Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-30 / 98. szám

lü DÉLMAGYARORSZÁG Vasárap, 1939. április 30. i? u t or S2K&11 i tást ^kocsiban Zrínyi utca 4—6 Telefonsz. 28-02 •.-••'v^^p^mmmimmmmmmmnmmmHmmmmmmmm mérei önmaga sem látta magáénak őket. Fejedelmi póz és királyt gőg volt, hogy nem tagadta mog egyiket som. Aki valaha írni látta, tiülja, hogy soha nrm az ital ármúnykodáf sa, hanem az Isten tobzódása volt egy-egy szép, józan óra alatt a szemében... — Uj regényt _ kérdezzük. — — Most írom. Hosszú és nehéz, mint a magyar élőt, talán soha sem lesz vége, A elme: „Miért...I" Egy székely fiú a főszereplője, aki látó lélekkel barangolja végig az életet és a világot. Találkozik mindenkivel, aki ma hat és hatni akar. 1200 szereplője van ennek a regénynek, de millió élet és millió halál, ami összefut ezeknek az embereknek a kezében. Utja végén n lelki összeomlás egy szörnyű pillanatában kiábrándul mindenből, visszamegy falujába. Egy rettenetes lakoma közben döbben rá arra, hogy nincs értelme akarni többé. S ebben a frenezisben vágódik a lelkéhez egy otthoni kép: békés örömünnepet ül a család, érzi, hogy nem tud az élet eleme lenni és szívenlövi magát. S a halott mellett két kisgyermek a nyitvafelejtet zongorán játszani kezdi az örök melódiát: „Kutya, kutya tarka, Se füle, se farka.. Miért? Ezért... Mert minden tarka és minden értelmetlen... Kalmár Maron Ferenc. * Szabó Dezső szombaton este tartotta meg zsúfolt széksorok előtt előadásának első rérészét a Tisza-szálló nagytermében. A magyar sorsalapvető problémáival foglalkozott. Előadása annyira összefügg a másödik, résszel, hogy mindkét előadásról egyszerre keddi lapunkban számolunk be. stóiparuú Készít elsffrendfl ben szobafestést, mázolást és butorfénvezést jutányos árban. "Cégtulajdonosi Csányi Mihály FekeleiB* ucca 22. Telbtooi 1V-42, ZláUwzóit Uaslélty, akol mdvicáfy él a Ualott tzobaUbcuv A uuncÍH Möbís óta némasáyea Hétté a szabii LipfUcU-ucadatwn (e\e a Lezás.t Uuciát - Húszéves titkslc, amelyekcci senki sem tud (A Iíclniagynrország munkatársától). Hatalmas park mellett vezet az ut Szolnokon a Tiszahid felé. A tér, amelybe ez az utca torkollik szélesen fordul le a folyó partja felé és kis utcává szükül ott, ahol az ártatlannak látszó Zagyva szeli át a várost. Nagy kerülővel jut el az ember a partj sétány mellett a színházhoz s mindenütt, amerre halad, ugyanazt a nevet találja az utcák és terek tábláin: Lippich Gusztáv-ut, Lippich-tér, Lippich park. jCeyendás idolt Lippich Gusztáv Szolnok-megye nyugalmazott főispánja. Nemcsak a megye határán belül, hanem az egész országban ismertté tette a nevét az a számtalan szociális jótett és gondoskodás, amelynek látható jelei ma is élnek még Szolnokon és a környék falvaiban. Legendákat mesélnek róla azok, akik valamikor közvetlen környezetéhez tartoztak. Azt beszélk például, hogy egy elölte elejtett szóból született meg a szinház épüIcle, amelyre ntéllán büszke minden szolnoki ember. A régi, legendás idők hangulata él ezekben 1/ elmondott történetekben, Égy szó, egy mozdulat, egy fogadús elég volt ahhoz, hogy történetek lássanak napvilágot, hogy Lippich Gusztáv, a földbirtokos-főispán Szajolhól Esztergomig vágtasson egy hires paripán, s hogy 12.000 pengőt fizessen Ui szemrebbenés nélkül azért a lóért, amely megtetszett neki. Nagy dáridók, régi szép nagyúri mulatságok színhelye volt akkor nemcsak a megye, hanem az egész ország is. Ma már megcsöndesedett minden, de a nép háláját, csodálatát és ragaszkodását őrzik az utcákon és lereken a táblák . . , Hádfödetes kastély Ma már a szajoli kúriában él a megye egykori főispánja. Itt is a Devéről elnevezett utca jelöli meg a Lippich-uradalom központját. Pirostetejü vadonatúj istállók, de jókarban tartott épületek között áll a kastély egy telepített erdőség közepén. Alacsony, hosszú ház, a fövenyes útra néző verandával és oszlopokkal, fundamentuma tégla, de maga az épület