Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-19 / 65. szám

8 déf m agyxror szag ba . . . A turné Szeged után tovább folytatódik, az első direktorhoz indul, Miskolcra, .hol a „Müvészpár" egyik felét is el fogja játszani . . . MÉLTÓZTATTAK LÁTNI legutóbb az igézően szép Eöry Klárink debutjet a „Vadrózsa" filmjében, ifjú művésznőnk azóta az ördög Sári rangban folytatja művészetét, bór a szinhózi világ csak nem tudja megszokni nz uj nevet, amelyet Bárdos Artúr direktor ur választott ki számára, amikor meg arról volt szó, hogy a Pestre került Eöry Klárira a Belvárosi Színházban vár jelentős hivatás. Az első filmszercplésnek szakmai körökben olyan sikere volt, hogy pár nap előtt mór megkapta a következő pompás meghívást, amely talán messzire viszi cl majd hirét. Lgy magyar-francia verzióban készülő filmjáték főszerepére hivták meg és mondanunk sem kell, hogy ez a meghívás mit jelent egy ifjú művésznő munkájában és életében ... 1iosszu ÉVEK ELŐTT Szegeden volt kiváló és rangos kollégánk, Terestyényl György, akinek nevét és Ízesen szegedi, söt ujszegedi Írásait bizonyára nem méltóztatta:,, még elfelejteni. Azóta a kiváló iró számos kötettel tette maradandóvá nevét, sok küzdelem, de mindig csak irói munka után tagjává választolta a Petőfi-Társaság is — és azóta mór egy kis falusi háza is van a Jászságban; persze a Tiszaparton és most éppen — iró létérc — egy pompás mikroszkópot szerzett be magának, — a nyáron a jászsági házban hozzá fog a tiszaparti „Georgikon'' megírásához . . . ritka ÉS ÉRDEKES PRODUKCIÓ lesz ma esle Kiszomboron. A kaszinó szinpadán 3 kiszombori lányok-legények eljátszák az — — Ocskay brigadérost, amely pedig nem igen szokott szerepelni a színpadi amatőr-ambiciók műsorán és mozgalmas, feszült előadása önmaga is valóban rendkívüli teljesítményt jelent. Az előadás megrendezésének vitathatatlan érdeme: Zombori-Rónai Imréé, a szinház és a zenevilág, minden művészi megmozdulás régi lelkes patrónusáé. Az érdekes „Hcrczcg-preroicrre'* Szegedről és Makó/ól is sokan jelentették be megjelenésüket . . . MEGHATÓ ÉS SOK MINDENRŐL üzenő hirek ér- ' keztek a tengerentúlról, Newyorkból. Méttóz- | tatnak még bionyosan sokszor gondolni Erdős Árpád kollégánkra, sokéves szegcdi lelkes munkájára, Írásaira, — ő volt az. akinek nevéhez és munkájához fűződik többek között n Szegedi Ipari Vásár megteremtése és tízéves diadala, emellett pedig egyik legrégibb munkása volt a szabadtéri játékok lebonyolításának. Az ősszel gyors elhatározással elbúcsúzott Szegedtől, hajóra szállt és azóta feleségével, a kis Bardócz művésznővel együtt rövid féléve Amerikában dolgozik. És hogy hogyan dolgozik -a magyar iró—szincsz-pár, arról számol be ez a tengerentúli jelentés. Eidős Árpád és Bardócz Rózsa a rövid hónapok alatt immár háromszor szerepelt a newyorki rádióban, Erdős egyik alkalorrmfal Ady Endréről, másik alkalommal Lincoln Ábrahámról tartolt előadást, felesége pedig az amerikai mikrofon előtt Petőfi, Arany, Ady és Juhász verseket mondott olyan hullámzással, liogy mindkettőjüket állandó munkára hívta meg az egyik nagy rádióállomás. De mégis a legszebb volt, a szegedi újságíró kitörülhetetlen egész szivét-lelkét idéző jelenet az volt, amikor az Amerikába került magyar újságíró a legnagyobb newyorki ref. templomban ezernél több hallgató előtt előadást tartott az uj magyar irodalomról és ott a siró-könnyező amerikai magyarok előtt, a csillagos amerikai lobogó alatt befejezésül elmondta ... a Szózatot ... A templom egész ezernyi közönsége megrendülten hallgatta, amint az Ur asztala mellett, az amerikai lobogó alatt a tengerentúlra sodródott magyar ujságiró meghatottan jrmpgő hangján megszólalt: Hazádnak rendületlenül . . . GLöCKNElfj. és FIA vegvtisztitó, ruhafestő és ágyfollgözfisztitó ipar fskola-u. 27—29. Dóm-tér Pest tisztit minden ruhaneműt, függönyt, paplant, szőnyeget, stb. Telefon: 12-69 160 _Va5rfrnap. 