Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-30 / 73. szám

Csütörtök, 1939. III. 30 KERESZTEdY POLITIKAI I1APILAP XV. évfolyam 73. szám Az ákác Ószinte és mély megelégedést keltett Henr.ünk a szegedi főispán székfoglaló beszéde. A „szegedi" főispán elnevezésben a „szegedi" jelző — legyünk büszkék: epiteton ornans — most kettőt jelent: jelenti azt, hogy Szeged város kormányzatára hiv.ta el a kormány bizalma s az államfő kegye, de jelenti a szegedi származást, a szegedi születést, a szegedi sarjadzást a szegedi polgárok életfájának végeláthatatlan törzséről. Egybefonódik igy az eredet és a hivatás, a tradíció és a kötelesség, a küldetés és a program s nem lehet kétséges, hogy a városnak, a város polgárságának és a város békességes munkájának az a szeretete, amit ápoltak és erősítettek az elődök, tovább fog élni s ki fog terebélyesedni az elhivatott leszármazó munkájában és tevékenységében. A mai bemutatkozás alázatos főhajtás volt a nemzeti irányzat, a keresztény szellem, a szociális megújhodás országépitő programja előtt s lehet-e valaki, akiben nerrj rezonál nemcsak lelkes tapsra, de lelkes követésre is ez a fogadalomszerü programadás. Sokszor ugy érezzük, hogy két világ vízválasztóján állunk, magas bércek tara ján, mélyen alattunk a megtett ut eleje s mólyen alattunk az előttünk álló cél is. Most kell eldöntenünk, hogy melyik uton, milyen irányban akarjuk megközelíteni a vállalt célt és vallott feladatot, dé tudjuk azt, hogy n e m minden ut vezet el ahhoz a célhoz, ami-, nek elérését, vagy csak megközelítését a magunk élete kötelességének és . hivatásának tartjuk. Egy bizonyos azonban, hogy ha iránytüül a keresztény szellemet, szociális megújhodást és nemzeti érzést visszük magunkkal, nem tévedhetünk. S amrkor ma Szeged uj főispánja a maga városkormányzati tevékenységét ennek a hármas programnak megvalósítására ajánlotta fel, kell hogy bátorító bizalommal s támogató hittel álljunk mellé a kötelességek nehéz utjain. S amikor az uj főispánnak széles perspektíváju programbeszédében talált szavakat arra is, hogy boldog, békebeli nyugalom visszatérését sürgesse a város falai közé s amikor beszédét az „ősi szabads á g" utáni vágyakozásnak és hitnek szavaival fejezte be, akkor messzezengő és ígéretes reménynek italával üdítette fel a város polgárait valóban tekintet nélkül arra, hogy egyébként melyik pártszervezet sorozza be őket politikai birtokállományának leltári tárgyai közé. A boldog, békebeli nyugalom Ígérete mindenki lelkében a derű tavaszi szellőjével frissíti fel a levegőt s az ősi szabadság szentté vált emlékét ugy idézzük, ami mint bástya feszül meg romlott torony alján. Az ősi szabadság egyet jelent a nemzet függetlenségével s ez a függetlenség szabadságot jelent kifelé és befelé egyaránt. Az ősi szabadság, amivel a főispán beszédét befejezte s a boldog, békebeli nyugalom, aminek visszatérését beszéde elején sürgetve igérte, voltaképen egymásbakapcsolódva. egymást értelmezve jelentik a nemzeti irányzat legfőbb tartalmát. S volt még valami, ami a gazdag tartalmú Ceszédben megkapta a hallgatóságot. A főispán beszélt az á k á c r ó 1, amelyik valahonnan — aránylag nem is nagyon régen, — Északamerikából vetődött ide. ki tudná már megmondani, higy a szelek szárnyán-e, vagy termékeny agy kísérletezésének eredményeként, de alig százötven év alatt az ákác m ag y a r fa lett, szimbóluma a magyar földnek, testvérré-vált a magyar ákác és a magyar homok, a föld örökös otthont, termékenyítő nedveket, áldott éghajlatot, meleg napsütést s frissitő harmatot adott ennek az asszimilált akácnak, amelyiknek dédszüleit nem magyar föld nevelte, ringatta s idegen név, idegen faj skatulyázta be a robinia pseudacaci a-t. Ezt adta a magyar föld. De az ákác is sok értéket adott a magyar földnek s a magyar föld népének: elsősorban megkötötte a céda homokot, lombjával megtermékenyítette, gyökerével lefogta a magyar talajt, a szerszámhoz anyagot, a fagy ellen védelmet ez a