már vályog és tetején egyetlen cserép sincs; nád födj a régi uradalmi házat, ösi egyszerűség honol a falakon belül is, mintha századok emlékét őrző muzeumbau nézelődnénk és lassan feledésben merült szép magyar szokások himpora lepné a bútorokat és a szobákat. Alacsony, falbaépitett téglatüzhely néz ki a verandára a konyha nyitott ajtaján, amely előtt hatalmas komondor őrzi a csöndes ház és a hallgató fák némaságát. A paík még gondozottságában is magyar szertelenséget mutat, meghatározott helyen, de szabadon, olló nélkül nőhet a virág, a bokor, a fa a magasságok felé. Az elmúlt hetekben megbomlott a kurta csöndje: katonák voltak elszállásolva az uradalomban. Szuronyos őr állt á kapunál s mintha különös feladat adott volna neki nagyobb felelősségérzetet: valami őrzött a régi Nagymagyarországból . . . Slátkazott váb é<\ j ' Miért él a megye méltóságos ura nádfödeles kúriában? Benne van a ház lakóinak szemében, szavuknak emlékező halkságában a felelet. A tekintet, a szó egy keskeny uton indul el a park belseje felé. összeölelkező fák alatt — mintha lemetni akarnának az ágak — elrejtőzve húzódik meg a régi cseréptetős, várszerű kastély. A vasrácsos ablakok a zárkózottság jellegét adják az épületnek, de a nyitott, oszlopos tornác, a vidéki kúriák elmaradhatatlan szépsége, vendéghivogatóán int mindenki felé szabad utat mutatva a vendégmaraszto'ó szobáiba. Most azonban hiába akar valaki belépni ai épület vasajtaján. Hatalmas lakat van a tolórudoo, mindenki előtt, még a kastély ura előtt is kérlelhetetlenül zárva van az ajtó. Elátkozott, magányos vár lett az épület, husz éve nem 'lépte át senki a küszöbét. A falak titkot őriznek, maga a kastély ura sem tudja mit zárnak körül, milyen képre nehezedik a csönd azokban a szobákban, ahol husz esztendő előtt vidám muzsikák üdvözölték a hajnalokat. Csupán az ablakokon lehet benézni, de benn sötét van, nem tud hozzászokni a szem s az, amit megláthat, kevés abból, amit a sötétség takar. Megrepedt fal mellett fölborított bútorok, szétdobált terítők, lehullott képek s az egyik sarokban, ahová be tud jutni ragyogó nyári délelőttökön a napsugár.; . a falomladékból fölütötte fejét néhány sápadt kis vadvirág. Ez minden élet az elátkozott kastélyban, ahol a némaság surran lábujjhegyen s nem nteri zavarni a dolgok állhatatosságát: mindent ugy hagy, ahogy az megmaradt egy husz év előtti nap emlékeztetőjének, Syy nay a töüéuelem&U 1919-ben betörtek a románok a községbe. A lakosság nagyrésze elmenekült, üres házak szobáiba rugdostak gyűlöletet az idegen bakancsok. Megszállták a Lippich-uradalmat is, bevágták a kastély ajtaját s a puskaropogás és a hatalmas kurjongatások megmutatták a rémült csöndben a pusztító mulatság frenezisét. S amire a nap lebukott a kastély-erdeje mögött, együtt aludt ki a fénye a kastély életével. Mert amikpr Lippich Gusztáv visszatért, anéjkül, hogy megnézte volna mi történt benn a szobákban, bezárt minden külső ajtót, meghagyva mindent mementóul ugy, ahogy azt „vendégei" elpusztították. Ö maga családjával együtt egy régi cselédházba költözött és azon husz év előtti napon megtiltotta a kíváncsiságot. , A kastély azóta hallgat. És hallgat a kastély ura is. Most egyetlen egyszer szólalt meg, amikor katonáinknak azt mondta: — Rajtatok múlik fiuk, hogy egyszer újra kinyissam i • • (K-fJ Néxxe meg hogy milyen szépek az uj gyevmehvuhácsUáh rekrceatábias KOROS kirakatában K 1 ö p 1 i DOCZI-FOTELáGY uiforma.Stil és modern párnáfijggöny zott bútorok. Ottómén. Matrac. Nemzeti zászlók Csipke olcsón! PAMLAGAGY 484 íüseönv vitéz D ó c z i Imre Rudolf-sarkon LEGÚJABB!!! Szab. bej. 939 DÓCZI 2.-ÖS LOCSOLÓ GUMITÖMLŐK legolcsóbb T»n RUH VILMOS mdszakl cégnél, Mikszáth K. utca 9 sz. Rácznak van szive olcsón, jó és szép cipőt adni Tekintse meg Ön a világvárosi kirakataimat és meg fog győződni arról, hogy a Rácz cipő formában anyagban kényelemben, utánozhatatlan. Rácz cipöszalon Kölcsei-utca