Délmagyarország, 1939. március (15. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-16 / 62. szám

Csütörtök, 1939. március !6. Dfl.MAr.YAPnR874fi 5 Az utca Áz ember Ieirja (vagy olvassa) a cimet, hogy „Áz utca" és eszébe sem jut, hogy azokról a földszalagokról is lehet szó, amelyen egymással közlekedünk. Ez a szó, hogy „u t c a" valamikor valóban az utcát jelentette, de most azt jelenti: mozgalom, közvélemény, tömegkövetelés, demagógia, a nép szava, ma ez a szó azoknak a névtelekneknek gyűjtőfogalmává vált, akik részt akarnak venni az állam, vagy a nemzet, vagy még frissebb fogalommal a népközösség sorsának intézésében, de szerephez még csak tömegben jutottak. De most nem erről az utcáról akarunk űeszélni, most az utca elnevezésnek egy divatból kiment, majdnem elfelejtett jelentését ujitjuk föl, ebben a fölujitásban bár követnék példánkat azok, akikre az utca bizva van. Nem az utca, mint szimbólum, nem az . utca, mint a politikai mozgalmak szintere, nem az utca, mint közvéleménymühely, hanem az utca, mint utca. A szegedi utca — méltóztassanak tudomásul venni — az elhanyagoltságnak, a romlékonyságnak és pusztulásnak ugyanazt a képét mutatta, mint ami miatt ! vagy tizenkét évvel ezelőtt a fölháborodóssá növekedett elégedetlenség ütött pártot. Csak menjenek végig a szegedi utcákon, főként azokon, amelveket sorsuk aszfaltburkolással vert meg s látni fogják, hogy alig van már tiz négyzetméteres intakt terület. Az aszfaltburkolat fölszine összerepedezett, porhanyóvá vált ott is, ahol gödröket nem vájt még ki a kocsiforgalom s a kocsiforgalommal vetélkedő elhanyagoltság. Nem lehet nyugodtan nézni azt, hogv a szegedi utcákon hogy pusztul a közvagyon. Amit ma pengőkért helyre lehet állítani, az holnap már százakba kerül s holnaputánra már ezrekért sem állitható meg pusztulásában. Nemcsak az okos takarékosság, nemcsak józan gazdálkodás, hanem a közvagyonnal való hü sáfárkodás követeli meg azt, hogy amit az idén száz pengővel helyre tudunk állítani, azt ne iövőre akarjuk ezer pengőért megjavítani. A szegedi aszfalt újra a kiütéses tífusz jellegzetes képét mutatja s hogy ez a betegség milyen pénzlázzal iár, arra van már bizonyságunk. Nem telik benne örömünk, hogy mindezért a mérnöki hivatalt tegyük felelőssé, a közéleti hajtóvadászat nem a mi kenyerünk. De minden személyes felelősség keresése s minden támadó kedvtelés leszerelése helyett beszél most a tárgyi indokoltság. Nem tűrheti az utcai burkolat pusztulását sem az intézkedésre jogosult, sem az ellenőrzésre kötelezett. Az utcai kövezet pusztulása mértani haladvány törvénye szerint fokozódik, a közvagyon a szemünk láttára pusztul s nem engedhettük azt meg, hogy a szegedi utcai burkolat karbantartásának módja — népjóléti intézménnyé alakuljon ót minden aszfaltozási vállalat számára. Az aszfalt nem nő. mint a názsit s nem áll helyre, mint a gvik farka. Ha az aszfalt megreped, a repedés helyén lvnk támad s lyuk gyorsabban pusztítja az állékonyságot, mint az expressz sebességével pusztító parab'zis. Lehet, hogv a költségvetés nincs még jóváhagyva, lehet, bogy a fedezet már kimerült, mégis az az egyetlen álláspont lehetséges, hogy a közvagyonnak ezt a szemünk előtt lejátszódó pusztulását nem lehet tétlenül nézni. Akták sorsától nem lehet fücrsfővé tenni