Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-19 / 65. szám

DÉIM AGYAROR SZA G Vasárnap, 1059. március W. Kész I hdlőszoBtáh t modern H homblndllés ebédlő-1 berendelések rak,aionl gt Faipari mm szmzimi Dr. Borosa József-utca 3. szükséges bélyegek költségeit. Eleinte a p'ébánioiiivatal szabályszerűen felragasztotta nz ck* arányokra a 2—3 pengős bélyegeket, előlegezte a költségeket és kérie, hogy az illető küldje azt meg. De a legtöbben bizony erről „megfeledkeznek". Most már hivatalos használatra csak akkor állit ki a plébánia anyakönyvi kivonatot az ősökről, ba a fél előre beküldi a bélyegköltséget is. Másféle megkeresés is szokott érkezni Németországból a plébániahivatalnak Szegedre. Legutóbb is egymásután három olyan értcsitést küldtek a né illet plébániák, hogy Szegeden szüleiéit és ealdőszerint Németországban dolgozó fiatalemberek elhagyták hitüket. Mindhárom fiatalember harminc év körüli és a hivatalos értesítés csak ennyit árul cl róluk: hitét hagyta, a német nemzeti vallást vette fel". Zsulán Pál cipészek, KÖLCSif-UTCA 4. Késeltünk i I. oszt uri, nöi és tlsstl cipőket a teaeleés p" s pánsabb divat szerint, valamint tlsstl lolltfll vafl'4 czizméket és erthopüd cipőket. B "M1 Nemzeti Takarékossá* taoja. •« Hogyan üli 3 hétig óralopás miatt az upsalai fogházban egy szegedi főtisztviselő — tudtán kivül? Regény, amelyet az élet ir Háromnegyed éves kálvária egy elveszett útlevél miatt „ (A Délmagyarország munkatársától). Néha furcsa tréfát csinál az élet, amelyet a szlmbólisiák szeretnek a „legnagyobb regényiró'1 jelzővel fölruhúzni. Nos, az Élet a bonyodalmak egész hajmazát s a meglepő fordulatok végtelen hoazszu sorút okozta háromnegyed éven keresztül könyörtelen logikával, egy eltűnt útlevél „segítségével'', mely ullevel helyett a szóbaforgó szegedi vállalati fötisztv iselő ujat szeretett volna szerezni. Igy kezdődött cl a véletlen láncolatok végtelen sorozati s ennek kinpyalúsa becsületére Válnék a legnépszerűbb dclcktivregényirónak ls. Litevélválíás akadályokkal Tőrtéhctürtk főhősét nevezzük röviden Főtisztviselőnek, aki törzsökös magyar és bennszülött szegedi. A polgári erény minden kellékével fölszerelt ur. akinek nz iijraoltási bizonyítványától kerdve a legutolsó éVnegyedi adónyugtáig minden irata rendben van. Mint fentebb említettük, nz ősökkel sincs különösebb baj Mint minden embernek, hősünknek is van •szenvedélye: fiz utd/rás. Erre költ s ennek áldoz. Ilyen körülmények közölt jutott el Főtisztviselő az elmúlt nyáron d szegedi rendőrség Illetékes ügyosztálya elé azzal a kérelemmel, hogy útlevelet szeretne váltani. Az útlevélhez azonban — rmint tudjuk — különféle iratok szükségesek, t( bbek között erkölcsi bizonyítvány ls. Vannak szerencsés csillagzat alatt szülelett emberek, ekiknek azonnal kiadja a szegedi rendőrség nz erkölcsi bizonyítvány!, a kérelmek nágyobb részét azonban felterjesztik a központi nyilvántartóba, Budapestre. Hl itt jóváhagyják a dolgokat, nyomban megkapja az ember a hőn óhajtolt utlcvél-kelléket, ami a jelen esetben az erkölcsi bizonyítvány, Mikor volt On Upsalában? Történetünk hőse, Főtisztviselő — amint mondani szokás — egy szép napon idézést kapott a endörségre. Boldogan szaladt föl az illetékes ügyosztályvezetőhöz, tilt nyomban megkérdezték :ő!e: — Mikor volt ön Upsalában? Fötisztvisélőök meglepődött. — Nem is tudom ... — dádögti. A rénd szilárd idegzetű, egyébként mélégszivu rüvigyázója ridegén közölté: — A budanesti nyilvántartó elutasította az erkölcsi bizonyítvány kiudását. ön 1934 szeptemberében Upsalában az egyik szállodában aranyórát lopott, letartóztatták és a biróság beismerő vallomása után háromheti fogházra Kélte s a büntetést nyomban kitöltötte. Főhősünkkel hirtelen tótágast állt a világ. Hirtelenében olyan dadogást rögtönzött, hogy más helyen és más időben sok eséllyel pályázhaló és olcsó is a Darmol hashajtó. Beválttá,, amit laír. Nincs vele