Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-19 / 88. szám

Szerda, 1939. IV. 19. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XV. evfoluam 88. széni mmmmmmmmmmmmmmmamamm Nem a vazallusok hódolatát... Á magyar miniszíerelnök és a külügy­miniszter egy nemzet reményét, várakozá­sa' és háláját vitte magával a római útra. Minél sötétebb a külpolitikai horizont, a világháborúi köveiő békcrombolás mincl jobban dúlta föl a megmaradt életet s a megmaradt élet békéjét és örömét s az eu­rópai politika minél görcsösebben ragasz­kodik ahhoz a katasztrofális irányhoz, amit a Páris körüli békeszerződések jelöltek ki, annál értékesebb, annál nélkülözhetetle­nebb számunkra Olaszország megértése és barátsága. Négy és fél évig dúlt a világháború s úgy éreztük sokszor vérgőzös híreinek ha­tása alatt, hogy elpusztít mindent, amit az emberi kultúra és civilizáció alkotott s ma már tisztán látjuk azt, hogy a világháború rsak egy törmeléket szállított ahhoz a rom­halmazhoz, amit a békeszerződések hord­tak össze. Az emberiséére nem a világhá­ború mérte a legnagyobb csapást, hanem az a béke, ami utána következett. S ba ar­ra a kérdésre kellene felelnünk, bogy mi volt a legnagyobb csapás, amit ez a hábo­rú ránkmért, azt kellene mondanunk, hogy a háború legnagyobb csapása a békeszer­ződések rendeszere volt, Á háborút kibírta Tolna ez az emberiség, de nem bírta és nem bírja ki a békét. S éppen ez az oka, anuak, bogy ma már nem az fontos számunkra, bogy a világhá­ború alatt ki volt barátunk és ki volt el­lenfelünk, hanem az, hogy ki volt bará­tunk akkor, amikor a háborúnál borzalma­sabb, pusztííóbb és kegyetlenebb csapás tört ránk, a trianoni békeszerződés. Olasz­ország nyújtotta ki először korét félénk, Olaszország segített a talpraállás első kí­sérleteiben. Olaszoiszá" nvitotta ki a bör­tön aitniát s tárta azt ki a nemzetközi élet felé. Olaszországon keresztül jutottunk el a nemzetközi megbecsülésnek arra a foká­ra, amivel ma dies®kehetünk s abol meg­őriz bennünket szellemi és katonai erőnk. A nemzetközi politika és nemzetközi keres­kedelem számára Olaszország jelentette számunkra az első jelentés kancsolatot. Nincs terünk most végigkísérni annak a h« rá fi érzésnek- minden fényét és minden eredményét, amelyik a bécsi döntésben ér­te el tetőpontiát. Voltak már barátaink, akik elismerték ennek a nemzetnek törté­nelmi jogait s a világ nyilvánossága előtt bélyegezték meg azt az ítéletet, amelyik elvette tőlünk az ezeréves haza földjének kétharmadát. Az olasz nemzetnek a világ­történelem új fejezetét megnyitó vezére volt azonban az első. aki nemcsak elismer­te és hirdette, de felejthetetlen emlékű cse­lekedetek sorozatával segítette is megvaló­sítani ennek a nemzetnek igazát. S Imgy most fnegerősödve területben, bátorságban, önérzetben és fölkészülfségben. szellemi és fizikai erőben megnövekedve állunk itt a Duna mentén a boldogan kitáruló határa­ink között s várjuk történelmünk líj pa­rancsait. azért is Mussolininak kell köszö­neiet mondanunk most és örökké. S minél kúszáltabb a külpolitikai hely­zet minél sötétebb viharfelhők küldik elő­re félelmetes üzeneteiket, minél baliósabb jelek figyelmeztetnek a közeli égibáborúra. annál fonfosabbak és annál nélkülözliefef­lenebbek számunkra az olasz barátság fö­dele, ami alatt meghúzódhatunk s ahol jog­gal és önérzettel kérhetünk a magunk és nemzetünk jövendője szániára bizfos he­lyet. Olaszország felé már csak azért is meleg bálával tekintijnk, mert Olaszország nem a vazallus hódolatát, hanem a függet­len és szabad állam barátságát keresi ná­lunk; mit érne számára a rab nemzet-hó­dolata, amikor a szabad nemzet hűsége és barátsága az övé? Olaszország is átment már nem egyszer sorsdöntő időkön s a ma­gyar nemzet akkor is bizouvságát adta megingathatatlan hííségének és meg nem lazítható ragaszkodásának. S a nemes olasz nép s hivatott vezére nem felejtik cl azo­kat a szolgálatokat, amelyeket nehéz idők­ben végzett ez a nemzet s bizonyság rá a magyar Felvidék, Kárpátalja s a közös magyar-lengvel batár, hogv a hűségért az olasz nép hűséggel fizet s