Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-19 / 65. szám

Vasárnap, 1939. III. 19. KERESZTEK? POLITIKAI KAPIIAP XV. évfolyam 65. szám Uj magyar legenda Ami ma a szemünk láttára végbemegy, ar­ról valamikor öreg magyarok fognak regélni ölbenülő unokáik gyönyörködtetésére, azt valamikor iskoláskönyvek fogják például ál­lítani a meg-megujuló magyar sarjadékok nemzeti érzésének megerősítésére. A magyar honvédek elindultak a történelmi magyar ha­tárok felé s egyszerre mélyebb lélekzetet tudunk venni, egyszerre kitágul a magyar élet zöld völgyekkel és égbenyúló ormokkal, velünk dobbanó szivekkel s a föld mélyébe rejtett kincsekkel gazdagítva a magyar ha­zát. A bolognai üveg csodája ismétlődik meg világtörténelmi távlatokba belenőve, egyet­len karcolás porrá zúzta szét azt a gyürüt, amelyik bilincsként fogta körül a trianoni or­szág testét. De ahhoz, hogy ez az egyetlen kaicolás megtörténhessék, egy ezeréves nemzet minden erejére, minden elszántságá­ra, szenvedni és verekedni tudására volt szükség és arra, hogy remélni tudjon akkor is, amikor föléje borult a nagy éjtszaka. Megindultak a magyar honvédek a leg­első honvéd szavának engedelmeskedve s ma már széles sávon találkozunk a lengyel nemzettel. S ez a találkozás évszázados vá­rakozások termésének bokrétaünnepévé vált. Nincs még két nemzete a világ­nak, amelyik annyit szenvedett, harcolt és áldozott a szabadságért, mint a len­gyel és a magyar. Az országot valamikor be­skaKávázták ipari és agrárállamok sorába, ez a két ország a szabadság országa volt ak­kor is, amikor a nanfénvben fürdött s akkor is. amikor csak a föld alatt élhette történe­lemnélküli életét. Ez a két orsz'ág fogja meg­teremteni a szabadság blokkját ezen a zűrza­varos világrészen. Testvérek voltunk már ak­kor. amikor idegen hatalmak vágtak szaka­dékot közénk, a mi követünk Báthory Ist­ván volt. a lensyel nemzet követe a szabad­sághős Bem tábornok, kell-e még nekünk beszélni arról, hogv m i volt, m i t jelentett rgvmásnak a szabadságnak ez a ki­választott két népe? S most ott áll a hős magyar honvéd a len­gyel-magyar határon s csak a kezét kell ki­nyújtania azután, ami után évszázadokon keresztül csak lélekben vágyódhatott. A kö­zös határ elválaszthatja egymástól a közigaz­gatási hatóságok jogterületeit, dc nem vá­lasztja el 1 egymástól a szabadság földjét. Mennyivel erősebbek leszünk együtt, egy­más mellett, mint lehettünk mesterséges üt­köző államokkal egymástól elválasztva. S milyen fájdalmas volt ez a távolság, hiszen magyar föld testéből, magyar lelkek emlé­keiből építették közénk a válaszfalat. S most magyar katonák lépteinek dobbanásától le­hull ez a válaszfal, kitágulnak a rónák, miénk újra az a föld, mert az nem lehet, hogy any­nvi sziv hiába onta vért s keservben annyi hü kebel szakadt meg a honért. A világhá­ború magyar hőseinek vére nyomán hajtotta ki a magyar föld azokat a virágokat, me­lyekből vitéz honvédeink a győzelem koszo­rúját fonhatták meg ezer év óta magyar va­rosok és községek, magyar bércek és ma­gyar rónák szent, áldott neveit fűzve cgvbe. Álmodjunk szebbeket, — mon­dotta a legelső honvéd, amikor a ma­gyar szivekből kiáradó lelkesedés a becsi döntés nyomán ünnepelte a leomló határo­kat. Álmodtunk szebbeket s hősi álmunk kezd valóra válni. A magyar haza szent rö­gökkel gazdagszik újra s kálváriás utunkban a feltámadás nem reménység többé, hanem kezd élő valpsággá válni. Nem leszünk to­vább kiszolgáltatottjai azoknak, akik bennün­ket a trianoni határok börtönébe parancsol­lak be, erősebbek vagyunk és gazdagabbak, bátrabbak lehetünk és lelkesebbek s köny­nyebb lesz folytatni, mint amilyen nehéz volt elkezdeni. Csak találjuk meg egymást is s azt a csodát, amit a szenvedés nem tudott meg­teremteni, hajtsa végre az öröm hatalma s a beteljesülés Ígérete. A hazatérő bércek üllő­jén tudjuk összekovácsolni a magyar leiket r.em egy politikai párttá, hanem egységes nemzeti öntudattá, egyetlen kötelesség