1959. március 19. stóifiartyá Készít elsőrendű kivitel* ben szobafestést, másolást és butorfényezést jutányos árban. Cégtulajdonos; Csányi Mihály Feketesat ucca 22, T « I o t o n i tu-42. KERESZTENY NOI TÁBOR Szüntessük meg a »családi« kártyázásokat! A Délmagyarország legutóbbi vasárnapi számában arról irtani, bogy ime, a farsangnak vége. Ugylátszik, ebben tévedtem, mert a nagyböjt ellenére a farsang egyes körökben ínég tart. A délutáni, esti kártyapartik miatt nagy gondot okoz a háziasszonyoknak, milyen különleges „csemegével" főzzék le barátnőiket. Ezek a meglepetések rendszerint sikerülnek is, — legalábbis a helyszínen elröppenő felkiáltásokból arra lehet következtetni —, viszont gyakran bizony anyagi viszonyainkhoz mérten megerőltetést jelentenek. Üdvös volna, hogy a háziasszonyok az étrendi meglepetések kiagyalása helyett arra gondolnának, hogv inkább szellemi csemegéket fogyasszanak. Szomorú dolog, de meg kell mondanom, hogy a mai társadalmi összejövetelek szinvonaia nagyon alacsony szinten mozog. A kedves, baráti összejövetelek műsora többnyire adomázással kezdődik. Amikor ezek leperegnek s már senki sem tud ujat mondani az Ínyenc közönségnek, következnék a tánc. A tánc, ez a szivet-lelket gyönyörködtető, ártatlan szórakozás, ami minden nőnek örömet okoz s jólesik a zene édesbús, vagy vig dallam mellett elfeledni a mindennapi élei szürke gondjait... Táncolni azonban nem lehet, ellenben a kártyaasztal már vár. De nem azért, hogy szórakozva töltsük el az időt, hanem azért, hogy egyforma társadalmi állású és jövedelmű emberek egymástól elnyerjék a pénzt. Kevés kivételtől eltekintve, valljuk be őszintén, hogy az uri szalonokban, a társadalmi klubokban erre megy a játék. Sok családi tragédiát okozott már és még okoz majd az átkos kártya. Asszonytestvérem! Fogd meg gyengéden a férjed kezét, amikor észreveszed, hogy nem szórakozásból játszik többé, hanem a szenvedély fűti. Egy kis főfájás, vagy rosszullét van minden asszony tarsolyában s ennek ürügye alatt feltűnés nélkül haza lehet menni, csak kellő időben és ügyesen kell ezt az ártatlan cselt alkalmazni. Hidd el, a férjed maga is hálás lesz érte, ha belát ja, hogy egy kis könynyelmüség miatt hónapokra feldúlhatja az egész család nyugalmát. Nekünk, magvar asszonyoknak kötelességünk ezt társadalmilag hallgatólagosan elismert „családias" kártyázást kiirtani. Kezdjük meg tehát mi, szegedi asszonyok, hiszen isaládi életünk csak akkor lesz szép, ha azon munkálkodunk, hogy házi tűzhelyünk nyugalmát és békéjét megőrizzük. Nágel Manóné. Addig nyuitózkodiál, 'mig a takaród ér Már régen meg akartam ezt a témát pendíteni; amikor Imrédy miniszterelnök ur beszélt a középosztály életmódjának egyszerűségéről. És most valóságos kis polémia indult meg e lap hasábjain, mely nő, mint egy lavina, egy férfi a nőkről irva, beledobta a körvet tóba, a gyürük nőnek, terjednek, uj köveket hajigálnak utána és a felkavart kedélyek pro és kontra vitatják a kérdést. Minden eseményt és tényt lehet egyoldalúan látni és magyarázni, ilyen a mai nök életmódja, viselkedése, öltözködése. Vannak óriási szélsőségek, ezen belül bukdácsolnak és száguldoznak a nők és a kritika két nagy táborban megítéli és lesajnálja őket. Részben Barlanghy Medvének, de