olvan intézkedéseket, amelyek halasztást nem tűrnek. A helyreállítás munkájának nagy részével akkor is elkéstünk volna, ba mór a mult évben elvégezték volna a legszükségesebb munkát. S ezenfelül: az lehet, hogy a költségvetés ecryik-másik tételén válteztatn' fog a b»hi<»vTn?oísztérium, bár maglepete's a váses hatósa'gst már r»em érheti, hiszen az év első napíaiban megtartották azt a miniszterközi tárgyalást, amelv nagy vonásokban legalább tájékoztatta a város vezetőségét a felügyeleti hatóságnak a város költségvetésével szemben kialakult álláspontjáról. Ha más fedezet nem áll rendelkezésre, az idei költségvetésben megállapított fedezet terhére múlhatatlan gyorsasággal hozzá kell fogni az aszfaltburkolat helyreállításához. Nem akarja, r.em akarhatja a város polgársága, hogy megismétlődjék a tiz év előtti városkép: a leromlott utcák, elpusztult kövezetek, összefolyt kátyúk, használhatatlan utvonalak, a tatárdulást fölidéző képe az értékek pusztulásának. S nem akarja, de tűrni se akmja senki, hogy megint kockakövekkel foltozgassák a protekciós kátyúkat s hagyják tovább pusztulni a többit. Minden Ariin draqée elmulasztott nap a város vagyonából tör le egy darabot s ha még rövid ideig tart ez a ( mulasztás, újra nem lesz pénze a vórosnak a szükséges javítási munkálatokra s újra évek szükségletei maradnak kielégítetlenül csak azért, hogy helyrehozzuk azt, amit egy évre megszabott föntartási költség keretén belül megoldható lett volna. Az aszfalt nem politika és nem közélet, hogy tűrni lehessen a pusztító felelőtlenséget s a romboló érzéketlenséget. SitHü népe az almok és várakozások v&léroválásának renrénnéitcn ünnepelte meg március isikéi (A Délmagyarország munkatársától.') A szürke téli hófelhők és a hideg szeles idő ellenére hatalmas tömeg lepte el szerdán délelőtt a Klauzál-teret, hogy Kossuth Lajos s.obra előtt áldozzék a nagy magyar idők márciusi emlékének. A közönség első soraiban ott volt Pálfy József dr. polgármester, Buócz Béla dr. rendőrfűkapitányhelyettes, a társadalmi egyesületek vezetősége hiánytalan számban, az egyetemi ifjúság vezetői és kiküldöttei és igen sokan a város társadalmának vezető köreiből. Az ünnepséget a Himnusz vezette be, majd Seregélyes Tibor, a Zrínyi Bajtársi Egyesület tagja szavalta el a »Nemzeti dal - -t. Utána HunyadiVas Gergely dr. országgyűlési képviselő tartotta meg ünnepi beszédét. — Ez az első március — mondotta többek között —, amikor a remények, álmok és várakozások valóraválásának szent pillanatában gyűlhetünk össze Kossuth szobra előtt. Uj eredménye van a magyar akaratnak: csapataink menetelnek a közös magyar—lengyel határ felé... Küzdelmek, harcok árán értük el ezt és itt, Kossuth szobra előtt Kossuth szelleméből, a nagy idők lángjából kell erőt merítenünk, hogy küzdelmünket folytatni tudjuk. Ezt az országot az isteni gondviselés egységnek teremtette és szent fogadalmunk, hogy ezt az ezeréves emléket újra visszaállítjuk. De nemcsak a terület visszaszerzése, hanem fajunk védelme is fontos és ez a fajvédelem erkölcsi alapokon nyugszik, mert jelenti a nemzeti szolidaritás, az összefogás gondolatának diadalmas előretörését. Lehet, hogy még nagy küzdelmek várnak ránk, de ezek a küzdelmek szebb, boldogabb magyar jövö felé vezetnek bennünket. A zugó tapssal