Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-16 / 86. szám

Vasárnap, 1039. IV. 16. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP xv. évfolyam 86. szám IBI Az angol politika * Anglia biztosította a román függetlenséget és a román állam létérdekét. Hogy cz a garancia a határok érintetlenségére is vunatkozik-e, ez nem derül ki Chamberlain ezzel kapcsolatos beszédéből, azonban föltehető. Nem tudjuk, Románia számára milyen értéket jelent az angol miniszterelnöknek ez a kijelentése. Anglia biztosította Ausztria határait is s hol van ma Ausztria? Anglia biztosította a csehszlovák határokat is s hol van ma Csehszlovákia? Ha a legújabb, kor történelmét nézzük, az az érzés keletkezik bennünk, hogy annak az államnak van félnivalója, amelyiknek a halárait Anglia biztosította. Az elmúlt hetekben, amikor a volt Csehország területe a német birodalom protektorátusa alá került, élénk tárgyalások indultak meg egyfelől London és Varsó, másfelől London és Bukarest között. Az angol kormány már belekkel ezelőtt kész volt Románia határainak védelmét biztosítani de eddig mindig ahhoz a főtételhez fűzte garancianvű itását, hogy Románia egyezzen meg előbb Magyarországgal. Az angol kormánv eddig Maguarországigényeirml szemben nem akart véd-lmet nvújtani Romániának s amikor most román határoknak védelmét vállalta a magyar igények teljesítésének kikötése nélkül, akkor Angliának ebben az elhatározásában eddigi kudarc-politikájának legújabb megnyilatkozását tudjuk csak látni. Románia ugyan a legújabb térképek, de a napilapok esti kiadása szerint sem Olaszországgal, sem Németországgal még nem határos. Kivel szemben jelent ez a garanciavállalás komoly és aktuális segítséget? Romániát mo«t nem kell félteni Oroszországtól, hiszen Oroszország Angliánál- ma nem ellensége, hanem szövetségese. Nem kell félteni Délszláviáfól. rokoni kapcsolatok is fűzik a két országot. Nincs tartanivalója Lengyelországtól, anielvhez valóban gvökefesen békés szálak fűzik, de nincs tartanivajója Magyarországtól sem, legföljebb azoktól a magyar igényektől, amelyek elindultak a megvalósulás útján. Kivel szemben uyúitott hát Anglia védelmet Romániának? Föl kell tételeznünk, hogy az augol kormányférfiak földrajzi tudománva fölülmúlja I-lovd Georgnak a békeszerződések megalkotása idején fönnálló tájékozottságát. aki a földre fektetett térképre hasalva kereste a följegyzések szerint azt hogv hol van Bánát, amelynek sorsa fölött döntenie kell. Föltesszük azt is, hogv Anglia mai urai lisziában vannak a balkáni kérdés jelentőségével s azzal is, hogv Magyarország ma Középeurópának kulcsa s hogy a dunai problémát nem lehet megoldani a magyar igények kielégítése nélkül. S ha hetekkel ezelőtt az angol kormánv a legnagyobb uyomatékkal ajánlotta Bukarest figyelmébe a magyar kérdés elintézését s a magyar nemzettel való megFckiilés fontosságát, akkor megmagyarázhatatlannak és érthetetlennek tűnik föl a barátságta'anságnak az a szelleme, amelyik az angol kormánvnak a Magyarországgal való meobH.iilés föltételeit elejtő elhatározásából felénk árad. A magyar J^iilpolitika útja nyílegyenes s célját egvediil a nemzet érdeke jelölte ki. Belpolitikai kérdésekben jehetnek közöttünk lényegtelen különbségek s folytathatunk egymással vitákat, abban nincs közöttünk eltérés, hogy Magyarország külpolitikája számára nem választhatott és nem választhat más útat, mint amelyen őt kormánya vezeti. Nem is magyar szempontból, Anglia politikájának szemszögéből nézzük azt a kérdést, amit a román határok védelme vet föl. Ha Anglia európai politikájának az volna a célja, hogy Magvarországot odaszögezze a tengelyállamokhoz s hogy mindazt a katonai és erkölcsi erőt, amit a magvar nemzet nyújtani tud, a tengelvállamok politikája mellett érvényesítse, akkor ennek a céljának elérésére fölötte alkalmas módot választott. Ha az angol kormánvnak az volt a törekvése, liogy a dunai probléma megoldatlanságát növelje s az igazságtevés és jóvátétel megakadályozásával elmélyítse és elgeimyesítse azokat a problémákat, melyek