magyarrá vált idegenfaju fa adott a magyarságnak! S milyen gonosz dőreség volna ma megtagadni a magyar ákác' magyarságát. Igaz az is, amit a főispán mondott, hogy vannak ártványok, amelyeket ki kell irtani a magyar élet kertjéből, mert dudva számára nem adhatunk a magyar föld életerejéből s nem engedhetjük azt meg, hogy gyom vegye el az „életteret" hasznos és terméLondon, március 29. Londonban nagy figyelemmel tekintenek a német—lengyel kérdés felé. Beck lengyel külügyminiszter hétfőn este érkezik az angol fővárosba, ahol két napig fog tartózkodni. Az első tanácskozás Beck és Halifax lord között kedden kezdődik. Este a külügyminisztériumban estély lesz, majd szerdán Beck ezredes a lengyel követségen látja vendégül Halifax lordot. A Dailg Telegraph azt irja, egyre növekszik annak a valószínűsége, hogy Németország egy ujabb akcióra készül. A lap utal a német külügyminisztérium félhivatalosának cikkére, amelyről az angol lap azt irja, hogy az ugykeny magyar növények elől; csak arra ügyeljünk, hogy ne a származás, hanem a hasznosság, ne az eredet, hanem az értékesség döntsön abban a kérdésben, hogy melyik növényt hagyhatjuk meg a magyar élet nemzeti parkjában. Mert ha származást, az eredetet nézzük, akkor a magyar akácot is ki kell onnan vetni s akkor erre a sorsra jut a burgonya, a tengerisa többi nélkülözhetetlen és hasznos jövevénye a magyar életnek. A magyar közélet —.a polgármesteri köszöntő s a főispáni székfoglaló is utalt erre, — m-é rgező anyagokkel telitett. Örüljünk annak, hogy a mérgek tudományának hivatásos tudósa került a városkormányzói székbe. Most emberükre, sőt: szakemberükre találnak a közélet méreg kev e r ő i s ha valaki, az uj főispán hivatott arra, hogy laboratóriumokban szerzett tudásával távolítsa el a magyar életet lázassá tevő mérgeket s adja vissza a városnak s a városon keresztül segitse visszaszerezni a nemzetnek azt áz immunitást, ami védelmet ad minden mérgező kísérlettel, de minden önmaga által kitermelt mérgező anyaggal szemben is. szólván az utolsó figyelmeztetés Lengyelop-\ szághoz. London, március 29. A szerdán délelőtt öszszeült angol minisztertanács hivatalos értesülések szerint vizsgálat tárgyává tette Anglia magatartását a legutóbbi európai eseményekkel kapcsolatban és megvitatta az angol politika követendő alapelveit. A miniszterek megbeszélték a középeurópai helyzetet is és foglalkoztak a német—lengyel viszony kérdésével. Szcbakerültek Anglia, Franciaország. Oroszország és Lengyelország között az utóbbi napokban lefolyt megbeszélések, valamint az angol fegyverkezések. Daladier Páris, március 29. Daladier miniszterelnök • szerdán este mondotta el rádióbeszédét. < — Franciaország — hangoztatta — aggoda- J lommal látja a virág minden táján folyó fegyverkezési versenyt- A francia nép a békét akarja, de el van tökélve arra, hogy minden erejével megvédi eszményeit és jogait. Egysége sohasem volt olyan teljes és tökéletes, mint ma és szivéből reméli, hogy sikerül megmentenie a békét, mert a francia nép gyűlöli a háborút. Ha azonban az országra rákényszeritenék a háborút, mint az egyetlen kivezető utat a szétesésből és aualázatból. akkor meg fogja beszéde védelmezni szabadságát és jogait. A miniszterelnök ezután az ország gazdasági életével foglalkozott és megállapította, hogy az határozottan kedvező. A nemzetközi válság nem kapkodó, hanem erős és határozott Franciaországot talál. Szóvátette a továbbiakban az uj eszmeáramlatokat, amelyek azt állítják, hogy az emberiség- jövőjét szolgálják és közben romlásba taszítják. — Franciaország sohasem fog beleegyezni abba - mondotta —, hogy az egyes nemzetek közötti viszonyt az erőszak alapján rendezzék, Lengyelország magatartása a londoni tárgyalások középpontjában 340 ezerre emelik fel az angol territoriális haderő létszámát Daladier válasza Mussolini bejelentésére „Franciaország a birodalom területéből egyetlen barázdát nem ad ál, de hajlandó megfontolni az előterjesztett javaslatokat"