Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-31 / 74. szám

Péntek, 1939. III. 31. ammm^^mmmm^^mm^mmm KERESZTEIIV POLITIKAI ÜAPILAP XV. évfolyam 74. szám Alsőíanyal főispán Senki ne értse, senki ne is igyekezzék félreérteni a cimet. Nem akarunk sem külön főispánt követelni az alsótanyai nemzet számára és nem akarjuk alsótanyaivá degradálni, vagy inkább előléptetni az uj szegedi főispánt. Csupán egy pár jelenségre szeretnénk fölhívni a figyelmet s ezenfölül ez alsótanyaiak külön örömének szeretnénk hangot adni. A városi közigazgatás egy kicsit Szatyra a z jegyében folyt és folyik. Tiz évig volt szatymazi főispánunk, a polgármesterünket a szeretet és ragaszkodás szálai a szatymazi homokhoz kötik tuszkulánumán kivül is, az útügyi hivatalnak műszaki és jogi előadója Szatymaz és általában a Felsőtanya szeretetét ringatja szivében s egy-egy darab földdel van lepányvázva szivük a Felsőtanyához. A város vezetőtisztviselői számára sokkal közelebb van Szatymaz, mint mondjuk K ir á 1 y h a 1 o m, vagy C s o r v á s, de még Mórahalom is távolság ködében ring előttük akkor, amikor ki-kiruccannak szives barátkozásra a felsőtanyai homokra. Taschler Bndre még csak ki-kijárt alsótanyai szellőjükbe, az öreg almafák alá, de ha valaki öszszeszámolta volna, talán ő is többször ment ki Szatymazra, mint haza, a nagyistványi homokra. Mindezt nem kifogásként mondjuk, nem panaszoljuk föl s nem hibáztatunk érte senkit. A tény azonban az, hogy amig Szatymazon „körül" épült, addig Alsótanya népe verejtékezve vergődött azért, hogy egy-egy kis darab útra fölkerüljön a sziktakaró. A tény mégis az, hogy a Magyar Államvasutak igazgatósága inkább van figyelemre a Felsőtanyát átszelő vasúti vonal menetrendjének megállapításánál a szegedi érdekre, mint ahogy azt a Szeged város tulajdonában levő kisvasút vezetősége méltatja figyelemre. Ha ezen a kisvasuton kellene Felsőtanyára utazni, akkor már régen megváltozott volna az a menetrend, amelyik alsótanyai polgár száraára még azt sem engedi meg, hogy az év háromszázhatvan köznapjának egyikén akár egyetlen egyszer elmehessen a moziba, vagy végignézzen akár egy délutáni szinházi előadást. A szegedi közigazgatás számára, — mondjuk ugy, hogy közérthetőek legyenek szavaink: Szatymaz az — élettér s Szatymaz viszi és emeli magával az egész Felsőtanyát. Természetesen nincs olyan alsótanyai polgára a városnak, aki irigyelné Felsőtanyától azt, ami a közvagyonból, vagy a közgondoskodásból neki jut. Mindenki jól tudja azt is, hogy nem lukszusfeladatokat valósítanak meg, amikor Felsőtanyának juttatnak valamit, vagy Felsőtanya népének egyik, vagy másik sérelmét orvosolják. Az alsótanyai polgárok csak azt szeretnék, ha bizonyos egyenlőség és arányosság volna a város két tanyavilága között s ha a gondoskodásnak és törődésnek mértékét nem az egyéni kedvtelések kielégítésével szerzett ismeretek, tapasztalatok s nem a látogatások gyakoriságával fölforrósodott szeretet szabná meg, hanem a ráutaltság mértéke s a segítés szükségessége. Felsőtanya és Alsótanya, valljuk meg, nem egyforma melegségü szeretetnek voltak taigyai a múltban. Felsőtanya mindig közelebb volt a városhoz s a város szivéhez is — s ezt nemcsak anatómiai, hanem szimbolikus értelemben is mondjuk, — mint Atokháza, Csórva, Királyhalom. Felsőtanyának mindig voltak nagyon előkelő és nagyon nagysúlyú jóakarói a szegedi városházán s ha harcolni kellett útépítésekért, Alsótanya népe és földje csak a legutóbbi esztendőkben kapta meg az osztozkodásban azt a mértéket, amit területe, lakóinak száma s igényének jogosultsága megszabott. De most máskép lesz. Most nem lesz szükség közbenjáróra, ha Alsótanya népének jógos kérése lesz s ha régi sérelmek megszüntetéseért indul harcba. Az u j s z e g e d i f őispán ugy ismeri Alsótanyát és Alsótanya népét, mint ahogy ez a föld és ez a nép szerette volna mindig megismertetni magát azokkal, akik sorsának urai lettek. Alsótanya népe semmiféle előjogokat nem kér, még olyan kívánsága sincs, hogy forduljon meg