Nagelnénak, A . . . Máriának, dr. Csikósáénak is, utóbbiak a munkás, szolid nők védelmére kelnek. És ilyenek hála Istennek sokan vannak, csak nem tűnnek fel, nem hivalkodik az egyszerűségük, gondterhes homlokuk a ucca nyilvánossága elé s ezért a férfiak sem veszik észre őket. A mai társadalomnak van egy rákfenéje, mely teljesen átalakította a nőt, a családi életet, a tártársadalmi érintkezést, ez a nagyzási hóbort. Mindenki többnek, előkelőbbnek akar látszani, mint amilyen, s ahelyett, hogy belső lelki értékekkel, mélyebb élettartalommal és sok-sok munkával akarnának helytállni, csak a külsőségek, divathóbortok, drága rongyok, festékek, vérvörös karnaok, a dologtalanság és henyélés kábító és ostoba tömkelegébe sülyedve hajszolják a feltűnést. Igen előkelő magasságban képzelik magukat, különbnek másoknál és sajnos a társadalom egy hányada is elsősorban a külsőségekből ítél. Ezek lenézik azt a becsületes tiszviselő asszonyt, aki két-háromszor* ki-beforditott télikabátban jár, maga megy a piacra kosárral a karján, sőt — horribilo dictu — még haza is cipeli a kruniolit és a zöldséget, aki maga főz és dolgozik odahaza, nem rak ostoba csodabogarakat a fejére kalap helyett, ez mind szégyen a másik oldal léha egyedei előtt. Annvi problémát megoldottak már a nök, söt tőlük távolállókat is, saját ügyükben lennének csak tehetetlenek ? Miért ne lehetne egyesületet alakítani egy látható jelvénnyel, céljának tűzné ki a szolid, egyszerű életet, a mindenki által megoldható keretben való öltözködést. Hogy már egyszer dicsőség és divat legyen a takarékosság, a lemondás, a tavalyi kalap, az átalakított ruha, a megtalpalt cipő, az egyszerű vendéglátás. Természetesen nem uniformizáló és ódivatú ruházkodásra gondolok itt; azért legyen a nő csinos, Ízléses, sőt elegáns is lehet, ha anyagi eszközei megengedik, de ne erőlködjék anyagi és pénzügyi romlása árán. Vannak még jőnéhányan ilyen gondolkozással, fogjanak össze, reformálják meg a női társadalom túlsó részét is, ne azokat akarják utánozni, hanem ezek kapjanak észbe és igyekezzenek a jobbik útra térni. Értem ezalatt az adósságokban, részletfizetések nyomasztó útvesztőiben fuldokló, erejükön messze felül költekező, mulatni vágyó, életmódban tobzódó asszonyokat, akik egész családjuk jólétét és egyensúlyát teszik tönkre. A hónap elején tiz-husz helyre rohannak a részletfizetéses számlával. Némelyik már nem is csinál magának gondot belőle, a szegény kereskedőnek a gondja, hogyan kapja meg a pénzét,, sőt ha hónapok múlva kérni merészeli a saját pénzét, még a mélyen sértett hölgy gorombáskodik. Leányok, asszonyok! Álljunk össze, alakítsuk" meg az egyszerű magyar élet pártját a nöi táborban, legyen értéke a munkának, megbecsülése az egyszerűségnek, neveljük gyermekeinket és a fiatalságot uj szellemben, adjuk nekik utravalór.ak a biztos boldogulást a dolgos, takarékos élettel. És a hóbortos, üres fejű és lelkű divatbábok helyett a férfiak több ilyen nőt lássanak, hogy ne botránkoztassuk meg őket! Olyan szegény, lerongyolt ország vagyunk, annyi küzdelem van előtünk és oly nagy célok, kötelességek és merem állitani, mi nők is óriási mértékben ki tudjuk venni a részünket Hát készüljünk fel a nagy útra és a mai ifjúságot anyák és pedagógusok erélyesen neveljék ilyen szettemben. Legyen a mi legnagyobb díszünk a magvarságunk, most semmi nem olyan fontos, mint drága hazánk sorsa, mindent annak szolgálatába kell állitani, örüljünk, bosry boldog szabad maTerek lehetünkI A munkás élet cél'a és értelme legyen az Isten, hazánk, a gyermek és a esarád 1 Dr. K. K