fogadott beszéd után elhelyezték a Kossuth-szobor talapzatán a város koszorúját, majd Szabó István szinmüvész Sajó Sándor »Bosszú* cimü költeményét adta elő drámai erővel és lendülettel. A nagyhatású szavalat után Lakatos Árpád tárogatón előadott kurucdalokkal szerepelt- Ezután a MANSz nevében özv. Síeininger Jánosné mondott néhány lelkesítő szót, majd Simon Gyula egyetemi hallgató, az Emericana tagja mondotta el beszédét. — A márciusi ünnep mondotta beszéde során-—, a visszaemlékezés órája arra ösztönzi a íiatulrá^ot, hogy merjen beszélni, merjen cee,ek.4ni. Mi nyem/or kérni szokíu-k, do ha kell, kove.elni is tudunk. Nekünk fiataloknak kötelességeink és jogaink vannak, amelyeket meg kell mondani és meg kell értenie a világnak. Mi nem állhatunk most ide azzal, hogy az elmúlt márciusok történetét ismertetjük, mi a mában élünk. Ha ma Petőfi az eszmei liberalizmus izzásában ideállna, olyanokat mondana, hogy szédülne a feje a megjelent hatóságoknak és Petőfitől megvonnák a szót. Mi nemcsak szemlélődni akarunk; hanem részt kérürk magunknak az ország életének kialakításában. A zsidókérdésről szólva kijelentette, hogy nem megállapításokat kérnek, hanem gyors megoldást. — Telibeszélték fejünket fajelmélettel — folytatta —, nem lehet tehát ettől a kérdéstől könnyen szabadulni. S aki ezt tagadja és azt mondja, hogy az erre vonatkozó törekvések nem felelnek meg az ősi magyar lelkiségnek, azoknak azt mondhatjuk, hogy nem szabad összetéveszteni az ősi magyar lelkiséget a vezérigazgatósággal. Lépjen a profitéhség helyébe a keresztény világnézet, szűnjenek meg az álláshalmozások és hatszázpengős nyugdíj mellé ne kapjanak egyesek mások rovására még kétszázpengös állásokat. A tehetség és a rátermettség szabjon utat szegénynek és gazdagnak egyaránt, ne pedig a protekció, a születési előjog legyen segítségükre az állások elnyerésénél. Meg kell szüntetni az osztálykülönbséget és lehetővé kell tenni, hogy a fiatalság családot alapithasson. Ehhez azonban nem 80—100 pengős létföltételek szükségesek, mert az csak arra való, hogy egyrészt elrettentse az ifjúságot a családalapítástól, másrészt pedig nyomorgó családokat hoz létre. Végül megemlékezett arról, hogy minden áron vissza kell állítani az integer Magyarországot. Az ifjúsági szónok nagy tapssal fogadott be* széde után Tóth Ágoston szavalata következett, majd a közönség elénekelte a Hiszekegyet. Ezzel az ünnepség véget ért. Márc usi ünnepség Alsóközponfon Az Alsóközponti Gazdasági Egyesület nagyszabású ünnepségen emlékezett meg a magyar szabadság ünnepéről. Először a fiatalság adott elő szavalatokat, énekszámokat és színdarabokat, majd vitéz Gárgyán Imre dr. mondott beszédet. A márciusi ifjakat összehasonlitotta azokkal a magyar ifjakkal, akik most ontják vérüket a magyar haza megnagyobbodásáért. A magyar igazság győzni fog — mondotta —, mert ügyünk szent és hazánknak mindig voltak és vannak fiai, akik . életüket áldozzák annak védelmében. Az ünnepség után háromszáz teritékes díszebéd volt. A felköszöntők során Tanács Sándor elnök köszöntöt, te a raegjoleut vendégeket, ezután Balogh István dr. plébános mondott beszédet, amelyben öszszeb^sonlitötta március ló-ét a mai napok eseményeivel. A mostani magyar katonák ls vannak olyan hősök — mondotta —, mini Görgey, Kos*