Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-30 / 98. szám

Vasárnap, 1939. ív. 30. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XV. évfolyam 90. szám HáDoru, vagQ béhe? Döntő jelentőségű eseményekre készül fcsak a világ annyi izgalmas várakozással, mint a német kancellár egy-egy beszédére. Ha a jelentőség súlyát a várakozás feszült­ségével lehetne lemérni, azt mondhatnánk, nincs izgalmasabb és jelentősebb eseménye a kortárs-világtörténelemnek, mint a német kancellár beszéde. Az angol törvényhozás iegyetlen napon megszavazta az általános védkötelezettséget s törvényes állapottá emelte azt, ami a világháború alatt is csak kivételes jrendszabály volt. Máskor hóna­pokig foglalkozott volna a nemzetközi poli­tika ennek a változásnak jelentőségével, ha­tásának és következményeinek lemérésével s ki beszél ma róla, Hitler beszéde után? Beszédekben zajlik le a ma világtörté­nelme. Amilyen jelentősége volt egykor Trafalgarnak, vagy Austerlitznek, olyan fontosságúvá emelkedett napjainkban egy­egy szónoki megnyilatkozás. A totalitásos államok cselekvésekben és szónoklatokban élik ki nemzeti életüket. A szónoklatok azokat az általános irányelveket jelölik csak ki, amelyeket az elhatározások és cse­lekvések hivatottak betölteni. A parlament csak arra jó, hogy legyen törvényhozási fó­rum a beszédek meghallgatására. A demok­ratikus államok törvényhozó testületei el­árulják azokat a törekvéseket, kívánságokat vagy szükségleteket, amelyeket számba le­bet és számba kell venni, ha a politikájuk irányvonalát meg akarjuk rajzolni. De a tekinfélyállamokban csak a Vezér hívatott arra, hogy a nép akaratát, az állam köve­telését kifejezze, a sajtó, a végrehajtó ha­talom betöltői csak glosszátorai lehetnek az egyetlen akaratnak. Ami a nyugati álla­mokban hónapokig foglalkoztatni tudja a parlamentet, a kormányt, a közvéleményt, sajtót és diplomáciát, azt egyetlen beszéd­ben elvégzi a tekintélyállam vezére. Gon­doljuk csak el, hány kormány bukott volna meg Franciaországban s a birminghami ék­szerészek egyletében hány vacsorát kellett volna rendezni Chamberlain tiszteletére, amíg Franciaország, vagy az angol biroda­lom olyan elhatározásokra jutott volna s olyan elhatározásokat hajtott volna végre, amilyeneket Hitler jelentett be egyetlen be­széd keretében: szakítást a német—lengyel szerződéssel, fölmondást a német—angol flottaegyezménvnek, választ egy nagvbata­lom fejének üzenetére, meghatározását a birodalom helyzetének az európai és vüág­politikábanj a francia—német területi kér­dések végleges elintézésének bejelentését, a gyarmatokra és nyersanyagokra idényének bejelentését — s fejezetekre és alcímekre kellene houfani ezt a harmad félórás beszé­det. ha annak tartalmát ebből a szempont­ból is elemezni akarnánk. Az alapvető s szinte egyetlen kérdés mé­gis csak az mindenki számára: a beszéd mi­hez vitt bennünket közelebb, a békéhez, vagy a háborúhoz? Abban tökéletesen iga­zat kell adni a német kancellárnak, amit a világháborút, — attól félünk, bogy esek a világháború első szakaszát — befejező bé­kerendszerről mondott s amiben minden szenvedéséri és nyomofúságcft azolc felelős­ségét állapította meg, akik ennek az eszte­len és kegyetlen „nyomorbéké"-nek kegyet­lenségével és bosszúállásával akarták be­gyógyítani a világháború sebeit. A nyugati demokráciák soha nem háríthatják el ma­guktól ezt a felelősséget, amíg nem tagad­ják meg ennek szellemét s amíg egy bátor és fölszabadító kezdeményezéssel nem fog­nak hozzá az igazi és valóságos jóvátétel­hez. Ami az utolsó húsz évben Európában történt, az a győzök és legyőzöttek küzdel­mének továbbfolytatása volt, egy új cata­laumi ütközet, amelyben a győzők harcol­tak azért, hogy a győzelem prédájából mi­nél többet megtarthassanak s a legyőzöt­tek küzdöttek azért, hogy a megaláztatás szégyenéből és szenvedéséből minél előbb ki tudjanak emelkedni. Hogy a háború utáni háborúnak egyetlen győztese van és az Németország, abban már kételkedni nem lehet. Németország ma bukásának és ösz­szeomlásának, kifosztásának és megalázta­tásának huszadik évfordulóján erősebb, gazdagabb és hatalmasabb, mint amilyen a világháborúra fölkészülve volt abban sem kételkedhetik senki, még a demokráciák titkos szerelmese sem. Hitler elmondotta nagy beszédet s a vi­I lág politikusai mos? tanakodnak: ml volf benne több, a békülékeny fenyegetés-e vagy a fenyegető békülékenység? Egy bizonyos, a