tel­jesítésére, egyetlen áldozat meghozatalára. Körülöttünk folyékonnyá vált minden, hatá­rok eltűnnek, összemosódnak térképfoltok, impériumokat ugy cserélnek népek, mintha gallér volna, vagy ing a szuverenitás, egész világtájunk a kialakulás és uijárendeződés khaotikus állapotában van, csak mi álljunk szilárdan a magunk lábán s erőben, tekintély­ben, gazdagságban gyarapodva legyünk hii­Munkács, március 18. A szombat reggeli je­lentések szerint csapataink minden ellenál­lást megtörve és az időjárás viszontagságaival dacolva, az uzso.ki-szorosnál is elérték az ezer­éves magyar határt. A villámgyors hadmozdula­tok következtében szombaton reggelre Ruszinszkó egész területe a Kárpó­tok ősi határéig birtokunkba jutott Lawocznei jelentés szerint a határra ért magyar csapatokat ünnepélyes fogadtatás várta a len­Csap, március 18. Horthy Miklós kormányzó tegnap Ruszinszkóba utazott, hogy szemlét tartson az előrenyomuló honvédcsapatok felett. Szombaton reggel Csapra érkezett, ahol meg­szemlélte a 8-ik hadtestet. A szemle során kü­lön kiemelte a parancsnok a szegedi kerékpá­ros zászlóalj nagyszerű teljesítményét. A csa­patszemle után a kormányzó ki c e ével vissza­tért a pályaudvarra, ahová éppen ekkor futott be egy vonat, amely Ceglédről egy huszár­zászlóaljat hozott. A Főméltóságu ur a vonat­hoz sietett, megállt a vagonoknál és e beszél­getett a Kárpátaljára induló katonákkal. Egyik vagonba be is szállt, érdeklődött: mi'yen az el­látás. Néhány percnyi beszélgetés u ái fiatalcs frisseséggcl leugrott a kocsiról és fogadta a vezető tisziek jelentése' Csap lakossága közt séges strázsál a magyar sornak és magyar életnek. A magyar-lengyel közös határ le­gyen első állomása annak a védelemnek, amire multunk kötelez s amit jövendőnk pa­rancsol. Mélységes hálával köszönjük az el­múlhatatlan érdemeket cs elfelejthetetlen se­gítést mindazoknak a nagy barátainknak, akiknek ebben részük van, de ha az uj, törté­nelmi életszakasz uj kötelességeket ró ránk, teljesítsük azokat emberül, férfiul és magyarul magunkkal és jövendőnkkel szemben is. Uj, hősi magyar legenda szálai szövődnek az észak felé menetelő magyar honvédek lába nyomán s a mi kötelességünk az, hogy realitássá emeljük ennek a le­gendának minden szépségét, minden hősi vonását. A ránk váró feladatok mindenkitől erőben, kitartásban, áldozatokban és hűség­ben a maximumát követelik annak, ami­re a nagyszerű öröm és nagyszerű feladatok képessé tehetnek. A határokon át kinyújtott kezek szorítása nemcsak szimbólum, hanem program is. S ennek a programnak minden pontját a népek szabadsága szöve­gezi meg örök, megtagadhatatlan hitága­zattá. gyei határon. Rögtönzött diadalkapu várta a magyar katonákat, amelyen magyarnyelvű fel­irat — »Isten hozott!* — hirdette a két nép testvéri összcölcikezését. A fogadtatáson a len­gyel határőrökön kivül megjelentek a polgári hatóságok képviselői is. Viharos éljenzéssel kö­szöntötték a határra érkezett honvédeket, az üdvözlöbeszédek során a magyar parancsnok hangoztatta, hogy a jövőben a magyar és len­gyel katonák vállvetve együtt fognak őrt állni a Kárpátok ősi bércein. q kormányzó látogatása leírhatatlan lelkesedést keltett A lakosság percek alatt elözönlötte a pályaudvart, a környező utcákat és kitörő él­jenzéssel ünnepelte az államfőt. A kormányzó különvonata háromnegyedküenc órakor indult tovább Csapról. A kormányzó szemlét tartott Munkácson, meglátogatta a sebesülteket, majd Husztra me­net a kormányzó megállt Beregszászon és meglátogatta a közelmúlt harcok 16 sebe­sültjét. Végig az egész útvonal lakossága nagy lelkesedéssel éltette a kormányzót, aki 1 Huszt előtt a hídnál megállította gépkocsiját és meg­A kormányzó a honvédek között Egész Kárpátalját elfoglalták honvédeink Vasárnap lengyel-magyar ünnepség lesz Uzsokon A kormányzó diadalmas szemleutia a felszabadult Auténföldön Anglia, Franciaország és Amerika nem ismeri el a cseh* országi német protektorátust

Next

/
Thumbnails
Contents