Délmagyarország, 1939. április (15. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-09 / 81. szám

a » MMUm D f f MAr,yAPnp«!7SG Vasárnap, április 9. Szeged-városi Tisza Lajos-körut (Villamos megálló) A szegedi HIOO méteres természetes 52 C. fokos hőforrás vize a közös medencékben és kádakban. & Hidegvizgyógyiníézet, villany, kénes, sós, szénsavas és kádfürdők. Hideg nieleg uszodák. Nedves göz- és forrólégkamrák. Gyógvmassagc ivókúrák, inhalfltóriwn. A thcrmál fürdő nők, férfiak részére mindennap. Sópouaszió GleichclK'ngi módra, gyógyszeres belégzís. asthma kezelés. * Iszapkezelés orvosi felügyelet mellett a világhírű »Szent Gellért* kolopi rádiumos gyógy iszappal, mely kitűnő sikerrel alkalmazható rheumánál, kőszvénynél, esont és izületi bántalmaknál, iseliiásznál, krónikus női gyulladásos megbetegedéseknél. * Az iszap osztály nők részére: hcu..n, szervián és uén. leken, * Az iszap osztály férfiak i'cv-rre. ncud. esü> törtök, szombat. Olcsó szállodák a fürdő közelében Igen mérsékelt díjszabás! * A városi partfürdő további korszerii fejlesztése a közeli napokban megkezdődik A partfürdő az idén sok kellemes meglepeté-t tartogat a közönség részére. • . rádió, . gramofon, varróqéo alkalmi vételek fs. Alkatrészek, lemezek óriási választékban, hL%6zu?észiefre Déry GéoáruHáz rt. Iróaép favífás. 9 Kiss u. Alapítva 18S2. Nagy javitómlhelv. L H Z Y BE LA: A nagy paioc Jzeqeden $ J i (Mikszáth Kálmán szegedi ujságiróskodása) 28 — Ehhez még hozzákalkuláltam a János ur nyecénáskodását is, — mondotta nevetve Gelléri, aki tudta, hogy tulajdonképen mi is az iró baja. Tudta jól, hogy a szerelem legszörnyűbb válfaja: a viszonzatlan szerelem gyötri. De szentül meg volt győződve arról, h*?gy ellobban hamarosan ez a szerelem. Mikszáthot olyan embernek ismerte Gelléri, akinek egészséges, ösztönös humora és az élet iránti nagy szeretete, meg bizonyos mértékig önzése is: elűzik lelkéből a fájdalmat. A szerelfin sóvárgóit, a viszonzatlan szerelem betegeit nem tartotta egészségeslelkü embereknek. Meggyőződése volt, bogy az éplelkü emberek, az alkotásra születettek hamarosan kigyógyulnak ebből a lelkiállapotból. Most azonban tévedett Gelléri. Mikszáth lelkületének egvik jellemző sajátossága volt ez is, bogy amit megkívánt, azt birtokába is akarta venni. Ezt a szerelmét a birlalási vágy is fűtötte. A fanyarkedvüvé vált író azonban nem veszítette el munkakedvét. Csodálatos energivával. meglepő ambícióval dolgozott. Napi birokét, tárnákat, vezércikkeket, karcolatokat irt napról-napra. De a szerkesztőségben nem szeretett tartózkodni. A Gaidncsivendéolő söntésének asztalánál születtek meg ezek az Írások. János ur. ha ib'enkor ott volt — de mikor nem volt ő ott? —. vaorv a lapokét buita, vagv a vendéglő fiistködi'r levncrőréKe bámult. Megtöltötte a poharakat. ha kiürült, átment virzsiniáért. ha elfecryott az iró szivnivalé'a és egvéb ilven szolenszivessén-eb^t tett. Pedig nem mondbatrí. hogy bálás volt mindezekért MikKzátb. Neeynéha fizetett neki egy-két barát? szóval. És morzsolódtak a napok és morzsolódtak a betek. Szeptember véerén egv tárrá'a jelent meg M:-kszátbnak „A Patiens" cimen, ameb'ben a mostani borívó hangulata is visszatükröződik, amint irjas „Ha valaki, ugy, mint én, a borosüvegek között növekedett föl, az mó" akkor is bizonvos kegyelettel néz a körülötte levő üvegekre, ha orvosságosak ..." Ugyanebben a tárcáiéban vallja nyílt