támogatást nyújt a támogatásért. Lehet, hogy jelentős és aktuális problé­7lóma, április 18. Teleki Fái gróf minisz­terelnök és Csákjj István gróf külügyminisz­ter kedden reggel megérkezett Kómába. Nem­csak a Termini pályaudvart, hanem annak környékét is ragyogóan földíszítették. A pá­lyaudvar előtti térre felvonultak a római hely­őrség díszkülöuítményei, köröskörül ezrekre menő tömeg helyezkedett el. öt perccel a vo­nat érkezése előtt jelent meg a pályaudvaron Ciano gróf, aki szívélyeseu üdvözölte a ma­gyar kölouia tagjait, majd egymásután érkez­tek meg az olasz előkelőségek. Ott volt több államtitkár és Colonua herceg, Kóma kormány­zója, valamint az olasz közélet és az olasz ve­zérkar színe-java. Nyolc óra húsz perckor fa­siszta egyenruhában megérkezett Mussolini. Nemsokára befutott a pályaudvarra a magyar államférfiakat hozó vonat; a Duüe a szalonko­csihoz sietett és meleg kézszorítással üdvözölte Teleky Pál gróf miniszterelnököt és Csáky Ist­ván gróf külügyminisztert, aki az új diploma­ta díszegyenruhát viselte. A ffimnus^majdaGio­vinezza hangjai csendültek fel. a miniszterel­nök Mussolini társaságában e.llépett a díszszá­zad előtt. A magyar államférfiakat lelkesen éltették a várakozó tömegek, a miniszterek ezutáu szí­vélyesen elbúcsúztak Mussolinitői, majd gép­kocsikon szállásukra hajtottak. Az útvonal mentén elhelyezkedett tízezrekre menő tömeg lelkes „Eviva Ungheria!" kiáltásokkal köszön­tötte a minisztereket, akik a Villa Madamába autóztak. Délelőtt a miniszterelnök és a külügymi­niszter kihallgatáson jelont meg e királynál. a kihallgatás mintegy 3/4 óra hosszal tartott. mák jutnak megoldáshoz a római meg Ke­szélesek során, amelvek politikai jelentősé­gét csak fokozhatja az, bogy a porosz mi­niszterelnök is most fejezte be közvetlen tárgyalását Duce-vel. Lehet, bogy a duna­menti államok sorsára is kihat ez a meg­beszélés. de ha más konkrét eredménye nem is lesz, csak az, hogy a két ország az egész világ előtt újra demostrálja barátsá­gát és szövetségét s ha csak arra ad is al­kalmat, liogv hűségünknek és hálánknak szavait elmondhassa nevünkben Magyaror­szág miniszterelnöke akkor is nagy föla­dat s komolv cél elérését látjuk a római utazásban. Nekünk reményünk és táma­szunk az olasz nép, az olasz barát­ság és a Duce világtörténelembe be­lenőtt személye s az a hitünk, bogy a római találkozás csak fokozni fog­ja annak a barátságnak melegét s an­nak a támogatásnak súlvát. amire múlha­tatlan szükségünk van s amit számunkra jelentett cs jelenteni fog Róma és Musso­lini. Délben 1 órakor III. Victor Emmamiel király és esászár a kvirináli palotában villásreggelit adott. Kétórás tanácskozás Mussolinivei Róma, április 18. Mussolini délután 6 óra­kor a Venezia palotában fogadta gróf Teleki Pál miniszterelnököt és Csáky István gróf kül­ügyminisztert. A magyar államférfiak két óra hosszat tartózkodtak Mussolininál. A megbe­szélésen jelen volt Ciano gróf külügyminisz­ter is. Mussolini pohárköszontője Róma, április 18. Mussolini miniszterelnök este a Palazzo Veneziában estebédet adott a magyar miniszterek tiszteletére. Az estebéden a következő pohárköszöntőt intézte Teleky Pál gróf miniszterelnökhöz. — Róma azzal a meleg rokonszenvvel fo­gadja Önöket, amellyel mindenkor bizonysá­gát adta és adja most. is azoknak a baráti ér­zelmeknek, amelyek az olasz népet a magyar nemzethez fűzik. Felesleges hangsúlyozni, hogy mennyire őszinték és mélyek ezek az érzelmek. Az olasz—magyar barátság immár hosszú múlt­ra. tekinthet vissza és az érvek, események ezt a barátságot egyre jobban megszilárdították és bensőségesebbé tették. Olaszország megelégedéssel és öröm­mel látta az utóbbi hónapok folya­mán, hogy Magyarország javára helyreállíttattak az igazságnak azok az alapelvei, amelyeket Olaszország régóla és álhatatosan követeli a ba­Rómába megkezdődött Teleki Pál és Mussolini tanácskozása Az olasz főváros nagy lelkesedéssel fogadta a magyar minisztereket Mussolini és a miniszterelnök i?obórköszöníőK a szilárd olasz­magyar barátságáról és a Délszlávival való együttműködésről

Next

/
Thumbnails
Contents