­léket. Tehát Máramarossziget, Halmi, Szat­márnémeti, Nagykároly, Érmihályfalva, Szé­kelyhíd, Nagyvárad, Nagyszalonta, Arad és Temesvár félmillió magyarsága három nap óta mesterségesen el van zárva a világtól. A szankciók: egy hónaptól két évig terjedő fegyház és húszezer lej pénzbüntetés, — amennyiben valakit megcsípnek hétfőtől kezdve a rádiója mellett. A rendőrség kilá­tásba helyezte, hogy állandó razziákkal és házkutatásokkal fogja ellenőrizni » rendelet végrehajtását. De nézzük tovább: a román Rador Távirati Iroda jelentése szerint Bukarestben is elko­bozták a Times hétfői számát. A jelentés nem indokolja az angol lap elkobzását, de kisebbségi magyar véreink már bizonyára sejtik, hogy most már róluk van szó. A harmadik hir arról számol be, hogy a román közoktatásügyi kormány harminc mil­lió lej támogatást ad a magyar kisebbségi iskolák számára. Ejnye, ejnye, — mondják most otthon Erdélyben, egyszerre de nagy­lelkű lett a román kormány. Az elmúlt husz év alatt összesen sem kaptak a magyar isko­lák harminc millió lej segélyt. Most egyszer­re, egy összegben, egyévi támogatást szab­tak meg harminc millióban?! Van negyedik hirünk is, bór — bevalljuk -- ez kissé komplikált. Arról van ugyanis szó, hogy az Aradi Textilipar Rt. április 8-ra rendkívüli közgyűlést hivott össze cs ennek egyetlen tárgya, hogy a vállalat működési helyét Aradról Bukarestbe helyezi át. Ugyan-­ebben a tárgyban, ugyanebben az időpont­ban tart rendkivüli közgyűlést az Industria Agricola Rt (Mezőgazdasági Ipari L't.) Arad is, amely az Aradi Textilipar Rt. érdekközös­ségében működik. Mindkét — erdélyi mér­tékkel nézve — mammutvállalat a báró Neumann-család birtokában van. Lehet a dolgok felett gondolkozni. Ezek után nem lesz meglepő a következő — ugyanabban a lappéldányban megjelent közgazdasági hirünk sem, hogy a Weinber­ger Testvérek Rt. nagykárolyi papir- és cel­lulozegyára rövidesen az ókirálysági Praho­va-völgyébe helyezi ót üzemét. Itt azonban nem ment olyan simán a dolog. A romániai papírgyárak ugyanis kartellben vannak és a korteliközpont csak bizonyos megszorítások­kal akart beleegyezni a nagykárolyi gyár el­költözéséhe. Ugy látszik azonban, sürgős a dolog és egyszerűen kiléptek a kartelből, a gvár költöztetését pedig nyomban megkezd­ték. Csalhatatlan szimptómák és egyben elke­serítő momentumok ezek az Erdélyből jött hírek. Mindnyájan tudjuk, hogy az idő me­llében már felismerhető formát öltött az a perc, amikor Erdély szükségszerűen vissza­tér Magyarországhoz. Mindnyájan jól tudjuk azonban azt is, hogy sok cs keserves meg­KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP próbáitatásban es sanyargatásban lesz része a felszabadulásig az ott hősiesen kitartó ma­gyarságnak. Nemcsak politikai üldöztetésre gondolunk, ez szinte „természetes". Terv­szerűen végrehajtott gazdasági bojkott indult meg Erdély ellen már öt évvel ezelőtt. Fel­sőbb utasításra Szatmárról Bukarestbe vit­ték a magyar tőkével alakult Unió vagon­gyárat, ahol több, mint kétezer munkás dol­gozott. Nagyváradról a Phöbus-vasüzemet, Aradról az Astra vagongyár legnagyobb' ré­szét elvitték a Regátba. Millió, meg millió lejnyi forgalmat vontak el ezektől a városok­tól és tízezrek maradtak munkanélkül, főleg magyarok. Hiteles bizonyítékok vannak ar­ról is, hogy a magyar munkásoknak minden esetben azt az ajánlatot tették, hogy térjenek át a görögkeleti vallásra s románositsák meg a nevüket, akkor a gyárral mehetnek és to­vábbra is dolgozhatnak. Elszorult szívvel és ökölbefont kézzel, de magabizón utasította el a magyar munkásság magától ezt a gyaláza­tos ajánlatot. Azóta egyre jobban csökken a megélhetési lehetőségük. Hozzávetőleges