jogos német követelések kielégítése nél­kül nincs béke Európában és nincs béke a világon. S a világpolitika kalmárai most mérlegelhetik: mi ér számunkra többet s mi nyújt számukra több jólétet és bizton­ságot, a béke, a német követelések teljesíté­se után vagy a háború a német követelések teljesítése nélkül. Hogy Hitler beszéde bé­kéhez vagy háborúhoz vitt-e közelebb, erro a kérdésre a beszéd hatása fogja megadni a választ. Ha ennek a beszédnek hatása alatt meg fog erősödni az az elhatározás, hogy Németországot részeltetni kell a nyers­anyagokban és gyarmatokban, akkor ezt a beszedet a világtörténelem a legnevezete­sebb béketnegnyilatkozások közé fogja so­rozni. Ha azonban e beszéd hatása alatt az ellenállás fog újabb erőre kapni s a világ urai a háborút fogják választani a kilenc­cen milliós német nép követeléseinek telje­sítése s Európán-kívüli életfeltételeinek megadása helyett, akkor ez a beszéd an­nak a korszaknak megnyitója volt, amit 6 háborút nyomorbéke-szerződésekkel befe­jező esztelenség és gonoszság nyit meg. új­ra a világtörténelemben. Teleki Pál miniszterelnök és Csáky külügyminiszter Berlinben A német fővárosban ünnepélyesen fogadták a magyar államférfiakat — Szombaton délután egyórás megbeszélést folytattak Hitlerrel és Ribbentroppal, látogatást tettek Göringnél és Hessnél Berlin, április 29. Teleki Pál gróf minisz­terelnök és Csáky István gróf külügyminisz­ter szombaton délután fél ö-kor Berlinbe ér­kezett. A pályaudvaron Ribbentrop kül­ügyminiszter, Sztójay Döme berlini ma­gyar követ és Eramansdorf budapesti népiét követ üdvözölte a vendégeket. A foga­dáson azonkívül megjelentek az állam, a párt és a haderő kiemelkedő személyiségei. A díszszázad előtt való elhaladás után a veri. dégek az Adlon-szállóba mentek, fél 4-kor meglátogatták Ribbentrop külügyminisz­tert a minisztériumban. Teleki miniszterelnök, és Csáky külügymi­niszter berlini látogatásuk első napján ki­hallgatáson íelentek meg Hitler kancellárnak azonkívül több hivatalos, látogatást tettek. A miniszterelnök és külügyminiszter Sztó­j a v Döme magyar követ és E r d 111 a n s do r f Ottó budanesti német követ, valamint Dörn­berg báró. a német külűevminisztér proto­kollfőnökének kisérelében fél 4 órakor az "Ad íon-száHóbc>] először a birodalmi külüsvmi­nisztérium palotájába haitattak és ott látoga­tást tettek Ribbentrop külfigvminisztor­nél. A látogatás közel egv óra hosszat tartott. Ezután Hitler kancellár fogadta a ma gvar államférfiakat. 'A kihallgatáson iekm volt Ribbentrop fciilügvminiszTer is. HR .Jer a kancellári palota dolgozó szobáéiban fo­gadta látogatóit, n kihallgatás több. mint egv óra hosszat tartott. Teleki Pál gróf miniszterelnök es Csákv Tst­ván gróf küliigvm:nisz'er ezután a német biro­dalmi léguvvi minisztéromihan Góriisv ve­zértáboinagvot keresi® fel és mintegy fé'ór.a A ristyar ánanfőrfnk látogatásának sorát bcsszáig időzött nála Hess Rudolfnál, a vezér helyettesénél tett lá­togatás fejezte be A miniszterelnök és a kül­ügyminiszter látogatásai során a német biro­dalom vezetóférfiaival folytatett eszmecserék a legszívélyesebb légkörben és legbarátságo. aabb szellemben folytak le. Este 7 óra után Ribbenln p külügyminiszter az Adlon-szálló­ban viszonozta a magvar államférfiak láloga­sálát. Hitler kancellár fel 9 órakor est­ebédet adott .-V pazar estebéden olt volt a birodalom min­den tényezője: a kormány tagjai, az állam'it­kátok, a hadsereg és a párt vezetői, valan,;nf a társadalom sok előkelősége. A vacsorának 172 vendége volt. közöltük f>8 hőlgv. HtUet kancellár Teleki Pál feleségét, Teleki Pál Gö ring vezértábornagy feleségét. Csákv külügy­miniszter Kürtncr igazságügy miniszter feie­ségét vezette az asztalhoz. A régi kancellár? palota gyönyörű dísztermében hosszú U-alnku asztalt állítottak fel' és annak főbelvén Hiliet foglalt helyet, jobbján Teleki Pálné grófné­val. Hitlerrel szemben Göringné' ült. jobbjár Teleki Pnl gróf miniszterelnökkel, balján Csá­kv külügyminiszterrel. Teleki miniszterelnök" és Csákv külügyrnb riszt er vasárnap megkoszorúzza a hősi emlékművet, maid fel­iratkozik a berlini aranvkönvvlv. Délben G5­ring vezéitábornagy lakásán ad ebédet a ma­gvar államférfiak liszteletére. Délután a m'­ris7terelnők "és a külüvvmmisztcr ellátogat 3 GoUégiuiu Hungaricumba és olt fogadia _ ' berlini magvar kolóniái. Este Ribbentrop kű? figvoiiidszier ad es'ebcdei,

Next

/
Thumbnails
Contents