Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-05 / 53. szám

Vasárnap, 1939'.' március 5. DFLMAGYARORSZÁG tf BÉCSI VÁSÁR 1939. március 12-től 19-ig. 60 70 kedvezmény a német vasútvonalakon. 33 7s 70 kedvezmény a magyar vasútvonalakon Vásáriatogatók 600 márkáig felármentes hitellevelet igényelhetnek. Társasufazáso'i útlevél nélkül. Felvilágosítás és vásárigazolvánv minden IBU>Z utazási irodában, a Némét Birodalmi Vasutak Idegenforgalmi Irodájában, Budapest, IV., Váci-utca 1—3. szám. To'elon: 180—229 és a Bécsi Vásár kirendeltségénél, Budapest, VI., Andrássy-ut 28. szám. Telefon: 119—156. valamint a Bécsi Vásár főelárusitó helyén MER utazási irodában, Budapest, IV., Vörösmnrty-tér 1. szám. Négyszemközt Az anyakönyvi hivatalban néhány nappal ezelőtt érdekes esküvő történt. Cireasa Joan esküdött örök hűséget Nagy Máriának s viszont. Cireasa Joan valahol az Etel-közben, a Prut és Serct folyók partján látta ntcg a napvilágot, Molduvában, ahol honszerző eleink megpihenlek, az utolsó nagy feladat küszöbén. Cireasa Joan hajóslcgény, valamelyik uszályhajóval jött fel a Dunáról a tiszaparti metropolisba, s itt ismerkedett meg Nagy Máriával . . . aztán holtigtartó szerelembe estek. A kronológiai sorrendhez tartozik az is, hogy igazságügyminiszteri engedéllyel házasodtak össze. Egyik nem tudott magyarul, a másik hirét sem hallotta a román beszédnek. Mégis megértették egymást. Az anyakönyvvezető is lassan elboldogult a törvényes formulákkal s azóta, ki tudja, merre viszi őket a sorsuk? Magyar leány és román fiu házassága nem ujkeleiü, de mindig meggondolkoztató probléma. Nálunk, Erdélyben egyidőben nagyon sok ilyfajta vegycsházasság történt s a nők ebben mindig elölhaladtak. Nemzetkisebbségi szempontból nem kívánatos ez, de gátat szabni .. . enyhén szólva nehéz lett volna. A nacionalizmus erősödésével maga a román állam küzdött az ellen, hogy a románok vegycsházasságot kössenek. Hadseregből, állami és városi hivatalokból bocsátottak el „fajtiszta"' románokat, ha magyar nővel bázasodtafc össze. Egész légió már előbb ÖSSZA úzasodott tisztviselőt és katonát helyeztek át a Regátba Erdélyből emiatt. Szinte fogadást merek tenni, hogy az utóbbi egy évben magyar nő és román férfi, magyar férfi és román nő a mai Románia területén nem házasodott össze, legfeljebb ugy, ha a magyar partner görögkeleti vallásra tért át. Aggódó tekintettel követjük tehát Cireasa Joan és Nagy Mária útját. Mi minden vár rájuk, ott az érthetetlen sovinizmus hazájában. Nem valószínű, hogy Cireasa Joan ne tudta volna, hogy ..tiltott'1 dolgot müvei, hiszen a vasgárda hatesztendős propagandája minden kis faluba utat talált Egy bizonyos: Nagy Mária a magyar népközösség számára tökéletesen elveszett, mert házasságát csak ugy tudja biztosítani, ha teljesen és töményen áthasonul. Románná válik s gyermekei alkalomadtán fegyverrel is rátámadnak arra a földre, ahonnan az anyjuk kisarjadzolt és ahol virágbaszökkent. Nagy Mária azonban mog(A Délmagyarország munkatársától). Már országszerte megkezdődtek a németországi munkásexport előkészületei. Az idén a jelentések szerint 5000 főnyi magyar mezőgazdasági munkást visznek ki Németországba cukorrépa-munkára. A városházán napnap után érdeklődnek, hogy Szegedről menynyi munkást visznek ki, de elutasító választ kapnak az érdeklődők; Szegedről ugyanis az idén nem viszbünhődik a boldogságért és jövendőért, örökké emlékezni fog és fájó szívvel vágyakozik majd szülőföldjére, mert a magyar bárhol legyen, hazáját feledni nem tudja sohasem. (b. S). nek ki Németországba mezőgazdasági munkásokat. A németországi munkásexportról érdeklődtünk Merényi Elemér gazdasági főfelügyelőnél, aki a következőket mondotta a Délmagyarország munkatársának: — Az idei német munkásexport nagyobbrészt a multévi keretek között mozog, csakhogy valamivel kevesebb munkást fognak kivinni Magyarországról. A németek mezőOrvosi vélemények és száz éves tapasztalat alapján hirdetjük, hogy gyomorégés, étvágytalanság, emésztési zavarok eseteiben a Ciqelka-tstván forrás sőskorbonátos jód-brőmos pyégyvizét használja, mig érelmeszesedés, vérbaj, gyulladásos természetit női bajok és a légzőszervek buru 'OS bánfáin-alnak természetes eyégyszero a C'gefka-Lajos jód-brómo? eyóa-yviz. Kapható minden eyóarvvizet árusító üzletben. Vózérkópviselfl: Édeskuly, Budapest, Erzsébet-tér 8 \ szcccdkfirnrtfkl németajkú falvakból 400 tolmácsot visznek ki Németországba a magyar munkásokkal CsanádmedirDől állifiák hi a lolmács-csoporlof A gazdasági főfelügyelő nytfafhozota a nemet munhásexportről A jósnőnél Irta: CSANYI PIROSKA Templomozás után egyet sétáltak -a folyó partján, az. aszfalttal