számítás szerint három­százmillió lejnyi tőkét képvisel az aradi báró Neumann ipari müvek és közel százmii­London, április 5. Londonban szerdán foly­tatódtak a tárgyalások. A második nap Bcck ezredes külügyminiszter reggel Windsorba utazott, ahol a királyi pár ebéden látta ven­dégül. Beek külügyminiszter délután 5 órakor az alsóházban C h a m b e r 1 a i n 11 a 1 cs Hali­faxai tárgyalt. Bcck csütörtökön Portsmouth­London, április 5. A „Press Association" hi­vatalos körökből ugy él tesül, hogy az európai láinadáselháritásról szóló angol-lengyel meg­beszélések kielégítő módon véget értek és már csak csekélyebb jelentőségű pontok megfonto­lása marad hátra. Holnap este valószínűleg ujabb tanácskozást tartanak bizonyos fennma­radt részletkérdések elintézésére. Jól értesült körök azt vélik, hogy Chamber­lain miniszterelnök csütörtökön bejelenti nz alsóházban, hogy sikeresen végetért a táma­dás elleni körpös politikáról folytatott angol tárgyalások első fejezete, _ Anglia és Len­gyelország között kölrsönös segélyegyezmény jött létre. Lengyel körökben azt állítják', hogy Be<k külügyminiszter ragaszkodott ahhoz az állásponthoz, mely szerint Magyaror­szág érdekeire is tekintettel kell lenni is XV. évfolyam 79. szám lió lejt a nagykárolyi papir- es cellulozegyár. Az első revíziós szellő százhúsz kilométeres tempóban viszi ki Erdélyből a gazdasági, ipari és kereskedelmi üzemeket. Főleg a ha­társzéli városokból, amelyeknek visszacsa­tolása már nem lehet vitás s csak idő kérdé­se az egész. Tudjuk, hogy Romániában egyet­len embernek, egyetlen ipar, vagy kereske­delmi üzemnek nincs önrendelkezés lehető­sége, tehát ezek az üzemek és gyárak nem­csak önszántukból, nem szabadakaratukból hagyják el a már nem vitás, de ezidőben még román határszéli magyar városokat. S ha hozzávesszük a veszteséglistán még fel nem tüntetett mezőgazdasági mesterséges expatriáltatásokat, fogcsikorgatva kell lát­nunk, hogy a románok „alaposabban" ki­fosztják Erdélyt, mint a csehek az elmúlt ősszel a Felvidéket. Megbízható hireink van­nak arról, hogy a határszéli magyar, hang­súlyozzuk, csak magyar falvakból egy szálig elvitték a lovakat, szekereket, ökrö­ket, lefoglalták a gabonát s még a vetőmagot is elvitték hadseregélelmezésre. Bort, búzát, békességet elvihettek, de a legdrágább kin­cset, a szabadságot sokáig már nem köthetik béklyóba. ba utazik, az angol tengeri haderő megszemlé­lésére, még aznap visszatér a fővárosba, ahol a lengyel követségnek az angol kormány tisz­teletére rendezett diszebéden jelenik meg. A tárgyalások végeztével hivatalos közle­ményt adnak ki. A tárgyalások eddigi lefolyá­sát hivatalos helven a legnagyobb titokban tart­ják. hangoztatta, hogy Lengyelország ellenzi Oroszország bekapcsolását­Románia döntő időszaka London, április 5. A Daily Tclegraph azt az értesülést szerezte Bukarestből, liogy Károly román király lemondott minden audienciát és minden reprezentációs programot a felvető­dött súlyos problémák miatt. A legközelebbi három-négy hetet döntő időszaknak tekintik Romániának közelednie kell Paris, március 5. A Jour jelentése szerint a lengvel román és lengyel—magyar kapcso­latok kérdése a tárgyalásokon igen kényesnek tűnt fel. A lengyel politika célja az, bogy Bu­• karest és Budapest között megértőbb atmosz­| férát hozzon létre. I Az Oeuvre értesülése szerint Lengyelország­Csütörtökön hivatalos jelentést adnak kl a londoni fárgQaldsokröl Chamberlain belelenti az angol-lendnel Kölcsönös segfltjnijuttósl egyezményt Beck ragaszkodott Hagyarország érdekelnek figyelembevételéhez Erdély a tárgyalásik középpontiában A tanácskozások eredménye

Next

/
Thumbnails
Contents