Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-04 / 52. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szombat, 1939. III. 4. KmiEor a világ minden táján zúgni Kezdenek a harangok, a személyes emlék kis csöngetyüje is szólhasson bele a harangok ujjongó örömet zengő kórusába: Az eucharisztikus kongresszus felejthetetlen emlékű napjaiban történt, hogy az élet ajándékaképen alig pár lépés távolságra lehettünk az akkori pápai legátustól, aki tegnap óta Isten rendelése folytán XII. Pius pápa. A tömeg megittasulva hangjának varázsától s szellemiségének ragyogásától, mint a töltéset elsodró ár, rohant feléje. Pacelli biboros derűs mosollyal nézfö, hogy a rendőrök kettős falankszát hogyan mossa el a lelkesedés tüzével felkorbácsolt tömeg s hogyan veszi őt körül az egyre szükülő embergyürü. Volt olyan pillanat, hogy félni lehetett tőle: katasztrófa történik, a tömeg nem törődik paranccsal, tilalommal, renddel, mindenki közelébe akar jutni annak a felsőbbrendű embernek, akit Róma küldött vigasztalásul és megtiszteléséül ennek a kis népnek. S Pacelli biboros felemelte áldásra kezét, ég felé emelte íiszta lelket tükröző két szemét, a tömeg térdre borult előtte, mellette, körülötte s amit nem tudott megteremteni rendőrszázad, parancs, belénkidegzett fegyelmezettség, a rendet helyreállította egyetlen pillanat alatt az áldásosztásra felemelt kéz s a kereszt, amit láthatatlanul rajzolt a levegőbe. S ha azóta azt látiuk, hogy lazul mpgint a tömegek fegyelme, hogy újra elsodorják magukkal azokat is, akik a rend őrzésére hivatottak, hogy se törvénv parancsa, se tekintély példaadása nem állitia meg a tömeget rombolással fenyegető száguldásában, hogy lazul minden ereszték, szakadozik minden kötelék, bizó bittel és nyugalomra rzomiazó lélekkel mindig ennek a kis csodatételnek megismétlődését várjuk. A kereszt rendet parancsolt morajló tömegnek a morajló utcán s a kereszt rendet tud mindig teremteni, ha fénylő szellem, gránitnál erősebb hit emeli fel a magasba. Miiven mérhetetlen öröm. milyen végtelen nrándék az isteni gondviseléstől, hogy a királyok királyának trnnszékébe ennek a kis országnak személyes ismerőse ül, aki a jóindulat, a segitő szándék és nemes barátság emberi érzéseit is magával viszi arra a nehéz útra. melv Krisztus földi helytartói számára jelölt ki földi kötelességeknek cs mennyei hivatásoknak egybefonódott terhe. Az uj pápa első szavait isteni harmónia fngfa össze a búcsúzó pápa utolsó szavaival. Béke, béke, — rebegték a halál küszöbét érintő aikak" s az ui pápa a béke szimbólumát választotta címeréül. Béke, béke, — hangzik még suttogva a tulső partról s az uj ige a világ tereit betöltő zengő bátorsággal hirdeti, hogy munka, igazság, h éke. Nemcsak a hivő Hitének" alázatoss'ágaval borulunk le Szent Péternek trónra lépő utóda előtt. hanem a magvar ember hűségével és bizodalmával is. A V e n i Sancte fohászának hangjai még alig ültek el. amikor már a Te D e u m lángolva szárnyaló dallama tölti be a lelkeket s ha lehet ünnepet áhítatosabb örömmel ülni metr. ha lehet fokozni hálát cs RERESZTÉIIY POLITIKAI NAPILAP alázatot, a magyarság most külön ünnepel, ünnepeli meg azt *az isteni utmutatást, amelyik a kardinálisok választásán keresztül a mi nagy gondviselőnkre, a vigasztaló szavú, deriis mosolyával áldást hintő nagy papra bizta annak a világtörténelmi felelősségnek viselését, ami Krisztus földi birodalmának királyi fejére vár. A történelem vízválasztója előtt állunk, pogány hullámok csapkodva ostromolják Szent István birodalmának töltéseit, soha még ennek a nemzetnek nem volt olyan szüksége az egyház oltalmára és segitésére, mint ezekben a kísérteties napokban. S amikor a hit erejének és szárnyaló szellemének képviselője foglalja el Szent Péter trónusát, — nem szabad kétségbeesnünk. Az az erő, amit az eucharisztikus kongresszus sugárzott ki magából, — talán a gondviselés, különös kegye akarta ugy, hogy a jövendő pápa vigasztaló