legalább egy időre az aránytalanság s ezzel kezdődjön meg a jóvátétel ideje az ő számára is. Alsótanya népe csak Miskolc, március 30. A sajóvölgyi árvízkatasztrófa egyre tragikusabb méreteket ölt. Rozsnyótól Miskolcig ártenger a Sajó völgye. Víztömeg hömpölyög az országutakon, megrongálta a vasutvonalakat, hidakat, gátakat, sulyos kárt tett a vetésekben. Az árvízkatasztrófát a csehek felvidéki erdőpusztitása; idézték elő. A csehek ugyanis minden tervszerűség nélkül irtották a felvidéki erdőségek fáit, valóságos rablógazdálkodást folytattak. A helyzeten csak a Sajó középszakaszának szabályozásával lehetne segiteni. Bánrévét, Vadnőt, Hosszurévét elöntötte a viz. A községek között csónakokon közlekednek. A Tarna áradása Eger, március 30. Hevesmegye déli részében a Tarna folyó áradása hatalmas károkat okozott. Tarnaőrsön 50, Tarnazsadányban 100 ház került ujabban viz alá. A tanyákon sok ember bentrekedt a házakban. Ezeket csónakokon ét tutajokon mentik meg. Öszszesen mintegy 10.000 katasztrális hold került viz alá a Tarna áradása következtében. igazságot akar s maga is szívesen lép sorompóba azért, hogy a felsőtanyaiak iogos kérelme teljesüljön, csak azt nem akarja, bogy tovább tartson az eddigi állapot s az eddigi diszparitás a két tanyavilág között. Alsótanyán majdnem háromszor annyi a szöllő- és gyümölcsterület, mint a Felsőtanyán s igy az a jogcím, ami eddig a gyümölcstermelő vidék számára sürgette a felsőtanyaiak támogatását, legalább olyan mértékben kell, hogy érvényesüljön Alsótanva javára is. Alsótanyai gazda lett Szeged főispánja s ez a tény az alsótanyaiaknnk nem' csak külön öröm, hanem külön reménység forrása is. Alsótanya nem akai harcot Felsőtanya ellen, még azt sem akarja, hogy a felsőtanyaiak hátrább kerüljenek n város szeretetében és gondoskodásában, Alsótanya népe csak egyet előre a kai lépni s el akarja foglalni azt a helyet a város közigazgatásának gondoskodásában, amit területének nagysága és termékenysége. népének szorgalma és áldozatkészsége, problémáinak elsőséfe s a szociális gondoskodás parancsa jelcinek ki számára. , lom lehetetlenné vált. Délután 16 órakor a hatóságok elrendelték a cukorgyár lakótelepeinek kiürítését, mert a viz betört a gyártelepre is, ahol mintegy 30 centiméter a vízmagasság. Katonaság érkezett a veszélyeztetett területre és nagy erőfeszítéseket tesz a város megmentésére. A vízár elöntötte Ujhatvan néhány utcáját, ahol eddig két ház összedőlt. Utászkatonák mentették ki a bennük levő ingóságokat. A Zagyva vízszintje estefele néhány centimétert apadt. Ipolyság szorongatott helyzelbení Ipolyság, március 30. Az utóbbi napok esőzései és a hirtelen hóolvadás következtében az Ipoly vize megáradt. Ipolyság kőhídjánál a viz magassága elérte a 370 centimé* tert. A pályaudvar, sőt egyes helyeken a lakások már viz alatt vannak az erősen feltörd talajviz következtében. Ipolyság környékén többezer hold áll viz alatt. Az Ipoly vize csütörtökön 16—18 óráig 18 centimétert emelkedett. Drégelypalánk és Balassagyarmat között az áradás következtében a vasúti forgalom szünetel. Árad a Körös és a Maros is Áttörte a gátakat a Zagyva Miskolc, március 30. A Zagyva jobb partján csütörtök délelőtt gátszakadás történt. A kor adélutáni órákban a Miskolc és Sátoraljaújhely között vasúti pályatestet Hatvan mellett elöntötte a vizár, amely innen a pályaudvar és az állomásépület felé vonult. Az állomás területét elborította a viz és a lorguBukarest, március 30. Az egész ország területéről áradásokat jelentenek, Aradmegyé1 ben az áradás már kezd katasztrofális jellegi) lenni a folytonos esőzés következtében. A Kőrös vize megáradt és kilépett medréből Több helyiérdekű viszonylatban a vasúti (ert galom szünetel. Az Arad—Világos közötti vas< útvonal alapépítménye meggyengült. A M«j ros vize több partmenti községet elöntött; Félelmetes méreteket ölt a felvidéki árviz Sokezer hofd kerüli viz alá a Saiö, Tarna, Zagvva és Ipolv áradása következtében - Komoly veszedelem fenyegeti Hatvant és Ipolyságot