őszinteséggel azt is, bogy palóc származású: „Büszkeséggel emlékezérnmeg e-belvütt palocz véreimről, kjk mind olvan rebellisek, királyt sem tisztelő, kormányokat ócsár'ő emberek, mint magam. A hatalom csak arra velő előttük, bonry legyen mit furrogálrií. M^rt már a na.lócz ilyén ember? Annak még a fere is csak arra való, bogy legven bová tenni a kalapját, s hogy. legyen mit a falnak verni". M'kszntK mostan? lelkiállapotának tökéletes konturraizát ad*ák ezek a mondatok. A végzetesen nekikeseredett ember senkivel, semmivel nem törődő borúlátása árulkodik a sorokból. S amit eddig r-em bango/tafott soha. me«t merészen vallja magéról: palóc a javából! E tárcája után maradt raita a „nnlóc" név. Lassankint egvre jobban elterjedt ez a „ragadvány-név". Ha szóbakerült, már nevéhez hozzáragasztották: Mikszáth, a palóc ... vagy: A palóc iró mondta ... stb. Mikszáth később visszahallotta ragadványnevet. Nem bosszankodott pillanatig sem miatta. Sőt! Kicsit megtiszteltetésnek is találta, bogy a homokváros „megkülönbözteti", „másnak" tartja ... Egyébként is az a természetű ember volt, bogy a legritkábban jött ki nyugalmából, egészen ritkán olvadt csak haraggá ráfagyott flegmája, Egy hátamögötti suttogás azonban ebben az időben felébresztette benne a szunnyadó oroszlánt. Arról kezdtek pletykázni, hogy nős ember, felesége van és elhagyta mártirasszonyát. János ur füle lopkodta össze ezeket a mende mondákat és a jóbaráthoz illő szorgalommal: sietett Mikszáthot informálni a fáma meséiről. Az iró szabad embernek erezte magát. Töivényesen elvált feleségétől, s dz a szeretet, amely örökélettel élt szivében: szent volt. Nem semmisítette meg ezt a szeretetet —amelvet a tisztelet, a végtelen becsülés konzervált — ez az uj szerelmi láng. Felháboritotta Mikszáthot a tényeknek ez az elferditése, az a gondolat pedig egyenesen felbőszítette, hógv Gnjdacsi Ilonka is meghallhatja ezeket. Mit fog róla gondolni az a lány; akit olvan mélyen égető érzéssel szeret? — Na majd elrekesztem én a további pletvkát — gondolta magában. És rövidesen megírta a „Láttam a feleségemet" cimü tárcáját. Ezzel a tárcáiéval az volt a célja, hogy Ilonka, ha meghallotta, vagy megbalb'a a nletykát, ne higvjen a hírnek, másrészről pedig a vele kapcsolatos további ilyen mende mondák beszüntetését vélte elérni. A tárcában azt iria Mikszáth, hogv nemrégeri megfordult Budapesten s a klubban a Pester Llovd-ot olvasva, megdöbbenve került szeme elé az idegenforgalmi rovatban a következő: „Frau von Kálmán Mikszáth az Európa czimü vendéglőben van megszállva". Majd igv ír tovább: „Nekem feleségem! Hát kicsoda az 'én feleségem? Megtörültem a szemeimet; talán nem jól olvastam a nevet. Ott volt biz az, tisztán olvasható betűkkel. Föltettem a monoklimat; mégis ugy volt! Összeráncolt homlokkal gondolkoztam el mélven. Csak 5 élő ember viseli e nevet. Az egvik közülök 14 éves, a másik 76, a keresztnevet meg pláne csak magam viselem. Tehát mégis csakugyan, hogy ugyancsak az én feleségemnek kelletik lenni szállva az Európában! De hát én Istenem, mikor házasodtam én meg? Annyi sok mindenféle történik az emberrel. hogv nem emlékezhetik mindenre, de már a házassági aktusra mégis csak vissza kellene emlékeznem ta'án. Elhatároztam," hoo-v Ge^árinek fötegrefírozok; az robban szo'"ta t"dni az elkövetett dolo-aímat Gelléri vissza f~<-r emlékezni, roe-t h'h~főleg „Hymen" hírt is irt ré's n Nanló"-ban". (Folyt, köv.)