megoldása nélkül a Duna mentén nem lesz béke, de nem lesz béke Középeurópában sem, akkor Anglia ezt a törekvését is kitűnően szolgálta* a románoknak adott gaWashbigtön. április 15. Roosevelt oluök az elmúlt éjszaka a. német birodalom kancellárjához és az olasz kormány elnökéhez táviratot intézett, amelyben ezeket mondotta:' — „Tekintve, hogy az az éles feszültség, amelyben az utóbbi betek alatt a világ élt. legalább is pillanatnyilag — úgy látszik — megenyhült — mivel jelenleg már nincsenek meneteld csapatok — taláu alkalmas a pillanat arra. liogy önhöz ezt az üzenetet intézzem! Ha o fenyegetés tovább tart, kikerülhetetlennek látszik, högy a világnak egy vagyrésze együttcsen elpusztul. Nem akarom hinni, bogy a világ szükségképen ilyen sorsra lenne Ítélve. •— Három európai és egy afrikai nemzet megérte függetlenségének halálát. Egy szomszéd állam megszállta egy másik távolkeleti független nemzet területét. Makacsul tartják magukat azok a reméljük, alaptalan hírek, hogy más független nemzetek elleD is támadó cselekményeket terveznek. Pontosabban szólva, közeleg az a pillanat, amikor ennek a helyzetnek katasztrófával kell végződnie, hacsak nem találnak az események irányítására észszerűbb eszközöket. — ön többízben hangsúlyozta, bogy sem ön, sem az olasz, vagy a német nép nem akar háborút, Ha ez igaz, nem kell> hogy háború legyen. Semmi sem tudja meggyőzni a föld népeit, bogy valamely hatalomnak joga, vagy raneia vállalásával. Fz a védelem merőben irracionális. Egyrészt nincs támadó fél, amellyel szemben a védelem vállalásának gyakorlati jelentősége volna, másrészt uincs alkalom arra. hogy Anglia a maga tengeri ereiét mozgósítsa a megnpmtáuiadott román szárazföldi határok védelmére. Amikor azonban azt látjuk, hogy egyfelől az angol ellenzék egyik kitűnősége a kormány intervencióját sürgeti annak érdekében, hogy Bulgária visszakapja Dobrudzsát Romániától, másfelől a brit kormánynak azzal az elhatározásával találkozunk, amellvel vállalja a román határok védelmét, akkor az angol politikának újra azzal a kaotikus határozatlanságával és tétova bizonytalanságával, állunk szemközt, amelyik nyugalomra törekszik, de nyugtalanságot kelt, amelyik békét hirdet, de békétlenséget szít, amelyik a kölcsönös biztonság elvét akarja megvalósítani . a kölcsönös biztonság nélküli helyzet- megteremtésével és fokozásával. Az angol politika régebben a józanság, az értelem s a hűvös mérlegelés útján haladt. Kudarcok mélföldkövei jelzik most a háború utáni angol politika útját. szüksége lenpe saját népéro vagy más uépéro rákényszeríteni o háború következményeit, hacsak nem kézenfekvő, bogy az illető nép saját területét védelmezi. Amikor mi amerikaiak ezt a kijelentést, megtesszük, mégis felemeljük szavainkat az emberi nem iránti szeretet-, bői, államférfiúi őszinteséggel beszélünk. Még mindig az a meggyőzödesem, hogy a nemzetközi problémákat meg lehet oldani a zöldasztal mellett. — Hajlandó-e ön biztosítékot nyújtani arra — folytatja a távírat — hogy fegyveres erői nem fogják megtámadni és elözönleni a következő független nemzetek egyikéuek teriiletét vagy birtokállományát: . Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Svédország, Norvégia, Dánia, Hollandia, Belgium, Nagybrittánuia, Írország, Franciaország, Portugália, Spanyolország, Svájc1, Lengyelország, Lichtenstcin, Luxemburg, Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Oroszország Bulgária, Görögország, Törökország, az arab államok, Sziria, Palesztinja, Egyiptom és Iránt — Ennek a biztosítéknak teljesen félreérthetetlennek kell lennie és ki kell terjednie nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is. Ezt a szót „jövő" úgy tekintse, bogy az legalább is 10 cvi szavatolt meg* nemtámadási időszakot jelentsen, egy negyedévszázadot, ha van bátor,* ságunk ilyen messzire előrelátni. Hu kormánya megadja ezt a biztosítékot, hl* Roosevelt béketávivaiot intéseit Hitlerhez és Mussolmihez Harminc állam részére tízéves meanemiámadási időszakot és békebiziosiiékoi javasol