szava és vigasztaló lénye sugallja belénk a hitnek erejét, — amiben a mindennapi élet s XV. évfolyam 52. szám a nemzeti kötelesség a hit oltárának zsámolyáig emelkedett, itt maradt, itt él, itt hst tovább. Tévedhetünk, tántoroghatunk, dn meg fogjuk találni az igazsághoz vezető utat. Munka, igazság, béke, — hirdeti urbi et orbi első szava a Szent Atyának, csak végezzük el azt a munkát, amivel Istennek és a nemzetünknek tartozunk, szolgáljuk mindig s alázatos szívvel az isteni igazságot s mienk lesz a béke jutalma, dicsősége és öröktermékeny áldása. Harangok nyelvével mozdul együtt a szivünk, minden sziv most egy-egy kis harang, amelyik a hit diadalát zengi azon az ünnepen, amelyik nemcsak a katolikus egyház ünnepe, hanem a békeváró, pogányság ellen harcoló, igazság után szomjúhozó egész világé. H a b e m u s p a p a m, — van, aki megvéd a hit erejével s az isteni gondolat hatalmával, van újra, aki felemeli az elesettet s az igazság útjára visszavezeti aztaki megtévedt. Amig élünk, nem fog kiszakadni lelkünkből annak a látomásnak vigasztaló és felemelő emléke, amit az eucharisztikus kongresszus Krisztus-királyi vendége varázsolt belé. Nagy békebeszédet mondott XII. Pius pápa a világ minden népeiért „Minden embert felszólítunk a béke érdekében, amelyért elődünk még az életét Is önként felajánlotta Istennek" Vatikánváros, március 3. Kimondhatatlan örömet okozott Olaszországban, de a világ minden táján Pacelli biboros-államtitkár pápává történt megválasztása. Most már meg lehet állapítani, mindenki ezt a választást óhajtotta; ugy az egyháziak, mint a világiak. Eltekintve hatalmas egyéniségétől, üdvözlik benne azt az embert, aki ismeri az egész világot és akiről azt is el lebet mondani; ismeri őt az egész világ. Az egész világot bejária, kilenc nyelven beszél,*a legszentebb életű pap. A Világegyház kormányzásának emberi erőt meghaladó fcladalával a vállán, a földkerekség legkiterjedtebb és legszövevényesebb organizmusát igazgatva, meg tudta tanulni egy szegény kis nép nyelvét is, csupán azért, hogy anyanyelvünkhöz szóljon a pápa legátusa, amikor földünkre lép. A konklávc lefolyásáról természetesen semmiféle értesülések nincsenek, de bizonyos jelekből következtéinek1 a szavazás lefolyására és valószínűnek tartják, hogy Pacelli biboros már' a délelőtti szavazáson igen nagy többséget kapott, a délutánin pedig egyhangúlag választották meg pápává. XII. Pius nagy békebeszéde Róma, március 3. A biborosi testület tagjai pénteken délelőtt a Sixtini kápolnában XII. Pius pápa elé járultak, megtörtént az adorátio, amelynek során a bíborosok egyenként ismét a pápához járultak, megcsókolták lábát és kezét, majd a pápa egymásután sorra megcsókolta arcukat. A pápa ezután a biborosi testülethez beszédet intézett, amelyet a vatikáni rádióállomás is közvetített, A pápa beszéde elején különleges szeretetét, atyai ölelését és áldását küldte az egyház minden papjának, szerzetesének és apácájának, azoknak is, akik a missziókban dolgoznak, vagy akik az Actio Catholica soraiban a püspökök apostoli munkájában közreműködnek és általában az egyház minden fiának. — De ebben az ünnepélyes pillanatban — folytatta a Szent Atya, —• gondolatban mindazok fejé is fordulunk, akik az egyházon kivül állanak és azok, hisszük, örömmel fogják hallani, hogy a pápa imádsággal és minden lehető jót kivánó óhajjal fordul ő értük is a Mindenhetó Istenhez. — Az atyai üdvözlet mellett ki akartuk fejezni óhajunkat és felhívásunkat a béke érdekében — folytatta XII. Pius pápa, — annak a békének érdekében, amelyot tiszteletreméltó emlékű elődünk, oly nyomatékosan ajánlott az embereknek és amelyért oly sokat imádkozott s ezért még életét is önként felajánlotta Istennek. — A béke, az Isten eme fenséges cs „minden étzelmen felül álló" adománya érdekékan, amelyet minden igaz hitű embernek kívánnia kell és amely a szeretet és nz igazság szülötte kell, hogy legyen: Minden embert felszólítunk a békq