kényelmetlenség, bajlódás, teafőzés, keseriíizü anyagok nyelése. >/ Kitünó Iztl hashajtó a --erAMAtt Mér IS (Illírért i« mlna.i . ,''"«lrlitm kaphat*. tott volna az olimpiai bajnokságra, ha ez a „Sportmüfaj" egyáltalán a bevett rekordmániftk közé tartozna. Így . . . csupán a rendőrtisztviselő szánalmát nyerte el, mert — amint mér emiitettük — a hatóságnak meleg szive volt. A megdöbbenés, csodálkozás és fölháborodás lecsillnpultával a Hatóság és a Főtisztviselő hozzáláttak a dolgok „agnoszkálásához". — Én sohasem loptam aranyórát! — méltatlankodott a Főtisztviselő. — Kérem itt van a törzslapján — hangzott- a válasz. Név, születést év, hely, apa, anya, személyleírás és miiiden-minden katasztrofálisan stimmelt. Főtisztviselőnk azonnal látta, hogy itt valami misztikummal, valami szörnyű tévedéssel áll szemben. Miután tévedés kizárva, valaki visszaélt a nevével. S az- upsalai rendőrségnek legfontosabb dolga az volt, hogy öt Itthon befeketítse. Már tudniillik azt, aki az aranyórát ellopta a szállodában s az ö nevében került hűvösre. Nem kell különösképen ecsetelni hősünk lelkiállapotát. Itthon, Szegeden bizalmi állásban Százezrek forognak kezei között s most a balsors ilyen szörnyű kellemetlen kaland középpontjába áilitotta. Aranyórát lopott. Brrr » . • Ha ezt itthon megtudják . . . "Az állásának végé. Az életének is. Isten őriiz, ba a ítéfiédi «Séf>ütéI?f>ráf 4réflalan szárnyára kél . . . A melegszívű' r?ndörfőti«ztvlsélő látta a vérS 0 K PÉNZT nyerni csalc osztálysorjeggye) lenet. — Próbálja ki szerencséjét és vegyen osztálysorsjegyet Pető Ernő Dankhói főárusltónál: Szeged, Satchenyi-tér 2a. I. húzás: április 4 és 5-én. gődő embert és hallgatást fogadott. Ügyvédet fogadott és nyomoztatni kezdett, Upsalában kezdték. Az elveszeit útlevél Mert azt letagadni sem lehetett, bogy volt Upsalában; csak a dátum körül mutatkozott némi eltérés. Ugyanis 1933-ban és nyáron, nempeöig egy évvel később szeptemberben. Áttanulmányozták az aktákat az upsalai bíróságon. Tökéletesebben ö sem tudta volna magát igazolni. Semmi kétség, az óratolvaj az ö iratait használta. Még az ujjlenyomata is ott volt. Elkeseredve hallgatta a nyomozás eredményét s valami hirtelenében derengeni kezdett kétségbeejtő gondolatokkal elkinzott agyában. Hol van a régi útlevele? A régi útlevél nem volt sehol. Ettől kezdve sebesebben gömbölyödött lefele látszatorsójáról a szálak szétágazó sokasága. Valami nemzetközi szélhámos, vagy vicinális-csirkefogó az Ö elvesztett útlevelével igazolta személyazonosságát Upsalában, amikor tettenérték. Szerencse volt, hogy az újlenyomat fényképét magával hozta Upsalából a gyakorlati Sherlock' Holmes. Nyomban kérést szerkesztettek és szíbatos stilusban előadták a „tényálladékot'*. Igy történt! — Megállapítottam — irta Főtisztviselő —, hogy 1934 tavaszán elvesztettem régebben váltott útlevelemet, • de ezt időközben elfelejtettem s igy történt, hogy uj utlcvélváltás alkalmával nu-g sem említettem. Aki az útlevelemet ellopta, vagy megtalálta, felhasználta az alkalmat és az én revem alatt folytatta szélhámoskodását. Igy jutott el Upsalába, ahol a szállodában aranyórát lopott és rajtavesztett, nekem pedig a legnagyobb kellemetlenséget szerezte. Kérem az illetékes hatóóságot állításaimat ellenőriztetni szíveskedjék. 1 Illetékes hatóság ellenőriztetett, aztán megállapította, hogy az ujjlenyomatok nem azonosak a Főtisztviselő ujjlenyomatával. Közben került egy másik alibi ls. Főtisztviselőnk abban az időben, amikor útlevelének tulajdonosa, illetve bitorlója az upsalai fogházban elmélkedett a szerencse fór* gandóságáról, éppen katonai szolgálatot teljesített. Háromnegyedévi kálvária után az igazság kiderült ugyan s Főtisztviselőnk törzslapját kijavították Budapesten, de az utazástól egyelőre elment a kedve. C—yíBÚTOROK: Csőágyák- kórházi, intézőt! ágyik, gyerniekkocédk a légOU-sóbba-n. Állandó raktár, nagy válásilék'. oiV. vi<éz KALtAYNÉNÁL, Kálvária u. 44. Téléfoá 15-38.