Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-28 / 71. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Kedd, 1939. III. 28. KERESZTEHV POLITIKAI ÜAPILAP Az örök program Nem lehet könnyes hála s szivetdobbantó elismerés nclkül gondolni arra a hőstett­r e, amivel a fiatal hadseregünk fiatal har­cosai elbántak a magyar városokra támadó ellenséges repülőgépekkel. A levegőnek vol­tak hősei már a világháború alatt is, voltak, okik a győzelem szédületes szériájába füztÓK a lelőtt, vagy harcképtelenné tett ellenséges repülőgépek számait, de a fiatal magyar re­pülőknek és elháritóknak ez a teljesítménye ha sportteljesítmény volna, akkor is felérne egy olimpiai bajnoksággal. De mivel ér fel igy, hogy nem játéka volt a bátorságnak, a biztos szemnek és biztos kéznek, a tévedhe­tetlen értelemnek és elszántságnak, hanem haditett, a magyar föld védelme, világ­raszóló visszautasítása a magyar haza el­len intézett súlyos és fájdalmas, felejthetet­len, tőlünk véráldozatot követelő ellenséges támadásnak s gyönyörű bizonysága an­nak, hogy milyen a lelki felkészültsége a fia­tal magyar, hadseregnek. Hozzáértő katonák szájából hallottuk m a­gasztalni azt a csudálatos teljesítményt, amit a ruszinszkói bevonulással mutatott»fel nemzeti hadseregünk. A magyar külügymi­niszter expozéjából joggal következtetünk ar­ra, hogy erre a teljesítményre milyen múl­hatatlan szükségünk volt, ha el akartuk kerülni, hogy meg lehessen előzni a magyar juss érvényesülését. Ez a bevonulás megint nem stafétaverseny volt, hanem területet szerző, magyar vért áldozó, de- magyar vért kimélő hadi cselekedet, amelyet fia­tal gyerekek hajtottak végre, akiknek szinte első komoly kivonulásuk alkalmával már éle­tüket és egészségüket kellett kockáztatni s az a nagyszerű feladat jutott számukra, hogy kivihették és lefűzhették a magyar zászlót a történelmi határokra. Az ország népe mély Hálával s könnyes köszönettel hajtja meg elismerésének tiszta lobogóját ennyi hősiesség, ennyi ál­dozatkészség,. ilyen monumentális k ö­telcsségteljesités előtt. Nincs rá magyarázat, hogy ez a repülőtámadás miért történhetett. Vitás volt a határ? Mi követke­zik ebből? Az, hogy a megtámadott terület vagy a mienk, vagy az övék. Ha az övék, ha ezt sajátjuknak hihették, — amit egyébként niég feltételezni sem lehet, — akkor csak nem támadnak rá bombákkal? Ha pedig a mienk, akkor még sokkal kevesebb joguk volt ártatlanok gonosz legyilkolásán kivül légi tá­madásra tökéletes alkalmatlanságukat s a mi abszolút fölényünket magyar terü­letnek, magyar városoknak megtámadásával demonstrálni. Ha azt mondanák, hogy Ru­szinszkó és Szlovákia között nincs még a határ megállapítva, még lehetne jóhiszemű­séget is feltételezni nem abban, amit botorul megkíséreltek, hanem abban, amivel magu­kat menteni igyekeznek. De olyan várost, olyan területet is megtámadtak, amelyik* a bécsi határozat folvtán vált újra a mienkké s aminek sorsát soha senki, — értsék meg: soha senki, — többé vitássá nem teheti. S ezért nincs rá mentség és nincs számára enyhítő körülmény, bün volt az, amit elkö­vettek s nekünk csak abban lebet örömünk, hogy a bűnhődés, ami a támadókat utolérte, ragyogó bizonyságává vált a magyar erő­nek. magvar elszántságnak", magyar hősies­ségnek és magyar fölénynek. Amit az utolsó napokban a magyar hadse­reg megmutatott katonai virtusban, az kell, hogy bizalmat öntsön mindenki lelkébe, kell, hogy megnyugtasson minden aggodal­mat s eloszlasson minden kételyt. A m a ­gyar határok nem mozdíthatat­lan o k, de csak kifelé lehet őket megmozdítani. Ez a ma igazsága s ezt az igazságot fogja bizonyitani a történelem, amihez hozzátartozik már a ruszinszkói be­vonulás s a szombati repülőtámadás példát­lanul bravúros visszaverése. Lehet, hogy sor­sunk és életünk s a nemzet életéhez soha meg nem lazuló ragaszkodásunk ujabb és ujabb bizonyságra fogja ezt a nemzedéket kényszeríteni, — ha próbát kell tenni hősi önfeláldozásunk, meg