burkolt töltésen. Borisnak nagyon tetszett a város tisztára fésült, mosolygós, sima ábrázata, a divatszinekben pompázó kirakatok és a páváskodó, puccos dámák, ahogy illatosán, csillogva tovalibegtek a déli korzó tavaszi fényében. Egyre inkább ragyogott a két szeme s egyre kevésbé lehetett lebeszélni arról, hogy a városban maradjon. Valami doktornénál kapott elsejére állást, csak piacra költ menni az öreg naccságával, a gyereket sétáltatni a parkban, a korzón meg a töltésen és egy kicsit mosni a gyerekre s a gyerekszobát takarítani. — Városi lány leszek én is! —mondogatta a Boris egyre szaporábban és a lélekzete is elikadt a sóvárgott gyönyörűségtől. — Hogy az a mennydörgős . . . János szeretett volna káromkodni egyet, dehát épp most gyütt ki a templomból és az a fchérképü, fiatal pap olyan szépen a lelkére beszélt eziránvban ... Ei is határozta, hogy . » . Ej, de amikor ez a Boris olyan nagyon megmakapcsolta magát. Minek akar mindenáron a városban élni, amikor odahaza, az anyjánál jó dolga van. Nem való neki a városi élet, itt mind elvadulnak a falubeli lányok. Ott van a Julis, olyan csendes, szelil galamblélek volt még odahaza és most ugy viháncolgat vasárnap délután a korzón, hogy az édesanyja rá sem ismerne . . . Amig János idejutott a gondolkozásban, már letértek volt a partról és az egyik csendesebb mellékutcában ődöngtek. János nagybusan nekifohászkodva a papra gondolt, hogy tőle kellett volna tanácsot kérni a Boris dolgában. Olyan okos, jó arca volt a fiatal tiszlelendőnek, bizton . tudott volna valamit mondani, amivel hatásosan elvekette volna a Boris kedvét a váorsbanmaradástól . . . Mert azt hiába mondogatta, hogy ugyan minek szógálsz, amikor nem köll kenyérre, van otthon az anyádnak elég födje . . . És ahogy a jóságos Úristen szolgájára gondolt, ime elébe villant egy mcntőgondolat. Elsőbb nem is gondolat volt, csak néhány betű, amit lassan elolvasott: „Mme. Cynthia, a hires jósnő!1' — Te, várj csak egy kicsit! — kiáltott Boris felé és megállt a kapu előtt, amelyen a felírást látta. Alatta kisebb betűkkel ezt olvasta: „Akarja tudni a jövőjét? Itt megtudhatja!'* Mire ezt elolvasta, már tudta, hogy mit kell cselekednie. Azt mondta Borisnak: — Hallodée Boris? Voltál-c már jósnénál? Boris nagy szemeket meresztett és a két orcája vörösödni kezdett. — Nem vótam én soha! — mondta húzódozva, de látszott rajta, hogy már bekapta a hoigot, amit János csavaros esze odavetett eléje. — Hát akkor várj egy kicsit. Bemegyek ide cs megkérdezem, hogy itthon van-e a jósné? Ha igen, akkor megvizsgáljuk a jövendődet ... Jó lesz? Boris csak felcsillanó szőrmével intett igent. Hej, ez a János, nemhiába városi munkás — az állami gépgyárban dolgozik három esztendej° —, tudja, hogy mivel kell elszórakozni az időt igy vasárnap délelőtt. Amig Boris kint várt a kapu előtt, elgondolkozott azon, hogy ez a János egész megembercsedelt. Azt mondogatja, hogy pénze is vau már a takarékban . . . Tovább nem ak irta elgondolni Boris a János dolgát, mert akkor haragosra kellene változni tőle, hiszen János folyton azt hajtogatja, hogy ha bejön a városba szolgálni, nem vezeti oltár elé. G meg nem érli, miért ilyen fura ez a János? Hisz' igy még hamarabb összeházasodhatnának és itt élhetnének mindig, a városban . . . Igy csak a Jóisten tudja, meddig gyül össze a takarékban annyi pénz, amennyit az anyja kiván Jánostól, ha hozzáadja a lányát. Hej, nem érdemes ilyen szép vasárnap délelőtt komoly gonddal-bajjal bíbelődni. Már jön is a János, furcsán mosolyog a bajusza alall cs megfogja Boris kezét, ugy húzza bc a kapu n'á. A borongós, szeles kapualjban odasúgja nagy titokzatosan: — Boris lelkem! Itthon van a jósné, gyerünk be hozzá! Lássuk, mit hoz a jövendő! Sötét, clfüggünyzött előszobán, nyaktörő, magas lépcsőkön keresztül jutottak bc a jósnöhöz. A kapufölölti manzardszobában fészkelt Mme. Cynthia, a hiresneves asztrológus-jósnö, a Pitliiák egyenes leszármazottja . . . Vöröses-szőke haját fekete fátyol burkolta bc, cz a fátyol varázsolta sejtelmessé vizenyöskék szemét és a manzard-szoba tompított, titokzatos világítása feledtette el a delikvenssel azl, hogy ,a világhírű hindu jósnő arcberendezcse cs külső megjelenése inkább emlékeztetett egy szakácsnőre, mint a csillagok és szellemek meghitt társalgónöjére... Az asztalon, amely melleit kényelmes karosszékben a jósnő ült, zöldernyős lámpa szórta szét rejtelmes sugarait. A zöldrefestett lámpavilág egy meglehetősen elnyűtt kártyacsomagct egy gőmbszcrü üvegburát és néhány fekete tábláju, nagy könyvet világított meg. Borisnak még a szívverése is majd elállt attól amit látott, hát még attól. mit hozaá-