nem torpanó helytállá­sunk mellett, nem fogunk soha kitérni a bi­zonyságadás elől. Nem lehet, nem szabad, hogy úrrá legyen felettünk a sötét lemondás. Kis nép vagyunk, de a magunk életét akarjuk élni, folytatni akarjuk ezer éves történelmünket s akármilyen próbatétel elé állit még sorsunk, meg fogunk felelni azok­nak a kötelességeknek, amelyeket a meg­bűnhődött mult és j övendő örök­XV. évfolyam 71. szám érvénnyel fogalmazott meg számunkra." Hányszor mondtuk és hányszor irtuk le, hogy történelmi időket élünk, de soha még nem voltunk olyan történelmi eseményeknek kor­társai, mint amilyenek minden órában zajla­nak le a világtörténelem színpadán. S ne­künk ismerni kell erőnket, nekünk tudnunk kell azt, hogy mit jelent a magyar kard és a magyar lélek hősiessé­g e. Minden siker csak növelheti a bátorsá­gunkat s uj, friss energiákkal táplálhatja ki­fogyhatatlan és megtörhetetlen reményün­ket. A magyar lélek akkumulátorát ezek a hősi tettek fűtik föl s teszik kimeríthetetlen forrásává a nemzetvédelem legelső és leg­magasabb rendű kötelességének. Drága magyar gyerekek, hős magyar ka­tonák feszitik ki újra elszántságunk örökzen­gésü húrjait. Ezeken a húrokon csak egyetlen melódia szárnyalhat fel: a magyar him­nuszé. Ami fohász volt a magyar nép vér­zivataros századaiból s talán vérzivataros századoknak lesz ezentúl is fohásza. Az „itt élned halnok kell" szózata nemcsak isko­lai ünnepély záróakkordja, hanem rrogram, örök program a magyar jelen és a ma­gyar jövő számára. Kedden kezdődnek a magyar-szlovák határmegállapitó tárgyalások Szlovák delegáció Budapesten — A magyar repülők bá­mulatos teljesítménnyel verték vissza a szlovák légitá­madásokat — A vezérkar főnöke a határsértések leg­szigorúbb visszautasítását rendelte el Budapest, március 27. Megdöbbentő táma­dást intéztek szlovák reguláris erők a ma­gyar csapatok ellen, nyilt városokat és köz­ségeket bombáztak a szlovák repülőgépek. A bombázásért megtorlásul a magyar gépek az iglói repülőteret bombázták, ahol a táma­dás következtében három nagy bombavető, tizenegy kisebb repülőgép és a hangárok megsemmisültek. A megdöbbentő támadásról hétfőn hivatalos jelentést adtak ki, amely szerint Ugar, Utcás, RétKely, Nagyberezna, Tiba Szobránc, Alsóhalas, Pa­lóc községeket és Ungvár városát bombázták a szlovák repülők. A jelentés felsorolja azo­kat a súlyos veszteségeket, amelyek a szlo­vák gépeket érték. A szlovák összveszteség csütörtökön és pénteken az iglói repülőtér megsemmisülésén kivül tizenegy gép. A ma­gyar repülőerők részéről veszteség egyik na­pon sem volt. A magyar honvédség az ungvölgyi vasút­vonal biztosítása céljából a csütörtökön reggel kézbevett pon­tokat változatlanul és zavartalanul tartja. Az arcvonalon nyugalom van. Hivatalos jelentést adtak ki a magyar vesz­teségekről. A szlovák repülők támadásaival, valamint az ungvölgyi vasútvonal biztosítása céljából a szükséges pontok birtokbavétele után megindított szlovák támadásokkal kap­csolatban illetékes helyen közölték, hogy a\ magyar honvédség és a polgárság részéről 23 Halott és 55 sebesült veszteségünk volt. Az anyagi károk megál­lapítása folyamatban van. A repülőbombá­zások következtében, az eddigi megállapítá­sok szerint, 14 ház leégett. A legutóbbi nap hadműveletei során 3GO szlovák és 211 cseli-morva nem­zetiségű katonát ejtettek foglyul hon« védcsapataink. A legerélyesebben visz­szautasiijuk a sorozatos szlovák fiatársértéseket Budapest, március 27. A MTI jelenti: A szlovák erők a következő határsértéseket kö-' vették el: T. Március 26-án 11 Óra 20 perckor Me-' cenzéftől keletre körülbelül 2 kilométernyire a magyar határőrség járőrére tüzeltek. A ma­gyar határőrség a tüzet viszonozta. 2. Március 26-án 17 órakor a Nagykázmép és Alsómihályon levő magyar határőrerőt megtámadták. A támadókat szlovák területre* űztük vissza, szlovák részről nyolc halott* több sebesült veszteséget okozva és bét fog-.

Next

/
Thumbnails
Contents